Eljött a napja, hogy Dorka elballagjon az imádott óvodába és beiratkozzék.
Reggel már korán mentünk, kis várakozás után be is mehettünk az óvodavezetőhöz. Dorka már előző este ovisat játszott itthon Apával és elgyakorolták, mit fog csinálni, nagyon izgatott volt.. :) Bementünk, köszönt, bemutatkozott és szépen lecsücsült. Az óvodavezető (mint eddig mindenki az oviban) tüneményes, kedves hölgy, kérdezgette Dorkát, várja-e, szeretne-e. Adatrögzítés következett, Apa és Anya adatait én mondtam, Dorkáét viszont Dorka saját maga. Az óvónéni odavolt, mikor a Nagylány elmondta, hogy itt született Győrben a kórházban és hogy április 21-én (év nem szerepelt). A néni hamar kisakkozta, hogy "Nahát, akkor Neked tegnap volt a születésnapod!" Dorka büszkén mondta, hogy igen és nagyon jól érezte magát. Ekkor az óvodavezető olyan kedves volt, hogy Dorkának ajándékozott egy festett kavicsot, rajta az ovi emblémájával és a lányka vehetett egy titkos cukorkás tartóból is két gyümölcsös fruttiformaságot. Dorka odavolt, meg vissza. Mikor fentiek lezajlottak, gyorsan megkérdezte, hogy "Anya, most már mehetek játszani a gyerekekkel?" Szegénykém nagyon nehezen értette meg, hogy ez most nem erről szól...
Felvételről kb. két hét múlva kapunk végeredményt, addig reménykedünk, nem is tudom, mi lenne, ha máshová kellene menni, Dorka már teljesen elkönyvelte magában, hogy ez lesz élete első nagyon fontos intézménye...
Dorka eddig semmit nem rajzolt, de szó szerint. Amit Ő papírra vetett, az csak satírozás, vonalak, firkák voltak, csigavonal azért sikerült, meg már kör is, amit kérésre kipöttyözött, ráfogtuk, hogy labda. Na, ennyire nem. Ahhoz képest különösen, hogy más gyerekek ontották már a rajzokat, neki egy egyenest se sikerült húzni.
Tegnap reggel odamegyek Dorka mellé, aki épp egy papírt tett az asztalra és ceruzát vett a kezébe. Láttam, hogy elkezd rajzolni, de csak egy idő után fogtam fel, hogy mit csinál. Nem hittem el, hogy felismerem, amit készít... Rajzolt egy kört, bele két gombot satírozott, majd jött mégegy középre, aztán alulra egy vonal, a körön kívülre pedig két függőleges vonal. Jesszus, mondom, ez deszéééép, ki ez Kicsinyem? Erre közli, hogy "Apa". Amúgy nyilván, ki is lehetne...♥ Aztán kért másik lapot és mondta, hogy mindenkit lerajzol, így az új papírra kerültünk rá mi hárman, lányok.
Valószínűleg másnak ezek seholse olyan szépek, mint nekünk, de számunkra gyönyörűek és olyan büszkék vagyunk Rá... Ahogy Apa fogalmazott, "azért na, minden görbe egyenes lesz egyszer."
Borinak van a legtöbb haja, és már karja is van a csajoknak
Bori pedig költözésre kényszerült, no nem mintha bánná. A felállás olyan nagyon a pillanat műve lett már nála, hogy életveszély volt még az is, hogy letettem aludni, mert nem mindig ébred sirdogálva, nyöszörögve, többször volt már, hogy csak amúgy benéztem a szobába, hogy alszik-e még és annyira nem aludt, hogy csendben ácsorgott a kiságyban és széles mosollyal nyugtázta, hogy meglátott. Úgyhogy tegnap délután Apa leengedte az ágyacskáját. Ez is elérkezett...
Múlt szombaton mentünk és most vasárnapig voltunk újra Kanizsán. Ilyenkor, hazaérve érzem igazán, mennyire sokat jelent. Nehezen indulok el (az a rengeteg cucc mindig, bahh), de mikor ott vagyunk, az olyan jó... Már írtam korábban is, és nagyon nem is akarok ezen rugózni, de a tény az tény, ott érzem azt, hogy ők a családom, ők tényleg szeretnek, itt (Ricsit leszámítva persze) ezt sajnos nem érzem, egyedül vagyok..
