Délre mentem, egykor végeztem. Sokan voltak. Fáradt voltam és majdnem elaludtam már azon a szörnyű kényelmetlen széken, mikor szólítottak.
A doktorom méricskélni kezdett, közben én láttam, ahogy a mért adatok mellett megjelenik az adathoz tartozó átlag terhességi kor is - a legkisebb adat a 34+6 volt... Sejtettem, hogy nem kicsiny a gyermek. A doki aztán rá is kérdezett, hogy Dorka milyen paraméterekkel született és mikor megmondtam, hogy ehhez képest egy héttel később 2640g-al és 47cm-el, akkor jött a "hát igen, akkor érthető". Erre aztán az asszisztensnő is rákontrázott, hogy nem is csodálja, hogy ekkora a hasam, ha már ekkora benne a gyerek... Azért megbeszélték, hogy pár hetet még jó lenne, ha maradna, de közben azért a doktor "csak úgy" megjegyezte, hogy ma szült egy hölgyike császár után természetes úton egy 4800g-os gyermeket... Nyilván, ha így jönne ki, nem lenne, mit tenni meg úgy lenne jó, de azért úúúristen. És az is nyilvánvaló, hogy nem hiába hozta a párhuzamot...
Kishugival emellett legfontosabbként minden rendben van, minden szuperál és ott van, ahol lennie kell, a magzatvizem (vagyis a kisasszonykáé) pedig továbbra is átlagos mennyiségű szerencsére. És akkor az adatok (hozzávetőleg itt vannak Dorkáé is, napra pontosan ugyanígy mérve):
Dorka Kishugi
BPD: 87 mm 86 mm
AC: 301 mm 329 mm
HC: 315 mm 311 mm
FL: 63mm 64 mm
Súly: 2400g 2695(!!)g
Igen, tudom, ez becsült érték, de jajj... nagyon örülök ám neki azért. Szép derék kis magzat. Maradjon még kicsit és akkor minden rendben lesz...
Már nem is sopánkodom, hogy "Jaj, de régen nem írtam már", de igen nehezen szánom rá magam, hogy leüljek és írjak, pedig a több rövidet könnyebb lenne leírni, mint az egy hosszút... Na mindegy.
Az volt, hogy jött a hosszú hétvége, meg az azzal járó Hurráapasokatleszitthon, meg a jóidő és hogy menjünk el valahova. Szombaton még nem tudtunk, de akkor vasárnap. Este leültem böngészni és kinéztem, hogy közel is legyen meg jó is, kis kiruccanásnak klassz lesz: Dunaremete - Vadaspark. Mivel Dorkával mostanában rendszeres program elsétálni a vasútállomásra, ott felmenni a peronokhoz, leülni egy padra, vonatokat nézni és közben almaszeleteket fogyasztani, így még azt is kitaláltam, hogy legyen a programban vonatozás is, úgy hogy Dorka és én felszállunk egy vonatra és elmegyünk vele Móvárig, Apa pedig kocsival jön az ottani vasútállomásra, ahol felvesz bennünket és onnan már csak pár kilométer a célállomás, aztán pedig autóval haza. Így lesz benne minden. Jó lelkes is voltam. Aztán ahogy kell, még jó hogy előtte pár nappal gondoltam rá, hogy az én kislány milyen klassz csaj, hogy már vagy fél éve nem volt beteg... Szombat éjjel már nagyon nyűgös volt és hallottam, hogy az orra sem szelel rendesen. Reggelre már hőemelkedése is volt... Azonnal elkezdtem neki adagolni a Coryzalia-t, és lázcsillapítót is kapott. Nála a nátha így kezdődik mindig és egy lázas állapot után már csak orrszívás meg gyógyszer kell és más nem nagyon. Na meg türelem... Az orrszívással mondjuk igencsak meggyűlt a bajunk, mert a végletekig hisztizett miatta. Szörnyű volt, még hányt is, annyira öklendezett. Aztán kora délután jobban lett és mivel gondoltam, simán megfújta a szél és náthás lett, így megejtettük a remetei utazást. A vonatozás szuper volt, nagyon tetszett a lánykának, és még mi vártunk jó 10 percet Apára az állomáson, hogy utolérjen bennünket, mindezt ötszáz magyar forintért. Légkondival, kényelemben. Extra volt. Telefonos videó is készült.
