16 hónapos Rizsamanci

Átdátumozhatnám a posztot, de nem teszem. Már három napja ennyi idős Dorka, csak nem bírtam eddig leírni, hogy milyen ügyes és okos meg nagy már, ráadásul - hogy Ricsi szavaival éljek - "szinte óráról órára ügyesebb és okosabb... 

Megy Ő már nagyon, sőt egyenesen szalad. Meg akár nem egyenesen is. A napokban pl. elkezdett forogni a saját tengelye körül körbe-körbe, mert az vicces szerinte. Az már nem annyira, hogy utána elszédül kissé és orra esik tovahaladás közben, de igaz, ez csak egyszer fordult elő.
Aztán meg mutatja csuklóját tekergetve, hogy nincsen. Ha meg kérdezem Tőle reggelinél, hogy "Kérsz sajtot?", akkor bőszen bólogat, hogy igen. Sőt, igazából kérdeznem sem kell már, mert ha meglátja, hogy előveszem a sajtot a hűtőből, Ő már akkor bólogat, hogy kérni fog... :) Elkezdte nagyon szeretni a Tavaszi böngésző című könyvét (van még neki téli meg éjszakai is, de ez a favorit most). Odahozza és leültet minket, hogy nézegessük, lapozza, mutogatja kiabálva a kukásautót, mindennek a kerekét meg a pöttyös labdát is minden oldalon. És ha kérdezzük, hogy hogyan emeli fel a néni a könyvben a kisbabáját, akkor megmutatja, hogy emeli a kezét. Felismeri az állatok többségét, krokodilt, majmot, oroszlánt, zsiráfot, rókát, napláne kutya,cica,medve. Ami pedig a legújabb, hogy egyre több szót kezd utánunk mondani, illetve nagyon erősen próbálkozik és sokszor meglepően roppant ügyesen. A következőket mondja már nagyon cukin, főként utánunk, de gyakran már magától is és jó helyen:

• ciccc (cica)
• csüccs
• Ó, jaj! :)
• Hoppá, hoppsz
• oda
• Apa
• báiiiii (bálna)
• bááá tyi (bácsi) - egyenlőre még az időjós Pataki Zita is az, néni nincs a világon
• kék kör (így, ahogy van, és ezt is jelenti)
• papagááá (papagáj)

meg még egy csomó olyan, amit próbál utánunk mondani és rendre egyeznek is a szótagszámok meg a magánhangzók is, csak a mássalhangzók nem mindig, ezért aztán nem ugyanaz a szó lesz, mint amit mi mondtunk. És ez kb. két-három napja, mióta itt van nálunk megint kicsit a kanizsai Mama. Mert itt van vasárnap délutánig és most jó nekünk nagyon :) Most csak ezek jutottak eszembe, de bővítem a listát, ha még beugrik valami. 

Beszél álmában. Egyértelműen álmodik, és akkor tuti, hogy mutogat valamire, mert leginkább az általa leggyakrabban használt mutatószót hallom, hogy "aaaata-aaata". Ez kb. annyit tesz dorkául, hogy az-az és közben (ébren) hevesen mutogat és persze mindezt hangosan, szinte kiabálva.

Ezen kívül eszik ügyesen egyedül. Ma pl. minden étkezését egyedül abszolválta, mama persze ott volt asszisztenciának, de a nagyját egyedül ette meg. 

Egyenlőre ennyi jut csak tényleg eszembe. Ja, amúgy csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy csütörtök éjjel az volt, hogy fél 10 felé elaludt Dorka este, aztán egyszer megébredt egy óra múlva, majd miután letettem az ágyába, 3/4 6-ig ott is aludt tök egyedül!!! Aztán ugyan igen nehezen aludt vissza, de megtette majdnem egy óra küszködés után 8-ig. Naná, hogy a tegnap éjjel már botrányos volt. Na, nem mintha messzemenő következtetéseket akartam volna levonni, de azért mégis, na... Egy kicsit lehetne már jófej és alhatna párszor hosszan sokat. De persze nem ez Dorka fokmérője, mert amúgy olyan cukorborsó, hogy csak na. Hamiskodik, kokettál, kacsintgat és ahogy a poszt címe is utal rá: be nem áll a szája :)... Bámulatos a szellemi fejlődése, számunkra legalábbis mindenképpen. Apa tegnap este beleakadt tök véletlenül egy videóba, amin Dorka fürdőkarikában pancsol a kádban. Csak néztük és nem hittük el, hogy volt ez a lányka ilyen kicsi is... Pedig már akkor is azt gondoltuk, hogy hűűűűűűű,deügyes, hát akkor most... És mi lesz még! Nagyon jó korszaknak nézünk elébe, annyi biztos, már most egy kis Huncutka ez a Kisded. Imádatos KisBóbinyuszi!!!♡

Hossszúhétvége meg szülinap

Igazából azt se tudom már, mit csináltunk szombaton meg vasárnap, de a napi rutinon kívül semmi extrát. A lényeges viszont az volt, hogy APA is velünk volt, ami mostanában egyre fontosabb. Nem mintha eddig nem lett volna az, de most már Dorka is szemmel láthatóan és füllel is hallhatóan egyre jobban ragaszkodik az apukájához. Napjainkra a legtöbbet használt szava az APA lett. De olyan áhitattal tudja mondani, hogy AAAAPPAAAA, mintha valami filmcsillagról vagy popikonról lenne szó... Félreértés ne essék, nem vagyok féltékeny! Bár a hálátlan kölke azt ugye egyszer sem mondja, hogy Anya, de még csak Ana se vagyok már, pusztán a levegővel vagyok egyenértékű (az meg viszont természetes, hogy van), bezzeg azt, hogy AAAAPPAAAA, azt napjában hússzor is. Reggel (milyen jó, hogy együtt alszunk mindahányan) felül az ágyban, rámutat az apjára, közli, hogy Apa, aztán átgyalogol rajtam (hol a fejemre, hol a gyomromba taposva-könyökölve-térdelve) és odamegy hozzá. Én ilkonkrétó le vagyok sz@rva. De nem baj ám! Ma reggel aztán meg volt lőve, mert mikor nagy elánnal odafordult, hogy megsasolja az öregét, az nem volt sehol, mert ugye ő már elment a robotba. Mondtam is Dorkának, hogy na ez most cumi, Kisbaba, velem kell beérjed! Erre odajött és odabújt könyököt simizni... Nem egy lelkibeteg típus...

