24 és majdnem 24

Hetes-hónapos-pocakok-gyerekek:

Egyik szebb és okosabb, mint a másik... Mindkettő nagyon tud rugdalózni, a Kicsi úgy alapból, mert ugye mi mást is tudna csinálni, a Nagy meg dacból-viccből-hisztiből, ha olyanja van. A múltkor nem volt annyira vicces, mert elég durván eltalálta a hasamat, pedig nyomatékosan megkértem, hogy ne kapálózzék, míg cserélem a pelenkáját, de hát csakazértis. Nem akarok mindig azzal jönni, hogy Kistesó ígymegúgy, mert nem szeretném, ha még születése előtt megutálná szegényt, mondván, Kishugi miatt Ő folyton korlátozva van, meg neki semmit sem szabad, de hát nem hagyhatok mindent. És akkor az lett, hogy bizony Dorka gazdagabb lett egy piros tenyérfolttal a combján, én meg ülhettem le hamar gondolkodni, hogy vajon megrepedt-e az amúgy is levő méhlepényem a rúgástól...:( Aztán talán nem, mert azóta is oké minden, csak még utána is hosszan elég kellemetlen volt, nagyon megijedtem. 

Jövő kedden megyünk a csajokkal mindenfélére, először is reggel cukorterhelésre, aztán késő délelőtt Dorkával korautógondozásra.  Addig meg utazás Kanizsára, szülinap ott és szülinapozás itthon, húsvét, amire egyáltalán nem készültem, mert ügyesen egybe esik most az elsőszülött születésnapjával és az visz mindent nálam, szóval ez. Kíváncsi vagyok a tortákra, Kanizsán Minnie-s készül, én pedig Bogyó és Babócást tervezek még vasárnap este "összeütni". Jó lesz, várom. De nagylány már!!! És olyan okos és annyit és olyanokat beszél, hogy kicsordul a könnyem is tőle... "Szajai Dojotta vadok, kettő éves..."☺ ♥

A munkahelyi dolgok és a jelen helyzet

Utaltam már rá korábban, hogy elég rossz helyzet alakult most anyagi vonalon nálunk, de eddig még nem írtam le, mi is van valójában. 

Az úgy volt, hogy a cég, ahol dolgozom (ahogy egy kedves hölgy fogalmazott: "nagy múltú, hárombetűs vegyipari részvénytársaság a 17. kerületben"), túl több tulajdonos- és vezérigazgató váltáson, igencsak rossz helyzetbe került. Már az elmúlt év végén rebesgették a kollégák, hogy gáz lesz, de senki sem tudta valójában, hogy mekkora. Aztán gáz lett. Mivel a cég tb kifizető hely, így nekem mindent a munkaügyes kolléganő intézett, nem kellett tb-hez meg ide-oda futkosnom sosem, csak kaptam a papírt, hogy töltsem ki, írjam alá, küldjem vissza, ő intézi a többit. Jó is ez, meg kényelmes is, csak most igencsak szar is, hogy ez így van. Merthogy én a Gyed-et a cégtől kaptam eddig munkabér címen minden hónapban, ugyanúgy, ahogy a dolgozók a bérüket. Már a novemberi bér (így nekem a Gyed) is jó pár nap csúszással került csak a számlámra, ám januárban már 10 napos csúszás volt és úgy, hogy be kellett menjek a postára, ugyanis kp-ban küldték ki a jussomat. Azóta pedig semmi. A cég vezetése gyakorlatilag elérhetetlen, egy ügyvédi iroda van megbízva a cég képviseletével, de ők gyakorlatilag nem tesznek mást, mint a már december elején állásidőre küldött dolgozókat levélben értesítik, hogy a havonta lejáró állásidőt újabb egy hónappal meghosszabítják. Most ott tartunk, hogy a új állásidő vége május 31. Ha bárki felmond, teheti, de akkor ugye nincs végkielégítés és még a papírjait is csak alig-alig adják ki sok hét múlva. Ha vár, hogy felmondjanak neki, addig nincs fizetés, de végkielégítés is max. már csak a bérgarancia alapból valaha valamikor talán, merthogy már nincs nagyon vagyon sem. A kollégák jó ideig sztrájkőrség keretében védték a cég eszközeit, gépeit, hogy azokat ne tudják elcsórni a tulajok, legyen esetleg valami, amit pénzzé lehet tenni a kifizetésekre, de most annyi az előrelépés, hogy NAV lefoglalta őket. Semmi egyéb. Rengeteg feljelentés, bejelentés, tüntetés, levél a miniszterelnöknek a közel 100 ember parlagon hagyásáról... Semmi sem történik. Elhelyezkedni nem tud senki papírok híjján, max csak feketén, az meg ugye igen finom dolog pár évvel nyugdíj előtt álló embereknek és most még azt is az arcukba dobták, hogy az állásidő sem számít bele a szolgálati időbe. 

