Hossszúhétvége meg szülinap

Igazából azt se tudom már, mit csináltunk szombaton meg vasárnap, de a napi rutinon kívül semmi extrát. A lényeges viszont az volt, hogy APA is velünk volt, ami mostanában egyre fontosabb. Nem mintha eddig nem lett volna az, de most már Dorka is szemmel láthatóan és füllel is hallhatóan egyre jobban ragaszkodik az apukájához. Napjainkra a legtöbbet használt szava az APA lett. De olyan áhitattal tudja mondani, hogy AAAAPPAAAA, mintha valami filmcsillagról vagy popikonról lenne szó... Félreértés ne essék, nem vagyok féltékeny! Bár a hálátlan kölke azt ugye egyszer sem mondja, hogy Anya, de még csak Ana se vagyok már, pusztán a levegővel vagyok egyenértékű (az meg viszont természetes, hogy van), bezzeg azt, hogy AAAAPPAAAA, azt napjában hússzor is. Reggel (milyen jó, hogy együtt alszunk mindahányan) felül az ágyban, rámutat az apjára, közli, hogy Apa, aztán átgyalogol rajtam (hol a fejemre, hol a gyomromba taposva-könyökölve-térdelve) és odamegy hozzá. Én ilkonkrétó le vagyok sz@rva. De nem baj ám! Ma reggel aztán meg volt lőve, mert mikor nagy elánnal odafordult, hogy megsasolja az öregét, az nem volt sehol, mert ugye ő már elment a robotba. Mondtam is Dorkának, hogy na ez most cumi, Kisbaba, velem kell beérjed! Erre odajött és odabújt könyököt simizni... Nem egy lelkibeteg típus...

Naszóval a fent már említett férfi társaságában töltöttük a hétvégét, majd jött a hétfő, ami másnak csak augusztustizenkilenc, nálunk viszont ez AnyaBóbi szülinapja. Ja, a 36. Nem gyenge... Itt már végképp felajánlják az amniocentézist a kismamáknak és belépnek az öreglány kategóriába... Reggel a szűk családom megköszöntött (praktikussági okokból virágot már szombaton kaptam Dorkától és Apától), aztán később jött Anyu, Apu és Csilluék is. Csináltam ebédet, a kiscsajok aludtak együtt ebéd után, volt játék, kaptam belgacsokis-trüffeles tortát (brutál tömény, de nagyon finom) meg szép orchideát és együtt voltunk. Jó volt nagyon és örültem, hogy el tudtak jönni...Mikor a csajokkal elfújtuk a gyertyáimat, kívántam egyet. Aki közel áll, az tudja úgyis, hogy mit, ha teljesül, jövőre úgyis megírom, hogy ezt kívántam. Rég szerettem volna ennyire bármit is... Aztán mikor Ők elmentek, mi lementünk még a játszira, de nem voltunk sokáig, mert nagyon fülledt és nyomasztó volt akkor már az idő, ám arra elég volt, hogy Dorka úgy nézzen ki hazajövetelre, mint egy homokbányász. Kétszer nyalt homokot is, mert az szerinte finom, aztán evett rendes vacsit is, fürdött és ment mindenki szundikálni. Hát ilyen volt az én boldog születésnapom, a harminchatodik.

Előköszöntés (persze csak a fotó kedvéért) - Dorka csokra

Csokor Apától és Dorottyától

Csajok

Csajok és a Mama

Ajándékok

Bóbinyuszik

Fújta mindenki

Finooom és főként ééééédes

Az augusztushúsz meg jó hűvös lett, de nekünk nagyon jól telt! Elmentünk ugyanis Schwadorfra Katihoz és Andreashoz. Kb. 11 felé értünk ki és majdnem 3/4 9 volt, mire hazaértünk. Mondhatom, Dorka baromi jól érezte magát (mi is persze) a futkosós balesete ellenére is, mikor is jól bekoccantotta a falba a fejét esés közben. De jól kisírta magát, aztán mehetett tovább a móka. Andreason roppant jókat bír szórakozni, mert a 3 és fél éves nagyfiú sokat bohóckodik és elég eleven, ez pedig Bóbickának igencsak imponál. Jókat kacag meg incselkedik. Édipofák. Andreas és Kati is megköszöntöttek (aztán a később munkából hazaérő István is), kaptam finom gyümölcskenyér-tortát, desszertet, pezsgőt és cserepes liliomot. Persze Bóbickának is meg kellett kóstolni a sütit, és persze, hogy ízlett neki... A Kicsik aludtak délután nagyot, úgyhogy szerencsére hazafelé senki nem aludt el a kocsiban. A nappali tevékenység viszont kellően kiütötte a kisleánykánkat, mert fél 10-kor elaludt és hajnali fél négyig (!!!) az ágyában aludt megszakítás nélkül!! Utána kellett ugyan jó egy óra, mire újra el tudott aludni, de ilyen nagyon rég nem történt (szerintem kb. nyolc hónapja), úgyhogy halleluja. 

Mesenézés a kanapén (Dorka jó konyhásnő, kiszedőlapáttal)

Az Neked az mi az a kezedben?

Autózós (még a héten készült nálunk, csak lemaradt)

Unokatesók  - Dorka és Andreas

Nagyon örültem, hogy ilyen eseménydúsra sikerült ez az utóbbi két nap, nekünk is nagyon kell a változatosság, Dorka pedig egyenesen szomjazza ezeket a hepeningeket, egyre világosabb, hogy imádja a társaságot, a gyerekekért pedig egyenesen odavan!! (Ilyenkor még inkább látom, milyen kevés is vagyok neki egymagam, legalábbis az, amit egyszem én tudok neki nyújtani...) Jó, hogy volt ez a négynapos hétvége, köszönjük a szabadságosztóknak, Szent Istvánnak meg még mittoménkinek. Meg jó, hogy Apa nem benzinkutas vagy nőgyógyászdoktor, mert akkor nem lett volna itthon. Bár utóbbi azért lehetne, mert több pénzünk lenne szerintem... :)