Dorkaságok

Mert szinte sose jegyzem le, pedig annyideannyi lenne, ami SZÁMUNKRA olyan kedves, mosolyogtató, vicces, megható vagy megdöbbentő. Igen, ezek leginkább számunkra ilyenek, kívülálló valószínűleg a legtöbb esetben közel sem találja se ilyennek, se olyannak, de alapvetően azért ez a blog nekünk, magunknak, főként a gyerekeinknek és gyerekeinkről íródik, úgyhogy lejegyzek egyet-kettőt, ha már most vettem a fáradtságot.

Ma esti párbeszéd (hármasban):

Anya: - Látod, Apa, milyen szép lett Dorka, hogy megmostuk a haját?

Apa: - Hűűűű, de gyönyörűűűű vagy Dorka, tényleg! Micsoda csillogós és selymes a hajad! De hát milyen is lennél, ha anyád és apád is ilyen gyönyörű...(önelégült vigyorral az arcán kivonul a konyhába)

Anya: - Dorka, szerinted Apa tényleg gyönyörű? Vagy? Igazából milyennek látod Apát?

Dorka: - Hááát, őőőőőőő, szerintem bolondnak...(?????!!!!)

Apa visszaért, elmondtam neki, mit mondott a lánya az imént, nem fogadta kitörő örömmel...Ekkor Dorka odafordul hozzá:

Dorka: - Apa, szeretnék egy rózsaszín autót és ííígy (mutatja) szeretnék vele kocsikázni. Meg szeretnék egy rózsaszín vitorlást is és azzal siklanék a vízen!

Apa: - Ja, és én vagyok a bolond...

:D

Múlt héten, a postán:

A postaládából kiszedett csomagküldemény értesítővel Dorka és Bori társaságában elmentem a postára. Az épületbe érve Dorka ügyesen megnyomta a megfelelő gombot, így megkapta a sorszámunkat tartalmazó papírt. Miután végigment az ablakok előtt és fennhangon közölte a mögöttük ülő hölgyekkel, hogy hányas fakkban is csücsülnek, helyet foglaltunk végre. Elmondtam Dorkának, hogy kezében levő papír a mi számunk (felsorolta a rajta levő mind a négyet, csak jobbról balra, pedig mondtam már neki, hogy ellenkezőleg olvasunk, de nem baj) és az a feladat, hogy az elektromos ügyfélhívó táblán figyelni kell a kiírt számokat, amikor pedig ugyanazt látja kiírva, mint ami a kezében van, akkor mi fogunk soron következni és ahhoz az ablakhoz kell mennünk, ami a szám mögé lesz írva. Nyilván nagyon kicsi ehhez még, hogy egy négyszámjegyű számot azonnal felismerjen és összekapcsolja  a miénkkel, de tetszett neki nagyon a dolog és egyfolytában hangosan sorolta a táblán levő számokat. Közben azért többször megkérdezte, hogy "Most mi jövünk?", mire mondtam, hogy nem, még nem, majdcsak akkor, ha a mi számunk következik. Míg Dorka lelkesen elmerült a számokban, én előkotortam a tárcámból az irataimat és csomagértesítőt, hogy kéznél legyen. Ezekkel kezemben ülök Dorka mellett és szintén figyelem a kijelzőt, aztán egyszercsak abbahagyja a számsorolást, ránéz a kezemben levő szintén gép által nyomtatott papírra, nagy kíváncsian kinyújtott nyakkal közelebb hajol a fecnimhez, rámnéz és megkérdezi:

-Anya, te milyen feladatot kaptál?

♥♥♥