Naszóval a fent már említett férfi társaságában töltöttük a hétvégét, majd jött a hétfő, ami másnak csak augusztustizenkilenc, nálunk viszont ez AnyaBóbi szülinapja. Ja, a 36. Nem gyenge... Itt már végképp felajánlják az amniocentézist a kismamáknak és belépnek az öreglány kategóriába... Reggel a szűk családom megköszöntött (praktikussági okokból virágot már szombaton kaptam Dorkától és Apától), aztán később jött Anyu, Apu és Csilluék is. Csináltam ebédet, a kiscsajok aludtak együtt ebéd után, volt játék, kaptam belgacsokis-trüffeles tortát (brutál tömény, de nagyon finom) meg szép orchideát és együtt voltunk. Jó volt nagyon és örültem, hogy el tudtak jönni...Mikor a csajokkal elfújtuk a gyertyáimat, kívántam egyet. Aki közel áll, az tudja úgyis, hogy mit, ha teljesül, jövőre úgyis megírom, hogy ezt kívántam. Rég szerettem volna ennyire bármit is... Aztán mikor Ők elmentek, mi lementünk még a játszira, de nem voltunk sokáig, mert nagyon fülledt és nyomasztó volt akkor már az idő, ám arra elég volt, hogy Dorka úgy nézzen ki hazajövetelre, mint egy homokbányász. Kétszer nyalt homokot is, mert az szerinte finom, aztán evett rendes vacsit is, fürdött és ment mindenki szundikálni. Hát ilyen volt az én boldog születésnapom, a harminchatodik.

Előköszöntés (persze csak a fotó kedvéért) - Dorka csokra

Csokor Apától és Dorottyától

Csajok

Csajok és a Mama

Ajándékok

Bóbinyuszik

Fújta mindenki

Finooom és főként ééééédes

Az augusztushúsz meg jó hűvös lett, de nekünk nagyon jól telt! Elmentünk ugyanis Schwadorfra Katihoz és Andreashoz. Kb. 11 felé értünk ki és majdnem 3/4 9 volt, mire hazaértünk. Mondhatom, Dorka baromi jól érezte magát (mi is persze) a futkosós balesete ellenére is, mikor is jól bekoccantotta a falba a fejét esés közben. De jól kisírta magát, aztán mehetett tovább a móka. Andreason roppant jókat bír szórakozni, mert a 3 és fél éves nagyfiú sokat bohóckodik és elég eleven, ez pedig Bóbickának igencsak imponál. Jókat kacag meg incselkedik. Édipofák. Andreas és Kati is megköszöntöttek (aztán a később munkából hazaérő István is), kaptam finom gyümölcskenyér-tortát, desszertet, pezsgőt és cserepes liliomot. Persze Bóbickának is meg kellett kóstolni a sütit, és persze, hogy ízlett neki... A Kicsik aludtak délután nagyot, úgyhogy szerencsére hazafelé senki nem aludt el a kocsiban. A nappali tevékenység viszont kellően kiütötte a kisleánykánkat, mert fél 10-kor elaludt és hajnali fél négyig (!!!) az ágyában aludt megszakítás nélkül!! Utána kellett ugyan jó egy óra, mire újra el tudott aludni, de ilyen nagyon rég nem történt (szerintem kb. nyolc hónapja), úgyhogy halleluja. 

Mesenézés a kanapén (Dorka jó konyhásnő, kiszedőlapáttal)

Az Neked az mi az a kezedben?

Autózós (még a héten készült nálunk, csak lemaradt)

Unokatesók  - Dorka és Andreas

Nagyon örültem, hogy ilyen eseménydúsra sikerült ez az utóbbi két nap, nekünk is nagyon kell a változatosság, Dorka pedig egyenesen szomjazza ezeket a hepeningeket, egyre világosabb, hogy imádja a társaságot, a gyerekekért pedig egyenesen odavan!! (Ilyenkor még inkább látom, milyen kevés is vagyok neki egymagam, legalábbis az, amit egyszem én tudok neki nyújtani...) Jó, hogy volt ez a négynapos hétvége, köszönjük a szabadságosztóknak, Szent Istvánnak meg még mittoménkinek. Meg jó, hogy Apa nem benzinkutas vagy nőgyógyászdoktor, mert akkor nem lett volna itthon. Bár utóbbi azért lehetne, mert több pénzünk lenne szerintem... :)

Játszóház, védőnő, állatkert és Borzalomanya

Mégcsak péntek van, előttünk a hosszú hétvége (amit szintén sűrűre tervezünk), ám igencsak sokmindent sikerült a héten véghez vinni. Három olyan dolog is volt, ami "az első ... " Dorkának és nekünk is szülőként.

