Dorkaságok

Aaaaannyiradeaaaaannyira kevés időt töltök a gép előtt, hogy csak na, van úgy, hogy több nap is eltelik, míg egyáltalán bekapcsolom, így a bejegyzések sem túl gyakoriak. Pedig muszáj jegyzetelni a történéseket, mert akkor honnan fogjuk tudni később, hogy mi volt, nem? De.

Ahogy eszembe jut, csak úgy fogom most ezt összedobálni, mert nem érek rá nagyon cizellálni a dolgokat.

Dorottya gyakorlatilag május 29. óta teljes mértékben átállt a napi egy alvásra. Azt nem állítom, hogy soha többé nem fog kétszer bólintani egy nap, de hogy azóta nem aludt egynél többet, az biztos. Reggel általában negyed és háromnegyed nyolc között kel, a reggeli tápszer után még van kedve jócskán velem is fogyasztani pár falat szendvicset csipegetve, aztán öltözés, pakolászás nekem, közben Dorkának játék és irány a jáccccci. Onnan hazaérkezés fél 1 felé, ebéd, majd szunyóka következik másfél-három óra, utóbbi két ébredéssel, de gyors visszaalvással. Ezt uzsonna követi, majd újabb játszótéri tevékenység. Fürdés nyolc körül, utána esti tápszer és szundi.
Játszótérre visszatérve:  ez a zsírkirályság teteje. Tegnap vettem észre, hogy a hinta már egyre kevésbé köti le, sokkal inkább a többi gyerek, a csúszda és a folyamatos jövés-menés (mármint a sajátja) és a homokozás. Mert már ezt a sportot is űzi. Múlt szombaton az Apájával együtt lent voltunk a játszótéren és egy óvatlan pillanatban beletettük a homokozóba a gyermeket. (Eddig nem mertem, mert Dorka annyira nagyon extrémen szájbanturkálós gyerek, hogy hű. Nem akartam folyton rászólni, hogy ne edd a homokot, ne vedd a szádba a lapátot, ne legeld a füvet stb. Gondoltam, várunk még egy kicsit, aztán ha csillapodik ez a hajlama, akkor belecsüccsenhet a homokba. Másképp történt.) Mivel a saját homokozó-szettje (mert azért van ám olyanunk, kapta szülinapjára) nem volt nálunk, így kölcsönvett egy gereblyét a homokban találtak közül és elkezdett szakszerűen földet egyengetni. Majd lapátolni. És ezeket okosan. Megnézte ugyan, hogy milyen ez a homok, de legnagyobb meglepetésünkre nem szórta, nem vette a szájába és semmi olyat nem csinált, ami miatt innentől fogva akadályát láttuk volna ennek a remek szórakoznak űzésében. Szóval már egy hete homokozik a Kisbaba. Kedvenc a gereblye, sajnos annyira, hogy sétálni is azzal akar menni mindig mindenhova és sikítóshisztibe kezd, amikor választás elé állítom, hogy vagy séta vagy grábla, nem akarnám ugyanis a fejéből kioperálni az eszközt egy zakózás után... Természetesen ilyenkor gyors ütemben a csúszda felé terelem, ahol már el is felejti, hogy bármi valaha is volt a kezében és akkor már minden oké. Egyedül csúszik, vihogva. És persze egyedül is kell felmászni... Ügyes. Van két kis barátja is, bár ha őszinte akarok lenni, akkor inkább én beszélgetek a két gyerek anyukájával többet, az ő gyerekeik meg az enyém meg hálából nem csúsznak egymás veséjére a csúszdázáskor illetve eltekintenek az egymás fejének földdel történő leborításáról. Nekem ez már barátság. Mert azért tényleg durva csörték mennek a játszin, nem is akarom tudni, mi van a bölcsiben meg az oviban, ahol nincsenek ott a szülők, akik kicsit kordában tartanák ezt a helyzetet... Mindenesetre kell persze, hogy egymást közt játszák le a gyerekek a meccseket, de itt még sajnos nincs korcsoportokra lebontva a dolog és néha félek, hogy egy nagyobb böszme nekiesik a lábacskáin még sokszor ingatagon járó Bóbickának.

Emellett szivacsagy. Továbbra is nagyon szereti, ha éneklek és mondókázok neki, amiknek most már aktív részese is. Mondhatni, hogy ha bármiért legörbülne a szája, egy jó kis "Csipkefa bimbója" elnémítja és figyelemre készteti. Ezen dalocska esetében elég az is, ha kimondom a "csipkefa" szót és már elkezdi a dal ritmusára két kézzel ütni a combocskáit, ahogy Kerekítőn szoktuk... :) Emellett jófejség Gryllus Vilmos is és a Csip csip csóka. :)

(a második videó halkabb kicsit, mert telefonnal készült)

Vettem múlt héten a Lidliben felragasztható 3D-s állatkákat, imádás van. A szekrény oldaláról lekerült a szebb napokat is látott Micimackó-Füles páros (Dorkanyuszi konkrétan kettétépte a csacsi arcát egy mozdulattal) és ott kaptak helyet a szavanna állatai, a kiságya felett pedig egy rakat cica lakik most pár pillangó társaságában. 

Bőszen mutogat mindenkire minden pelenkázás és öltözés alkalmával, a legnagyobb kedvenc az oroszlán. Kérésre meg is mutatja, hogy csinál az oroszlán (óriásira tátja a száját és még a nyelvét is forgatja hozzá, de hanggal nem kíséri), illetve cuppog, ha halacskát kérünk tőle. A "mit csinál a kismajom " kérdésre a "mamamamama" választ kapjuk, a Tigris pedig úgy csinál, hogy "hopphopphoppá" (ez a Micimackós Tigris, aki folyton ugrál). Továbbá a kacsa ápápápáp-ot mond. Igent nem mutat, nemet viszont annál inkább, ilyenkor tekergeti a kis kézfejét és mondjuk is hozzá, hogy nem-nem, illetve a "nincsen"-re is ezt a mozdulatsort végzi.

Menés továbbra is vezetgetve, de azt ha lehetne, akkor mindig. Nagyon lelkesen gyakorol, mi pedig segítjük benne. Még nem látom, hogy késztetést érezne arra, hogy egyedül lépkedjen, pláne mikor már fáradtabb kicsit, akkor ha elengedem a kezét, akkor még csak állni sem akar egyedül, mert nem érzi biztonságosnak, így rögtön lecsücsül és mászva megy tovább. Óvatos kislány, amit nem bánok egyáltalán. Se fogok megőrülni, ha esetleg csak másfélévesen megy majd stabilan és egyedül. Az biztos, hogy kétévesen ugyanúgy fog szaladni, mint a többi kétéves és engem csak ez érdekel.

Alvás nem nagyon változott, csak az a kérdés minden este, hogy mikor landol a mi ágyunkban. Pár napja előfordult, hogy csak egyszer ébredt lefekvés után és aludt reggel 6-ig a saját ágyában! Ám mivel már vagyok annyira rutinos, nem bontottam azonnal pezsgőt.  Azért az jellemző, hogy kettőig kell párszor kelnem, ám utána már általában alszik reggelig. Én már ettől is nagyon boldog vagyok és irtóra ki vagyok pihenve! :)

Egy hét múlva már 14 hónapos lesz... Okos, édes, kommunikál, reagál mindenre, provokál, kezdeményez, tanul és tanít. Ő Dorka.