A füldolgok meg a többi

Bori hallásvizsgálatának ismétlése miatt hétfőn hívtam a megfelelő számot, kedd reggel 9.20-ra mehettünk is. Megtapasztalhattam végre, milyen két gyerekkel időre menni valahová, amikor későn kelnek és a hely nincs közel.. Az út gyalog kb. 20 perc, Dorka kelt 8 előtt... Útközben csak azt mondogattam szegénynek: neálljmeggyere, neveddfel, mostnemkavicsozunk, mostnembotozunk, nemmegyünkcsúszdázni, elkésünkmenjünkmár! Azért 9.15-re sikerült odaérni.

Bori megnövesztette a fejét, készülék befért már és szerencsére minden rendben is van. Rákérdeztem Dorka hallásvizsgálatának lehetőségére is. Az van ugyanis, hogy kb. másfél-két hete nagyon gyakran visszakérdez, mikor mondunk neki valamit, hogy "Mit mondtál?" vagy "Mit kérdeztél". Próbáltuk mindenhonnan megközelíteni a dolgot, de gyakorlatilag nem bírjuk megállapítani, hogy ilyenkor csak viccel, vagy hall, de tetszik neki ez a mondat és jópofának tartja-e, hogy visszakérdez, illetőleg a rosszabbik verzió, hogy valóban nem hall rendesen... Azt tény, hogy az utcán gyakrabban kérdez vissza, de ha meg megkérdezem Tőle, hogy tényleg nem értette-e, amit mondtam, akkor azt mondja, hogy de igen. Szóval nem tudjuk, mit higgyünk. Fülésznéni azt mondta, menjünk el a gyerek fül-orr-gégészetre, ott majd megnézik, nincs-e fülzsír, fertőzés, gyulladás, egyéb ok, illetve ha kérnek hallásvizsgálatot, akkor adnak papírt és azzal kell visszajönni hozzá. Megejtjük, mert zavaró és szeretnék utánajárni, és most csak remélni tudom, hogy viccel...

A vizsgálat után bementünk a Plázába pénzt kivenni, hogy tudjak buszjegyet venni és mehessünk a belvárosba a hordozósklubba. A plázában aztán tök véletlenül belefutottunk egy két házzal odébb lakó ismerős anyukába és a kisfiába, akik elmondták, hogy a tízkor kezdődő angol foglalkozásra jöttek a játszóházba, de még nem voltak sosem, meglátják mi lesz. Elköszöntünk, vettünk ki pénzt, visszafelé aztán Dorka annyira be akart menni a játszóba, hogy mondtam: legyen. Beérve megkérdeztem, lenne-e egy olyan hely, ahol szoptatni tudok és kaptam egy kis ikeás mammut széket, ami elég is volt persze, Dorka meg simán eljátszott a rengeteg játékkal és a kisfiúval. Aztán az angol kezdetére jött még 3-4 kisgyerek, először Dorka ki akart menni az elkerített részről, hogy inkább játszana, aztán maradásra bírtuk és borzasztóan élvezte. 3/4 óra tömény angol, zene, éneklés, játék, ugrabugra, labdák, szituációs játékok, nagyon jó volt és a nagylány nagyon aktívan részt vett benne, tényleg ügyes volt, a tanítónéni is mondta, hogy "good job Dorka". Azóta Dorka is mondta már itthon is, pl. tegnap este Apának, mikor az előszobában fociztak (khmm), hogy good job Apa. Jó pár napja amúgy is rákattant véletlenül a Bob, the train című játékos angol nyelvű KidsTv-s izékre, nagyon tetszik neki, lassan már tudja a számokat tízig és pár színt is elsajátított már. Foglalkozás után megint játék volt, 3/4 12-ig voltunk, addig csodálatos módon Andival beszélgettünk (az említett szomszéd anyuka), eközben Bori rajtam pihent, Dorka pedig kb. kettőször szólt, hogy "Anya, nézd mi ez" és mikor megnéztem, már játszott is tovább, tudomást sem véve rólam. Nagyon jó volt, megyünk máskor is.

