Elköltöztünk

Eléggé érett már a dolog, kezdett a két, egymásból nyíló szobás lakás meglehetősen szűkös lenni négyünk számára. Az adásvétel már tavaly október végén zajlott, laminált padló rakást és festést terveztünk, ám az előző tulaj kiköltözése után az új lakás olyan állapotban volt, hogy kiderült, teljesen fel kell újítani a fürdő és a wc kivételével. Rengeteg munka és (a vártál persze sokkaldesokkal több) pénz ráfordítása után így is nagyon ügyesen sikerült megoldani szinte mindent és a március 15-i hosszú hétvégén Mama és Papa (és Apa egyik kollégája) hathatós segítségével átköltöztünk a felújított 81 m2-es, második emeleti lakásba. Vannak dolgok, amik még hiányoznak, pl. lámpák, szőnyeg, konyhába csempe (az nagyon kéne), most már tudjuk, hogy új zuhanykabin (jah, amikor használat közben derülnek ki dolgok, pedig azt hittük, legalább a fürdőhöz nem kell nyúlni), egy-két apróság, de kb. elrendezkedtünk és idővel lesz majd minden.

A lányok egész jól vették a váltást, Borin semmit nem látok, Dorka még sokat emlegeti a "Bartókbélát", hogy hiányzik, de nagy gond nincs. Mivel négy utcányira vagyunk az előző lakáshoz, így maradt az ovi is, átíratni nem szerettem volna a szuper ovinkból a közelebbibe csak ezért, hisz így is bő tíz perc sétával ott vagyunk reggel. Még szokjuk, erőnkhöz és időnkhöz mérten alakítjuk, csinosítjuk majd fokozatosan és reméljük, hogy nem kell túl sokat várnunk arra, hogy ne csak az "új lakás" legyen számunkra, hanem az OTTHON-unk is.

Ilyen volt-ilyen lett képek az eredeti állapottól a munkafolyamatokkal és a végeredménnyel...

Étkező-konyha (csempénk még nincs)

Nappali a dolgozószobával a háttérben

Előszoba-folyosó

Spááájz

Gardrób

A lányok szobája (egyenlőre együtt) - majdan Dorka szobája

Hálószoba, később Bori szobája

Dolgozószoba

Wc (pár éve újították, csak pár dolgot csináltunk)

Fürdő (szintén nem nyúltunk nagyon hozzá, csak a wc-t vettük ki, a zuhanykabin most lett aktuális..)

Bori 20

Borcsika kedden húsz hónapos lett, tette ezt annak örömére, hogy előtte nap elment leadni a jelentkezési lapját, hogy bölcsis lehessen szeptembertől. El kellene menjek dolgozni a nyár végén, mert a gyes sajnos rettentően kevés, bár a szívem vérzik és sajnos attól is tartok, hogy nem sok új munkáltató (ja, mert ugye nincs hova visszamenjek) fogja mosolyogva nézni, ahogy minden második héten táppénzen kell legyek a beteg gyerek miatt.