Ami engem illet, január óta csak a 12.200Ft-os családi pótlékot kapom és annyi. A győri tb-ből elküldtek, hogy forduljak a pestihez, mert oda valósi a cég. Megkerestem először a fővárosi oep-et e-mailben, aztán később már tértivevényes levélben, hogy konkrétan felnyomjam a céget és megkérjem az ellenőrző osztályt, vitessék be a kifizetőhelyet, mert ha az megtörténhetne,akkor állami vonalon kaphatnám tovább és visszamenőleg is azt, ami nekem jár. Egy hónap elteltével sikerült végre beszélnem tegnapelőtt egy hölggyel, aki elsőre széttárta a karját a telefonban, hogy megkapta, tud róla, de eltűntek az iratok is, meg azok is, akik az iratokat eltüntették, így nem tudják átvenni az ügyeket... Ámde nagyon segítőkész volt és kért tőlem mindenfélét (munkaszerződést, gyed igénylőt, bérpapírokat három évre visszamenőleg, meg anyakönyvi kivonatot stb), hogy gyorsan küldjem el e-mail-en és megpróbál valamit segíteni. Ezt szkenneltem meg másoltam a minap, mikor Dorka tévét nézett a délelőtti játszóterezés helyett, de úgy éreztem, végre valaki próbál segíteni, igyekszem hát gyorsan küldeni a dolgaimat. Aztán azóta nem tudok semmit. Gyes igényt ugye beadtam már, választ még ugyan nem kaptam, de remélhetőleg az majd nemcsak jár, de jön is április 22-től. Akarnék menni onnan aztán táppénzre is, míg a Tgyás-t nem igénylem a Csöppel, de nincs kinek leadjam a papírt, sőt, azt sem tudom, hogy a Tgyáshoz ki fog nekem bármit is leigazolni, ha megint hosszabbítanak az állásidőn. Ma beszéltem az egyszem kolléganővel, aki bent ül a nagy irodaházban (ahol se villany, se telefon, semmi, de ott kell lennie, mert különben azonnalival is elküldhetik, hogy nem megy be "munkaidőben dolgozni", persze bért ő sem kap, hát nem tudom, hol élünk) és az ő kis infója szerint lehet, hogy május 31. után vége, és lehet, hogy közös megegyezést akarnak mindenkivel aláíratni a nem is tudjuk kik. Nekem a felszámolás lenne a legjobb, mert akkor lenne egy felszámolóbiztos kinevezve és onnantól ő intézne mindent, de nem tudom, lesz-e most már egyáltalán ilyesmi.
Mivel nem vagyok mindenben teljesen jártas, gondoltam még az elején, hogy kérem egy tb szakértő segítségét, aztán első körben próba szerencse alapon írtam egy netes oldalon ingyenes tanácsokat osztogató valakinek. Láttam a másoknak adott válaszait és nagyon tetszett az a laza stílus, amivel írt, ám mégis érezhető volt a szavaiban a fullos szakértelem, jártasság és dörzsöltség. Mikor leírtam a kínomat, hamarosan válaszolt is, és bár cégnevet nem említettem, legnagyobb meglepetésemre ráismert és kiderült, hogy Ő is dolgozott ott korábban. Nem sokat ugyan, de ahhoz eleget, hogy belelásson dolgokba és bár akkor még nem volt probléma, nagyon átérezte a bánatomat. Ott még két kérdést tettem fel neki, mindkettőre kimerítően válaszolt, sokat segített, ráadásul később még privát levélben is megkeresett és elmondta, hogy a kérdezetteken felül mit csinálna még. Nagy segítség volt, eddig mindenben a tanácsa szerint jártam el, arról azonban Ő sem tehet, hogy mindenki tehetetlen és nem csinál senki semmit. Azt már eldöntöttem, hogy ha elindul ez a nagyon vége dolog, akkor újra felkeresem és nyilván bizonyos pénzösszegért (mert dolgozik Ő a munkája mellett privát tanácsadóként is) kikérem újra a tanácsát, nem szeretnék az eddigi kedvességével és segítő szándékával visszaélni.
Szóval az a tipikus helyzet van most nálunk, hogy ahogy mondani szokták: Járni jár, csak nem jut. Így hiába jön a kistesó, nincs lakáscsere, nincs ugrabugra, elsődleges kalkuláció szerint maradunk addig a két (egymásból nyíló) szobában, míg el nem tudok menni dolgozni, hogy legalább az esetlegesen átterhelt lakáshitelemet ne Gyesből kelljen fizetni. Eddig is igyekeztem átgondolni a dolgokat, hogy mire adok ki, de most még jobban. Annyira nem látjuk, hogy mi lesz ebből, hogy egyetlen fillért sem szabad feleslegesen elkölteni. Igyekszünk átrágni mindenféle eshetőséget, de szinte felesleges egyenlőre, legalábbis május 31-ig. Sosem gondoltam, hogy ennyire fogok örülni majd a 25 ezer párszáz Ft-os Gyes-nek...