Hazaérkezvén Dorka először (khm, nagyon finoman szólva) kissé furcsán viselkedett, szinte amolyan kamaszos zavarban volt és bután produkálta magát, de szerencsére ez hamar elmúlt. Az első napokban sajnos az időjárás nem igazán kedvezett a kinti programoknak, konkrétan az orkán erejű szél beszorított bennünket a négy fal közé, amitől én magam kellően feszült is voltam már. Dorka remekül eljátszott Mamával és Dédivel, rengeteget olvastak, matricáztak, kirakóztak. Szerdán azért már kimerészkedtünk, csütörtöktől pedig már remek idő volt, Dorka vidáman triciklizett, tolta a Csilláéktól kapott új talicskáját, pipiket etetett, Dédinek segített, aztán a városban mamával vásárolt, okmányirodában ügyintézett, játszóterezett, szomszéd nagylánnyal kosárlabdázott, szomszéd bácsival almafákat öntözött, iszonyú jól érezte magát.
Mama is hordoz (később Bori el is aludt) ♥
Borikánk eközben tartotta a már Dorka által megteremtett hagyományt, vagyis ha Kanizsa, akkor elő kell rukkolni egy-egy új dologgal, merthogy ez kivétel nélkül így volt mindig. Borcsi már az érkezés után nemsokkal úgy gondolta, hogy az eddig egy-egy ízben bemutatott felállokezazmellett-et állandósítja, innentől kezdve aztán ment neki mindennek, kapaszkodott bele és a hét végére már valóban pillanatok alatt fel is állt. Az állásból földre visszaereszkedést még gyakorolnia kell, halad vele szépen, de sajnos többször előfordult, hogy felállt, aztán elfáradt és a meggyendült kis gidalábak nem bírták el, ekkor jópárszor volt borulás, koppant a buksi a talajba nagy sírások kíséretében :( Bori sokkal vakmerőbb, mint anno Dorka volt, szoknunk kell még ezt a habitust és a tempóját is, mert most rendesen életveszélyes a gyermeket egyedül hagyni bárhol. Szinte folyton a közelében kellene lenni, hogy meg lehessen kímélni egy-egy nagyobb borulástól, de nyilván ez most még kevésbé lesz lehetséges, hogy egyedül vagyok itthon a kettővel. Mindegy, tanulnia kell, igyekszünk a balesetek számát lehetőségeinkhez mérten redukálni. Emellett mára tökéletesítette a felülést is, mászásból ügyesen kiül, egyenes háttal megül jódarabig, aztán ha dolga van, odébb áll. Az alvások nem voltak se jobbak, se rosszabbak, mint itthon (szerintem rosszabb már csak akkor lehetne, ha egész éjjel virrasztanék, de amíg legalább három órát tudok aludni összesen, addig még van lejjebb, hehh), bár a péntek éjjel volt kicsit másabb, mert volt egy olyan erős felsírás, hogy még Dorka is felébredt és kánonban sírtak. Hogy emiatt-e vagy sem, sose tudom meg, de egy biztos: szombat reggel KisBorinak áttörte az ínyét az első fogacskája, imígyen már nincs fogatlan a családban! :)
Boriról egy videó, ami gyakorlatilag egy kis kivonat az izgágaságáról, kb. ezt csinálja majdnem állandóan (itt fürdés után van, épp a pelenkát sikerült rávarázsolni nehéz testi munkával):
Az utazás egyik fő apropója Dorka harmadik szülinapja volt, így próbáltuk összekötni a kellemest a hasznossal, és azt mindenképpen szerettük volna, hogy Dédi is osztozhasson a lánykánk örömében. Eredeti terv szerint Csilláék is jöttek volna és Hanna szülinapját is most ünnepeltük volna, de Csilla betegsége miatt Dorka szóló ünnepelt maradt. A kis ünnepelt már korábban leadta a rendelést: "Minnie-s tortát szeretnék és málnásat", így pénteken megsütöttem a kakaós piskótát és betöltöttem a málnás túró töltelékkel, szombat reggel pedig kidíszítettem. Nem teljesen olyan lett, amilyenre gondoltam (köszönhetően annak, hogy nem kaptam sehol rózsaszín Minnie-t és a máz le annyi lett, mint sejteni véltem), de a lényeg, hogy Dorkának nagyon tetszett és az íze is kedvére való volt, ennél több pedig nekem nem kell. Amúgy mindenki nagyon dicsérte minden tekintetben, Apa elég sokat falatozott belőle (pedig nem pont a zsánere). A futóbicikli is tetszett Dorkának, délután ki is próbálta az udvaron és azóta is gyakorol rajta. A legfontosabb tanulság az volt, hogy a gyereknek a legfontosabb a körítés volt. A torta, a tüzijáték, a díszítés és az ünnepség. Szerintem bőven boldog lett volna még a bringa nélkül is, mert első körben azt forszírozta, hogy kapcsoljunk zenét, hogy táncolhasson és folyton csak az ünnepséget emlegette. A hétvégén tartandó, Ricsi családjával való ünneplésnél erre még jobban fogok figyelni, mert ez érdekli igazán.
