A hároméves státusz alkalmával elvégzett látásvizsgálat után mindenképpen szerettem volna mielőbb a végére járni ennek a nemlátomakicsiket dolognak, annak ellenére is, hogy a védőnő azt mondta, szerinte nem komoly a dolog, valószínűleg vizsgálat után visszarendelnek minket egy fél év múlvára, addigra meg bármi lehet. Valamiért aggasztott a dolog, jobban, mint anno a folytonos visszakérdezések, akkor valahogy éreztem, hogy nem szervi baja van Dorkának, hanem csak "szórakoztatja a dolog", ám azért jobb a békesség. (nem mellesleg az akkori hallásvizsgálat óta egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor hallottam Tőle azt, hogy "Mit mondtál?" A fehérköpeny gyógyító hatása...) Szóval tudtam, hogy ez az, amire nem fogok várni hónapokat sztk alapon, így kértem időpontot annak a doktornőnek a magánrendelésére, aki anno Dorkát vizsgálta egyhónaposan, akkor is nagyon kedves és szimpatikus volt, jó szakember is állítólag. Így esett, hogy már csütörtök délután mehettünk is a belvárosi rendelőbe.
Itthon most is többször meséltem a vizsgálatról, hogy (vélhetően) mi fog történni, és Dorka tényleg nagyon figyelt is, ennek megfelelően pedig valóban roppant ügyes és együttműködő volt. Nagyon ügyesen tudta mutatni a doktornő kérésére, hogy az adott képeken látható kis "kezecske" merre áll és nagyon hamar ki is derült, hogy itt sem látja a kisebbeket. Megkapta a bizonyos fém szemüvegkeretet, a szemdoktor cserélgette benne a lencséket és kisvártatva megszületett a diagnózis is nagy döbbenetemre: Dorka bal szeme +1-es, a jobb +0,75-ös, megkaptuk a kis papírunkat, amivel elballaghatunk az optikus boltba és a kishölgy választhat magának egy szemüveget állandóra, merthogy bizony kell neki... Egy darabig (őszintén szólva még most is) csak cikáztak a gondolataim, nem értettem, hogy most mi meg hogy, de leginkább, hogy hogy lehetséges ez, miért nem vettünk észre semmit eddig, hogy nem is szokott hunyorítani, se panaszkodni, hogy a fáj a szeme, feje vagy hogy nem lát bármit is. Aztán rá is jöttem hamar, hogy ha fájdalma nem volt, miért is panaszkodott volna? Honnan is tudná, hogy mit jelent valójában élesen látni? Számára az a természetes, ahogy most lát szemüveg nélkül és ha ott az homályos, akkor az.
A vizsgálat után Borival és Apával találkoztunk az Árkádban, volt egyéb dolgunk is, ám ha már ott voltunk be is haladtunk az egyik szemüveges boltba. Nézegettük a kereteket, válogattunk, többet is felpróbált Dorka (hű, de nem egyszerű dolog ez és valójában igazán utána se jártam előzőleg a dolognak), aztán a hölgy mondta, hogy még aznap van lencse-akció, spórolhatunk kilencezret. Tudtuk, hogy kell szemüveg, megítélésem szerint nem is olyan harmatgyenge, így úgy döntöttünk, nem halogatjuk a dolgot nézelődéssel (amúgy sem egyszerű egy ugrabugra Dorkára próbálgatni ezt-azt és nem fogjuk végigkoslatni vele az összes optikust, hogy hol találjuk a legcukibb keretet), kértük szépen és mivel közbejött most május elsedike (ahogy Dorka mondta), így mára, másodikára lett kész a szemüveg. Nagyon furcsa, de már most másabb, mint elsőre, szokni kell, valamiért nem éreztem az igazinak, de tudom, hogy az összes közül ez passzolt neki a legjobban és a legfontosabb, hogy úgy tűnik, kényelmes neki, nem zavarja. Ez utóbbit onnan sejtjük, hogy este feltette játék közben a nap kérdését, miután körülnézett maga körül: "Anya, de hol van a szemüvegem?" A fejeden, Angyalom...
 |
| gondolkodik |
 |
| tudálékos kisasszony a cseresznyékkel |
Igyekszünk nagyon támogatni, dicsérni és erősíteni, hogy milyen klassz dolog ez és milyen csini nagylány, pláne így ezzel a cseresznyés szemivel, de azért kicsit összeugrik a gyomrom, hogy jaj, hát még csak hároméves, meg hogy mennyi mindennel kell óvatosabbnak lennie, vigyáznia és tudom, hogy ez hol van pl. Ádám allergiájához képest, de most kicsit letaglózott azért belül. Hétfőn voltunk a koraszülött utógondozáson, ott elmondtam a doktornőnek, hogy voltunk a Talpcentrumban saját kútfőből és hogy szupinált betétet javasoltak, mert befelé dől Dorka bokája, vettünk is, van is a cipőjében. Erre mondta, hogy igen, tényleg és látja és dejó, hogy elmentünk és megnézettük és innentől nagyon fontos, hogy itthon is szupinált szandi legyen a lábán folyamatosan, ne mezítlábazzon, kivéve nyáron homokban, fűben (persze, hol? mondtam is, hogy játszótéren biztos nem, amúgy elsőn lakunk, családi házasok, tengerparton élők előnyt élveznek..), így hát szerda óta már szupinált szandálban van itthon a leányka. Ez is kinőhető és a jelen szemállapota is, de akkor is, most kicsit sok volt a Dorkának elrendelt egy hétre jutó korrekciós kellék. Ettől Ő még okos és gyönyörű, csak azért változásokat hoz. Több figyelmet és higgadtságot talán a részéről.
Elgondolkodtam azon is, van-e egyáltalán az ismeretségi körömben szemüveges gyerek és bizony nagyon mélyre kellett bányásznom. Azok is olyan gyerekek, akik koraszülöttek voltak és biztos vagyok benne, hogy szigorúan kontroll alatt voltak/vannak szemészetileg. Komolyan mondom, tényleg hiszem azt, hogy egy csomó gyerek van, akinek szintén kellene esetleg szemüveg vagy akár talpbetét, ha komolyabban figyelnének erre. Én azt mondom, nálunk az is sokat számít, hogy olyan védőnőnk van, amilyen, mert sokak egyszerűen a tapasztalatok alapján már alapon nem adnak a véleményére és legyintenek, ha mond valamit és elfogadják akár azt is, ha mondjuk a gyerek egyszerűen nem működött együtt a vizsgálat alatt. Ez pedig nem jelenti azt, hogy akkor egészséges is, csak rálegyintünk, hogy jó, hát hároméves, úgysincs semmi gond. Pedig lehet és nem szabad megvárni, hogy szóljon a gyerek, mert nem fog, mert ő nem tudja, hogy lehetne másmilyen is... Utóbbiak nem népnevelő jellegű mondatok, csak az én megállapításaim. Nekünk kiderült, minden bizonnyal szerencsére és bár hiányozni nem hiányzott, megoldjuk. Dorka mostantól már szemüveges nagylány lesz, egy darabig biztosan. Ennél nagyobb bajunk az életben ne legyen soha...
