Pin up girl

Nálunk pedig akkor is nyár van, ha a hőmérő március 29-én 0 fokot mutat, havas eső esik, az asztalon pedig húsvéti dísz van! Nagyon köszönjük Petra és Lily!!! ♥

MINTAgyerek

A 11 hós összefoglalóban említettem, hogy a miénk nem az. Tegnap kiderült, hogy pedig DE.

Este szokás szerint nyolckor ágyba került, majd jött a menetrendnek megfelelően az ébredés és ölben visszaaltatás 9-kor, majd negyed 11-kor. Ekkor jött az, ami már szerda éjjel is következett: ApaBóbi bevonult Dorkaszobába, Dorka pedig elterült a mi ágyunkon a kis zsákjában, én pedig melléfeküdtem hálótársnak. Elvek ide, elvek oda, egyrészt nagyon nehezen bírom már a másfél-kétóránként keléseket és Ikeás-székben visszaaltatásokat, másrészt pedig gondoltuk kipróbáljuk most azt, hogy Dorka mellettem alszik, hátha így nyugodtabb lesz az éjszaka. Korábban erre azért nem került sor, mert féltem, hogy az éjszakai kétórás rajcsúrozás alkalmával esetleg egyszer elbólintok, mielőtt Ő és jól lezúg az ágyról, de miután ezt már jó pár hete hanyagolja (órákig játék) és a hálózsák is - mint amolyan zubbony - rákerült akadékként, így megpróbáltuk. Amolyan mörfisen szerdán negyed 11 után fél 2-kor kelt és fél 4-ig röhögcsélt meg küzdött vihogva a zsákjában a fejem, én meg ki voltam bukva. Ennek ellenére csütörtök éjjel újra velem aludt, lesz ami lesz alapon.

Szóval ApaBóbi Dorkaszoba, Dorka ApaAnya-ágy negyed 11-kor. Anya ébred fél 1-kor, Dorka alszik. Fél 2-kor, Dorka alszik. Anya megnézi Dorka légzését, diagnózis: a gyerek életben van. Újabb ébredés fél 5-kor, de csak AnyaBóbi ébred... Aztán fél 7-kor ugyanez, addigra már nem is tudtam, mit higgyek. Majd 6.58-kor Dorottya kinyitja a szemét, belebámul a mosolygó arcomba, elmosolyodik és közli, hogy Pááááááááá!!! Aztán vigyorogva felül és tapsolni kezd. Édesbaba, azt hittem megzabálom... Össze-vissza puszilgattam, Ő meg azt sem tudta mi a bajom. Pedig történelmi pillanat volt az életünkben. 11 hónaposan és egy hetesen Dorottyka első átaludt éjszakáján voltunk túl. Bár én 2012. április 19. óta nem aludtam ennyit (az akkor még pisilésekkel töltött percek most kb. a biolégzésfigyelő üzemmódommal volt egyenlő időben), azért mégsem vagyok még igazán fitt. Nem telhetetlen vagyok, csak az elmúlt hónapokat nem lehet egy éjszaka alatt kipihenni...

S bár szinte biztos vagyok benne, hogy mostanában nem kell újra ennyire örvendeznem hasonló éjszakák okán (nem pesszimista, realista Anya), mégis a tény az tény marad. A gyerekem átaludta az éjszakát, mert képes rá. És ha képes rá, akkor tudja. Ha pedig tudja, akkor MINTAGYEREK. :)

Utódok párbeszéde

Tegnapelőtt (jó naprakész vagyok) Zizinél (Dóri) és Ádámnál voltunk látogatóban. Szenzációsak a gyerekek... Dorka hozta a kedves és érdeklődő formáját, Ádám pedig nagyon jól tolerálta a lánykám közvetlen stílusát. Kisbóbita egyszer-egyszer azért visszahőkölt, mikor Ádám elkurjantotta magát, de nagyon pariban voltak összességében. A kissrác igazi cukorpofa, Dorkának nagyon bejön a társasága és nagyon jól érezte magát az ott töltött idő alatt.

Két imádatos cukorborsó:

Oroszlános rocker

Amikor az apa kicsit öncélúan foglalkozik a gyerekkel:

Mindemellett ilyen ügyesen megy az orival:

Bóbifej ♥

11 hónapos

Nagyon izgi. Olyan nagy már, hogy már majdnem egy éves, de még nem. Szóval nem is mondunk ilyet, csak szimplán 11 hónapos. 

