A Dorka pedig...

...múlt csütörtökön és most is újra ment bölcsibe, cuki volt, bár a bemenetel nem sikerült a legjobban, de mikor érte mentem, minden rendben volt, alig akart hazajönni. Még múlt héten vettem bérletet is, meg befizettem a bábszínház bérletet is, melynek első előadása most pénteken meg is volt már. Tudtuk már korábban is, hogy lesz majd januárban bábszínház, így Dorka már december közepe óta napi szinten (!) kérdezte, hogy mikor lesz, illetve mondogatta, hogy Ő majd menni fog. Eljött hát a várva várt péntek reggel, lázas készülődés, megyünk a bölcsibe, úgy nyitotta az ajtót, hogy húúúdeizgulokanyaaa, aztán átöltöztettem, odakísértem a csoportszoba ajtajához, benyitott és hanyatt-homlok visszafordult, hogy Ő márpedig mégsem és hogy most menjünk haza... Anikó néni végül bevitte a csoportba, de hallottam a keserves sírását, egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet. Amikor érte mentem, Anikó elmesélte, hogy el se akart menni Dorka a többiekkel, de még arra se volt hajlandó, hogy ablakon keresztül meglessék az előadást, kettecskén játszottak a csoportban, míg a többiek vissza nem értek. Felfoghatatlan. Kérdeztem Dorkát is, hogy miért csinálta ezt, de csak azt hajtogatta, hogy nem akart menni. Pedig mindent átbeszéltünk előtte többször is, együtt izgultunk, hogy dejólesz és tényleg nagyon várta. Aztán ez. Nagyon csalódottnak éreztem magam, kicsit szinte haragudtam is Rá, hogy ez most mire volt jó és milyen butaságot csinált.

Most meg már olyan nagyon nem számít semmi.. Tegnap délben úgy jött haza az apjával a boltos túráról, hogy nem kér enni, inkább lefekszik és bágyadt is volt nagyon. Erős hőemelkedést találtam nála. Estére rendesen belázasodott, úgy, ahogy még sosem, 39,7-et mértem neki. Jött az újabb Nurofen és a hűtőfürdő is, amit minden igyekezetem ellenére olyan rosszul viselt (nomeg a magas láz miatt is), hogy mikor kivettem a kádból, sikerült összehánynia magát. Akkor már jól megijedtem.. Kapott újra lázcsillapítót, mivel az előzőt nagy eséllyel hasznosítatlanul kihányta és vártunk. Saját maga kéretzkedett aludni a saját ágyába (sose ilyet még) és hamar el is aludt. Sokszor bementem hozzá, nagyon rosszul aludt, hallottam, milyen rosszul, szinte kapkodva vesz levegőt, forgolódik és nagyon beteg.. Akkor már felhívtuk az ügyeletet, hogy adjanak tanácsot, mit tegyünk, mert mikor kivettem az ágyból, ismét 39,2 volt a hője. Apa ment Panadolért az ügyeletes patikába, én pedig új fürdőt készítettem. Remek dolog éjjel egy órakor ülni a fürdőszobában a kád mellett, benne a lázas gyerekkel, locsolni annak mellkasát és hátát és kivárni a fél órát, miközben Bogyó és Babócát nézünk. Megjött Apa is a Panadollal, fürdő levitte a hőt 38,5-re, a szirup pedig tovább is csillapított, mert hajnalban Dorkát át is kellett öltöztetnem, annyire teleizzadta a pizsijét. Reggel újra 39,2-vel nyitottuk a napot, elmentünk az ügyeletre, vírusfertőzés. Köhög is (néha, de akkor hülyén), meg az orra is elkezdett folyni. Láza azóta is csak minimálisan csillapítható, gyakorlatilag egész nap lázas. Szedi a gyógyszereket, iszik és fekszik egész nap. Sose láttam ilyen betegnek... Bori egyenlőre (koppkopp) jól van, de már azt várom, mikor betegszik le...

Még nem fixáltuk le Apával, nem is érünk rá beszélgetni, mert egész nap Dorka mellett vagyok, nagyon anyás most, lázmérés, gyógyszerek, mitennél, deegyélvalamit, csakegykicsit, akkorigyállegalább, főzés, Bori szoptatás, Bori gyümölcs, Bori főzelék... közben Apa mindig a másikkal van, akivel én nem. Nagyon azon vagyok most, hogy bérletek befizetve ide vagy oda, de nem ér annyit heti kétszer két óra gyerektársaság, mint amennyire megbetegszik ez a kislány, most már harmadszor (és nem jár annyit..), mellé meg a kishúga is kétszer volt már náthás. Szóval lehet, hogy felfüggesztjük ezt a bölcsibe járást. Nagyon sajnálom, mert amúgy meg nagyon szereti, de gyakorlatilag pénzért vesszük a betegséget és nem is akármilyet.