Védőnő+dokilátogatás 21+5-nél

Fél egy után voltunk védőnéninél, persze Dorka inkább játszira ment volna, de arra már sajnos nem volt idő. Szegény csóri kénytelen volt egész délelőtt itthon lenni, mert szkennelni-fénymásolni-ímélezni kellett nekem egyfolytában, így aranyom Verdákat nézett meg M2-t meg kirakózott. Sajnáltam nagyon, de muszáj voltam csinálni, hátha előrébb jutunk. Hamarosan leülök majd és leírom, milyen hülye helyzetben is vagyok most anyagilag önhibámon kívül, de hosszú. Nagyon.

Szóval mentünk védőnénihez, mért vérnyomást, nézett vizeletet és súlyt is. Teljesen lehidaltam. Azt nem mondom, hogy nem fordult elő párszor, hogy pl. ettem két palacsintát vagy egy kis rízst a husihoz és a zöldséghez, esetleg egy-egy gombóc fagyi az elmúlt hetekben összesen, de ennyit nem. Általában szénhidrát csökkentett kenyeret eszem csak, ha eszem, más pékárut nem, többségében a fehérje a domináns és a folyadék. Ehhez képes sikerült 4(!!!) kilót felszednem az elmúlt egy hónapban... Tény, hogy esténként már kezdem érezni a lábaimon a vizesedés jeleit, meg a vizit előtt már második napja nem volt székletem, de ez akkor is hihetetlen... Teljesen elkeseredtem, mert már most 11kg pluszt regisztrált a hölgyike. Tény, hogy igen szép nagy a bendőm, de Dorkával is az volt és vele a 34. hétig jött fel 13 kiló. Nem tudom, mit csináljak, még jobban oda kell figyelnem. Mondom most ezt, egy jóképű zöldbab főzelék társaságában, de pl. most sem a bolognai spagettit választottam, pedig azt is készítettem vacsorára. Szóval ez. Hízom, mint egy malac, bár érdekes pl., hogy a gatyámon nem érzem, hogy kényelmetlenebb lenne, csak a hasam nyomja ki jobban a pocakbetétet. Nincs mese, várom nagyon a friss idénygyümiket és majd azokon élek.

