A 30 hónapos Dorottya és a 3 hónapos Bori

Tegnap lett Dorka két és fél éves. Sokat nézegettem "meg-megállva", ahogy a költő mondja és nem tudok betelni vele, hogy milyen nagylány és hogy mennyire elrepült az idő... Múlt hétvégén mértem, 94 cm, nem kicsi lány szerintem és pár hete a felnőtt mérlegre is ráállítottuk, 15 kg-ot mutatott kereken. 92-98-as ruhákat visel és melyikből milyen számozású pelust, de a legnagyobbat már. Még nyomokban sem szobatiszta, védőnő tanácsára nem is próbálkozunk egyenlőre, azt javasolta, várjuk meg, míg Dorka jelzi majd, hogy nem kell neki a pelus. Nos, tegnapelőtt reggel jelezte. Közölte, hogy Ő már nagylány és vegyük le a pelusát, bugyit szeretne felvenni. Mivel kedvét nem akartam szegni, megbeszéltük, hogy mi van ebben az esetben és szóljon legyen szíves az ürítési szándékát még azelőtt, hogy a gatyeszba menne. Büszkén feszített pisiléskor a wc-n, aztán később én kérdeztem, hogy nem kell-e, mindig nemet mondott. Egy óra múlva azért rávettem, hogy jöjjön el azért egy próbára és hát ugye sikerült. Rá tíz percre viszont azt látom, hogy áll a szekrény mellett, rámnéz és mondja kicsit baljós hangon, hogy "Anya", kérdem, pisilni kell-e, azt mondja igen. Kérdeztem, hogy befolyt-e egy kicsi (mert a fején láttam, hogy valami nem stimmel, de nem láttam, hogy foltos lenne a ruhája vagy a parketta), azt mondja: igen. Megyünk gyorsan a wc-re, erre látom, hogy kaki... Erre nem számítottam, mert előtte este kakilt és ilyenkor nem szokott ilyen hamar újra. Láttam, hogy meg van lepődve, meg zavart is volt, hogy mi van ilyenkor, nyugodtan mondtam neki, hogy nincs semmi baj, csak szóljon akkor is, ha kakilnia kell. Miután pedig megtöröltem mindenét, kérdeztem, hogy melyik másik Minnie-s bugyit hozzam, erre közölte, hogy inkább pelust kér... Két egész órát tartott kb. a lendület és most újra pelusozunk, kérdések nélkül. Persze, nyilván nem pelussal fog érettségizni, de egyszerűen nem értem, hogy egy ilyen okos kislány (és itt nem az elfogultság beszél belőlem) miért tart még itt ebben a témában. Mert ne mondja nekem senki, hogy az idegrendszere nem elég érett és társai, egy olyan gyereknek, aki komplett meséket mond szó szerint fejből, húszig elszámol hibátlanul és felismeri a számokat 1-10-ig. Tényleg nem akarom erőltetni a dolgot, de akkor is tanácstalan vagyok, hogy hogyan kellene mégis rávezetni, hogy valóban álljunk neki elhagyni a pelust. Még az sem rettenti meg, hogy közlöm vele: aki pelusos, az nem mehet oviba. Erre a válasz: DE! Nem is tudom, mit várok amúgy egy dacoló gyerektől... 

Az utóbbi egy-két hétben amúgy higgadt egy kicsit és már sokkal könnyebb Vele. Sokat vagyunk együtt, könyebben fegyelmezhető és én is nyugodtabb vagyok. Ez az, amikor a dolgok egymást generálják. Alvása is sokkal nyugodtabb, délután két órákat alszik most újra általában és bár előrehoztuk a lefekvést, ritka, ha fél 10 előtt el bír aludni. Tény az is azonban, hogy ébredés mostanában háromnegyed 8 körül van, így csúszik a déli alvás is kicsit, de ott tartok, hogy csak azért nem keltem hatkor, hogy minden előrébb legyen és ráadásul nekem sem mindegy, mennyit alszom.. ja, van benne önzés is, de végre jobban alszom én is most már éjjel. Továbbra is együtt alszunk, csak most már a lányok szobájában. A kislányok a saját ágyukban szundikálnak, én pedig a földön a szivacson. Dorka a múltkori, betegségét megelőző gigantikus hiszti óta mind az ebéd utáni, mind pedig az esti alvást teljesen egyedül bonyolítja, már nem kell ölben tartogatnom a szopifotelben, hanem egy-egy mese elolvasása után szépen elfekszik az ágyában a Minnie-s pizsamájában, betakarom a Minnie-s takarójával, megöleli a Minnie-jét és jó éjt kíván. Ja, ez a Minnie-mánia nagyon bejött. Így szépen el is alszik és ha beszél is bármit, csak suttogva szabad, mert Borcsi addigra már horpaszt az ágyában és nem akarjuk felébreszteni (közös szoba előnye, ezzel mindig tudok érvelni). Én egyedül leülök a fotelbe és megvárom a sötétben, hogy elaludjon. Ügyes már, büszke vagyok Rá. Nyilván másnál ez már előbb is működött, de Dorka nagyon igényelte a bújásokat. Most is igényli, sokszor jön és megölel, de ezt már egyedül intézi, ahogy kell.