Okos, egyre okosabb Dorottyánk van. Igazán sok változás nincs az elmúlt hónaphoz képest sem étkezés (még mindig szopizik este és reggel, nem eszik darabosat és szeret mindent, amit eléteszek), sem pedig mozgásfejlődés tekintetében. A mozgása igazán csak egyre összehangoltabb és határozottabb lett, villám módra tud mászni, nagyokat vigyorog és teljesen extázisba jön, ha négykézláb kergetőzünk a lakásban. Egyre gyorsabban áll fel minden mellett és szépen lépked a bútorok mentén. 

A járássegítő oroszlánnal is tud menni, de annak inkább az orrát nyomkodja egyenlőre előszeretettel, hogy zenéljen, illetve szereti, ha kismotorra összecsukva rácsücsülhet és tologatjuk a lakásban fel s alá. Közben mindig nyomkodja az orrát, ha abbamarad a muzsika. Kiválóan tapsol (már csattog is), ha kedve van, pápázik is, de ezt csak ritkán és fáziskéséssel, mikor már az illető - akinek integetni kéne - árkon-bokron túl jár. Imád kukucsolni, sokszor  Ő kezdeményezi. Előre vigyorog már, ha számára ismerős, általában cirógatással, csiklandozással vagy Dorkaporcikák megevésével kapcsolatos tevékenység kezdetét véli felfedezni. Édes, huncut és be nem áll a szája. "Szavai": 

baba (tükörben saját magára, nem mellesleg imádja nézegetni magát), 

edn, dedn (még nem jöttem rá, pontosan mire használja ezeket, de teljesen értelmes arccal adja elő őket és nem érti, miért nem értem), 

pá (á hang csak röviden és felvillanyozott arccal) - amikor valamit hirtelen felfedez illetve így közelít a porszívó felé is (sajna elég sokat látja mostanában, de azért haver), 

ápá - bármi más, csak nem az apja

ÁNNN/ENNN - határozottan engem szólít meg, nála ez az Anya

ebbe

most ennyi jut eszembe, amiket rendszeresen használ, ezen kívül mindenféle betűkapcsolat, ami csak ember száján kijöhet, az neki ki is jön. Mindemellett berreg, prüszköl és egyéb, liternyi nyállal előadható produkciókat vitelez ki. Ja, és persze onnantól, hogy kipattan reggel a szeme...

Az éjszakák változatlanok, általában lefekvés (20h) után 5-6 ízben ébred reggelig (ami mostanában már fél 6 és fél 7 között van valamikor), ebből egyszer szopizik, többi esetben kizárólag ölben alszik vissza. Ez van. Nem jó, meg én is sokszor délelőtt csak nézek ki a fejemből, mert olyan zombi vagyok, de nyilván kétévesen már nem ez a műsor lesz. Elfogadtam, hogy ha az a mintagyerek egyik ismérve, hogy átalussza az éjszakát, akkor az én kölkem nem mintagyerek. Na bumm. 

Súlya ma este 8830 g, hossza ismeretlen, fogak száma változatlanul kettő. A mérleg egyébként három hét óta ma mozdult ki először, mert folyton csak 8810g-ot mutatott. Már azt hittem, ennek ez a felső határa, de nem. Aztán lehet, hogy ha 3 perccel később mérem, már újra 8810-et mutatott volna, mert míg vártam a meztelen gyerekkel az ölemben, hogy Apa szóljon, kész a fürdővíz, addig Dorka lepisilt, de nagyon durván. Asszem kb. háromhósan csinált ilyet utoljára... De hát Kisbaba, ez a dolga, nem? Édikém... :) Amúgy bár még mindig (már megint) szívjuk Dorka orrát, azért érezhetően megnőtt az étvágya, amióta nem beteg. Korábban sem volt gond az evéssel igazán, de az elmúlt egy hétben brutál mennyiségű kaját bír benyomni. Új módi, hogy a 220g-nyi főzelék után még előveszi az éhező árvák féle keserves sírását. Először nem tudtam, mi a baja, aztán miután a gyorsaság kedvéért kibontottam egy kis dobozos gyümölcspürét (100g) és kettő perc alatt bevágta még azt is, rájöttem, hogy éhes volt. A gyümi után is tátja még a száját, de ilyenkor odaadom neki gyorsan a szívószálas szafaris kulacsát meg kap valami játékot, hogy elfoglalja magát és legyen ideje az agyának is felfogni, hogy mennyit is evett valójában. Nem akarom éheztetni, de azért nem kell 300 g feletti mennyiségeket enni. És műveli ezt a tízórai és uzsonna alkalmával szintén. Eszik annyi gyümölcsöt, mint egy kis erszényes. 