A vadaspark sem lett volna rossz, ha addigra már nem lett volna nulla árnyék mellett 34 fok, és egy egyre nyűgösebb gyerek, aki pont letojta az állatokat, csak és kizárólag az ott levő, tűzforró játékokkal teli játszótér játékaival kívánt volna játszani. Mire hazaértünk Dorka újra lázas volt és még az autóban is elaludt, ebből gondoltam már, hogy ez nem olyan vicces. Később még kétszer hányt az orrszívástól, aztán Apa már a doktorbácsival is "beszélt telefonon", hogy jó lenne, ha hagyná magát és kevésbé kapálózna, mert egyrészt előbb szabadul, másrészt meg inkább mi szippantsunk itthon, mint az ő kollégái a kórházban. Akkor nagy nehezen belement és elkezdte mondogatni Apa tanácsára, hogy "kakaska-kakaska" (netes infó, hogy k betűs szavakra másként zárulnak valami izék az orr-garati részen és akkor tán jobb). Lényeg, hogy hétfő estig gyakorlatilag felváltva kapott kúpot és Nurofent 6-8 óránként, mert folyton belázasodott, az orrszívásos hányások száma pedig így is hatra gyarapodott. A híg széklet produkálás hétfőn délelőtt kezdődött, estig ötször volt hasmenése, az utolsót sajnos a fürdővízbe dobta az esti fürdés alkalmával (amúgy ilyen még sosem fordult elő). Reggel ugyan láztalan volt, de tettem fel neki egy vizeletes zacsit és elvittem az orvoshoz megmutatni Őkisasszonyságát. Sajnos pisit nem produkált addig, így írtak papírt a labornak, hogy majd mi ballagjunk el vele, ha lesz. Délutánig két zacsit is felraktam, ám minden pisi kifolyt, így semmi nem került a laborosokhoz... A doktornő amúgy azt mondta, hogy szerinte ezzel vége is volt egy vírusfertőzésnek, amit szerencsére Dorka gyorsan letudott bő két nap alatt. Bár az orrát még szívtam pár napig, de csak napi három-négyszer kellett, gyanítom, hogy megint a gyors homeós beavatkozás tette meg a hatását. Imádom ezt a Coryzalia-t és Dorka nagyon jól is reagál rá. A végére már vigyorgott a tengervizes orrspay láttán és minden ikszfiksz nélkül hagyta kiszívni az orrát. Nem volt kakaska és öklendezés sem. Azért nem bánom, hogy annyival annyi is volt a dolog.
A héten meg voltunk okmányirodában, átjelentkeztem állandóra ide, hogy tán akkor majd Kishugi is ide lesz lakcímkártyázva (apasági nyilatkozat készíttetésekor derült ki, hogy hiába szeretném, hogy győri lakos legyen, ha az anyukája állandóra pesti jány, akkor a Kicsinye is Pestre fog állandósulni). Nem lenne érdekes amúgy, ha az elején nem küldözgetnének mindenféle irományokat és akkor meg csak a macera, hogy hogyan jut ide. Szóval Willkommen in Győr Bóbianya. Meg csináltattam ügyfélkaput is magamnak, hogy könnyebb legyen itthonról ügyintézni, ha olyan van és nyilván lesz. Mindezt Dorkával ütöttük nyélbe, akire nagyon büszke voltam, mert míg én a nénivel ügykezeltem, addig Ő egy nagy asztalnál ült az ügyféltér közepén és hangosan Bogyó és Babócát olvasott mindenki örömére. Tegnap voltunk Krisztiéknél is végre és lehetett viháncolni, trambulinon ugrálni meg csúszdázni is, nagyon élvezte. Jól el is fáradt, fél nyolc magasságában egyszer csak azt vettem észre, hogy ül a hintában, szopja az ujját és csak néz maga elé...