A húgát továbbra is nagyon szereti és félti is, múltkor egy csajt szinte elzavart a babakocsi mellől a játszin, pedig ő csak belenézett a kocsiba és mondta, hogy decukibaba, mire Dorka odarohant kiabálva, hogy "héééééééééjjjj, menj onnan!!! Ne bántsd a kistestvérem!!!" Azt se tudtam, hogy szégyeljem-e a viselkedését vagy legyek-e büszke. Persze a csaj mosolygott. Tegnap a játszóházban az ott dolgozó segítő néninek szólt be, hogy lesszíves békén hagyni a kishugát, mert bajok lesznek, pedig a néni csak kicsit megringatta a földön levő hordozóban a síró Borit, míg én Dorka cipőjét húztam. Harcias, na. Azért büszke vagyok Rá. Szókincse brutális, gyakorlatilag szinte úgy beszélgetünk, mintha felnőtt volna (természetesen azért nem teljesen) és humorizál is. Mozgásilag szintén brutál, folyton a futás, az ugrabugra (anyukám szerint épp ilyen voltam én is) és még ma reggel is (pedig mutattam neki az ablakon, hogy esik, fúj és hideg van nagyon) kívánkozott sétálni menni, nem számít neki semmi. 

Nagyon okos, nagyon ügyes Nagylány, nagytestvér, a hisztis korszakot meg majd csak kinövi egyszer...

Kis eprestorta

csajok reggel tévéznek

A 30 hónap azért nyomot hagy az arcán.. :)

Kicsi Borcsink ma immár 3 hónapos lett. Ügyesen kiszámoltam, 10-szer fiatalabb, mint Dorka, ez így kimondva nagyon durva. Hosszát 60-61 cm-nek mértem, súlyával viszont nem kínlódom, mert hülyét kaptam anno a mérlegtől, de biztos, hogy elkerülte már a 6 kilót, nagyon nagy lány és nehéz is :) Nyilván a jövő heti tanácsadáson az oltások előtt méricske is lesz, akkor majd tudunk friss és pontos adatokat. Zömmel 62-es ruhákat hord és 3-as pelusba végzi a dolgát, a kicsit gyakran, a nagyot pedig általában napi egyszer, de van, hogy egy-egy nap kimarad, ilyenkor másnap kapunk salakot rendesen. Ez csak azért érdekes, mert Dorka ugye általában heti egyszer produkált székletet a hozzátáplálás megkezdéséig. Napirend szépen kezd alakulni, néha van egy-egy eltérés. Most 8 körül ébred reggel nagy mosolyokkal, ilyenkor nagyon übercuki, rengeteget vigyorog és fészkelődik, tekereg. Átöltözik, szopizik, aztán megy a pihenőszékbe, járókába nézelődni, csapkolódni, 9 körül kiüti magát és újra bealszik egy jó órácskára legalább. 10-fél11 körül újra eszik, ilyenkor már megyünk is le evés után és részt vesz minden programon, amire Dorka megy (játszótér, játszóház, séta, bevásárlás, Kerekítő). Nincs annyira kibékülve a babakocsival, mint amennyire Dorka volt, szinte azonnal nyekereg, ha megáll alatta a szekér és van, hogy vissza se lehet nyugtatni. A fákat nagyon szereti nézegetni, tetszenek neki a kontrasztok és a mozgások, olyankor jól elvan, de jaj nekem, ha beviszem a betondzsungelbe vagy akár egy kopár játszira, mert nekiáll könyörtelenül arénázni. A bevásárlásokat simán végig bírja óbégatni, nem egy shoppingkirálynő, de talán majd alakul azért, ha már ülni tud és sportra tudunk váltani, ez a fekvés a mózesben nagyon nem pálya neki. A kendő szerencsére annál inkább, ha magamra kötöm, szinte azonnal elhallgat és most már nem is mindig alszik el egyből, hanem élvezi, hogy tud nézelődni, a vége azonban biztos, hogy szundi. A hideg napokra varrattam egy hordozós takarót is, tegnap meg is jött, remélem beválik majd. 