Először is, szerdán voltunk az Eto Parkos játszóházban. Nagyon nincs fogalmam, milyennek kellene lennie más játszóháznak, de ez bejött nekünk. Belépés egy éves korig ingyenes, aztán meg félórás meg aztán tízperces, továbbá napijegyes sztori van. Srác édi volt, kérdi, mennyi idős a gyermek, mondom 15 hónapos, erre Ő: az még egy éves, úgyhogy menjünk csak... Utóbb megbeszéltük Apával, hogy szerintem neki csak a kétéves nem egyéves :) A lényeg, hogy háromnegyed 6-tól fél nyolcig nyomtuk a gumis-labdás-csúszdás részlegen. És ami a tökkirály még, hogy nincs kiírva, hogy x-y éves korig, hanem semmi nincs kiírva, így hát mi is mentünk Dorkával fel az emeleti részre is és csúszdáztunk is Vele lefele a felfújt ugrálóba. Igencsak jól éreztük magunkat mindhárman, Dorottya pedig félelmetes, hogy milyen bátor volt és ügyes. Úgy mászott fel a szivacshengereken az emeleti részre, hogy csak lestünk... Megyünk majd még, akkor is ha esetleg fizetni kell.. :)

Csütörtökön délután jött hozzánk végre a védőnéni is (kétszer módosítottunk ugye időpontot miattunk). Nagyon megdicsérte Dorkát, hogy milyen szépen és stabilan megy, milyen ügyesen áll fel ülésből egyedül és halad tovább, és meg volt elégedve Bóbicka kinézetével is. Még mondta is, hogy én vagyok hosszú idő az egyetlen anyuka a környékben, akinek jól eszik a gyereke és nem panaszkodik. Mert hát e téren tényleg nincs okunk panaszra. Amire van, az az alvás továbbra is, mert minimum kétszer-háromszor, rossz esetben sokkal többször ébred Dorka éjjel és sokszor sírva. Könnyen nyugtatható és vissza is alszik szépen (a régi, órákig fentlevős időszak már nincs), de ez akkor sem normális dolog így. És teszi ezt még úgy is, hogy sokszor már 11 órakor mellettünk durmol a nagyágyban, tehát nem én hiányzom neki. Meg is mondtam kerek-perec a védőnőnek, hogy ez a velünk alvás már nem szól másról, mint az én kényelmemről, mert az öt hónapig tartó kínlódást nem bírtam tovább és inkább választottam azt, hogy karnyújtásnyira van a gyerek, minthogy óránként keljek és menjek át hozzá meg vissza. A nappali zombi üzemmódot és végkimerülést így oldottam meg. Ha valakitől elnézést kell kérni, akkor szóljon, de egyenlőre nem akarok. Nem kényelmes vagyok, sem önző, egyszerűen fizikailag nem bírtam már. Május óta ez van nálunk, hogy együtt alszunk és így sem alussza végig az éjszakát, sőt. Persze a védőnő is kérdezte, hogy ez miből adódhat, meg lehet, hogy a foga. Ja, a foga. De már 16 hónapja? Mert nem emlékszem, hogy ezen idő alatt volt-e átaludt éjszakánk... És más gyereknek, aki amúgy átalussza az éjszakákat, nem jön és nem is jött soha foga? Én ezt már nem hiszem. Meg azt is mondta, hogy meg kell tanuljon aludni és erre is meg kell érni az idegrendszerének is. Jó, de akinek már két hónapos kora óta átalussza a gyereke az éjszakát, az mikor tanulta meg azt, amit az én gyerekem 16 hónap alatt sem? Nagyon gondolkodom most már tényleg homeós dokin vagy valami alvászavar tudoron. Nappal oké, de éjjel nem és bár nappal nem látom Bóbickát fáradtnak, ez akkor sem lehet egy igazán pihentető alvás. Meg majd tán elnövi. Igen, egyszer. És addig? Na mindegy. Szóval okosabb nem lettem (nem is vártam átütő megoldást a vénénitől amúgy). Október 18-án ütközünk újra.

A másik új dolog az életünkben az a mai Állatkerti séta volt. Nagyon örülünk, hogy ma mentünk és hogy nem készültünk rá jobban. Az idő remek volt (huszonakárhány fok), nem volt túl meleg, sem hideg, nem volt továbbá büdi az állatkert és még így is jó másfél órát voltunk csak. Merthogy a hálátlan gyermek érdeklődése a juhoknál elfogyott. Az pedig az első állomás itten a győri zóóóóóban... Érdekesebbek voltak a másik gyerekek, meg a lépcsők, meg kavicsok, meg a galambok. Mert ezek nincsenek az állatkerten kívül ugye...Ja, még a papagájok izgik voltak, meg kicsit a majom. És ennyi. A végén örültünk, hogy a háromezres belépőt itt fizettük ki és öt perc múlva otthon voltunk, és nem mentünk ez ugyanezért Pestre vagy Veszprémbe még sokezerért sokórányira... De legalább megtudtuk, hogy még nem érdekli és kicsi hozzá. Nem értem, miért, de így van. Nem is vittük túlzásba a fényképezést sem, de azért pár kép:

Meeeeee.........

Szép madár

Szavanna

Így csinál az oroszlán

És a harmadik első dolog, amire nem vagyok büszke, az Dorka és köztem zajlott. Szerdán ebédnél történt. Elkérte a kanalat, pedig már fáradt volt. És láthattam volna, hogy ez most nem az ideális "Dorka egyedül eszik" helyzet, mégis odaadtam neki. Ő pedig elkezdte szórni a tarhonyás húst. Olyan bután evett, hogy csak na. Pedig rászóltam, segítettem neki, de amint elengedtem a kezét, már butult. És akkor egyszer csak elszakadt nálam valami és rácsaptam... Csend lett, én ledermedtem. Néztem Dorkát, hogy most mi lesz. Erre Ő elkezdett vihogni, nekem meg ugyanabban a pillanatban kifolyt a könnyem... Annyira elszégyeltem magam... Ez nem műmájerkodás, meg "jaj, kell ez nekik néha, így is jó anyja vagy" szövegre vágyom. ÉN vagyok a felnőtt, NEKEM kellett volna tudni, hogy ez most nem az az idő, amikor próbálkozunk, vagy ha mégis, akkor időben véget vetni neki. NEM ÍGY kellett volna reagálnom, mert Ő nem tehetett semmiről akkor. Nagyon sajnálom és fogalmam sincs, hogy tehettem. És ami még inkább megijesztett, az az, hogy kicsit mintha természetes reakciónak is éreztem volna először... Nyilván én is kaptam kicsiként, nem is keveset és anyukám bánja is már nagyon, hogy sokszor volt türelmetlenebb, mint kellett volna. Nyilván velem is ez esett meg, de nagyon nem akarom, hogy ez újra megtörténjen. Dorka egyáltalán nem hisztis fajta, most még legalábbis nem, nem érdemelte meg. Bután viselkedett, de nem úgy kellene okítanom, hogy megcsapom a kezét, ezért vagyok én a felnőtt és az anyja. Nem önostorozás ez, csak kis lecke magamnak magamból. És az sem mentség, hogy fáradt vagyok (mert sok a reggel héttől este tízig, aztán meg az éjjeli kelések), meg bánt, ami történt két hete... 