Kisebbik gyermekünk közben mai nappal 33 hetes lett, számomra minden nap egy áldás, amit bent tölt. Persze, nem így kéne gondolkodni, meg miért jönne előbb, de akkor is, nem tehetek róla, így érzek. Bár olvastam, hogy mostanra egyre kevesebbet mozog a csökkent helyhiány miatt, én ebből semmit sem veszek észre, mert bár a helye tényleg kevesebb lett, rengeteget rugdalózik és teszi mindezt roppant kellemetlen módon. Néha úgy érzem, hogy szinte a torkomig fel tud rúgni. Nagyon sokat járok pisilni, rettentően nyomja a hólyagomat, és sajnos továbbra is sokat keményedek. Azért remélem, hogy minden rendben van Vele. Holnap délben megyek a 32 hetes ultrahangra (így 33+1-en, de tök mindegy is), már nagyon várom, rég láttam már a Kiskisasszonykát. És bár tudom, hogy csak durva sacc, azért kíváncsi vagyok a méreteire is, mert ha magamra nézek, szerintem egy kisborjat készülök majd szülni, méretileg szerintem legalábbis közel lesz hozzá. Már borzasztóan unom, hogy mindenki csak sopánkodik, "Mikor jön a baba? Miiiiii????? Augusztus????Atyaúúúúúúristen!!!! Mekkora hasad van!!!!!!!"
33 hetes pocak
És ezt naponta legalább kétszer-háromszor megkapom. Mintha én nem látnám, mintha nem én cipelném, nem én szenvednék az iszonyatos szeméremcsont-medencecsont fájdalomtól, nem én nem aludnék a sehogysejó pozícióktól meg a légszomjtól meg a folytonos pisilni járástól (az újra fél óránként inni kérő és álmában jajveszékelő, rosszul alvó nagylányról most már nem is szólok, pedig Ő is tarkítja szépen az éjszakákat). Dorka is a rossz alvás mellett folyton a nyakamban lógna, ha tehetné, tegnap a játszin is és Krisztiéknél is rámszólt, hogy "Anya, ne beszélgessél, Anya, figyelj jám!!!" Emellett jajveszékel mindentől, amit eddig Apával ketten csináltak (pl. fürdés), most Apa hozzá sem nyúlhat, csak anyaanyaanya....Nagyon nehéz lesz így elengednem és nyugodtan lennem majd a kórházban. Már az is eszembe jutott, hogy be sem kellene hozzák, míg bent leszünk, mert lehet, hogy csak rosszabb lesz neki, ha vége lesz a látogatási időnek és nem maradhat ott velem illetve én nem jöhetek haza vele. Pedig már trenírozom, hogy mi lesz majd, ha ez meg az lesz.
A gyerekszoba is rendezésre került, a héten eljött Ricsi kollégája és az unokaöcsitől megörökölt kiságy összeszerelése illetve a bútortologatás megtörtént, így minden a helyére került. A kiságy 60*120-as csak, de így fér el kényelmesen és nem kellett pénzt adni érte. Az ideális nyilván az lett volna, ha Kishugi megörökli Dorka ágyát, a nagylány pedig kap egy igazi nagylányosat, ami legalább 80*160-as, de bárhogy sakkoztam, nem férünk el sajnos. Így marad ideiglenesen az ingyen kiságy, Dorka pedig már egy ideje úgyis "nagyjányos ágyban" alszik, és minden este elmondja mostanában, hogy "Azéjt vettük a jeesésgátjót a nagyjányos ágyamja"... Szóval kapott az Ikeából leesésgátlót és levettük az első rácsot. Így van most. Matracot viszont kap újat a Legkisebb kisasszonyka a hétvégén és akkor már teljes lesz a kép. Már összeírtam azt is, mit kell még venni a drogériában a kórházi pakkba, kispapa csomagot már múlt pénteken megvettük Dorkával, úgyhogy a hétvégén a táskámat is össze fogom pakolni. Hogy mennyire vagyunk korán, azt majd úgyis az idő igazolja, de én így leszek nyugodt. Imígyen vagyunk most:
Holnap délben tehát ultrahang, délután pedig elvileg pocakos fotózás. Azért csak elvileg, mert épp mikorra, na nem pont holnap délutánra mondanák az esőt meg a borult időt, amire az időpontot lebeszéltük... Na, majd meglátjuk. A lényeg, hogy a Kisbaba jól legyen.