Késő délután mentem dokihoz. Nézett hüvelyi ph-t, megmérte a méhnyak hosszát (4cm az enyém, kettő és féltől jó), s mivel utóbbit hüvelyi uhval csinálta, csak a baba buksiját láttuk, hogy ide-oda dobálja. Nagyon sokat mozog. Vizsgálat közben - rápillantván a saját ultraszexi térfixemre - meg is jegyeztem a dokinak, hogy gondolom milyen boldog, hogy kijött a jó idő és egyrészt gyorsabban öltöznek/vetkőznek a kismamák, másrészt meg láthatja ezeket a bitang vadító zoknikat a nyaka mellett... Vihogott és egyetértett. Még a védőnő adott papírt a cukorterhelésre, amit megbeszéltünk a dokival is, ő is mondta, hogy új módiként tényleg nem lehet hazamenni a két mérés között. Újabb gondozás csak 5 hét múlva, május 6-án, azt mondta, elég lesz akkor is. Meg is beszéltük itthon Apával, hogy asszem április 22-én reggel fogom ezt a cukros bulit lezavarni, mivel 10.40-re amúgy is el kellene kéretzkednie a munkából a Dorka féle korautógondozás miatt, így akkor itthon marad és akkor meglesz minden egy piszkos kézzel. Meg aztán akkor majd nagy unalmamban kérek majd táppénzes papírt is a kettes terhesgondozóban. Szép nap lesz.

Aztán meg csodálatos módon elkezdtünk már egy-két dolgon gondolkodni a Kishugival kapcsolatban.  Aztán meg variálunk az ágyakon is, Ricsi most mindenáron új ifjúsági ágyat szeretne Dorkának, de abból az eddig számítások szerint csak 70*140-es férne el. Van már légzésfigyelőnk babaőrrel (vaterán volt jó áron), vettem múlt héten szopipárnát, mert ezeket vissza kellett adni és mindkettőnek hasznát vesszük már most is. Másunk nincs. Még nagyon gondolkodom, hogy rugalmas vagy szövött kendőt vegyek-e majd a Kicsinek az első pár hónapra, mindkettőnek van előnye és hátránya is. Pláne jelen anyagi helyzetemben nem tudok újat venni semmiből és tényleg csak pár hónapra gondolkodom, mert félévesen (de lehet, hogy korábban is) mehet a Csöpp a Mandukába. Hurciklubba próbálni egyenlőre úgysem tudok menni, max esetleg tanácsért. Figyelek azért. Ja de, még annyi, hogy múltkor kettőezerért vettem a bababörzén alig használt komplett aventes kézifejőt, ez már az újabb verzió, ami nem borul fel, ha leteszem pl. az asztalra. Igazán nem is tudom, hogy tervezünk-e még majd bármit is venni, mert Dorkát anno igen jól felszereltem mindennel szerencsére. Szóval kell ágy (valakinek valamilyen) meg hurcikendő (valamilyen), egy új pelenkázófeltét vagy lap vagy hogyhívják, mert a Dorka féle már elkezdett felrepedni, meg 1-es pelus :) Nyilván majd útközben majd még eszembe jut valami, de túl sok minden nem hiszem. És hát kell majd Pocakhúgocskának egy név is...Már van névlistánk is, Ricsié 5 nevet, az enyém 7-et tartalmaz, hát igen sok. Közös keresztmetszetben van ugyan három darab, de majdnem tudjuk. Nem lesz könnyű. Már Dorkát is megkérdeztem, hogy mit szeretne, hogy hívják majd a kistestvérét. Azt mondta: "Plútó". Nem túl nagy segítség... Illetve még azt is mondta, hogy "Ufiák a kisóvódat, hogy kisugi"(Úgy hívják a kishúgodat, hogy kishugi). Na ez.

Apa nevei: Csenge, Emőke, Boglárka, Réka, Bori

Anya nevei: Boglárka (Bogiként becézve), Bori (Borbála nem tetszik, de a Bori adható önállóan is, ill. Borcsi), Júlia (Julcsiként becézve), Orsolya, Panka, Réka, Zsanna.

Nagyon kíváncsi leszek, mi lesz majd a gyermek neve, mert mi nem tudjuk. Pedig jó lenne már akként gondolni rá, úgy szólítani akár magamban, akár hangosan... Igazából a Szalayhoz mindegyik megy, lehet, hogy majd akkor megtudjuk, ha megpillantjuk Őt ...♡

Napok a 23 hónapossal és a húszhetessel

Egybe írom, mi a helyzet Velük/velünk, majd lassan nyitok egy "gyerekek" címkét is...

