Újra Kanizsán

Extrahosszúra sikerült a kiruccanásunk a családomhoz. Július 17-én reggel jött értünk a húgom, Dorkával levitt minket Kanizsára, ahol Ő és Hanna a hétvégéig maradtak. Ricsi szombaton jött utánunk és velünk maradt a következő szombatig, ám ott úgy döntöttem, lent maradok még Dorottyával, így csak most szombaton, augusztus 3-án jöttünk haza. 

Két és fél hét otthon, a szeretteim körében. Hogy ez milyen érzés, csak az tudja igazán, akinek olyan távol van a családja, mint nekem. Nem hiszem, hogy a "nagyon jó volt" kellően kifejezi, milyen érzelmi töltést tud adni számomra. Oppppárdon, önzően magamról szóltam először, de ennyi kis önömlengés engedtessék meg nekem... Ami a legnagyobb dolog volt (ismét), az Dorka döbbenetes fejlődése, kinyílása mind fizikai, mind szellemi téren. Ez is volt a fő oka, hogy megnyújtottam a vakációt és ha nem kellett volna most már tényleg eljönni a 15 hós oltásra, meg nekem egy más dolgot elintézni (erről majd később), akkor még maradtunk volna egy hetet legalább. 

A Dédinél tanyáztunk ismét, ahol van nagy és saját udvar, na meg pipik. Azt gondoltam, hogy a Hannával eltöltött szerda-vasárnap időszak hoz majd nagy ugrást Bóbickának a bátranegyedül elindulások tekintetében, ám tévedtem. A csajok nagyon jól elvoltak együtt, volt közös mókázás, pancsolás nappal és esténként is, Adriennéknél piknikezés meg homokozás, Hanna pedig nagyon aranyosan viselkedett Dorkával. Hogy fordítva így volt (illetve lesz), affelől korábban sem volt kétségem, mert Bóbinyuszi nagyon nyitott és barátkozós kislány. A jó napok mellett volt akkor egy péntek esti rossz is: Lefekvés után jó negyven perccel Dorka felébredt, ami sokszor előfordul, de most nem tudtam visszaaltatni, sőt. Egyre keservesebben sírt és látszott, hogy komoly fájdalmai vannak. Hullámokban tört rá, mintha hasgörcsök lennének és mikor csillapodott, szinte elaludt. Aztán újra kezdődött. Borzasztó volt, annyira tehetetlen voltam. Anyu felhívta az ügyeletet is, akik fájdalomcsillapítót javasoltak. Addigra már átjött hozzánk a húgom is és megbeszéltük, hogy Dorkát a hasamra fektetem, mint a hasfájós babákat szokás. Jó húsz percig voltunk így és bár később sikerült Nurofent is adni neki, ám addigra érezhetően jobban lett. Jót tett neki, hogy melegítettem a pocakját és aztán el is aludt. Még hajnalban is zaklatottan vette a levegőt, nagyon rossz volt hallgatni (persze, hogy mellettem aludt) és bár én nem sokat aludtam, az volt a lényeg, hogy Ő legalább igen. Igazán nem tudjuk azóta sem, mi lehetett a kiváltó ok...

Aztán jött a következő hétfő és Dorka egyszer csak nekiállt önállóan járkálni a Dédinél. Egyre hosszabb távokat tett meg és egyre gyakrabban engedte el önszántából az Őt segítő kezet, hogy a maga feje után menjen. Napok alatt tűnt el a mászó kislány és egy ügyesen, egyedül menő kislány lett belőle. Igazán most indult el "tartósan", úgyhogy azt hiszem kijelenthetem, az akkor vasárnap 15 hónapos lánykánk most már tényleg menő csaj. Teszem hozzá, amióta hazajöttünk is csak lábon közlekedik, az elmúlt két és fél napban kb. 6 taktust tett meg négykézláb. Egyre gyorsabb és irtó ügyesen tud egyedül felállni ülésből. Irtó büszkék vagyunk rá!!! 

