A Bori meg...

... volt közben tanácsadáson, még a múlt hétfőn, csak az idesanyja nem írta meg, pedig kellett volna, meg egyebeket is csinál.

Szóval a múlt heti tanácsadáson Borcsikánkat 6950g-nak mérte az ottani védőnő, hosszmérés hathósan lészen majd. Bár a doktornő nem mondott rá semmit, de nekem akkor sem tetszett igazán, lévén hogy öt hét alatt 380g-ot gyarapodni szerintem nem vagányság. Azért még megkapta az (egy ideig) utolsó ismétlő szuriját, amit nagyon jól viselt, előtte-utána végig mosolyogta az ott létet, és szerencsére más baja később sem lett. A héten kedden aztán említettem a mi védőnőnknek ezt a hízást és Ő is úgy vélte, most már tényleg itt lenne az ideje a hozzátáplálás megkezdésének. Tejem is sokszor kevés van már estére, pedig sokat küzdök (érdekes, hogy most küzdeni kell, Dorkánál semmi bajom nem volt, tény, hogy nyugodtabb és ilyenkor már azért kipihentebb is voltam), naponta sörözök, teát is iszom, plusz a sok víz, de ha kevés és már nem elég neki, akkor el kell fogadjam. Így esett, hogy január 13-án, 9 nappal a hatodik hónap betöltése előtt, Bori megkapta első pár kanál almalevét egy kevéske kis péppel megspékelve. Először volt kevés furanézés, ám nem mondanám, hogy utálta. Megette. És ahogy mindenen, ezen is mosolygott igazából. Az első napi videó kicsit kaotikusra sikerült (mondanám, hogy Apa videózott, de mégsem illik ilyet ugye..), így inkább a második napit teszem ide (itt már eszi a pépet gazdagon):

Ma már sütök neki sütőtököt is délután, hogy holnap már azt is ehessen és a hétvégén készítek neki majd főzeléket is már. Arany kicsi babám, olyan nagylány már...

Az evés mellett még az is van, hogy nagyon ficánka lett. Igaz, hogy már az ötödik hófordulója előtt elfordult a hasáról a hátára és vissza is, ám aztán akkor úgy döntött, hogy időre be is fejezi ezirányú tevékenykedését. Már azt hittem, hogy így fog maradni, ám most hétfőn (01.12.) újra felfedezte, milyen szuper dolog is az, ha a hátáról a hasára fordul. Aznap csak kétszer mutatta be, másnap már négyszer is, azóta pedig nincs megállás, sőt már nem csak balra, de jobbra is meg tudja csinálni ezt a mozdulatsort. Elforog a tengelye körül, ha leteszem a járókába/kiságyba/földre egyik irányban a hátán, akkor pár perc múlva már hason van, arccal a másik irányban. Ja, és tolatni is tud. Megfigyeltük azt is (védőnő kérdezte, tudja-e), hogy ügyesen átfog, egyik kezéből átteszi a másikba a tárgyakat, továbbá azt is láttam, hogy elkezdett már hason fekve is nyúlni a dolgok után. Továbbra is rengeteget beszél, ahogy Dorkának írták a korautógondozós papírjára: "saját nyelvén gajdol", tegnap óta berreg is és hegyesen ki tudja köpni a cumit, messzire. Ő is rizsamanci, ahogy Dorka. Folyton tömi az öklét, rágja szét a pólóit, bodyját, ruhák ujját, minden úszik a nyálban és a radiátorok mindig tele vannak épp száradó felsőruházattal. Mozgékonysága ellenére azért szívesen elvan a pihenőszékében is, ami tegnap óta amúgy más néven fut, Dorka ugyanis átnevezte: szerinte a készség neve valójában FIGYELŐSZÉK, hiszen Bori nem pihenni szokott benne, hanem figyelni... Igazsága van.☺♥ Ezen kívül szintén Dorka által új névre is szert tett Kishugi: Tegnap vásárolni voltunk, Apa Borit tolta, én pedig Dorkát a bevásárlószekérben. Kicsit szétváltunk az üzletben, így Dorka egy idő után azt kérdezte: "Anya, hol van Apa és Kis Borsó?" visszakérdeztem, ki az a Kis Borsó, mire azt mondta: "Hát a Bori! Miért, szerinted nem olyan? Meg a neve is olyan!"♥ (szinte túl okos is ez a gyerek..)

Amúgy és nemutolsósorban meg folyton mosolyog. Mikor írtam a 100 boldog nap-os blogba, Boriról szóló boldogságom szinte csak erről szólt. De tényleg. Folyton mosolyog, mindenre és mindenkire, olyan kedves és barátságos kislány, amilyennel még tán nem is találkoztam. Amikor pedig mókázás közben belefúrom az arcom a pocakjába és a nyakába, akkor kacag.. Na, akkor meg végem van Tőle. Ezt mondjuk az Ő érdekében nem csinálom sokszor, mert két három nagyobb kacaj után elkezd csuklani, ami könyv szerint nem zavarja, azért szerintem nem olyan jó ez, bár nagyobb baja sose legyen... Imádatos, ügyes, bájos kis teremtés, aki a legapróbb, felé irányuló figyelemért hálás mosolyokat szór, igazi "szemünkfénye" gyerek, nem bírunk betelni Vele, az apja meg egyenesen szerelmes belé...

Kicsi Borsónk mindjárt fél éves, nem is marad semmi szinte, amit leírjak majd a státuszos bejegyzésbe, de le kellett most írnom, mert így a biztos, max majd nyomok egy kontollcékontrollvét... Na nem, azért csinálom majd friss fotókat.