A búcsúzás elég nehézre sikeredett, illetve azt volt érdekes látni, amikor Dorkának leesett végleg, hogy megyünk haza Győrbe. Nagyon szeretett volna még maradni, pedig első este magához hívott és azt mondta, hogy szeretne hazamenni. És mikor visszaértünk, nem ismertem rá, rossz volt nézni szegényt. Csak ült, sokszor csak bambult maga elé, nem találta a helyét, unatkozott és szomorú volt. Egyszer csak azt mondta: "Anya, szeretnék visszamenni a Dédihez, olyan kár, hogy eljöttünk... Te Anya, micsoda egy Dédikém van!" No igen. Micsoda egy 78 éves Dédike, aki ünnepi ebédet főz/süt, micsoda Mama és Papa, akik szakadatlan unokáztak, amikor csak tehették, hogy Mama szinte úgy gondoskodott Dorkáról, hogy jóformán csak egy kislányom volt a héten (aki nem mellesleg nagyon durva módon egész emberes feladat), akik annyi élménnyel gazdagították megint a gyerekeimet, amit én egy hónap alatt se tudok nyújtani. Megyünk, amint tudunk újra...
Tegnap voltunk a nyolchós tanácsadáson. Hétfőn, amikor nálunk járt a védőnő, említettem neki, hogy nem érzem, hogy igazán gyarapodna Bori, meg még ráadásul olyan sokszor van széklete, mintha anyatejes lenne csak, de tán még abból is sok lenne. Gyakorlatilag szinte minden pelusában van kaki, sőt, alapon nem is cserélnék ennyiszer pelenkát, ha nem lenne bukéja. Ez napi átlag öt kaki. Sokallom. Tanácsadáson aztán mérlegelésnél kiderült, hogy 50 egész grammot hízott Bori, az előző ottani méréshez képes legalábbis. És ez igencsak kevés. Doktornő kérdezte, mit eszik és mikor meg hogyan, mondtam, hogy gyümölcs, főzelék, tejpép is megy és még sok a szopi is, mostanában éjszaka különösen, az elmúlt éjjel például este fél 8 és reggel 6 között minden órában fent volt és csak szopizva aludt vissza. Brutál. Pedig már Nurofent is adtam neki, hogy ha a fogacskája miatt ilyen nyugtalan, legalább a fájdalmat megszüntessem. Nem jött be...Az egy dolog, hogy mennyire vagyok fáradt és lestrapált, ámde a Kisded sem pihen rendesen. Szóval jött a bűvös mondat a doktornőtől: Úgyse számít már igazán ilyenkor az anyatej és a szoptatás, adjak Borinak reggel és este tápszert. Agyaltam is, meg szomorkodtam is, meg kétségbe is estem, végülis az lett, hogy délután vettem kettes tápszert, ami most a spájzban várakozik. Nagyrabecsült blogkolléganőim is arra buzdítottak, hogy hagyjam csak egyenlőre is menjek rá a több szopira. Így teszek. Emelem a kaja-adagokat, jobban dúsítom a főzelékeket is, aztán meglátjuk.
Néztem, hogy Dorka ennyi idősen már 700g-al nehezebb volt. Igen, meg épp akkor volt két hete, hogy hasra fordult, ellenben Bori már rakéta módjára mászik, folyton tekereg, "A" betűbe nyomja fel magát és felkapaszkodva feláll. Nincs egy perc megállása. Ehhez jött még az a tény is, hogy tegnap úgy sikerült tanácsadásra menni, hogy nyolc körül szopizott a Kisasszony, aztán sétálni mentünk fél 10-kor és háromnegyed 11-kor ébredt fel a babakocsiban, akkor vittem be és akkor mázsálták. Azon agyaltam, hogy ha mérés előtt 20 perccel megetetem a szokásos kb. 150-180 ml gyümölccsel, akkor ott lettünk volna, hogy összesen hízott a gyerek kétszáz grammot és már meg is vagyunk dicsérve, hogy jól van, ez az alsó határ, de rendben van. Tápszer ötlet legalábbis biztos nincs.. Vagy nem? Én már nem tudom. Tény, hogy eddig nem görcsöltem rá a kajálásra, nem méricskéltem, kombináltam semmit, most kicsit jobban odafigyelek, aztán meglátjuk. Doktornő azt is mondta, hogy 10-20 ml-nél ne adjak több gyümölcsöt, mert felesleges, az nem étel, attól nem hízik. Az igaz, hogy nem hízik, de a friss gyümölcsben akkor is több tán a vitamin, mint a tejpépben. Vagy nemtom. Most a tejpépet dúsítom gyümölccsel, külön nem kap. Hát így. A sok kaki viszont még mindig aggaszt...
