14 hónapos

Tegnap volt annyi idős a Dorka, ma meg már majd új mappát nyitok a gépen "15. hónap" címmel. Mekkora közhely, hogy repül az idő, mégis milyen igaz...

Súlya 10.180g, magassága továbbra is "alacsony", legalábbis az időre született kortárs gyerekekhez képest az, ám a születéskori hosszához képest teljesen rendbenlevő a fejlődése. (Update: 06.23.: 77cm!) A múltkor leírtam már kb. a tudományát, felejteni azóta nem felejtett. Egyedül még mindig nem mer menni, segítséggel viszont imád. Sőt, ha lehet, jön hozzám, nyúl a kezemért és egyértelműen jelzi, hogy Ő most sétálni szeretne, legyek már kedves segíteni neki ebben. Minden nap gyakoroljuk a pohárból ivást, egyre ügyesebben megy neki, már volt olyan is, hogy nem akart beleharapni... 

A hétvégén még tartom neki a diétát, bár már szerintem nem is lenne lényeges, a hasmenés a múlté, de inkább biztosra megyek. Bár kissé megszakadt a speckó étrend, mikor pár napja este lelopta a lányka a tányéromról a kígyóuborka-hasábot és szépen betömte az arcába....

A héten a dög melegben megnyílt újra az erkély-wellness, jófejség ez az ezerforintos medence, az biztos. Pláne, hogy már második éve használjuk! :)

Na, milyen zsír helyem van, Apa??

PocakPann(cs)i

Akkor és most. A vizet cseréltük, a gyermek ugyanaz, csak megnőtt.

Új imádás van: a labda. A játszin találkozott egy olyannal, ami nem olyan, mint ami otthon van és roppant elnyerte a tetszését. A "nem olyan" alatt értsd: gurul és pattog. Mert a miénk itthon csak úgy labda. Puha bőrből van összevarrva és hercegnők vannak rajta, de az nem annyira érdekes, mint ami TUD  is csinálni valamit, nem csak szép. Ezt elmeséltem Apának, aki persze rögtön vett a kislányának a labdaboltban egy olyan labdát, ami tudja ezeket a fenti kunsztokat. Ötszázért lett egy igenaranyos katicás labdánk, ami gurul, pattog és minden olyat csinál, amitől Dorka sikogatva örül. Azóta érdekli, hogy lehet dobni, gurítani és rúgni is ezt a kerek izét, igényli is, hogy leüljünk Vele és gurigázzunk. Nagyon ügyesen csinálja, sokat fejlődött ebben is...

Ma meg úgy lett, hogy egy ismerős ismerőse jóvoltából biciklisták leszünk. Az úgy volt, hogy nekem volt egy igenjó montenbájk biciklim, ami tényleg igenjó, csak bár nem férfivázas, mégis nehézkesebben ültem volna fel rá, ha van egy gyermekem meg egy gyermekülésem. Így az lett, hogy mi odaadtuk az ismerős ismerősének az én bringámat (ő ezzel foglalkozik), én meg választottam egy női trackinget helyette, ami teljesen fel van szerelve lámpákkal meg sárvédővel meg mindennel, meg lett egy kosaram is előre, meg egy gyerekülésem hátra, a csomagtartóra. Na, abba ül bele a Bóbicka. Illetve már bele is ült egy pár 10 méteres próbaút erejéig. Bírta jól, meg én is, vissza pedig Apa tekert vele. Hétfőn nálunk lesz már a jármű, onnantól reszkessen mindenki! Most már tényleg és visszavonhatatlanul Anyuka lettem. Van gyerekülés a bringámon...

Kép majd lesz róla, egyenlőre örültem, hogy Dorka úgy bírta a bringa-beszerzést, ahogy, ráadásul szegény még zakózott is egyet a kavicsos talajon (lecsúszott a kezecskéje az ujjamról és elborult, mint egy kis zsák az oldalára, még a kis arca is csupa aprókavics lett :(( ), ám hős volt, mert nem sírt. Szóval megyünk majd családilag meg duóban is a Bóbinyuszival mindenfelé, már nagyon várom! 

Ha majd lesz olyan, amit elfelejtettem leírni Dorottyával kapcsolatban, akkor azt ideposztolom utólag. Ami biztos, hogy igencsak erőszakos és hisztis bír lenni a kishölgy, de óriási imádás van irányába töretlenül!!♥