Sokat vártunk a műtét óta, mire eljutottunk a július 11-ig, de ahogy múlt az idő, annál kevésbé foglalkoztatott már a konzultáció és a korábbi "mikómá-mikómá?" érzés is jócskán elmúlt. Azért minden esetre vasárnap este leültünk Ricsivel és összeírtuk azokat a kérdéseket, melyekre mindenképpen választ szerettünk volna kapni.
Kettőre volt időpont, ám durva módon háromnegyed négykor szólított be minket szobájába Boga doktor. Átnézte a kórházi zárójelentést, sajnálkozott, hogy ilyen vége lett a múltkori kezelésnek és nagy sóhaj közepette közölte, hogy akkor úgy látszik, újra neki kell ugranunk... Hát ja, úgy látszik... Aztán fel is tettem neki gyorsan az első kérdést: Mi okozhatta (ha egyáltalán van ilyen ok) a méhen kívüli terhesség bekövetkeztét? Persze azt mondta, amit vártam: Ezt nem lehet soha kiszámolni és kiküszöbölni sem. Amit tudunk majd esetleg tenni, hogy legközelebb még beljebb és mélyebbre helyezi az embió(ka)t. Elmondta, hogy általában lombik esetén 1% (!) az esély a méhen kívülire (szinte még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat), ám olyat az elmúlt 11 éves praxisában nem hallott, hogy valakinek zsinórban kétszer megismétlődött volna ez. Azt nem akarom mondani, hogy "Na, akkor majd figyelj jól, barátocskám, mi leszünk azok a kivételek, akik azt a bizonyos szabályt erősítik", mert nem pályázom az év lúzere címre, de én már nem bízom a véletlenre, hogy miben hiszek és miben nem.. Majd ha a kezemben lesz az egészséges baba vagy babák! Na majd akkor elhiszem, hogy csak most méhen kívüliek! Nem, ez nem paranoia. Ez realizmus.
Mire felocsúdtam ebből a "zsinórban kétszer úgysem" - sztoriból, a doktor már a naptárt lapozva közölte, hogy akkor ha ma vagyok a 18. ciklusnapon, akkor 11 nap múlva menstruálok, akkor telefonáljak és kérjek időpontot a 21. napra uh-ra és vv-re, majd ha ott igazolva látja a tüszőrepedést, akkor már fújhatom is az orrspray-t, merthogy most másképp csináljuk, hogy több legyen a petesejt. Aztán újra megjön, onnantól a spray mellett újra szurik és aztán leszívás, aztán pedig beülti. Fel sem fogtam, mit mond. Vagyis persze, értettem minden szavát, de erre nem számítottam. Inkább arra készültem, hogy miért is NEM kezdünk már a köv. ciklusban, mert lássuk be, inkább az "időhúzás" volt eddig jellemzőbb... Gyorsan meg is nézte, hogy állnak a szükséges vizsgálataim. Mondtam, hogy citológia tán már a héten meglesz, az altatási papírok egy éven belüliek, ugyanúgy, ahogy a HIV és HepB,C is (ami örvendetes, mert isteni lett volna újra végignyühögni a Ricsi féle AIDS szűrős históriát), a hormonleleteim viszont szintén egy évesek, ezért azokat ismételni kell. Nem is bánom, megmondom őszintén.
Szóba hoztuk az alkalmazandó eljárást is. Megkérdeztem, mekkora az esély arra, hogy most már ICSI-t csinál. Azt mondta, hogy ha lesz több petesejtünk, akkor is ragaszkodik ahhoz, hogy felét sima IVF-el csinálja és csak a másik fele lesz beszúrós. Kiderült, hogy mindenképpen nagyobb a genetikai sérülés kockázata, ha a spermium úgy van beleszúrva a petesejtbe, míg a "cseppentős" módszer inkább imitálja a természetes megtermékenyülést, ezért ha pl. két ilyen és két olyan embriónk lenne, akkor mindenképpen a sima IVF-el készültet ültetné be. Van benne okosság, az biztos... És ha már a genetikánál tartottunk, megkérdeztük a spermium fagyasztást is. Természetesen van rá mód, ha szeretnénk, de elmondta, hogy fagyasztottból csak ICSI-vel készült embrió lehetséges (szintén genetikai kockázat), úgyhogy ezt tudnunk kell. Hát megtudtuk. A fagyasztásnak gyakorlatilag most már csak Ricsi szab határt, a doktorunk ajánlását megkaptuk.