Vegyük előre most a Kicsit, mert aranyom mindig háttérbe szorul úgyis... Tegnap töltöttük a 20. hetet. Elvileg ugye félidősek vagyunk, de hogy valójában mikor volt a félidő, az úgyis a szülés napján derül ki, nemigaz? Keményedések vannak elég gyakran a sűrű magnézium-nospa kombó mellett is, és bár más volt Kanizsán, a teljes pihenés azért mégis másról szól. Hogy őszinte legyek azt a fajta igazi ágynyugalmat nem is szeretném megtapasztalni. KisBóbita nagyon sokat mocorog, vannak elég aktív és nagyon aktív napjai, nem emlékszem, hogy Dorka ennyit mozgott volna naponta. Többször is éreztem már a kezemmel is, hogy rugdos, jó kis harcias fajta jószág, pedig ugye lepény elől. Pocakfotót csak ma délután tudtam csinálni, mikor már Dorka is felébredt, úgyhogy nem kerek számos, de majdnem.

"Néééézd Kistesóód, Vijjám, Szeji!!!"

Még a Kanizsára indulás előtt elhoztam az AFP-s eredményemet is, a MOM érték 1,06 lett, ami remek szerintem, de nyilván majd a doki kiértékeli az április elsején esedékes következő terhesgondozáson, akárcsak a 20 hetes genetikai ultrahangos dolgainkat, ami pedig ma volt esedékes. A déli időpontunk ellenére azért befigyelt egy röpke egyésnegyedórás várakozás, annyian voltunk, mint a nyűvek. Dorkára ez idő alatt a velünk együtt Győrbe jövő Irénke mama felügyelt, úgyhogy nem kellett aggódjak semmin. Rövidebbre is sikerült kicsit a vizsgálódás, mint az emlékeimben élő Dorkás 20 hetes, de a lényegi dolgokat megtudtuk és azokkal minden rendben van. Szépen látszódott minden, szívecskéje szépen vert, ébren is volt (nem csodálkozom, nem is tudom, alszik-e egyáltalán) és olyan nagynak láttam már most... Aztán megkérdezte a doktor: "Na, mi lesz? Kislány vagy kisfiú?" Azt mondtam, kislányt tippelünk, mire azt válaszolta, hogy ő is nagyon annak látja :) Szóval két olyan ember látta már kislánynak, akinek tényleg adok a szavára, úgyhogy most már elhisszük :) Az érték szinte megegyeznek a nővérkénél ugyanekkor (20+1) mért értékekkel:

Egy élő magzat fejvégű fekvésben.

A lepény mellső falon tapad, jó helyen.

A magzatvíz mennyisége átlagos.

Ép koponyakontúr, szabályos agyszerkezet. Gerinc végig követhető. Négy végtag, zárt hasfal. Ép vesék. Gyomor és hólyagtelődés látható. Ép rekesz, négyüregű szív, ép kamrai septum.

BPD: 52 mm (Dorkánál ilyenkor 51mm)

HC: 180 mm  ( 186mm)

AC: 169 mm  (170mm)

FL. 34 mm  (32mm)
Dorkánál anno volt becsült súly is feltüntetve: 446g, most én magam kalkuláltam ki egy neten talált program segítségével a fenti adatokból, eredménye 456g. Nem kicsi. Képünk sajnos nincs, mert elfelejtettem kérni a védőnőtől csekket, aztán meg mikor vártunk és rájöttem, gondoltam, hogy megkérdem a dokitól, lehet-e mégis, és akkor meg azt felejtettem el...
Ilyen lányka ez. Szép, a koránál kb. egy héttel nagyobb méretekkel, mocorgós és nyilván a testvéréhez hasonlatosan tökéletes. Nagyon örülök, hogy láthattam Őt újra és annak is nagyon örülök, hogy most az apukája is láthatta végre. Reméljük, hogy még nagyobb élményt nyújt majd a május 2-án esedékes 4D-s ultrahang, kíváncsian várjuk majd, milyen arcocska fog majd visszanézni ránk a monitorról! :)