Milyen a mi húszhónaposunk? Nemcsak zabálnivalóan aranyos, de roppant kedves, udvarias, segítőkész és okos is. Meg legalább ennyire akaratos is, de hát ja, mindegy. A legdurvább a beszélőkéje most, ez az, ami napi szinten fejlődik. Nagyon sok szót, kifejezést használ már, egyre szebben ki is tudja mondani őket, mondja mindenki nevét, roppant barátságosan mindenkinek előre köszön, mondja, hogy "ijjja néni, ijja báti", persze minket nevünkön nevez. Nekem mondja, hogy "Móni" :D Ha kap valamit, azonnal megköszöni ("tötötőő"), szólni sem kell érte, ha nyújt valamit, odahozza a holminkat, akkor mondja, hogy "tetté". Ha kérünk Tőle valamit vagy szólunk, hogy jöjjön, visszaszól, hogy "otééé (oké)! :D Aktívan bújócskázik. Elbújik egy sarokba, befogja a szemét és ahogy anno Dorka is, Bori is el tud már számolni tízig... És épp, ahogy Dorka is régen, Ő is kihagyja a nyolcat, de ha szólok, akkor azonnal folytatja, hogy kijeeec, tííííz!!! :) Ezek ilyen matekos csajok asszem. A minden továbbra is Dorka, nagyon szeretik egymást a lányok, csodajó ez nekem, vannak persze kisebb csörték egy-egy játékért, de tényleg nem vészes, Dorka nagyon toleráns. Egyenlőre még mindig az. Borcsikánk továbbra is imád öltözködni, előfordul, hogy két sapka is van a fején itthon, felhúzza mindenki cipőjét és abban flangál, hatalmas figura. Ügyesen eszik egyedül, másképp nem is nagyon lehet, mert ugyebár mindent egyedül akar csinálni, ránk kiabál, ha segíteni akarunk, hogy neeem, ééééén, éééééén!!!! Mondja már, hogy "dejee Anyaa", sőt, ma autóval mentünk valahova és útközben többször úgy kiabált, hogy "nééédd Anyaaa, búúsz!" Brutál akaratos, sokkal durvább, mint a nővére volt, ám mondjuk milyen szerencse, hogy épp most mindkettő az. Mindenre mindenhol felmászik, olykor le is esik, de továbbra sincs komoly sérülése. Elképesztően kemény kislány, akit nagyon nehéz kihozni a jókedvéből. Nagyon szerencsés kis természete van, nagyon kedves és szeretnivaló teremtés, imád hízelegni is és nagyon csimpaszkodós. Kapunk puszit az orrunkra, ha kérünk, ha nem, néha akkor is. Mostanában szerencsére elhagyogatta a harapást, talán már kinő belőle.

Alvása továbbra is borzalmas. Eddig a max egyben négy és fél óra volt, amit aludt, jellemzően két óránként biztosan kel. Ha nem, akkor nekem az maga a mámor, el sem tudom mondani, mennyire fáradt vagyok.

Pocakpanni elkerülte a 11 kg-ot kb 30 dekával, pelusa ötös, kezdünk 86-ra váltani ruhákban, már egyre több van belőle használatban.

Cicabogár, antennáshajú kis istennyila, imádatos na.

Sétán

Első fürdés a kabinban

Papával és Mamával

Kerekítőn torzonborz

Dupla sapkában

Virágot szed

Nyuszinézőben 

Imádatosék

A lányok mostanság

Szépek és okosak. Most épp egészségesek is, bár Dorkának azért dugul az orra, hogy nehogy már rendben legyen minden.. Az elmúlt hetekben volt csúnya köhögés családilag, Dorkának aztán három napnyi újabb ovi után egy tüszős mandula, Borikánknál a hurutos köhögés az orrszívás hosszú hetek óta állandósult. Már nagyon untam és megint mi lett a vége? Ügyelet magas láz miatt és antibiotikum, amitől szerencsére mindkettőnek elmúlt minden baja. Így vagyunk mi az ovival, pont úgy kábé, ahogy szinte mindenki.
Dorkának sikerült abban a bizonyos három napban részt vennie az ovis farsangon, tavasztündér lett, a legszebb tündér nekünk.. Nagyon élvezte, örült, hogy mehetett és illegethette magát a varázspálcájával..

Tündérke

Ovis fotózás

Közben meg olyan okos, hogy szinte el sem hiszem, hogy még csak két hónap múlva lesz négy éves. Sajnálom nagyon, hogy nem jegyzetelem a dolgait gyakrabban, mert érdemes lenne, olyan választékosan beszél és olyan okosan, hogy néha a szavam is eláll. Mellette sok a kiabálás és a hiszti is, nagyon erős személyiség, ám közben meg bejött Nála egy amolyan kishitűség is, nem tudom, miért, hisz mi folyton biztatjuk mindenben. Olyanokat mond, hogy "én ezt úgysem tudom megcsinálni, nem vagyok ügyes, nem fog sikerülni", nem értem, miért ilyen... Aztán mikor mégis megy, akkor örül, de sokszor így is lepontozza a saját teljesítményét, főleg a rajzai tekintetében. Tartok tőle, hogy mivel nem ez az erős oldala, látja, hogy a többiek közül a csoportjában némelyek esetleg ügyesebbek ebben és itt nyilvánul meg az az önkritika gyakorlás részéről, amiről az óvónő a fogadóórán beszélt. Pedig tényleg ügyesedik, nagyon szeret rajzolni, és vannak meglepően jó kis alkotásai