Dorka arca roppant beszédes. Igen, óriási az anyád.
Aztán Dorottya mostanában egyre gyakrabban fakad dalra. Bár énekhangot nem igazán produkál még (hogy az mikortól jelenik meg, gőzöm sincs, min múlik), de szépen tud már énekszavalni. Asszem ez a jó szó rá, bár ilyen nincs. Most már van.
Itt pedig a mi Copfink.
Egyre nagyobb a haja, ám levágni teljesen (rövidre) nem szeretném neki, mert amúgy jó erős, fürtös és gyönyörű. Valami frizurát kellene neki kitalálni, keresek majd jófej fodrászt, aki segít ebben. Ezekkel a copfokkal még ártatlanabbul is tud nézni, pedig sokszor Ő maga a Pokol Angyala.
Úgy tervezem, szülésig és azt követő pár hétig még biztosan ez volt az utolsó. Egyre inkább kezdenek nehezemre esni a dolgok, legalábbis egyre lassabban megy minden és az is egyre megerőltetőbb. És - ahogy a messzieknek is mondtam - nem az ottléttel van a probléma, hanem az oda és vissza vezető úttal. Ha nem kellene három órát utazni, naponta mennék. Kiváltképp Dorka miatt, aki igazán élvezi a szabad kintlét lehetőségét, neki maga a Kánaán az udvar. Hejjjj, de kellene nekünk egy családi ház...
Köszönhetően az utóbbi időkben tapasztalható keményedéseimnek Apa hajthatatlannak bizonyult és elkísért bennünket. Még úgy is, hogy kijelentettem, mindenképpen én fogok vezetni, mert nekem sehol máshol nem viselhető már a három óra, csak a vezetőülésben. Aki vezet, az érti talán, amit mondok, aki nem, az csak les, ha mondom, pedig tényleg így van. Így Apa végigülte a jobbegyen az utat, majd Kanizsára érkezésünk után pár órával vonatra ült és hazaindult Győrbe. Aztán meg szombaton busszal visszaindult hozzánk, hogy vasárnap a hátsó ülésen visszakísérjen bennünket. Nem tudtam lebeszélni, azt mondta, nem bírna elszámolni a lelkiismeretével, ha velünk bármi történne az úton.
A kicsivel több, mint egy hétnyi távollétünk összességében jól telt, egyedül az időjárás alakult rosszabbul, mint ahogy azt előrejelezték. Dorka vasárnap délután még fagyizott, aztán a szökőkút mellett rohangált először még szandiban-zokniban, aztán már csak szandiban (zoknija teljesen elázott), végül a hazavezető út felét mezítláb tette meg a járdán. Roppantul tetszett neki. Ehhez képest kedden már jól leromlott az idő és a hét hátralevő részében azt sem tudtam, mit adjak még rá, hogy ne fújja meg a szél és ne fázzon meg a hűvösben/esőben. A nagyszülőktől kapott homokozót is szinte alig tudta használni, nagyon nem tudtuk most kihasználni az udvar adta lehetőségeket. Jellemző, hogy most már javul az idő, de sajnos maradni nem tudtunk, ma védőnőhöz és dokihoz volt már jelenésem. Érdekes módon Dorka elkezdett tartani a szomszéd kutyától, pedig óriási libling volt. Gyanítom, volt egy rossz tapasztalata még itt Győrben és az maradhatott benne mélyen, mert folyton azt hajtogatta, hogy "Brúsz nem olyan, mint a goromba kutyus!", mintegy győzködve magát, hogy legyen vele bátrabb. Tény, hogy nagyon közvetlen a kutyákkal és nem is sejtette, hogy nem minden kutya kedves és barátságos. Azért remélem, elmúlik majd ez a rossz élmény belőle.