Ja, a mai dokilátogatás is megvolt, minden oké, kezd már újra vastagodni a nyálkahártya, petefészek-cisztám eltűnt és van már domináns tüsző a bal petefészkemben. Nem mintha most érdekelne, meg amúgy is, ott nincs vezetékem... Bár a doki azt mondta, van most egy olyan kismamája, akinek úgy lett spontán babája, hogy hiányzik az egyik petevezetője és a másik petefészke... Azóta is ezen gondolkodom, hogy ez mégis hogyan lett akkor... Csoda-kategória, az tuti. Mindegy is, most ez minket úgysem érint. 

Készülünk a hétvégére, hosszú lesz és meleg. Meg remélem hasonlóan eseménydús is, bár verekedést nem terveztem a közeljövőre...

Királylány vagyok, jól áll a koronám?♡

15 hós tanácsadás

Ez meg majdnem jól elmaradt...Mármint nem a tanácsadás, hanem a lejegyzése, pedig fontos. 

Pláne, hogy Bóbicka kapott kettő oltást, egy MMR-t a bal felkarjába, egy Prevenart pedig a bal popójába. Mondhatnám, hogy díjazta, de hazudnék. Igazából már akkor sírva fakadt, amikor a doktornéni csak szimplán elkezdte vizsgálgatni úgy általánosságban, pedig többször is igyekeztem felhívni a figyelmét az orvosnő szép szemüvegére meg a falon levő Micimackós poszterre. Mindhiába. Aztán mikor az oltás jött, akkor még zaklatottabb lett... Szokás szerint megint majdnem én is elsírtam magam, mikor a védőnő és az asszisztens lefogta, a doki meg szúrta a kétségbeesett gyereket, olyan rossz ezt végignézni, de persze tudom, hogy muszáj... Előtte azért súlymérés is volt, 11 kg-ot nyom ez a drága gyermek. Nem hiába érzem olyan - hogy is mondjam - nemkönnyűnek. Magasságát nem mérték, nem nagy divat nálunk, pedig érdekelt volna, de bármekkora is, szeretjük. Legközelebb szeptember 19-én megyünk elvileg, akkor kapja a bárányhimlős oltás első részét (merthogy kértem), amit már ki is váltottam a Menjugate kíséretében, amit majd 18 hósan kap. Azt meg majd követi a bárányhimlő másodikja, úgyhogy szinte havonta járunk majd szurira a közeljövőben. Szerintem a doktornő és a bandája fel fog kerülni Dorka halállistájára...

A lényeg, hogy most egyenlőre megvan ez a mumusszámba menő MMR oltás, nagyon sok rosszat olvastam és hallottam róla, vagyis inkább a mellékhatásairól. Emiatt be is szereztem én is azokat a homeopátiás nozódákat (oltáskivezető szereket), melyeket még Napsugárnál olvastam és be is adtam Dorkának azokat. Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, pláne hogy nincs két egyforma gyerek, meg a védőnő szerint az esetleges mellékhatások (magas láz, kiütések, torokgyíkfrász) az oltást követő 8-10 nappal jelentkeznek, ámbátor többek most oltott gyereke már szuri utáni nap belázasodott...Dorottya egyenlőre él és virul, semmi baja. Jókedvű, jó étvágyú, tünetmentes és láztalan. Reménykedem nagyon ezekben a homeós bogyókban és bízom benne, hogy később is minden marad így, ahogy most van. 

Csak hogy meglegyen, lejegyzem ide, hogy mik is ezek a cuccok, amik amúgy a Bem téri patikában tényleg kaphatóak:

• MMR nozóda c30
• Thuya 30ch
• Belladonna 9ch
• Mercurius solibilis 9ch

golyókból egyszerre: az oltás előtti napon, az oltás napján és az oltást követő napon napi 1x5 szemet. Minimális vízben feloldottam és megitta. Előtte és utána fél-fél órán át nem kapott mást.

Hát így. Jövő hét csütörtökön jön hozzánk a védőnéni végre, bár nem tudom, mit beszélünk majd meg, de biztos lesz mit. Szegényt már kétszer lemondtam, mert Kanizsán voltunk éppen, mikor jött volna, most már tutira nem megyek sehova, történjen bármi. Szerencsések vagyunk, hogy Ő a védőnénink, szeretjük. Addigra Dorka már pár nap híjján 16 hónapos lesz... A szülinapja óta csak úgy repül az idő, nagyon durva....

Magasságok és mélységek

Míg Kanizsán voltunk, volt egy futó projekt, amiről eddig nem írtam, mert meg akartam várni, hogy kiderüljön a tényvalóság. Hát mára letisztult a kép... Az eddig csak jegyzetként rögzített gondolataimat most már véglegesítem az utókor számára.

2013.07.15.