Családrajz

Borcsám tegnap 19 hónapos lett, rohamtempóban öregszik. Legnagyobb változás a beszédében állt be, abban viszont hatalmas. Míg egy hónapja a családon kívül semmi mást nem mondott szinte (meg inni és enni talán), még Dorka nevét sem, mára ott tartunk, hogy minden kiejtett mondatunkból kiragad egy-egy szót és igyekszik megismételni, valamit egy héttel ezelőtt este egyszer csak hosszas csend és koncentráció után azt mondta bele a világba, hogy : Dóóóótaaa... Mikor rájöttem, hogy ez Dorka akar lenni, össze-vissza puszilgattam, onnantól kezdve aztán mást sem hajtogatott este és másnap délelőtt séta közben, hogy Dóta, Dóta és mikor kérdeztem Tőle, hogy hiányzik-e Neki, akkor azt mondta az addig Mindenre nemet mondó KisBoró, hogy "ijeee" es azóta is gyakran használja az "igen" szócskát. Sokmindennek mondja a nevét is, nagyon ügyesen rakja a fa formaillesztős kirakót, mondja, hogy mit rak, pl auto, bicikli, repülő, busz, kedvenc állatokat is: Cica, kutyus, béka, kacsa. Ha bemegyünk valahova, egyedi köszön olykor mar magától, mondja, hogy ijjjaaa, aztán "tetté" (tessék) es "tötő" (köszönöm) is van, büszke vagyok Ra, mert az oviban előbb köszön, mint az oda járó gyerekek (ez mondjuk Dorkara is igaz, ezek ilyen gyerekek). Sokszor nem épp szépen beszél a Kicsi, de mi értjük es ugyesen alakul már. Amit mar most észrevettem, hogy a "k" hang helyett "t"-t mond, nem ertem, hogy jon ez, mi okozza, hisz sosem gügyögtünk egyik gyereknek sem, megis itt a beszedhiba. Nyilvan nem varom, hogy Ennyi idősen Kazinczy szépkiejtési versenyre menjen, de erdekes. 

Mániákus öltözködő, annyira nő, hogy na. Folyton a gardrób ajtóban vagy a szekrény előtt lebzsel és előszeretettel veszi elő a legkülönfélébb lábbeliket, majd fel is veszi őket egyedül és nem csak a nagy méretűeket, de a saját csizmáját is pl. fel tudja egyedül húzni. Pólókat és szoknyákat is felvesz, odáig jut, hogy a nyakrészen átbujtatja a fejét a ruhadarabbal a nyakában jön megy. Szívesen használ kiegészítőket, napszemüveg, korona alap. Dorka mostanra jutott el odáig, hogy egyedül képes le- és felöltözni, ami azért nem rossz szerintem, Bori ezen túl fog tenni jócskán. Lépcsőn is fel és le is egyedül szabad csak, ha merném fogni a kezét, visít. Énekelni tovabbra is nagyon szeret es ügyes is benne. Továbbá maradt egy hétördög, aki amugy mindenhol nagyi ugyesen feltalálja magat, hosszan eljátszik egyedul is, remek gyerek. Alvása szintén a régi, bár hűlt héten egyszer aludt egyben öt órát, tény, hogy elotte gyógyszert is kapott... Azota epp tegnap, illetve ma reggelre borultam ki ura, mert hajnali kettőtől hol fél órát, hol húsz percet sikerult aludni, majd sirdogalva, nyöszörögve ébredt es csak szopival nyugszik meg. Nagyon ideje lesz elvalasztanom, csak hogyan :(

Másenyka

Próbálkozik a motorral

28-as lakkcipő és diadém

SuperBori

Uppsy Daisy-s gumicsizmában és pizsiben a rácsos ágyon, ahogy illik

Vacsorál is egyedül

A legnagyobb aztán az Nekem, amit ma késő delutan átéltem... Dorka jon haza a mamajatol, es mikor belép az ajtón, Bori szalad felé, kiabálja Neki, hogy "ijjjaaa Dóótaa" es átöleli a derekát, a nővére pedig átöleli, a fejére hajta a sajátját, mert annyival magasabb, és csukott szemmel azt mondja: "Szia kicsi Bori, nagyon hiányoztál" és akkor el is hiszem Neki, amikor kiderül, hogy a mamájától kapott Paula duplapakkból az egyiket csak azért nem ette meg, hogy a húgának hazahozza... Na, ezekért a pillanatokért szültem én két gyereket, ha ez és ilyen van, akkor minden van...