A beszéde mintha még tovább fejlődött volna ezalatt az egy hét alatt is, néha olyanokat szólt be, hogy csak kamilláztam. Egy szinte állandósult párbeszéd:
D: -Anya, deje jabdázni!!
A: -Pillanat Kincsem, csak befejezem a reggelimet.
D: -Anya, dejeeeee!!!! Ne könöjögjek máj!!!!
Hát így, meg ilyeneket bír mondani. Az egyik reggel pl. ébredés után beleült az ölembe és azt mondta: "Anya, beszélgessünk vajamijől! Mondjuk a Bodóésbabócájój!" Aztán tud még erősen gondolkodni is, olyankor mondja is, hogy "akkoj most gondolkodjunk", majd a szája elé teszi az egyik ökölbe szorított kezét és finoman elkezdi a mutatóújjával ütögetni az ajkait, miközben a szemeit jobbra-balra járatja. És gondolkodik. Meg aztán nekünk is kell. Ha valaki nem így csinál, akkor az nem gondolkodik, mert nincs látható jele szerinte... Apropó Bogyó. Teszkóban volt gyereknapi akció, kapott Irénke mamától Bogyó és Babócás könyvet, meg egy Anna-Petit is, a Kistestvéres részt. Onnantól fogva folyton azt kellett olvasni napközben is többször és este, lefekvéskor is (amúgy roppant büszke voltam, a nyolc Kanizsán töltött napból nulla alkalommal nézett tévét és nem is hiányolta!!) Olyan szinten bír figyelni, hogy szó szerint idéz mondatokat a könyvből és tudja, mikor kell lapozni, mert már elhangzottak azok a mondatok, melyek az adott oldalon olvashatóak. Nagyon jó megfigyelő, de ezt már eddig is tudtuk, csak mindig meggyőz bennünket róla. Olyan édes a sok és mindenféle szövegével és a fürtös hajával, hogy meg kell zabálni, bár néha igazi hisztipók és nagyon szeret ellenkezni is, akkor kevésbé csippantom. Volt rá precendens, hogy rácsaptam a szobaajtót, mert hiába mondtam szépen-csúnyán, hogy ne rángassa a redőnyzsinórt, mert tönkreteszi, csak röhögött és rángatta csakazértis. Akkor persze elkezdett sírni, én ültem az előszobában és vártam. Igazából jobbnak láttam ezt tenni, mert amúgy kevés választott el attól, hogy agyoncsapjam. Aztán kis idő múlva bementem hozzá, ő meg csak ült az ágy szélén a könnyeivel és mikor odamentem beleborult a nyakamba és azt mondta: "Anya, josszuj viselkedtem, többet nem visejkedek josszuj!" Hát, erre nehéz mit mondani...Azért elmondtam neki, miért mentem ki és most ki miért szomorú és örülök, hogy belátja, hogy nem szép, amit csinált. Aztán jól megölelgettük egymást. Még sosem volt ilyen élményem, de nagyon jó volt és örülök, hogy így oldódott meg, bár nyilván lesz ez majd még durvább is, meg ilyen se.