Ma van a 7. évfordulónk Ricsivel. Hét éve ezen a napon randiztunk először és ez a csodafiú elvitt engem Pécsre kirándulni, mert elejtettem egy olyan óvatlan mondatot, hogy Egyszerúgyelmennék... Hát elvitt. Romantikus volt, szép emlék.

Reggel hajat mostam, hogy ma mindenképpen szép legyek (már amennyire ez lehetséges, legalábbis a hajam ne lógjon csomókban), aztán mikor kinyitottam a hajformázós kellékekért a fürdőszobai szekrényt, véletlenül megpillantottam egy dobozt. Először azt hittem, hogy még anno megmaradt LH teszt van benne, de nem, terhességi teszt volt. Kibontottam, a kétdarabos szettből az egyik még benne volt. Visszacsuktam a dobozt és megnéztem a lejáratát: 2013. január. Először azt gondoltam, kidobom, mert hát lejárt és úgysem jó, aztán azt gondoltam, visszateszem még, mert jó lesz akár ellenőrzésnek, ha majd a fagyis tesó létét kell tesztelni. És mikor már visszaraktam a szekrénybe a tesztet, támadt egy iggggen hülye gondolatom, úgyhogy újra elővettem a dobozt, felbontottam azt az egy szem tesztet, kerítettem egy üveget és belepisiltem. Azt legalább ki akartam zárni, hogy baba miatt vagyok ilyen fáradtas-hasfájós. Már pisilés közben röhögtem magamon, hogy mit képzelek egyáltalán... Egyrészt sosem láttam még lombikos ciklusokon kívül pozitív tesztet, másrészt jól átgondoltam és azon túl, hogy ebben a hónapban nemigen vittük túlzásba a lámúrt, kb. peteérés  környékén volt életem(és szerintem Ricsié is) egyik legvacakabb együttléte (köszi Dorka), nem mellesleg pedig a teszt is csak egy Rossmannos teszt, ráadásul 25-ös, nekem meg még visszavan két nap ciklusból, nochdazu a papírcsíkocskának le is járva a szavideje...

Miután jól kiröhögtem magam magamon, azért megcsináltam a próbát, ha már egyszer összerondítottam egy üveget és letettem a papírkát a fürdőben és ott hagytam. Pár perc múlva mentem vissza, mert a lánykám már megint elkezdte a wc-be nyomkodni a wc kefét és erről le akartam beszélni, amikor rápillantottam a tesztre és azt sem tudtam, mit látok hirtelen: két csík volt rajta... Gondolatok: aznemlehet, nincsisott, dekétcsíkvan, rosszateszt, nemlehet, demivanhamégis, rosszateszt, éshamégis, jézusmária, denemmertrosszateszt...

Próbáltam higgadt maradni. Aztán szépen felöltöztettem Bóbickát és elindultunk sétálni. Már reggel elterveztem, hogy elmegyünk a Plázába Apának venni valami kis apróságot az évfordulóra, de nem gondoltam, hogy ez lesz belőle... Ha már pláza, akkor bementünk a drogériába is és vettem egy olyan tesztet, aminek jó a szavideje... Ricsi kapott egy nagyon elegáns kis "palackpostát", amibe aztán itthon egy kis szöveget írtam és beleraktam a másik, szintén pozitív tesztet... Mert hogy az is az lett. Nem reggeli, hanem kb. negyedik-ötödik vizeletből, mégis az lett.

Nem merem még magam beleélni, annyi minden történt már velünk és azon túl, hogy megismétlődhet, még más dolgok is történhetnek... Várok. Dokihoz nem megyek még, nem is tudnék, hiszen Szandra blogjából tudom, hogy szabin van három hétig. Mire visszajön, addigra épp lenne szívhang... Ha addig minden rendben lesz...

2013.07.17.

Ma hajnalban nem tudtam aludni (egyik jobbról szuszogott, másik balról horkolt), így fél ötkor úgy döntöttem, megcsinálom az ellenőrző tesztet. Nem mondanám, hogy ez az a tipikus reggeli első vizelet volt, mivel két órával előtte már voltam kint a wc-n, ennek ellenére sikerült majdnem fél liternyit pisilnem. Nem tudom, hogy ez mennyire játszott közre, de a ez a teszt halványabb eredményt hozott, mint a két nappal korábbi...:(( És szerintem nem kicsit halványabbat. Nagyon szomorú lettem, mert egy kicsit azért már kezdtem beleélni magam, de aztán úgy döntöttem, hogy ennek biztosan oka  van és így kell lennie. Bizonyára nem volt annyira életképes ez a kis embrió és már kezd ürülni a hcg a szervezetemből is. Most már csak azt várom tényleg, hogy a nap folyamán megjöjjön a menzeszem és kitisztuljak teljesen. Tudom, hogy így van jól, de akkor is, jobb lett volna inkább ezt a kis közjátékot kihagyni, mert nem sok rosszabb dolog van, mint a hamis remény...:((

2013.07.19.

Már két napja késik. Sokat agyaltam rajta, hogy miért is késhet, próbálok orvosi-biológiai magyarázatot találni rá. Talán a progeszteronom még mindig túl magas ahhoz, hogy leváljék a nyálkahártya vagy mi? Van, hogy fájdogál a hasam, de amúgy semmi extra. Ma reggel újabb tesztet csináltam, a csík erősebb, mint tegnapelőtt. Nem értem. Most már ott vagyok, hogy tényleg minden megoldás érdekel, csak ne méhen kívüli legyen...:((( Szörnyű ez a bizonytalanság, ez nagyon nem hiányzott... Csaba doki csak augusztus 6-án rendel először, de hiába is rendelne most, még úgysem látna semmit, már ha lenne mit látnia egyáltalán. Most már nem tesztelek egy darabig, az tuti. Igyekszem nem foglalkozni ezzel a dologgal (nem könnyű) és mindent úgy csinálni, ahogy eddig. Itt vagyunk Kanizsán, örülünk a nagyszülők, Csilla és Hanna társaságának és a rekkenő hőségnek. Dorka nagyon bújós, csomót kéretzkedik ölbe és meg cipelem a tízésfél kilós seggét :)) Imádom!!! :)) Élvezi a hintázást, a babakocsi tologatást meg a gyerektársaságot. Jól van és ez a legfőbb most. Majd lesz valami.