Bori másfél éves

Hahh, most született ez a kis Bori, újra átélem a születése előtti napot és hajnali műtétet...Aztán hipp-hopp, jár, vigyorog, huncutkodik... Pénteken már másfél év távlatából tekintettem vissza kicsit, hogyan is érkezett közénk.

Magassága 80 cm kb., súlya 11 kg kereken, 4+-os és 5-ös pelust visel, ruhákból kerülnek elő a 86-osok, 21-es a lábacskája. Bár már fél éve elindult, mégis egy csomót esik-kel, ám nagyon kevés dolog kottyan meg neki, talán ebből is kifolyólag. Vakmerő, roppant kalandvágyó, mindent ki akar próbálni természetesen 0 veszélyérzettel. Rendszerint mászik fel székre és ott álldogálva fogyasztaná el legszívesebben az ebédjét, futkos a kanapén, mászik át a karfán, ülve előre csúszik le róla, hajmeresztő dolgai vannak, néha úgy járok jobban, ha oda se nézek. Szerintem két fiút is kitesz olykor. Egész nap menésben, futásban van, emellett azonban egyre jobban érdeklik az építős dolgok. Nagyon ügyesen kirakja egyedül a karácsonyra kapott fa formabedót és nagyon ügyesen építi össze toronyba a Megablocks-os kockákat. Kicsit furcsállottam is, amikor egyszer csak észrevettem, hogy elkezdi őket egymásra rakni (értsd: nem csak szétrombolja Dorkáét), aztán figyeltem, hogyan készít akár 8 emeletnyi tornyot is egyedül. A hónap elején nálunk járó védőnőnek is említettem, aki el is képedt, hogy ejha, ez igazából kétévesektől "elvárható" teljesítmény. 

Étkezése kevésbé jó, mint a nővéréé, de ha éhes és fogára valót kap, akár végig is ül egy étkezést, amúgy nem. Csak futva és játék közben lehet csak táplálkozni, sokszor kihül a gyomrom a sok könyörgéstől az étkezések végére, hogy legyen már kedves visszafáradni az asztalhoz, vagy jöjjön vissza legalább a következő falatért, aztán mehet újra kirakózni... Bahh, nagyon fárasztó ez. Emellett, ha akar, szépen leül és egyedül eszik, kanálfogása érdekes, csak a legvégét hajlandó megfogni, sehogy máshogy. Azért legtöbször sikerrel jár, a környezetét evés után igazi kihívás összetakarítani még mindig. Legnagyobb kedvencek a paradicsomleves, tészta tésztával, kiváltképp a nokedli, rizs, husi és kifli/pogácsa. Szénhidrátfüggő. Itala víz, csakis. Alvása továbbra is borzasztó, nátha kiújuláskor egy hete pár napig újra kapott Cetirizint (enyhe antihisztamin), akkor csak háromszor ébredt éjjel, szinte zavaróan sokat aludtam, ám most újra minden órában felkel (nem elírás) és nyöszörög. Két hete tettünk egy kísérletet, rákészültünk Ricsivel, hogy na, akkor péntek éjjeltől már Apa veszi át az éjszakázást, mert én feldobom a bakancsot hamarosan és le kell szoktatni az éjszakai szopiról a leányt, de hát nem jött össze, épp aznap éjjelre kezdett el hurutosan lélegezni, betegedett, nagyon nyűgös volt, nem volt szívem épp most még regulázni is a meglevő baja mellé. Nem mellesleg pedig mi Dorkával aludtunk a nappaliban, Ő az apukájával a gyerekszobában, de arra ébredtem, hogy sír és mivel már percek óta nem halkult, átmentem, hát gyanúm beigazolódott: Idesapja békésen aludta az igazak álmát a bömbölő leány mellett. Így nehéz lesz, ha nem hallja meg... Pedig muszáj lesz leszoktatni erről az éjszakai kelésről, mert nem bírom tovább, hogy négy éve nem alszom.