A másik dolog, egy jóval aranyosabb dolog szintén Borihoz kötődik. Tegnap délután besétáltunk a csajokkal a városba, Dorkának szerettem volna cipőt venni. Kint sem volt rossz idő, a boltban viszont kb. 28 fok, Bori teljesen kifeszült már egy idő után, szakadt szegényről a víz és igencsak hangot is adott nemtetszésének. Én is jól leizzadtam, meg Dorka se volt a legegyüttműködőbb, szóval kimenekültem a gyerekekkel a boltból, Bori csak sírt és láttam, hogy cuppogva nyalogatja a száját, rájöttem, hogy szegénykém szomjas... Nem volt nálam a mellemen kívül semmi, kivéve Dorka kulacsa, tele csapvízzel... Nem sokat gondolkodtam, kinyitottam és minden öko-bio-hypo-baby irányzatot figyelmen kívül hagyva, amolyan kétgyerekes anyuka módjára belenyomtam a gyerek szájába a szívószálat, hogy hátha kezd vele valamit. És kezdett. Azonnal mohón szívni kezdte, közben nézett a szemembe és láttam, hogy megkönnyebbül. Édes kis szívem, olyan hálásan nézett utána, meg hát kérlelőn is, hogy adjak még neki. Most már mindegy alapon megitattam rendesen, aztán berongyoltunk a dm-be és az ominózus tápszer vásárlásán túl vettünk babavizet is, a Dorka féle kulacsot viszont már csak a Dorottya által "piros dm"-nek hívott Rossmannban kaptam, ráadásul ára nem is volt kirakva, de mivel kellett, nem szőröztem, kosárba dobtam. A kasszánál döbbentem meg, mikor mondta a hölgyike, hogy hatszáz Ft.. Nem kérdeztem vissza őszintén szólva, csak gyorsan fizettem és távoztunk. Valami nem stimmelhetett, megnéztem itthon a brendonos oldalon ugyanez 2490Ft... Szóval kimentünk a bolt elé, letéptem a csomagolást, beleöntöttem a babavizet és lehetett viribölni :) Immáron KisBorsó nyolchósan kulacshasználó- és tulajdonos lett. Ügyes. :)
Itt meg van neki segítője is, amolyan italautomata-nővér, aki ahol tud, segít:
Fentiekhez képes jelentéktelen lehet, ám nekem mégsem volt az, jelesül, hogy három hete jól lebetegedtünk, Apa hozott valami fincsi vírust, Borival két hétig is alig bírtunk kikeveredni belőle. Dorka volt a legügyesebb. Tegnapelőttig még mindig ott tartottam, hogy itthon minden este úgy bedugult az orrom, hogy nem bírtam másként elaludni, csak ha egy-egy fújást ejtek az orromba orrsprayvel. Kezdtem már megijedni, hogy rászokom és baj lesz.. Aztán kétségbeesésemben már elkezdtem a neten kutatni és találtam egy pasi által írt módszer, ami kb. öt percnyi légzőgyakorlatozás után hatásos javulást ígért. Gondoltam, nyilván marhaság, de öt percem azért van rá és sok pozitív komment is volt, így kipróbáltam. Hihetetlen, de működött és azóta se kellett fújnom, kicsit sem dugul az orrom és az az egy alkalom teljesen helyretett. Sokat javult az életminőségem, legalább ez nem akadálya az alvásomnak. Az csak a gyereksírás, de az bocsánatos...
Méhem kisebbik gyümölcse immáron nyolc hónapos lett.
Paramétereit majd jegyzem a csütörtöki tanácsadás után, de úgy érzem, mintha semmit sem gyarapodott volna a súlya. Hosszra biztosan nőtt, mert egyre több 68-as ruhácska kerül be a "kicsik" közé, és ezeket már a 74-esek váltják fel. Pelusa 4-es.