Közben múlt szerdán betöltöttük Kishugival a 30. hetet. A melegben jól bevizesedtem, ám a hűvös levitte. A hasam sokszor bekeményedett, de egy-egy magnézium-nospa kombó és ha lehet, egy kis pihenés segít. Jó nagy a pocakom, bár most fotót nem készítettem, de kezdek tényleg irgalmatlan méreteket ölteni. A védőnő mindenképpen a július végi szülést preferálná és bíztat, hát, nem tudom. Mondtam neki, hogy számomra most az elsődleges cél az, hogy el tudjak menni Dorkával a Győrkőc fesztiválra július 5-6-án, akkor már a 35. hetet is betöltjük. Aztán meg a július 15-e, mert akkor lesz a 8. évfordulónk Apával, akkor épp 37 hetesek lennénk mi együtt. Meglátjuk. Csak legyen most is minden rendben. Amúgy már a múlt héten is egyre többször lettem figyelmes arra, hogy szabályos ütemben történik mozgolódás a hasamban, aztán rájöttem, hogy ja persze, csuklik a Kicsinyem...:) Csak már elfelejtettem, milyen ez, pedig Dorka nagyon sokszor tette. Dorka egyébként egyre többet foglalkozik a testvérkéjével, egyre többet húzkodja a pólómat, hogy megsimizze és megpuszilja "Kisugit", illetve bele szokott kiabálni a köldökömbe, hogy sziaaaaa!!!! Mondanám, hogy várja, de igazán nem hiszem, hogy tisztában van azzal, mit is/kit is vár. Mindenesetre igyekszem felkészíteni, nem ráerőltetve meg súlykolva, hanem a beszélgetésekbe sokszor beleszőjük a testvérkéjét is és egyre több az "amikor majd megszületik" kezdetű mondat. A héten talán már gyerekszoba rendezés is lesz, nem félelemből, hanem szeretném, ha szokná Dorka az új felállást és a látványt is, hogy hol is fog majd a Kishúga lakni hamarosan. Védőnőnél minden rendben volt, dokinál szintén. Kaptam papírokat a 34. heti vérvételre, igazolást arról, hogy részt vettem 4 terhesgondozáson. Méhszáj továbbra is 3000-es, Baba szíve szépen vert. 32 hetes ultrahang 33+1-nél, június 20-án lesz esedékes, a kövi gondozás meg majd csak július 8-án, ami egyben az utolsó is lesz. Doktor szabin lesz június vége-július elején, védőnő szabija júli közepe, gyerekorvosunk nem lesz júli vége-augusztus eleje. Valamibe tuti beleesünk, de nem baj, majd lesz valahogy. Lehet, hogy fogok majd július elején Dorka kontójára kérni popsikenőcs meg fürdetőkrém receptet, aztán majd kiváltjuk, ha kell. Ha jól emlékszem, K vitamint meg úgyis csak egy hónappal születés után kell először adni, addig csak lesz orvos is...
Lehet, hogy már későn, de nagyon filózok a pocakfotózáson is, csak annyit filózok majd, hogy kifutok az időből. Már igy is bálna vagyok, és nem a guszta fajta. Nagyon megérdemli Kishugi is, hogy meg legyen örökítve a lakosztályában...
Biztos akartam még írni mást is, csak most nem jut eszembe. Majd később.
Megy az idő, a Legkisebb már 28 hetes. A hasam nem kicsi, de már nem is gondolom kórosnak. Láttam mostanában hasonló méretű, hasonló korú pocakokat, úgyhogy olyan, amilyen. A dolgaimat viszont nem könnyíti meg. KisHugi nagyon aktív tud lenni, vannak kellemetlen megmozdulásai is, de sosem bánom ezeket. A múlt keddi terhesgondozáson (nem is írtam róla, de rendes vagyok...) írt vasat a doktorom, bár nem találta az értékeimet kórosan alacsonynak, de azért mégis. Kaptam kúpot is, megelőzendő egy fertőzést és abból adódóan esetleg egy burokrepedést. Úgy tűnik, igencsak hajlamosnak tart rá. Amúgy minden más oké és bár kértem, írjon fel tüdőérlelő szurit. Nem tette. Azt mondta, jelen esetben nem találja indokoltnak. Találkozunk újra 30+5-nél, akkor majd felülvizsgálja a kérésemet. Szerinte jelenleg minden rendben van, nincs okunk arra, hogy feleslegesen szteroiddal terheljünk a szervezetemet. Sokat nem tehetek, hiszek neki és valahol jogos is... Csak hát kicsit azért aggódok, na, nyugodtabban mondanám, hogy minden rendben lesz, ha legalább már egy darab rendesen végigvitt terhességem lett volna. Talán majd most.
