Bizony, tegnap már 11 hónapos lett Borcsikánk. Súlyát mértem este, nálam 110g a gyarapodás, nem lepődtem meg, nem éreztem egyáltalán, hogy igazán nehezebb lenne, mint volt. Majd csütörtökön megmérik tanácsadáson. Az étvágya nem valami fergeteges, mondhatni szinte alig eszik, szinte folyton csak a szopizás menne. A darabos ételektől (akár a nyolchós babakajától) öklendezik, most elkezdtem a napokban már tréningezni azért, kenyérhéjat, zsemledarabokat kap és azokat előszeretettel rágcsálja, cincálja, muszáj, hogy szokja kicsit a rágást, mert jelenleg a főbb étkezéseknél minden turmixolva megy illetve a bébiételből csak a 4-6 hós csúszik le gond nélkül. Persze, nem kell ezt erőltetni, de azért na, mégiscsak jövő hónapban már egyéves lesz...
Pontosan egy hét eltéréssel kibújt múlt péntekre a két felső egyese, borzasztóan megszenvedjük és ez nem a babás többes.. Ő a feszítéstől, fájdalomtól szenved, én a nyűgösségétől és a folyamatos nemalvástól. A múlt hét ráadásul betegen telt, hétfőre elkezdett szörcsögni az orra és úgy is maradt. Mindez a nyaralásunk második napján. Ehhez jött a metszőfog. Mit ne mondjak, kellemes volt az éjszakai kétórás maratoni séta-ringatás-kiabálva sírás, illetve az általánosságban óránkénti ébredés, szoptatás. Most, hogy kint van négy fogacska, már előfordul, hogy egy huzamban két-kétésfél órát is alszik egyben. A minap este nyolctól hajnali négyig csak háromszor kelt, mire letettem negyed ötkor, szinte úgy éreztem, vissza se tudok aludni, annyira kialudtam magam.. Ja, hát ehhez is hozzá lehet szokni valahol, hogy az ember szinte semmit nem alszik.
Így állunk most:
Nappal most már kétszer alszik csak (bár a nyaralás alatt a három, egyszer pedig négy alvás is befigyelt, érthető módon a fáradtság miatt), és a napokban már az ideje is tolódott későbbre, ma is fél 11-kor aludt el, majd a másodikat fél 3 körül kezdi, este hétkor-félnyolckor fürdik és szundi. Egy óra múlva aktuális az első ébredés, a többi körülményfüggő.
A kedvenc továbbra is Dorka, mindig, minden körülmények között meg tudja nevettetni akár a puszta jelenléte, ám a nővére bohóckodása nélkül is folyton mosolyog, igazi jókedvű, vidám kislány. A környezetét is folyton ámulatba ejti a kedvessége, hogy mindenkire jut egy vigyori arca, utcán, boltokban, bárhol, mindenki megjegyzi, micsoda kis mosolygós baba. És valóban. Mozgása nem sokban változott, ügyesebb és gyorsabb talán, illetve magabiztosabbak a mozdulatai, továbbra is a bútorok melletti kapaszkodva lépegetésnél tartunk, de jól is van ez így ennyi idősen szerintem, addig jó nekem, míg nem akarja vezettetgetni magát... Ha hónaljánál fogva felállítom, egy darabig megáll, aztán guggol és térdel le, hogy úgy szeretné folytatni az útját, mert még az a biztos számára. Amúgy egy igazi sajtkukac, egy pillanat megállása sincs, folyamatos figyelmet igényel(ne, ha lenne rá kapacitásom, ugyebár). Nem fél semmitől, mindenre mászik fel és mindent, de tényleg mindent megrág, töm a szájába, miközben ömlik a nyála. A múltkor képes volt lehasalni a kőre, hogy a cipőm felső részét nekiállhasson rágcsálni, mert abból a pózból jobban hozzáfért, döbbenetes... Dorka is rágcsálós volt, de Bori....Katasztrófa. Próbálom tanítgatni, mutogatom neki a könyvben az állatkákat, ám csak kikapja a kezemből a könyvet és nekiáll megzabbantani. Amúgy a kiságya fölé ragasztott oroszlánt, elefántot, zsiráfot már felismeri, legalábbis ha kérdezem, hogy hol van ez vagy az, akkor nagy vigyorogva fordul oda és csapkodja az ágyikóban állva, emellett tud tapsolni és pápát inteni (saját kénye-kedve szerint), emellett pedig ugyanúgy, ahogy anno a nővére is, ha baja van, szó szerint úgy szólít és hív, ahogy Dorka tette, vagyis : "Annnnnnnna".
Csodaszép a haja, egyre nagyobb és most úgy tűnik egyenesszálú lesz, ám a színe tényleg különlegesen szép, főként ha rásüt a nap. A szemei szintén különlegesek, a mandula formájukat sokan megcsodálják. Mi pedig az egész Borit, úgy ahogy van, nap mint nap ejt bennünket ámulatba a kedvessége, az állandó mosolygása, a kis lénye a maga valójában.
Mindjárt egyéves, jajjjj...