Míg megírta a papírunkat és kiírta szükséges hormonvizsgálatot, azért még megkérdeztem a biztonság kedvéért, hogy van-e valami, amivel én magam tehetek akármit, bármit, amivel meg tudom akadályozni, hogy rossz helyen legyen a babánk. Azt mondta, sajnos nincs ilyen. Egyszerűen a méhem olyan felfelé irányuló összehúzódásokat produkált, ami a petevezeték felé és aztán abba bele sodorta Kismálnát. Elmondása szerint már ez is elég ritka helyzet, ám ha ez mégis bekövetkezik, akkor is ilyenkor a petevezetékben általában vagy elhal a magzat, vagy a vezeték visszalöki a méhüregbe az embriót. Azt mondta, nem akar elkeseríteni, de az, hogy Málnus képes volt még meg is tapadni a petevezetékemben, az mindenképpen arra utal, hogy túlságosan is életképes volt és nagyon izgága, ámde ragaszkodó fajta... Ricsivel itthon meg is állapítottuk, hogy tiszta anyja a mi kis Angyalunk...
A recepción megtudtuk, hogy a kiírt 3. napi hormonokat az Intézet is szíves-örömest leveszi, 17 ezer Ft-ért. Na, ekkor örültem rohadtul, hogy a 12-re kapott potya időpontom Busznyák doktorhoz még mindig élő foglalás volt... Így okosan ma délután el is mentem a rendelésére és megbeszélés és uh vizsgálat után (siralmas 7mm nyálkahártya) megírta nekem a Liezen-Mayer úti rendelőbe a beutalót, ahova majd ingyen elbattyogok és ingyen levetetem a kis véremet... Persze a vizsgálatért és a konziért kért 7ezer Ft-ot, de akkor is nyerek egy tizest, ami bárhogy nézzük, egy Cetrotide szuri...
A fenti infókért (főleg a gyors újrakezdésért) pár hónapja még szerintem az egyik karomat is odaadtam volna, de most teljesen másként viszonyulok hozzá. Tegnap, miután kijöttünk, konkrétan azon gondolkodtam, hogy akarom-e egyáltalán ezt az egészet és jelentkezzem-e majd az uh-ra. Aztán úgy döntöttem, hogy nem fogok most döntést hozni, mert jelen állapotomban úgysem tudok. Mire oda érünk, úgyis készen leszek rá, akármennyire is nem érdekel most az egész gyerek-dolog. Azt is tudom, hogy mostanában minden belőlem kiszakadó negatív mondat legfőbb oka a fáradtság. Az, hogy nincs egy olyan hetünk, amikor nem kell semmi mással foglalkozni, mint a mások hülyeségével, a munkával és az elvárásokkal. Nagyon mocskos módon el vagyunk fáradva mindketten. Úgyhogy kijelentettem ma Ricsinek (óráról órára tisztul a fejem), hogy a hónap végén és köv. hónap elején lesz még az a kb. 15 nap, amikor nem kell semmilyen vizsgálatra menni és a kollégáim beosztása szerint el tudok menni szabira, úgyhogy azt az időszakot (kb. másfél hetet) mindketten kivesszük. Nem érdekel, kinek milyen nyűgje van, mert nekem is volt egész eddig, k..va sok, és azzal sem foglalkozott senki. Most én is így teszek. És igenis ez jár nekünk az után a sok szar után, ami nekünk jutott.
Most ez az egyetlen dolog, ami érdekel, legyűrni még két hetet és annyi. Aztán ha megjöttünk (mert még Győrben sem akarok maradni, hogy ki tudjon tisztulni a fejem)... Na majd akkor reszkessen minden orrspray és biológus! Annyi dolguk lesz, hogy kettéáll a fülünk és olyan embriókat alkotunk, amilyet nem látott még Európa!