Amúgy jól vagyok, leszámítva, hogy jó egy hete elkezdett fájni a szeméremcsontom és hol kisebb, hol elég brutál mértékben bírja megkeseríteni a napjaimat. Az ágyban fordulások egyre kínkeservesebbek, még jó, hogy olvastam, hogy mielőtt átfordulok egyik oldalamról a másikra, előtte zárjam össze a térdeimet. Ez bejött, tényleg sokkal könnyebb. De néha még az ülés is fáj. Nyilván készül már az alfelem a megmérettetésre, de nem kellemes, na. Nem kedvelem továbbá a cipőhúzást és a zuhanyzást sem, nagyon fárasztó tevékenységek lettek. Mindemellett újra napi szintű vendég lett nálunk a haskeményedés is, néha kifejezetten durván nyomja a dolgot...:( Bár (mivel napi tevékenységem nem sokban változott) kissé gyanakszom erre a kiváló, igazi májust idéző orkános, zimankós időjárásra is, remélem legalábbis, hogy nagy köze van hozzá, mert akkor tényleg múló állapot.
A babavárós készülődésről meg annyit, hogy sehogy sincs igazából, de valahogy majdnem elég is ennyi. Az nagyon várat még magára, hogy bezsákoljam a Dorka által már kinőtt 80-86-os ruhákat, illetve előszedjem a bezsákolt legkisebb ruhákat, újra mossam és vasaljam őket. Meg is kell néznem, hogy nagyjából milyenek vannak, bár nyilván nem lesz nagy baj, ha egy újszülött hosszúujjú bodyban és rugdalózóban nyomja majd végig az első pár hetét. Nem hiszem, hogy lázas vásárlásba fogok a maradék időben, ám ezt a mosás-vasalás témát hamar meg kéne ejtenem, mert már most sem esik túl jól a derekamnak egy-egy vasalás, meg is látszik a szekrényben lapuló ruhakupac nagyságán... Amúgy lesz majd elvileg kölcsönkiságyunk (Andreasé) meg matracunk is bele, múlt héten vettem egy darab gumis lepedőt is (Dorkának meg vízhatlant, mert már napi szintű a pelus-átázás megint, pedig már váltottunk 5+-ra). Van légzésfigyelőnk, meg a múltkor az Anyukák boltocskájában lőttem egy klassz, szinte teljesen új Tricot-slen kendőt ötezerért. Kicsit húztam a számat, mert rózsaszín, ezért kaptam meg ennyiért :), amúgy az új ára a mamamin 18.900Ft. Csak jókat olvastam róla és akár 18kg-is használható (nyilván nem fogjuk, mert amint Manduca-érett lesz a KisHugi, ő lesz a pajtásunk). Másunk meg amúgy is van, illetve majd meglátjuk útközben, hogy kell-e még valami. Nagyon más ebben is ez a várandósság, nagyon érzem, hogy már mennyire más dolgok a fontosak, mint a tárgyak... Meg ki tudja, hogy hogyan alakul majd az "egy szobában egyik kicsi másik pici" felállás, úgyis majd a helyzet adja, ki hol alszik. Ja, jó volna következetesnek lenni, de tudom én már azt, milyen nagy úr a kialvatlanság és a teljes kimerültség okozta remegés, szóval első körben úgyis túlélésre fogunk játszani. Nincsenek illúzióim, sem rózsaszín köd a szemem előtt. Erre jó, ha az embernek van/volt már egy szarul alvó és gyakran evő gyereke, akkor már nem hiszi, hogy minden csudálatos a világon. Csak tej legyen, a többi meg majd lesz valahogy. Amúgy jómúltkor, az egyik terhesgondozáson a váróban találkoztam egy csajjal, aki már a harmadik babájukat várta. Beszélgettünk és bár elég nyersen, de nagyon lényegre törően megfogalmazta a szerintem egyik legnagyobb igazságot, miszerint: "A gyerekkel töltött első egy-két hónap egy hatalmas kib@szás a szülőnek. Kevés szörnyűbb dolog van a világon, talán csak az, ha kitépkedik a körmeidet." Hát így. De megéri, mert aztán később milliószor annyi boldogságban részesít bennünket az adott is terrorista gyermek, nemde? :)
Nekem így volt szép, a két LegGyönyörűbb kislányommal és persze Apával, aki segített nekik ilyen szépséges virágokat választani, és Aki nélkül én nem lehetnék anyuka.