2013.07.23.

Vettem egy új tesztet. Megcsináltam. Ugyanolyan, mint az előző vagy rosszabb. Nem tudom, mert nem sikerült ugyanolyat venni, de hogy nem erősebb, az tuti. És mivel nagyon sokat, szinte állandóan nyom a jobb oldalam, most már elfogott a pánik. Úgy érzem, valami nagyon nem stimmel. :((( Nem hiszem el, hogy már megint méhen kívüli... Nem akarok kórházba menni, nem akarok műtétet, főképp, hogy mi lesz Dorkával...

2013.07.24.

Az éjjel már halálfélelmem volt, hogy mi lesz, ha reggelre elposszan a vezetékem, bevérzik a hasam és fel sem kelek... Szerencsére sikerült felhívnom egy kanizsai magán nőgyógyásznőt és óriási mázlimra kaptam is este hétre hozzá időpontot. Annyira lassan vánszorogtak az órák, hogy el sem tudom mondani... Persze már háromnegyedkor a rendelő várójában ültünk, ám csak fél nyolc után kerültem be. Nagyon rendes volt a doktornő. Elmondtam, mi a helyzet, hogy ma épp egy hete késik a mensesem, elmondtam az előzményeket is, aztán megvizsgált. Azt mondta, hogy ebben a stádiumban még nem tudná megállapítani a méhen kívülit, de amit most Ő lát, az egy "5mm-es petezsákot imitáló képlet", na és a lényeg: méhen belül. Elővett még egy pisilős tesztet is, hogy azért ezt most csináljuk meg és láss csodát: Ezen a tesztcsík ugyanolyan erős volt már, mint a kontrollcsík. Persze kérdeztem, hogy ez milyen érzékenységű teszt, de arra nem tudtunk fényt deríteni. Mindegy, ha még 10-es is volt (az én 25-öseimmel szemben), akkor is nagyon brutál volt a különbség. A doktornő azt javasolta, hogy feleslegesen ne teszteljek már, inkább a jövő héten kellene egy kontrollra elmenni és megnézetni, hogy a mi kis "imitáló képletünk" növekszik-e, bár szerinte mindenképpen fog, mert szerinte ez egy jó terhesség és nincs itt semmi baj. Mellesleg az ultrahanggal meg tudta nézni, hogy a jobb petefészkemben van egy 11mm-es ciszta, úgyhogy szerinte ez okozhatott némi kellemetlenséget, illetve mikor rákérdeztem, hogy mi a helyzet a miómámmal, akkor közölte, hogy Ő bizony olyat nem látott... Ha esetleg mégis van, akkor az annyira jelentéktelen, hogy nem zavar be semmibe. 

Nem tudom, mit mondjak, vagy gondoljak... Egyenlőre az öröm a legkevesebb, amit érzek, és bár Dorka mellett nem ér rá az ember sokat aggódni, azért a bizonytalanság igencsak erős. Majd lesz valami, de tényleg. Éljük tovább a szokásos hétköznapokat, a Legkisebb pedig eldönti, hogy szeretne-e hozzánk tartozni. Lehet, hogy kicsit nyersen hangzik, de egyenlőre nem tudok és nem is akarok mást tenni. Az első Dorka és az Ő igényei, közben persze azért bízom a testvérkéjében. Dorkával lenni és körülötte tevékenykedni óriási hálás dolog, nem is érek rá naphosszat remegni, hogy mi lesz ha így vagy úgy lesz. Majd lesz valami, a halálfélelmem viszont elmúlt szerencsére...

2013.07.29.

Sikerült elérni telefonon a doktoromat, jövő szerdán kell bemenjek majd hozzá a kórházba délután, mert akkor ügyel, a magánrendelésére már nem tudott bezsúfolni. Nem bánom, jól lesz nekem ott is, csak lásson már szívhangot... Annyira nagyon örülnénk ennek a babának...

2013.08.04.

Tegnap jöttünk haza Kanizsáról, délután volt egy kis barna-piros akármi, de elmúlt hamar. Volt már ilyen velünk bizonyos alkalmakkor (nem részletezem). Ma reggelre újra lett és már kicsit több. Bementünk a kórházba, hogy azért nézzenek rám az ügyeleten és orvos írjon utrót, ha kell, ne legyek önszorgalmas ennyire. Épp a doktorom ügyelt, megnézett uh-al. 6mm-es petezsákot talált... :(( Írt utrogestant, meg szedjek magnéziumot, no-spa-t és jöjjek vissza pénteken délben uh-ra. Persze ha nagyon véreznék és görcsölnék, akkor azonnal bármikor. Szerintem Ő is tudja, hogy ez ennyi volt, már csak abban bízom, hogy kiürül magától rendesen és nem kell a műtéti befejezés. A tárgyilagosságomnak több oka is van, legfőképp az az üresség, amit érzek. Ha ránézek Dorkára, még inkább elcsodálkozom azon, micsoda csodája is Ő a természetnek és mekkora szerencse, hogy Ő van nekünk. Nagy segítség a léte, a kis lénye... Szörnyű. Így nagyon más sírni, mert tudom milyen érzés egy gyerek léte. Azt siratom ebben a Kicsiben, aki lehetett volna. A mi kis Legkisebbünk. Nem vagyok negatív meg pesszimista, csak látom, mi van most már minden egyes mosdóba menetelkor, tudom, hogy másfél hét alatt nem 1mm-t kellett volna nőnie. Persze, ez a természet rendje, bizonyára nem volt életképes és inkább most, mint akárhány hetesen vagy megszületve és úgy betegen, de akkor is. Egy kicsit elhittem, hogy nekünk is lehet szerencsénk, de nem. Már megszokhattam volna, hogy nekünk mindenért jobban meg kell dolgozni, fizetni. Istenem, kérlek, ne kelljen kórházba mennem, nem akarom Bóbickát itthon hagyni (nagyon anyás mostanában), és vigyázz a mi második Angyalkánkra, aki most már szinte biztos, hogy hamarosan Hozzád költözik, fel a testvérkéje mellé...:((((

2013.08.09.