Nappali alvások száma kettő. Extrém esetben három rövidebb. Egyszerűen nem tudom kiszámíthatóvá tenni a napokat sem az alvások hosszát, minden az éjszakától és az időjárástól függ. Lehet, hogy én vagyok a béna, pedig egész állandó napirendünk van, mégis van, hogy hol így, hol úgy bírja a fentléteket. És ha nem akar aludni, akkor az istennek sem akar... Ebben is, mint már sokminden másban egyre jobban kinyilvánítja az akaratát és már nagyon nem mindegy semmi. Ám a télapós, kihajtogathatós verses könyvvel és a tanulószékkel bármikor le lehet kenyerezni. Nagyon szereti a könyveket, sokszor lényeg inkább csak az, hogy lapozhasson és csak kevéssé pihenteti meg a szemét a képeken, de az ominózus télapós könyvet akár napjában többször és akkor is egymás után akár tízszer is végig bírja hallgatni, ahogy mesélek a képekről.

Ja, ma délután kapott egy fél kiflit. Végre nem hányt olyan kajától, amit meg kell rágni! Bár a végeredmény katasztrofális volt, de mégis sikernek könyvelem el. Nagyon tetszett neki...

Imádatos 11 hónapos Nyuszipók. A LEGFONTOSABB számunkra a világon.

Anya

Nem én, hanem az enyém. NagyanyaBóbita. Jött csütörtökön délben, hogy velünk töltse a hosszú hétvégét. 

Még épp időben érkezett, már ami a hóhelyzetet illeti, bár már az Ő reggeli busza is kis kerülővel ért Győrbe. A lényeg, hogy ideért és bár Dorka az első kb. fél órában csak szemezett vele, nagyon hamar összehaverkodtak. Anya nagyon sokat foglalkozott Dorottyával, aki szemmel láthatóan nagyon szívesen vette, hogy más ingereket is kap és szombatra már simán elértünk odáig, hogy úgy tudtam a konyhában tenni-venni, hogy a Kisdednek eszébe sem jutottam. Ez nálunk igencsak nagy dolog és nagyon örültem neki. 

Az idő nagy részét (köszönhetően többek között a zord időjárásnak) a lakásban töltöttük, csak szombat délelőtt mentünk el sétálni egyet, bár akkor is fújt a szél rendesen. Vasárnap aztán Csilluék is eljöttek és velünk töltötték a napot. Anya nagyon boldog volt, hogy újra az unokái és a lányai koszorújában lehet, a kiscsajok pedig halálian édesek voltak egymással. Dorka folyton ment Hanna után és magyarázott neki meg tapogatta-simogatta, Hanna pedig hősiesen tűrte, ráadásul több simit és puszit is nyomott a kicsi unokatesójának. Ahogy telnek a hetek-hónapok, egyre jobban látszik, hogy hamar "össze fognak nőni" és remélhetőleg több időt fognak majd együtt tölteni nagy egyetértésben. 

A nap vége felé aztán Anya elment Csilluékkal kocsival Pestre és ott ült buszra, ami hazáig vitte. (bármilyen furán hangzik, így egyszerűbb Kanizsára jutni. Vicc.) Három teljes napot töltöttünk együtt. Mondhatnám, hogy jó sokat, ami a körülményekhez képest igaz is, de belül nagyon mást érzek. Főként, miután vasárnap délután mindenki elment, teljesen kiürült a lakás. Marha rossz volt. Ugyanilyen egyedül éreztem magam akkor is, amikor Anya két hét ittlét után ment haza. Akkor is kellett és most is kell minimum egy nap, hogy visszazökkenjek a régi kerékvágásba. Ennek a zökkenésnek pedig a mai okádék idő (eső, szél, borongósság) ippeg nem használ, úgyhogy úgy érzem, csak kóválygok. Dorka is aludt délelőtt két órát, biztos gondolta, hogy mit csináljak, ha nincs itt a Mama... Azért ő mindenképpen könnyebben zökken, mint én. De nincs mit tenni, ez van. Jönnek újra a mamátlan napok, én pedig el vagyok most kicsit Anyátlanodva... :(

Talán vége

Ezt kell mondjam, hogy "talán", mert már csak félve remélem: meggyógyult Dorottyka. 