Köszönöm, hogy vagytok Nekem, köszönöm, hogy az anyukátok lehetek, és köszönöm, hogy Anyuka lehetek. Nagyon szeretlek Benneteket!
26hét és 1 naposan, május 2-án délután négyre volt időpontunk, jött velünk Dorka is. Nagyon vártam már, hogy láthassuk azt a kis Valakit, aki a pocakomat oly nagyon kinyomta már és aki annyitdeannyit ficánkol, hogy még. Kicsit korábban érkeztünk, így volt idő arra is, hogy Dorka elkapjon két arra sétáló kutyust egy-egy simizésre, aztán miután felértünk, pár perc múlva már szólított is a kedvenc szonográfusunk, hogy feküdjek fel a vizsgálóágyra.
Aztán megpillantottuk a második Gyönyörűnket...♥ Kishugi aludt, végig a vizsgálat alatt, de nagyon szerencsés pózban, enyhén a jobb oldalán helyezkedett el és a jobb kezecskéjét tartotta közel az arcához, így balról láttuk őt teljes egészében. Néha mosolygott, néha fintorgott, sokszor CSAK ÚGY járt a szája, ahogy ezt egy tisztességes lánykától el is várjuk :). Édespofi volt. Jó negyed óra után aztán elkezdett hasra fordulni, ezáltal arcilag már nem láttuk nagyon, ám láttuk a popóját és a gerincét. Közben persze Maca méregetett is, szét derék méretekkel bíró a Kislányunk (aki továbbra is kislány), minden értéke inkább közelített a 28. héthez, mint a 26-hoz. Mivel Dorkával is napra pontosan ekkor voltunk ilyen vizsgálaton, így kicsit összenéztem a kettőt és Kishugi még Nála is nagyobb egy cseppet. Maca szerint ennyi idősen teljesen jó lenne egy egykilós gyerek, a mi Babánk becsült súlya 1211 g. Gyorsan megkérdeztem fő mumusunkat, a magzatvíz mennyiségét is, de Maca megnyugtatott, hogy most teljesen rendben van.
A vizsgálat közben többször is kibuggyantak a könnyeim. Olyan nagyon szépnek látom már most ezt a kis Csöppet és közben el is szégyelltem magam újra, hogy gondolati szinten is alig jut időm erre a kislányra, pedig úgy megérdemelné Ő is... Majd ha sokára kibújik, akkor majd bocsánatot kérek Tőle és jól meg is puszilgatom... :) Mindeközben Dorka szerencsére jól tűrte az egyhelyben-létet, köszönhetően az okostelefonnal és Bartos Erika bizonyos csigafiúról és katicalányról szóló meséjének, ugyanis a kisasszony már kb. három perc múltán közölte, hogy "kész is vagyunk". Részéről ennyi volt, megnézte az alvó húgát és jobb mókák után kívánt volna nézni.
Nagyon jó volt látni Kishugit és hihetetlen, hogy már most mennyivel másképp gondolkodom és főként érzek iránta. Most már szikrányi kétségem sincs, hogy hogyan is lehet két gyereket szeretni egyszerre... Mondanám, hogy már nagyon várom, hogy a karomban tarthassam a mi legkisebb Csodánkat, de óvatosan bánok még a gondolatokkal is, miután a szülőszoba-látogatás utáni felfokozott szülés utáni vágyamban el is folyt a magzatvizem. Szóval csak csínján a vágyakkal, de annyit azért kívánok, hogy maradjon legalább ilyen szép és főként egészséges ez a Kicsi Lány. Aztán majd jöjjön, amikor jónak látja :)