Megvolt a déli ultrahang. Minden rendben, már amennyire rendben tud lenni ilyenkor valami... A baba a meglehetősen erős hét eleji vérzésemkor kiürült, nincs már nyoma méhen belül. A méhnyálkahártya 5 mm, a méh maga nincs már megnagyobbodva. Jövő héten azért még el kell menjek egy kontrollra, hogy lássa a doktorom, minden rendben zajlik-e tovább. Addigra már a menoteszt is negatív lesz. A mai nap legjobb híre tehát, hogy nem kell missed ab műtétre mennem... Tényleg jó hír, nagyon nem hiányzott volna még az is a lelkemnek. Mit is mondhatnék? Igyekszünk elfelejteni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna? Azt kellene, de nem könnyű. Mi mindent álltunk már ki, és mi mindent kell... Okkal történt mindez, tudom. És azt is tudom, hogy nem azért, hogy megtudjuk, spontán is lehetne babánk. Más oka van és majd kiderül, hogy vizsgázunk.

Ma végképp elengedem a mi kis "Imponáló képletünket", legalábbis megpróbálom. Hálás vagyok, hogy van Dorkánk és nem csak a kis lényéért, hanem azért is, hogy leköti a figyelmemet és az energiáimat. Ám mikor kicsit elkalandozom, akkor belül sírok, de nagyon. Mert most már tényleg tudom, mi tud lenni két mikronnyi sejtből, milyen kis Drágaság, Boldogság, Huncutság és Gyönyörűség. Egy kis EMBER, aki a MIÉNK és aki nem születhetett meg...Most már tényleg két Angyalka szülei vagyunk...

Újra Kanizsán

Extrahosszúra sikerült a kiruccanásunk a családomhoz. Július 17-én reggel jött értünk a húgom, Dorkával levitt minket Kanizsára, ahol Ő és Hanna a hétvégéig maradtak. Ricsi szombaton jött utánunk és velünk maradt a következő szombatig, ám ott úgy döntöttem, lent maradok még Dorottyával, így csak most szombaton, augusztus 3-án jöttünk haza. 

Két és fél hét otthon, a szeretteim körében. Hogy ez milyen érzés, csak az tudja igazán, akinek olyan távol van a családja, mint nekem. Nem hiszem, hogy a "nagyon jó volt" kellően kifejezi, milyen érzelmi töltést tud adni számomra. Oppppárdon, önzően magamról szóltam először, de ennyi kis önömlengés engedtessék meg nekem... Ami a legnagyobb dolog volt (ismét), az Dorka döbbenetes fejlődése, kinyílása mind fizikai, mind szellemi téren. Ez is volt a fő oka, hogy megnyújtottam a vakációt és ha nem kellett volna most már tényleg eljönni a 15 hós oltásra, meg nekem egy más dolgot elintézni (erről majd később), akkor még maradtunk volna egy hetet legalább. 

A Dédinél tanyáztunk ismét, ahol van nagy és saját udvar, na meg pipik. Azt gondoltam, hogy a Hannával eltöltött szerda-vasárnap időszak hoz majd nagy ugrást Bóbickának a bátranegyedül elindulások tekintetében, ám tévedtem. A csajok nagyon jól elvoltak együtt, volt közös mókázás, pancsolás nappal és esténként is, Adriennéknél piknikezés meg homokozás, Hanna pedig nagyon aranyosan viselkedett Dorkával. Hogy fordítva így volt (illetve lesz), affelől korábban sem volt kétségem, mert Bóbinyuszi nagyon nyitott és barátkozós kislány. A jó napok mellett volt akkor egy péntek esti rossz is: Lefekvés után jó negyven perccel Dorka felébredt, ami sokszor előfordul, de most nem tudtam visszaaltatni, sőt. Egyre keservesebben sírt és látszott, hogy komoly fájdalmai vannak. Hullámokban tört rá, mintha hasgörcsök lennének és mikor csillapodott, szinte elaludt. Aztán újra kezdődött. Borzasztó volt, annyira tehetetlen voltam. Anyu felhívta az ügyeletet is, akik fájdalomcsillapítót javasoltak. Addigra már átjött hozzánk a húgom is és megbeszéltük, hogy Dorkát a hasamra fektetem, mint a hasfájós babákat szokás. Jó húsz percig voltunk így és bár később sikerült Nurofent is adni neki, ám addigra érezhetően jobban lett. Jót tett neki, hogy melegítettem a pocakját és aztán el is aludt. Még hajnalban is zaklatottan vette a levegőt, nagyon rossz volt hallgatni (persze, hogy mellettem aludt) és bár én nem sokat aludtam, az volt a lényeg, hogy Ő legalább igen. Igazán nem tudjuk azóta sem, mi lehetett a kiváltó ok...