A nagyobbik mindeközben 23 hónapos lett. Ma. Aztán legközelebb meg már 24 lesz, de azt meg már úgy írjuk, hogy kétéves és megint a közhelyes húdemegyazidő, de tényleg nagyon. Változik napról napra, nőtt a haja egy csomót, amolyan bohémfej most kicsit, a szókincséről pedig nem is tudom, hogy nyilatkozzam. Az apja is látja, hogy még az elmúlt, Kanizsán töltött egy hétben is rengeteget fejlődött és leginkább abban, hogy FOLYTON beszél, mindent kommentál és mindent mond, ami történik, amit lát. Nagyon szeretem és nagyon büszke vagyok arra, ahogy és amilyen szépen beszél, bár nyilván adottság kérdése is és nem minden a mi érdemünk. Nagyon szépen tud köszönni, már alig-alig kell megkérni rá, hogy tegye, szinte mindig használja a "kéjem", a "tessék", a "köszönöm" és a "szívesen" szavakat. Bárki tüsszent, Ő az első, aki azt mondja, "egészségéje". Dédinél a szomszéd kutyushoz pl. rendszerint így üvöltözött (mert tényleg nem kiabált vagy szólt) át: "Búúúúsz, dejeide Kiddokájoz léccijes!!!" (Bruce, gyere ide KisDorkához légyszíves). Mert ilyen udvarias gyerek. Egész mondatokban beszél, megfontoltan is, mert van, hogy összeakad a nyelve és akkor addig próbálgatja a szót kimondani, amíg nem megy a legtökéletesebben. Nem én javítom ki, ő akarja jól mondani. Látszik, hogy kattognak a kis fogaskerekek a fejecskéjében és koncentrál. Imádnivaló. Mindemellett nagyon cukin aggódik mindenen meg lelkizik is már. Hétfőn pl. elmentem bevásárolni pár dolgot kb. egy óra hosszára, ezalatt a Dédi vigyázott rá. Mikor megérkeztem, lelkesen üdvözölt, majd mikor bevittem, hogy pelust cseréljünk neki, a nyakamba borult és azt mondta: "Hiányoztáj". Azt hittem elpityergem magam, mert még nehéz sóhaj is volt hozzá, meg hangsúly. Azt sem tudom, honnan vette a szót, mikor tényleg nem igazán hagytam még magára... Aztán meg volt, hogy csak ültem és néztem lefelé, odajött, megfogta az arcomat, a szemembe nézett és azt kérdezte aggodalmas hangon: "Ana, mi a baj?" Aztán ezt eljátszotta később a szomszéd Bruce kutyussal is... Emellett pedig számtalan olyan megnyilvánulás és szóhasználat, amitől csak kamillázunk. Az enyém-tiéd még nem megy igazán, de ez életkorából is adódik még, persze a játékaira nagyon tudja kiabálni, hogy "enééééééém!!" Unokatesójától hallotta és értette is, azóta használja. Minnie- és Verda őrület maradt, bár kissé csillapodott, társult hozzájuk "Bodóésbabóca". A jutyúbon van két olyan összeállítás, ahol 13-13 rész van egyben. Zokszó nélkül képes végignézni egymásután mindkettőt. Döbbenet. Ilyenkor nem is nagyon lehet hozzászólni, lehet, de nem sok értelme van. Nap közben pedig apró részleteket idéz az egyes mesékből, hogy mi történt pl. "Jiji-józsabogáj-jal (Lili, a rózsabogár) vagy "Vendel-szajvasbogáj-jal".
Új dolog, kb. másfél hetes, hogy elkezdett páros lábon ugrálni. De nem úgy, hogy csak ugrik egyet, mert a szitu megkívánja, mert azt eddig is tudott, nem. Így közlekedik. Meg így is lépcsőzik, hogy páros lábbal ugrik le az egyik fokról az alatta levőre. Nyilván letojja, hogy megkérjük, ne tegye, mert veszélyes. Egész addig, míg jól össze nem töri magát egyszer. Ezen kívül az, hogy papagájnak érzem magam, nem sokat mond el abból amit véghezviszünk naponta. Többször kell hangosan rászólnom, hogy "süketekért lesz mise!!!", mert egyszerűen olyan, mintha a falnak beszélnék. Kérem szépen, csúnyán, halkan, hangosan és nyilván sokszor elszakad a cérna. A múlt héten pl. elindultunk itthonról motorral, aztán annyi lett, hogy egy kör lett a ház körül, mert mikor kértem, hogy a másik irányba induljunk, mert arra kell mennünk, elszelelt és úgy elszáguldott, hogy hosszan-hosszan nem is láttam és szerintem még nemvárandósan sem tudtam volna utolérni, nemhogy a lépten-nyomon keményedő hasammal. Hiába ordítottam utána, hogy álljon meg. A túloldalon értem csak utol, közel a bicikliúthoz, kereszteződéshez. Ott ücsörgött a motorján és vihogott. Akkor bizony láttam csúnyán néző járókelőket, mikor szó szerint lerántottam őkisasszonyságát a motorról és szorosan az arcába közöltem, hogy most márpedig eltakarodunk haza, mert nincs kedvem egy kolbászsütöde előtt megszülni a 18 hetes magzatomat, mert ő szarik a fejemre. És hazamentünk. Volt közben először vihogás, aztán hiszti, aszfaltracsüccs, magát vonszoltatás, aztán felkaptam a vállamra és bevittem úgy a lépcsőházba. Aztán meg belevágtam a babakocsiba és úgy mentünk el a véreredményért. Nem bírom másképp. Ricsi mondta is, hogy amíg ez lesz (Dorka ilyen, én meg pocakos), addig ne futkossak délelőttönként utána, majd lesz a délutáni apás kör ilyen. De nagyon rossz, hogy ennyire nem fogad szót és nem érzi, milyen veszélyes, amit csinál... Vannak szépen sétáló gyerekek, anya kezét fogó, szoknya mögé bújósok, a miénk nem ilyen. Volt pedig már szépbeszédes lelkifröccs, ráolvasás, nyugodt hangon magyarázás, figyelemelterelés, eddig kevés ebben a tekintetben a sikerélmény. Bízunk a múló idő jótékony hatásában.
Emellett nyilván imádjuk, megunhatatlan jelenség, aki bearanyozza a napjainkat. Április 22-én megyünk kora-utógondozásra, a kétévesre. Úgy megy az idő, olyan nagylány már...

