Hasról hátra és a hóember-ajtó

Borcsika csinálta, a család többi tagjától nem lett volna igazán nagy kunszt... Kétszer is megcsinálta, pár óra leforgása alatt, lehet, hogy többször is megtette volna, ha közben nem alszik kettő órát.

Az is tényvalóság, hogy nem láttam elejétől végig a mozdulatsort a maga valójában, hogy kielemezhessem. Első ízben épp vasaltam, közvetlenül mellettem volt Bori a járókában hason, aztán egyszer csak egy halk koppanásra odanéztem és akkor már a hátán volt, csak a kis kezecskéjét koppintotta bele kicsit a járóka rácsába. Akkor még hihettem volna, hogy véletlen volt, ám később, mikor letettem szoba közepére a játszószőnyeg-plédet, kis evickélés után újra a hátán találta magát, pedig hason tettem le a kis könyvével. Ezesetben pedig mellette ültem és épp Dorkával készítettük a bejárati ajtó belsejére a hóember-alkatrészeket. Igazán csak szemem sarkából láttam, hogy furábban és nagyobbat mozdul a Kisded, mint szokott és mire odapillantottam, már meg is volt fordulva (de szép kifejezés ez). Így már nem gondolom véletlennek, pláne, hogy egyetlen, egy-két hetes korában megtörtént átbillenésen kívül nem történt Vele még ilyesmi.

Így esett hát, hogy kiskorú Szalay Bori öt nappal híján öt hónaposan hanyatt vágta magát. Éljen-éljen! 

Tudom, nem kéne szétoffolni a legkisebb ivadékom mutatványát, de nem akarok új posztba fogni és valahol egy időben történt szinte. Egy-két hete a húgom készített ilyesmit Hannával náluk, ezt koppintottuk le és kis módosítással késő délután meg is valósítottuk, nagyon aranyos lett, igazi csapatmunka eredménye:

:)