Aztán jött a következő hétfő és Dorka egyszer csak nekiállt önállóan járkálni a Dédinél. Egyre hosszabb távokat tett meg és egyre gyakrabban engedte el önszántából az Őt segítő kezet, hogy a maga feje után menjen. Napok alatt tűnt el a mászó kislány és egy ügyesen, egyedül menő kislány lett belőle. Igazán most indult el "tartósan", úgyhogy azt hiszem kijelenthetem, az akkor vasárnap 15 hónapos lánykánk most már tényleg menő csaj. Teszem hozzá, amióta hazajöttünk is csak lábon közlekedik, az elmúlt két és fél napban kb. 6 taktust tett meg négykézláb. Egyre gyorsabb és irtó ügyesen tud egyedül felállni ülésből. Irtó büszkék vagyunk rá!!! 

Amit még tökélyre fejlesztett, az a formabedobózás. Még indulás előtt kb. egy héttel kapott egy vizi játékot, ami bálna formájú és négy formát lehet belepakolni. Ezt vittük magunkkal és mostanra szinte csukott szemmel rakja az összes formát. Mikor hazaértünk, leült a sütifaló bödönke és a formabedobós fiserprájszos csiga mellé és azokat is simán telepakolta. Nem úgy, ahogy két és fél héttel ezelőtt, hogy a tetején mindent be, aztán jólvan, hanem a kivágott formák helyére. Pedig ezeket aztán nem gyakorolta... És simán kirakja a montessori tornyot is, azért a sorrendben kicsit kell neki segíteni, de ultrabrutál, hogy mennyire rákattant most ezekre... Olvastam, hogy a két lábra állás illetve a járás beindít valami folyamatot az agyban is, szerintem Dorkanyuszinál ezt. Meg a kacsintgatást, csimmogatást, puszi dobást, merthogy már ezeket is csinálja. Akkora huncut lett, hogy az félelmetes, szinte egy új gyerekem van, akit nap, mint nap újra tanulok és ismerek meg. Óriási dolog ez, látni, hogy nyílik a kis értelme, a kis személyisége, az akarata... Mert az is van neki persze, de koordinálható egyenlőre. A "V" hangot nem bírja kimondani, így a kutyus és a Micimackó azt mondja, hogy babababababa (nagyon durván nyomja!!) és a pipik pedig mondják, hogy kokokoko. Kiválóan lehetett naphosszat játékmozdonyt és játék babakocsit (köszönjük Csillunak!) tologatni, labdázni (dobni és rúgni, nagyon ügyes!), ezen kívül frissen szedett és megmosott nyers krumplikat egyik vödörből a másikba pakolni, tyúkocskáknak és a kakasnak füvet tépkedni és a kerítésen beadni. Élvezet volt nézni, hogy folyton dolga volt, ment és csinálta szakadatlan és közben baromi jókat derült.

Az utolsó héten Mamával és Papával elmentünk három napra a Balcsira, Fonyód-Bélatelepre (Anyu kolléganőjének a csónakházát kibérelve). Hát, hadd ne mondjam, mennyire jól érezte magát a Kisnaccsád... Az elején még bevetett bébi beleülős úszógumit később már nem is vittük a vízbe, mert az nem volt úgy érdekes, csak ha dobáltuk meg húzkodtuk a kis hátsóját, Ő meg viháncolt közben. Amúgy az úszógumival csak úgy szaladt a vízben, arra mindenképpen jó volt. Lehetett a kisvízben a babarészlegen jókat sarazni meg lapátolni, a lapát egyébként annyira császárság, hogy hazafelé a kocsiban is azzal aludt. Csupa bűnös dolgot csinált, pl. evett sajtos-tejfölös lángost és jegeskávé tetejéről tejszínhabot, amit csak a különleges helyzetre és alkalomra tekintettel hagytam jóvá, itthon természetesen ennek a dolognak már nem hódolunk... Volt pucérkodás, kétpofára hasat-karokat lefolyatva barackevés, palacsintázás, fagyizás este fél 9-kor, minden, ami szem-szájnak ingere. Az idő és a víz kiváló volt, a hely és a társaság kitűnő, nagyon jól éreztük magunkat.

Annyi új inger és élmény érte ezt a Csöppet most megint, amiért újra olyan nagyon hálás vagyok és amit én-mi ketten az apájával nem tudunk neki itthon megadni. Bóbicka Dédivel is kiválóan elvolt (a múltkor ez sajnos nem volt jellemző) és Anyu is - bár dolgoznia is kellett közben - igyekezett minél többet velünk lenni és Dorka imádja Őt. Olyannyira, hogy már az Ő ölében is simán úgy ült, hogy szopizta az ujját és közben Anya könyökét piszkálta, amit igazán eddig csak Ricsivel csinált korábban tán egyszer, ez csak nekem szólt mindig, így töltődik fel. Anyu nagyon ért Dorkához, bár igazán Dorka egy tündér, sok szakértelmet vagy extra tudást nem kíván, ám mégis. Hiszem, hogy ha úgy alakult volna, bármikor simán elmaradt volna vele akár napokra is. Nagyon jó volt nekem is ez, mert egyrészt láttam Dorka ragaszkodását, másrészt kicsit én is "tehermentesültem" egy-egy időszakra. Nekem ez az igazi segítség, ha valaki akár egész napokat is velünk akar tölteni.

Megintcsak jó volt, tartalmas volt és újra roppant hasznos mindannyiunknak. Nagyon kellenek ezek a feltöltődések, főként érzelmileg egy olyan helyen, ahol mindenki szeret minket... Már várom az új lehetőséget, hogy újra menjünk!

Hanna és Dorka

Jankával kiegészülve a homokozóban

Kutyaimádat, mindenfajta félelemérzet nélkül

Jellemző... Élete első pufikukiját tömi

Csajok a medencében

Na, zsír az új járgányom?

Kirakom a bálnát, jó?

Fő az elegancia

Laza vagyok, mi?

Mamával esti fürdés után

Aki jár-kel, annak sportsérülése is lesz (kötés a lábszárán)

Autómánia is lett, meg fűnyíró is, nem tudom miért

Üdvözlet a Balcsiról

Örökös vidámság!!!