A délelőtti sétából hazaérve Dorka megkapja az ebédjét és míg a nővére étkezik, addig Bori is szopizik és teszem is le le aludni. Az elmúlt két napig volt olyan szerencsém, hogy ilyenkor elaludt Dorka is és volt, hogy akár másfél-két órát is aludtak együtt. Ilyenkor Bori nagyobbat alszik/aludt, kb. fél 5-5ig, majd szopi és újra séta a csajokkal (ha Dorkát addig el nem vitte Apa vagy a mamája, de nem túl jellemző). Az elmúlt két napban egy óra múlva már kelt és korábban indulhatott a délután, de azért remélem visszaáll kicsit. Bár szerintem ez már lassan a nagylányosodással jár, végülis nem alhat folyton, pedig így sem panaszkodhatom rá, épp annyit alszik szerintem, amennyit egy ennyi idősnek kell. Este 7 után már nyűgösködik, ilyenkor nagyon látszik, hogy este van, megy fürdeni negyed 8- fél 8 körül és amint beérünk a fürdőbe, azonnal elhallgat. Figyel, mosolyog, tudja már, hogy pancsolás következik. Túlzás nélkül imád fürdeni, szemmel láthatóan élvezi a vizet, szinte tempózik a kádban, közben vigyorog és boldog. Mikor kiveszem a vízből, jár keze-lába, tiszta extázisban van, irtó édes ilyenkor! Ezalatt Dorka még megnézi az egy-két meséjét esetleg (ha nem együtt fürödtek) és miután Borit felöltöztettem és bezsákoltam, jön az esti szopi és az alvás nyolckor. Addigra Dorka épp végez a fürdéssel kb. és megyek az esti dolgait intézni (pizsi, tejecske, mese) és van, hogy csak fél 10-re, de alszik mindkettő. Bori legkorábban 1 körül ébred, ilyenkor eszik még egyet 4-fél 5 körül is, de olyan is elfordul (lásd tegnap éjjel), hogy csak 3-kor kel, aztán hatkor és visszaalszik fél 9-ig. Nyilván jó és kényelmes lenne, ha átaludná az éjszakát, de nem panaszkodom, mert épp úgy működik szerintem, ahogy átlag kisbaba működik, nekem meg most az a dolgom, hogy Őt ellássam, amikor igényli. Gügyög sokat, egyre többet, sokszor látszik, hogy annyi mondanivalója lenne és rendesen erőlködik, hogy jöjjenek már ki azok a fránya hangok. Ilyenkor még rá is mozdul vállból a történetre, hogy nyomatékosítsa bennünk, mennyire fontos is a mondandója. Édespofa.

Tegnap délelőtt autóba tettem a két kislányomat és elmentünk az arra szakosodott nénihez, és immáron Bori is belépett a fülbevalósok táborába. Kis hezitálás után végül ugyanúgy virágocskát kapott, de fehér és rózsaszín kőkombinációval. Volt sírás, bár már előtte is elég nyűgös volt, mert eleve ébresztettem, hogy készülni és menni kell, szóval rossz volt eleve az alaphangulat is, de az eksön után egy röpke szopizás hamar visszaadta a lelki békéjét és még az azt követő Dorkás játszóházat is végigbólogatta. Szépen tartja már magát hason, egyre hosszabb ideig, nagyon szereti a játékíven levő játékokat és míg Dorkát különösebben nem hatotta meg a zenélő forgó, Bori áhitattal figyeli az azon keringő színes állatkákat, és ha megáll, reklamál, hogy húzzam fel újra. Cukorborsó.

Az Apától kapott új macit csodálja, de a bagolypárna továbbra is nagy kedvenc

A bűvös zenélő forgótól bármikor kifekszik

Kiscsillag

Gyönyörűm a fülbelövés után 

Ezek mennek mostanság. A csajok öregszenek, mi meg csak fiatalodunk Apával, kislányok rendesen edzésben tartanak bennünket, de fene bánja, imádjuk Őket!! ❤