Amit még tökélyre fejlesztett, az a formabedobózás. Még indulás előtt kb. egy héttel kapott egy vizi játékot, ami bálna formájú és négy formát lehet belepakolni. Ezt vittük magunkkal és mostanra szinte csukott szemmel rakja az összes formát. Mikor hazaértünk, leült a sütifaló bödönke és a formabedobós fiserprájszos csiga mellé és azokat is simán telepakolta. Nem úgy, ahogy két és fél héttel ezelőtt, hogy a tetején mindent be, aztán jólvan, hanem a kivágott formák helyére. Pedig ezeket aztán nem gyakorolta... És simán kirakja a montessori tornyot is, azért a sorrendben kicsit kell neki segíteni, de ultrabrutál, hogy mennyire rákattant most ezekre... Olvastam, hogy a két lábra állás illetve a járás beindít valami folyamatot az agyban is, szerintem Dorkanyuszinál ezt. Meg a kacsintgatást, csimmogatást, puszi dobást, merthogy már ezeket is csinálja. Akkora huncut lett, hogy az félelmetes, szinte egy új gyerekem van, akit nap, mint nap újra tanulok és ismerek meg. Óriási dolog ez, látni, hogy nyílik a kis értelme, a kis személyisége, az akarata... Mert az is van neki persze, de koordinálható egyenlőre. A "V" hangot nem bírja kimondani, így a kutyus és a Micimackó azt mondja, hogy babababababa (nagyon durván nyomja!!) és a pipik pedig mondják, hogy kokokoko. Kiválóan lehetett naphosszat játékmozdonyt és játék babakocsit (köszönjük Csillunak!) tologatni, labdázni (dobni és rúgni, nagyon ügyes!), ezen kívül frissen szedett és megmosott nyers krumplikat egyik vödörből a másikba pakolni, tyúkocskáknak és a kakasnak füvet tépkedni és a kerítésen beadni. Élvezet volt nézni, hogy folyton dolga volt, ment és csinálta szakadatlan és közben baromi jókat derült.

Az utolsó héten Mamával és Papával elmentünk három napra a Balcsira, Fonyód-Bélatelepre (Anyu kolléganőjének a csónakházát kibérelve). Hát, hadd ne mondjam, mennyire jól érezte magát a Kisnaccsád... Az elején még bevetett bébi beleülős úszógumit később már nem is vittük a vízbe, mert az nem volt úgy érdekes, csak ha dobáltuk meg húzkodtuk a kis hátsóját, Ő meg viháncolt közben. Amúgy az úszógumival csak úgy szaladt a vízben, arra mindenképpen jó volt. Lehetett a kisvízben a babarészlegen jókat sarazni meg lapátolni, a lapát egyébként annyira császárság, hogy hazafelé a kocsiban is azzal aludt. Csupa bűnös dolgot csinált, pl. evett sajtos-tejfölös lángost és jegeskávé tetejéről tejszínhabot, amit csak a különleges helyzetre és alkalomra tekintettel hagytam jóvá, itthon természetesen ennek a dolognak már nem hódolunk... Volt pucérkodás, kétpofára hasat-karokat lefolyatva barackevés, palacsintázás, fagyizás este fél 9-kor, minden, ami szem-szájnak ingere. Az idő és a víz kiváló volt, a hely és a társaság kitűnő, nagyon jól éreztük magunkat.

Annyi új inger és élmény érte ezt a Csöppet most megint, amiért újra olyan nagyon hálás vagyok és amit én-mi ketten az apájával nem tudunk neki itthon megadni. Bóbicka Dédivel is kiválóan elvolt (a múltkor ez sajnos nem volt jellemző) és Anyu is - bár dolgoznia is kellett közben - igyekezett minél többet velünk lenni és Dorka imádja Őt. Olyannyira, hogy már az Ő ölében is simán úgy ült, hogy szopizta az ujját és közben Anya könyökét piszkálta, amit igazán eddig csak Ricsivel csinált korábban tán egyszer, ez csak nekem szólt mindig, így töltődik fel. Anyu nagyon ért Dorkához, bár igazán Dorka egy tündér, sok szakértelmet vagy extra tudást nem kíván, ám mégis. Hiszem, hogy ha úgy alakult volna, bármikor simán elmaradt volna vele akár napokra is. Nagyon jó volt nekem is ez, mert egyrészt láttam Dorka ragaszkodását, másrészt kicsit én is "tehermentesültem" egy-egy időszakra. Nekem ez az igazi segítség, ha valaki akár egész napokat is velünk akar tölteni.

Megintcsak jó volt, tartalmas volt és újra roppant hasznos mindannyiunknak. Nagyon kellenek ezek a feltöltődések, főként érzelmileg egy olyan helyen, ahol mindenki szeret minket... Már várom az új lehetőséget, hogy újra menjünk!

Hanna és Dorka

Jankával kiegészülve a homokozóban

Kutyaimádat, mindenfajta félelemérzet nélkül

Jellemző... Élete első pufikukiját tömi

Csajok a medencében

Na, zsír az új járgányom?

Kirakom a bálnát, jó?

Fő az elegancia

Laza vagyok, mi?

Mamával esti fürdés után

Aki jár-kel, annak sportsérülése is lesz (kötés a lábszárán)

Autómánia is lett, meg fűnyíró is, nem tudom miért

Üdvözlet a Balcsiról

Örökös vidámság!!!