Most néztem vissza: írd és mondd február 14-én lázasodott be és bár a láz hamar a múlté lett, jött az utózöngéje, ami egy vírusos biszbasszal jár. Talán nem olyan csúnya szó a biszbasz... Szebben nem tudom (kis indulat), csúnyábban meg nem akarom jellemezni az elmúlt hónapot. Ami a tényvalóság: a mai az első nap, hogy nem szívtunk orrot (eddig) és igggen minimálisra - szinte nullára - redukálódott a köhögés. Amúgy máig adtam magamban haladékot a Paxirasol-nak, holnap már nekiláttunk volna egy Stodal kúrának. Utólag már marha okos az ember, meg hát nem is lehet igazán tudni, mi lett volna, ha, de legközelebb (remélem jó sokára) egyből azzal fogok kezdeni, ha orrfolyós-köhögős izéje lesz. 

Amúgy minden tiszteletem a mi kis hősünknek, mert nagyon derekasan állta a kanalas orvosságokat és  az orrszívások tömkelegét. Ügyesokos Cukorborsó. A már lakásdísznek számító porszívó visszakerült a helyére és remélem, nagyon sokáig orrszívási célzattal nem is fog előkerülni. Arany Kisbaba...

Altatók

Mindig elmaradt, de most lejegyzem, hogy megmaradjon az örökkévalóságnak.

Három dalocska van, amiket felváltva egymásutánban éneklek/dúdolok Dorkának, ha nyugtatásra van szüksége vagy ha nehezebben megy az elalvás. Mindhárom kicsit melankólikus, épp a dallamuk és a hangzásuk miatt választottam őket, de nagyon beváltak.

Bölcsődal

Békén szusszan a mackóhad,

Puha párnán alszik a tó.

Lengő hinta is elszunnyad,

Sűrű éj lesz jó takaró.

Kicsim álmodj már, csuda álom száll,

Ide repül a szemedre,

Csitt Kicsi, tente...

Csillag gyermeket elringat

Odafönn a Hold nagyapó.

(Ez eredetileg egy szovjet népdal, további versszakai a vérvörös októbert és a hős katonákat taglalja, ámde nyilván ezekkel nem traktálom a Kisdedet. Az első versszaka viszont nagyon kedves számunkra...)

Madárka, madárka...

Madárka, madárka,

Csácsogó madárka

Vidd el a levelem, vidd el a levelem

Szép magyar hazámba.

Ha kérdik, ki küldte,

Mondjad, hogy az küldte,

Kinek bánatában, szíve fájdalmában

Meghasad a szíve.

A Csitári hegyek alatt

A Csitári hegyek alatt

Régen leesett a hó

Azt hallottam, Kisangyalom,

Véled esett el a ló.

Kitörted a kezedet,

Mivel ölelsz engemet?

Így hát kedves Kisangyalom,

Nem lehetek a Tied.

Szép és andalító dalok. Nem épp boldogittasak, de mélázósak. Főként az utolsó kettő. Olyan igazi magyar kesergők. Dorka mindenesetre elalszik tőlük, én pedig szívesen éneklem őket. Hát így. 

Végre leírtam.

Már három hete...

..., hogy beteg szegény kis Dorkanyuszi. A kezdeti láz azóta sem tért vissza, ám a két héttel ezelőtt kezdődött hurutos orrszörcsögés csak nem javult, sőt. A múlt héten már egyre jobban tudtam az orrát is szívni, olyannyira, hogy most hétfőre már éjszaka is porszívóztunk kétszer is, emellett elkezdett ráadásként köhögni. Mivel kedden múlt két hete, hogy adtam neki folyamatosan a Sinupretet, ennek ellenére csak romló tendenciát mutatott szegény, szerdán reggel visszavittem a dokihoz, hogy nézzem már rá a gyerekre. Azt mondta, ez ilyen, mármint a gyerekek nehezen keverednek ki a vírusos nyavalyákból, meg kell várni, míg meggyógyul. Őszintén, nekem is épp ez volt a tervem. Csak már nagyon várom, pláne hogy a javulás helyett inkább romlást tapasztaltunk. Most írt Paxirasol szirupot, napi kétszer egy milit iszik a lányka. Jó, mert egyre csúnyábban köhög... Szegény kicsi Bóbicka, úgy sajnálom szegényt... A köhögés és az óránkénti orrszívás (egy igazi hős) mellett ugye továbbra is megvannak a hiperszuperizgi éjszakáink, ami miatt olyan kis nyűgöske. Nem egyszerű most nekünk, na.. Úgy érzem, sosem lesz vége.. :(