Beszéde szépen fejlődik, napról napra nyílik a kis értelme és egyre ügyesebben mondja vissza az általa hallott szavakat, persze az anno másfél éves Dorkához képest sehol sincs. Apa, Anya, Mama, Papa, Hanna, Tllla (Csilla), Dédi a napi leltár elemei, emellett cica, kutyus, csillag, bagoly, aki mondja hogy huhúúúúúú, aztán rendszeres a neeee és a nem (mem) is. Ébredéskor első dolga, hogy Apát keresi, aztán ha elfogadja, hogy elment dolgozni, akkor kiabálja, hogy : "Minniiiiii" és előkerült Minnie is. Imádat van, még szerencse, hogy szereti, Dorka elég sok egérlányt és ilyen mintájú ruházatot hagyományoz Rá, csak tartson ki sokáig :) Mondja szépen, hogy kér "inni" és "enni", szereti az "aaamááááát" is rágcsálni. Egész nap dudorászik, lalázva énekel, játék közben és séta közben egyaránt, dalai felismerhetőek és nagyon szereti, ha bekapcsolódunk az énekébe, sikerélmény neki, ha felismerjük és együtt fejezzük be. Napi szinten változik a szókincse és mond vagy próbál mondani újabb dolgokat. Most már nagyon jó lesz, tényleg...
Harap. Csúnyán, sokszor, szívszeretetből, csak mert felpörög és nem tudja másképp éppen kifejezni, hogy felfalna legszívesebben, de sajnos dühből, amolyan megtorlás képpen is. Se szép szóval, se csúnyával nem sikerült eddig kinevelnünk ezt Belőle, tartok tőle, hogy Ő lesz majd a bölcsiben A HARAPÓS GYEREK, akit senki se szeret, de még a szüleit se és majd vetik ránk a rosszalló pillnatásokat. Pedig tényleg nem tudjuk, honnan jött ez és miért nem hagyja abba. Nagyon rossz, néha szabályosan félünk, ha közelít, most épp Dorkát harapta meg a homlokán úgy, hogy már két napja piros a feje egy nagy foltban. :( Nálunk a kék-zöld foltok, véraláfutások sajnos mindennaposak szinte..
Dorkát nagyon szereti továbbra is, amikor a nővére megérkezik az oviból, odaszalad hozzá, átöleli, nyögdécsel is hozzá, kifejezve, hogy mennyire örül :) Követi mindenben, folyton utánozza, nagy hatással van Rá, az biztos. Ennek ellenére az Ő neve az egyetlen, amit nem akar kimondani. Folyton csak Apát mond helyette. Fel nem fogom, miért, még csak meg sem próbálja. Eddig legalább Ada volt, most már az sem, pedig még a mai zsírkréta mustra során is a "milyen színű ez a kréta" kérdésre azt bírta mondani, hogy "tét" (kék). Hihetetlen, de az volt. És akkor az imádott tesó neve meg el se hagyja a száját... Nyilván fog ez majd változni, csak fura.
Kb. ilyesmi a gyermek, emellett cukorborsó, antennáshajú, folyton jampiskodik, dülleszkedik valahol, fut-szalad, esik-kel, de csak mosolyog, mosolyog és mosolyog. Ahogy én is, ahányszor csak Rá gondolok, a kisnagylányomra...

Dorkával pizsiben

Maszatpanni

Nézi a hóembert

Hónyuszik :)

Másfél Bori (kicsit csapzott, de a miénk)

2015 Karácsonya és szilvesztere

Már nem is szabakozom, hogy lassan egy hónap távlatából írom az eseményeket...