szépen nézek

Az imádott kanizsai szomszédkutyussal

"Bodócsigafiú és Babócakaticakisjány" pólóban

És meg így közlekedik ugrálva:

Újra Kanizsán...

...vagyunk szerda óta, meg maradunk is jövő csütörtökig. Csak kicsit helyzetjelentek. 

Dorka, Anya, Kisbóbita jöttünk autóval egyedül ügyesen. Dorka sziporkázik, örül mindennek, már érkezéskor ment pipiket etetni, hívta nagy hanggal a szomszéd kutyát, motorozik, sétál. Szerda és csütörtök este is lázas volt este/éjjel, amit szerencsére a Nurofen simán kezelt. Nappal vidám, semmi baja, fogalmunk sincs, mi lehet, tán valami ilyen vírus. Tegnap este sikerült 10-kor ágyba kerülni, kelés ma reggel 9 után.. Ebéd utáni alvás 2-től 5-ig, de csak azért addig, mert felébresztettük, hogy azért na... Most elmentek buszozni a mamával. Kapott mamától bérletet is, az az Ő buszjegye, amit büszkén szorongatva távozott. Én meg addig kicsit pihenek, mert a mai eddigi három magnézium és kettő nospa ellenére is folyton nem jó a hasam, feszeget, keményedik. Nem tudom, mi lesz így... Bőr alatt levő kisbabánk ma nagyon aktív, sokat mocorog, és a nemrég elkövetett pihenő alatt olyan erősek voltak a mozdulatai, hogy egyet már konkrétan kívülről is érezni lehetett. Cukorborsó. Csak legyen szép nagy és egészséges. 