Étvágya jó, sok szopi is van még, reggel, délben és este csak az, illetve éjszakai is, utóbbi időben kétszer is. Tízóraira volt már, hogy közel 200 ml gyümölcsöt fogyasztott, uzsonnára, vagyis a kora délutáni alvás után eszik főzeléket, általában jó 150 ml biztosan lecsúszik. Eddig mindent szeretett, amit kapott, hálás fajta, vacsorára fürdés előtt szokott még kapni olykor tejpépet kis gyümölccsel megbolondítva, ám ettől nem javult az alvása.. Ahogy azt már írtam, nagyon sokszor ébred éjjel, elalvás után van, hogy már egy órával, de szerencsém van, akkor csak éjfél körül kel először, aztán pedig gyakran óránként. Ilyenkor a legritkább esetben sikerül hátsimizéssel visszaaltatni, muszáj vagyok kivenni a kiságyból és sokszor a cumi sem segít, csak a szopi. Ha nem lenne egy Dorkánk is, biztosan próbálnám a kiságyban tartani és ott megnyugtatni, de nem bírom, mert felkiabálja a Nagyot, és ha tud, legalább Ő aludjon. Így marad a folytonos ringatás és a kába, félhulla anya éjszakázása. Ismét. Már azon is filóztam, hogy valamit rosszul csinálok, mert mostanában csak azt hallom, hogy mindenkinek legalább a második gyereke úgy alszik, mint a tej, a miénk meg se éjjel, se nappal rendesen. Pedig tényleg nem állok/álltam mellettük két fedővel a kezemben, hogy óránként összecsapva őket ébresztőt csináljak. Nem értem. És igen, Bori jelenleg a félóra-negyven perces gyerek, ennyiket alszik nappal ugyanis, megfejelendő a rossz éjszakákat. Ám szemlátomást nem zavarja ez Őt, mert a világ egyik legbájosabb, legmosolygósabb, legbarátságosabb, legkíváncsibb és legmozgékonyabb kislánya.
Két hete mászik már, most már gyakorlatilag a lehetetlen nem létezik, olykor keresgetni kell kis túlzással a lakásban, mert egy pillanat alatt kereket old és a legkülönbözőbb helyeken találjuk meg a lakásban. Próbálkozik a felüléssel, oldalra már kiül, támaszkodva meg is ül már jódarabig, de az egyenes hátas ülés még odébb van. Ellenben felállt már a fürdőkádban többször is és ha ülök a padlón, akkor felkapaszkodik rajtam is. Kiságyban, járókában ez még nem fordult elő.
Nagyon szereti az énekszót, muszáj is neki, mert nálunk szinte állandó itthon, az örökzöld Csipkefa bimbójá-ra azonnal mosolyogni kezd és könnyen meg is nyugszik tőle. Nagyon figyelmes, minden érdekli, mohón kapkod minden után és azonnal rántja is be a szájába. Patakokban folyik ismét a nyála, szerintem most már hamarosan megérkeznek az alsó egyesek, amik eddig várattak magukra. Dorka továbbra is kisebbfajta istenség a számára, nagyon szereti figyelni Őt, nagyon jól szórakozik rajta és szerencsére a nővére is szívesen játszik már Vele. Nem mondom, hogy nem kell kordában tartani ezeket a közös játszásokat, mert Dorka előszeretettel veszi az Boritól a FP távirányítót (nagy kedvenc amúgy) vagy bármelyik csörgő-zörgő-rágóka izét, mert hát nyilván neki és éppen az kell, de igyekszem úgy terelni ezeket a dolgokat, hogy ne érezze Dorka sem, hogy mindent csak Borinak szabad, neki pedig semmit. Kérem, hogy ha kicsit játszott az adott játékkal, akkor adja vissza Borinak és kis idő múlva újra elkérheti. Elkérheti, de el nem veheti csak úgy. És szerencsére megteszi. Most még. Pár napja KisBori birtokba vette a fürdetőkarikát, így újra együtt tud fürdeni a nővérével és már úgy, hogy elég ha melléjük ülünk és figyeljük őket. Az első ilyen üldögélős együtt-fürdésről készült videó is, szerintem az egyik legjobb és legaranyosabb a lányokról, de ez csak magunknak készült, közkinccsé nem teszem a meztelen kiskorú szereplők miatt (annyi a beteg ember..).
Nem eresztem bő lére, csak a krónika kívánja a lejegyzést:
Az esti fürdésnél Kicsi Bori tapicskolt a fürdőkádban, aztán addig tapicskolta a fürdőkád oldalát, amíg egyszer csak fel nem állt. Aztán lecsüccsent, majd még háromszor megismételte a műveletet, mert igencsak elnyerte a tetszését. Apa majdnem fel is vette, de mikor azt hitte, hogy igen, akkor kiderült, hogy négy egész másodpercet örökített meg az utókor számára a hirtelen előkapott telefonja. Azt tudta csak mondani, hogy "Na, köll a parasztnak az okostelefon", de nem baj, majd holnap felvesszük, ha lesz mit.
