Bori első névnapja és a mikulásvárás(ok)

Borcsikánknak tegnap volt az első névnapja. Azon túl, hogy felköszöntöttük és megpuszilgattuk sok minden nem történt, úgy vélem, a legnagyobb ajándék számára, hogy ebben a családban cseperedhet fel, haha... De most tényleg. Nem kapott semmit, valahol röstellem, de nem tudok már mit kitalálni és nem is akarok. Igaz, hogy Dorka kapott anno, de Borinak már most annyi mindene van (Dorka révén igaz), amikre még nincs is szüksége. Ittam sok laktoherbet neki.

Dorka tegnap ment újra bölcsibe, hogy találkozhasson a Mikulással. Nagyon várta, nagyon készült, fel is öltözött csinosan. Odaérve boldogan ment be, szépen elköszöntünk, gondoltam minden oké lesz. Otthagytam, aztán Borival autóba ültünk és elmentünk a Kika melletti mittudoménmilyen bevásárló parkba, ahol sok bolt van. Müller és Aldi kivételével szinte mindenhol voltunk, sikerült Dorkának sima fehér harisnyát vennem, magamnak egy kesztyűt meg még lepedőt is, láttam is ezt-azt, Bori pedig ügyesen végig horpasztott, amikor pedig felébredt, az anyósülésen megszoptattam. Az idő elszaladt mentünk vissza Dorkáért, aki nagy lelkesen vonatozott a csoportszobában, aranyosan mutatta, hogy nézzem meg, mivel játszik és még ezt és ezt kell ide és ide tenni, alig akart hazajönni, nagyon jól érezte magát. Akkor már. Anikó néni elmondta ugyanis, hogy a Mikulás ottléte alatt Dorka végig sírt és bújt őhozzá, nem akart semmi mást, csak hogy a pasi lépjen le. Az ajándékba kapott mikucsomagot (szuper kis csomag, majd meghálálom azért, mert ez igazán nem járna, tudom én..) azért nagy boldogan elhozta és mielőbb ki akarta bontani :) Azért addig sikerült megmentenem, hogy érjünk vele haza és legalább Apának mutassuk meg egyben...

ezt kapta

És most gyorsan még lefotóztam a faliújságon kint fityegő, még múltkor Dorka által készített/festett mikuláscsizmát is :)

halacska :)

Itthon este újabb ünnepség várta a lányokat. Apa nem vállalkozott már arra, hogy beöltözzön, mert Dorka tuti felismerte volna, Bori miatt viszont nagyon szerette volna, ha megmarad még a hagyomány, így megkért egy kedves kollégáját, hogy vállalja be a gúnya magára öltését. Dorka most is nagyon készült, bíztunk benne, hogy most a dupla szülői jelenlét erőt ad neki. Nem így lett... Az ajándékok átvételekor azért abbahagyta a sírást, ám amúgy végig zokogott. Nem értem, miért fél ennyire, nagyon igyekeztem nem erőltetni semmit és Péter bácsi is nagyon ügyesen tette amúgy a dolgát. Nem vitte túlzásba és jól felismerte a helyzetet. Amikor a Mikulás elvonult, Dorka nagy boldogan intett utána (ehh) és vígan méregette már az ajándékait. Bori aranyom szépen tűrt mindent, ahogy mostanában mindig, aranyos volt és csak figyelt annak ellenére, hogy egy alvása kimaradt és nagyon-nagyon fáradt volt már.

csajok Apával és az ajándékokkal

anyjuk is van

a BB-s könyvön levő "Sally"-t egyenesen  Hong Kongból rendelte a Mikulás...(ebay.com)

ŐBorisága a kiskönyvvel

csokis és csókos szájú az új Minnie-s hajcsatokkal

Az ajándékok egyike volt egy Minnie-s hajcsat szett (hat db csattot tartalmaz), ezeket először csak Dorka öltötte fel, aztán már mindenkinek kellett, így miután Kati mama elment, Apa (igen, az övébe is)- és az én hajamba is került kettő-kettő és az volt a feladat, hogy így ölelkezzünk, merthogy - ahogy Dorka szokta mondani, ha valami szépet vesz fel - "és akkor ebben szeretjük egymást". Erről már nem készült kép, mert Bori nem tudja még megnyomni az exponáló gombot..

A Ricsi által készített videót (rajta a bömbölő gyerekkel és a póló nélkül, biztostűkkel a csupasz hasán összefogott kabátban levő Mikulással) még nem mertem megnézni...