Megjöttek a buszosok közben. Fél nyolc, vaksötét, hűvös, de még hintázni kell egyet az udvaron, anélkül nem élet az élet :)

18 hetes KisBóbita-lak

Reggeli képek, Dorka még pizsiben. Szinte kisebb a hasam, mint a múltkori képeken. Éljen a diéta, pláne úgy, hogy a KisBaba viszont gyarapodott :)

Védőnőnél és nődokinál a kis Mocorgóval

Mert most már tényleg igazán éreztem mocorogni KisBóbitát a pocakomban a hétvégén. Eddig is volt olyan "olyanmintha" érzésem, de vasárnap is már pár olyan klasszat rúgott, hogy én is megugrottam kicsit, mint amikor reflexkalapáccsal ütik meg az ember térdét. Nem aggódtam, hogy még csak most, doki is mondta, hogy biztosan később fogom csak érezni az elől levő lepény miatt.

Kedd délben mentem Dorkával védőnőhöz,említettem neki a keményedéseket, melyek nemhogy javulnának, de egyre gyakrabban vannak..:( Mondta a magnéziumot meg a pihenést (haha), de ezt eddig is tudtam. Ami miatt viszont most nagyon örültem, hogy nem híztam egy dekát sem, úgyhogy sikerült ügyesen tartanom a diétát. Ha az elején nem éreztem volna folytonos zabálási kényszert, most jó, ha egy-két kilónál tartanék, de hát mindegy. Diéta folyik tovább, nyilván azért nem fogok beleőrülni és nem bánom azt sem, hogy pl. a hétvégén ettem két nap alatt három darab Dédi által készített istenifinom diós pogácsát. 

Délután mentem dokihoz, már nagyon vártam, hogy megvizsgáljon. Szerencsére méhszáj teljesen zárt, Kicsibaba jól van, mocorgott, meghallgattuk a szívverését is. S bár folyás nincs, megelőzésképpen írt Klion kapszulát, ezen kívül napi 4x1 magnéziumot (már simán így szedtem a napokban magamtól is) és 3x1 no-spat. Mondta, hogy a császárosoknál ez gyakran előfordul, amikor van lehetőségem, tegyem magam vízszintesbe, amúgy meg ja, kellemetlen, de ez van. Amíg minden oké, addig meg pláne. Úgyhogy egyre többet fekszem sajnos és nagyon nem jó ez így, pláne hogy még csak a 18. hetet most töltöm. De mindig kell valaminek lennie... Már kezdtem örülni, hogy ügyesen nem vizesedem még mindig, erre most ez. Nem tudom, melyik a jobb, mindenesetre elég ijesztő bír lenni. Nem szeretem állapot van és ráadásul kezdem magam egyre bénábbnak érezni, mert már nem tudok mindent úgy és akkor csinálni, amikor szeretnék. Pláne akkor rossz, amikor ŐDorkasága felhúz agyilag (ma délelőtt konkrétan kezdett kicsordulni a könnyem tehetetlenségemben, annyira brutál módon viselkedett és tényleg azt éreztem, hogy ott fogom hagyni a belváros közepén), na akkor pl. még álló helyemben is bekeményedik a hasam. Nyilván nem kéne idegeskedni, meg nyilván marha sok mindent nem kéne. Igyekszem figyelni már mindenre, mert nagyon szeretném a rosszabb helyzetet elkerülni, de a már kint levő kölkem igencsak nem partner ebben. Mintha érezné, hogy kissé meggyengültem és ki akarná használni. Pedig nem is ám, mert pár perc múlva meg már imádnivaló és nem is értem, hogy tudtam mérges lenni Rá, de megroggyantak az idegeim is kissé. Na mindegy, amikor tudok, fekszem és akkor jó. És ma már ágyban fekve legóztunk pl., meg úgy olvastam is könyvet, ez van. Mert délutánra már kész vagyok sajnos. 

Nem sürgetem a végét, de hjajjjjj, de messze van még, nagyon nehéz lesz ilyen bénán ellátnom egy örökmozgó gyereket...

Két hét múlva pénteken húszhetes ultrahang. Nagyon jó. Aztán meg majd április 1-én újabb gondozás. Ezek.