Karácsony, Ricsi-szülinap, szilveszter - 2014 év végi ünnepek

Egyben, így is nagyon el vagyok maradva, olyan sűrű mindig ez az időszak Nekünk, de jó, hogy van mit csinálni, van kikkel és van miért.

A szentestét immáron ötösben töltöttük, Katimamával kiegészülve, Dorka ééédes volt nagyon, ahogy bontogatta az ajándékokat, ahogy rácsodálkozott, hogy milyen nagyon szép a fánk és egy darabig úgy tűnt, az is elég lenne neki, ha csak a karácsonyfát nézhetné. Csináltam videót is az ajándékbontásról, tényleg nagyon aranyos volt és többször is megjegyezte, hogy "nahát, milyen sokmindent hozott a Télapó!!" Ettünk vacsorát, csináltam megint harcsapaprikás túróscsuszával, mama hozott kacsamellet és kacsacombot, finom volt minden, Dorka fel volt spannolva persze, Bori szokásos cukiság volt.

Másnap délelőtt csomagoltam, készülődtünk, délben ebéd volt Kati mamánál, ajándékozás, játék, viháncolás Dorkának és Andreasnak, aztán indultunk háromkor Kanizsára. Az út hosszú volt, de viszonylag tűrhető, mindenki jól viselte magát. De jó volt megint otthon...

25-e estétől 29-e délig voltunk otthon, jöttünk-mentünk Dédi és Anyuék között, bár Anyuékkal sok időt nem töltöttünk, mert Ők 27-én reggel húgomékkal elmentek síelni. Dorka jódarabig nagyon szomorú volt, de azért megvigasztalódott. Pláne, hogy másnap reggelre leesett a hó... Nagyon-nagyon élvezte, aznap egész délelőtt kint havazott az apjával az udvaron, este pedig bementünk a városba megnézni a város főterét feldíszítve-kivilágítva. Isteni volt a téren bóklászni az irgalmatlan hófúvásban, de Dorka nagyon odavolt és mivel jól felöltöztettem, meg sem fázott szerencsére. Mit össze bírt sikogatni... :)

Mama és Bori 

a vigyori Legkisebbünk

Csajok és a nagyszülők

háromgenerációs

Vicces volt valami

Két éve az első hó

cukim

29-én kora délután aztán indultunk haza, a visszaút is remek volt szerencsére és a lányok is sokat aludtak. Miután hazaértünk, nekiálltam gyorsan tortát sütni Apa másnapi, kereken negyvenedik szülinapjára. Éjjel elkészült, 30-án reggel már csak a rózsaszín mázat raktam rá, így miután a lányok alvása alatt beszereztem a gyertyákat is, ébredés után felöltöztettem a Kicsinyeinket (és magamat is amennyire) csinosba, majd felköszöntöttük Ricsit. Azt hiszem, nagyon örült. A délután további része társasozással, festéssel, családik játékkal telt, este azt mondta Apa, nagyon hálás ezért a délutánért és nagyon köszöni, hogy így telhetett, így volt minden tökéletes. Sűrűn egyetértettem Vele és azt hiszem, én sem kívánnék magamnak különb szülinapot.

A szülinapos és a kislányai

Dorka segített fújni

Tetszenek az sk készítésű kuponok

Tádáááám

Táblácska-nyitás

Bezsebeli a kisasszony

Apa Táblácskája

Anya is lefotózva

Apa kedvence: a puncstorta

Tegnap, Szilveszter napján délelőtt még Árkádban voltunk, aztán délután hivatalosak voltunk Norbihoz Pérre egy kis összejövetelre. Bori negyed hatkor ébredt, úgyhogy jól kitartottunk, fél 9-re értünk haza. Kicsi Borcsi bár a végén már nagyon fáradt volt, mégis az utolsó pillanatig elvarázsolt mindenkit, mert nem tudtak úgy ránézni (akárki), hogy ne kapjanak egy óriási mosolyt válaszul. Hazaérve aztán fürdés és alvás következett a Csöppnek, ám Dorka még visszament kicsit az apukájával és 10-kor értek haza. A Nagylány fergetegesen érezte magát, lőttek neki "szilvesztertüzijátékot" (így egyben, neki már szerintem minden durranás az) a fiúk, játszott az ott levő másfél éves kisfiúval és bárkivel leállt vihogni, nyeríteni. Édespofa volt, nagyon élvezte a társasági életet. Szinte úgy esett haza, jól kifáradt, gyors fürdés után volt már fél 11, mire elaludt. Mi még tévéztünk kicsit Apával, alig bírtuk kivárni az éjfélt, majd miután nagy romantikusan megállapítottuk, hogy "fáradtak vagyunk, mint a disznó", mindenki elvonult himnusz és egy jóóóó nagy ölelés után aludni, ki-ki a maga helyére. A durrogtatás meglepő módon mintha most nem lett volna olyan brutál, bár (még most sem tudom, így volt-e) én azt tippeltem, hogy most már lehet, hogy újra áttették a tüzijáték helyszínét a Dunakapu térre, mivel megnyitották. Most nem volt az az érzésem, mintha közvetlenül a házunk tövéből lőnék ki az összes bombát. A lányok simán aludtak (a durrogtatások végett legalábbis), az éjszaka ugyanúgy telt, mint az utóbbi egy hétben: Bori óránként-másfél óránként nyöszörög, kétszer eszik is, egyéb esetekben hátsimi, cumi, van, hogy ringatás is szükséges, Dorka meg fekszik mindenhol (saját ágya, én szivacsom, szőnyeg), közben szintén nyöszörög, szóval roppant friss vagyok. De ez majd elmúlik, a lányok csak nőnek és nőnek, mi meg csak fiataladokunk, mert a gyerekeink még egy jódarabig fiatalon tartanak bennünket.

Jó év volt. Négyen lettünk, van két gyönyörű kislányunk, egészségesek vagyunk, van mit ennünk és van fedél a fejünk felett. A lényeg megvan, a többi részletkérdés. Hálás vagyok, soha rosszabb évet. Viccesen mondtam ma Ricsinek, hogy ha kicsit iparkodik, idén már akár öten is lehetnénk Szilveszterkor... Nem röhögött annyira, mint én...