Csodálatos módon gyógyult gyerekekkel vártuk az Ünnepeket. Az eddigiektől eltérően most 23-én éjjel díszítettünk fát Ricsivel, aztán reggel várták a pizsis lányokat az ajándékok. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem volt módom képekkel dokumántálni.. Dorka kivánszorgott a gyerekszobából (ahol Bori és én még aludtunk), meglátta a fát, aztán izgatottan visszafutott, hogy AnyaBorigyertekgyorsaaaaan!!! Borcsi is ébredt, kikászálódott a kis hálózsákjában, mögöttük én is mit sem sejtve. És hát ott álltak döbbenten a fénylő fa előtt és olyan csodálat volt mindkettejük arcán, amiről csak a mesékben írnak. Azt hittem, hogy a plázák csillogó fái után már nem lehet nagyon meglepetést okozni ezeknek a gyerekeknek, de szerencsére tévedtem. El nem tudom mondani, micsoda boldogság volt látni őket, azt az igazi őszinte csodálatot a kis arcukon, hogy aztaaaa, ez meg hogy került ide és degyönyörűűűűű... Hosszú percekig csak a fa volt érdekes és komolyan mondom, úgy kellett felhívni a figyelmet arra, hogy a fa alatt is vannak valamik, amik csak arra várnak, hogy kibontsák őket. És ez nagyon jó volt így. Napközben volt ünnepi ebéd és este vacsora, közben átjött Kati mama is kicsit a lányokhoz, de nem maradt estére. Másnap aztán Hozzá voltunk hivatalosak és a nap legnagyobb részét Dorka és Apa ott is töltötte, én kettő után elhoztam Borikát haza aludni, hogy a nagyobbak szabadon játszhassanak, a Kicsi miatt ne kelljen csendben lenniük. Volt ajándékozás ott is, lett Jégvarázs Jégvarázs hátán, nagy menőség ez most Dorkánál, Bori pedig édes kis játékokat kapott formabedobó és zenélő cica formájában többek között.

A 26-a itthon telt rendhagyó módon, de őszintén szólva nagyon jól esett ez most. Mióta elköltöztem Kanizsáról, nekem az ünnepek egy komplett loholás mindig és mindenhol vagyok, csak otthon nem, a saját fámat/fánkat pedig sosem tudtam úgymond kiélvezni. Aztán másnak reggel jött a húgom, autóba rakott minket, lányokat és indultunk Kanizsára. Ricsinek itthon voltak teendői (erről majd később, máskor), és csak január 2-án jött utánunk, illetve értünk. Így esett hát, hogy a szüleimnél töltöttük a Szilvesztert és Újév napját is. Ott voltak Csilla és Hanna is végig, és mondhatom, hogy remekül szórakoztunk. Az eleje kicsit döcögős volt (türelmem kb. nulla, Bori borzalmasakat aludt, Dorka bepisilt stb), de aztán megszoktunk hamar. Borcsikám is istenien éreztem magát, remekül elvolt Mamával és Papával is és azt hiszem mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy azóta minden álló nap, immáron lassan három hét távlatából is, de végigleltározza a Kanizsán maradtakat: "Mama, Papa, Annnnna, Tllllla, Dédi". Édesbabám... 

A Szilveszter egy külön szám volt, már előző nap volt egy próbabuli, amikor szendvicseket készítettünk, Mama volt a büfés, Papa volt az italospincér és játékpénzeket kiosztva vásároltak a kislányok enni-innivalót magunknak, volt zene és tánc is. Aztán másnap már csinosba öltözve, papírcsákóval ment hasonlóan az erezd-el-a-hajamat, a nagyobbak éjfélig fent voltak, én Borit 10 után tettem le. Volt ekkor már hercegnős pezsgő is, ám nagy sikere nem volt szerencsére, nem szokták a szénsavasat, így azt mi ittuk meg (igenfinom szénsavas almalé volt). Aztán szombaton Ricsi jött értünk, hazahozott minket Győrbe, majd vasárnap már hangolódtunk a másnapi munka és ovikezdésre.

Karácsony itthon

Kati mamánál

Hát mi ez a sok minden?

Lányok a papával megérkezés után

Mamával ajándékbontás

Húgom által kézzel készített scrapbook

Minnie-s csoda

Cicccaaaaaa :)

Mama és Bori, a mézeskalácsos lány

Előszilveszter

Lányok a fánál

Partytime

Tánci

Csinosék

Unokatesók

Huncutok Papával

Szilveszteri csaposfiú

Boldog Újévet! :) 

Homályos, de Bori cukor

szerpentineső

Újévi hócsata

HurciBorcsival a városban :)