Tegnap meg Kerekítőn voltunk, idén ez a második szerda, hogy mentünk, és most megint szívesen megy Dorka. Aktívan részt vesz, énekel, mondja a mondókákat Zsuzsival együtt (amelyiket tudja, de amelyiket nem, azt is próbálja), Zsuzsi meg is dicsérte, hogy mennyire ügyes és mennyi mindent tud. Meg én is kaptam dicséretet (nem csak Zsuzsitól és már nem először), hogy milyen ügyes vagyok és bátor, hogy eljövök programozni egyedül két kicsit gyerekkel. Akkor meg visszakérdezek, hogy igen, melyiket kéne otthon hagynom? Vagy maradjon otthon mindenki és senki semerre? Én magam is befordulnék, hát még Dorka. Nem sok választásom van úgymond, de nem is bánom, hogy rá is vagyok úgymond kényszerítve. De vissza a mondókázáshoz: Dorka aranyos is közben, mert bár látja, hogy a felvevős-hurcolós ölbeli dolgoknál mindenkit felvesz az anyukája, Ő mégsem nyavalyog, hogy ő is akarja, elfogadja az általam nyújtott lájtos verziót, hiszen tudja, hogy Borit nem tudom letenni. Nagyon szépen elfogadta a húga létét, nem is értem, hogy csinálja, hogy ennyire ragaszkodik hozzá... Jó ez persze, de tényleg nagyon érdekes... Mert egy hete meg már esténként (talán egy kivételével) együtt is fürdenek, egyszerre a nagykádban. Nyilván Bori fürdése rövidebb, de Dorka nagy segítség közben, lábacskákat és pocakot mos a huginak és folyton ismételgeti, hogy "Nagyon jó együtt fürdeni, ugye Bori?" Amúgy igen, Bori nagyon szeret fürdeni, ha előtte sírt is, ha beviszem a jól befűtött fürdőszobába, már el is hallgat és alig várja, hogy vetkőztessem. A vízben is nagyranyílt szemekkel figyel, mosolyog, látszik, hogy élvezi a bentlétet. Készített Ricsi a közös fürdésről videót is, amit feltöltöttem jutyúbra, hogy a család is megnézhesse, de aztán privatizáltam, mert rájöttem, hogy nem kell, hogy bárki nézegessen két meztelen kicsi lányt, annyi beteg ember van... Kikockázni azt meg nem tudom annyira, szóval ide most nem kerül fel, pedig nagyon aranyosak együtt. 

Van ellenben ilyen:

Vidám vasárnap, avagy csajok a kisfotelben, zokni nélkül

ügyesen tartja már magát

Aztán meg büszke vagyok magamra, mert kreatív módon beletettem a járókába a játszószőnyeget, annak a játékíve alá pedig a pihenőszéket, abba bele Bori és így lett a pihiszéknek játékíve. Úgy bejön neki, hogy 20 percig vigyorgott pl. ma reggel a pótként ráaggatott fröccsöntött sárga csörgős mackónak.

Dorka amúgy sokat "javult", az elmúlt napokban nagyon aranyos volt, többször is voltunk kettesben, vasárnap pl. elmentünk ketten bringával trambulinozni, 

aztán másnap új játszótérre, ahol lecsúszott a nagycsúszdákon ügyesen,:

..., kedden délután pedig gesztenyét szedtünk mi ketten az Erzsébet ligetben. Minden nap nagyon aranyos volt, szót fogadott, komolyabban nem is kellett sose rászólnom, igazán jóban voltunk. Aztán ma reggel megint megszállta valami és bekattant, sajnos onnantól a nap is hasonló lett. Hiszti hiszti hátán, itthon is, a boltban is és a déli alvásnál is. Utóbbiból (mármint az alvásból) összesen húsz perc lett. Előadott egy olyan botrányos magánszámot, ami eddig visz mindent. Volt benne földön fetrengés, fejcsapkodás (maga magának), orrváladék és nyál szanaszét hordása a lakásban, a kanapén és minden bútoron, őrjöngés és még öklendezés is... Érdekes módon azonban nem húztam fel magam nagyon, még egy legyintést sem kapott (reggel igen, egyet, de nem mert sírni sem nagyon,mert tudta, hogy igen túllőtt a célon). Most alig kap levegőt, annyira be van dugulva az orra és meg van duzzadva a nyálkahártyája a sok sírástól, pedig már legalább fél órája csendben van. Remélem, nem lesz beteg... Aztán meg az esték sem hibátlanok. Előrehoztuk ugye a fürdést, sőt, mivel most már elkezdi Borival, így már fél nyolc körül a kádban vannak. Bori öltözik és eszik nyolckor, Dorka fél 9 felé, elalvás mégsincs neki előbb, mint fél 10. Egyszerűen nem álmos, pedig akkor már félhomály van, tejivás, pár halk szó elsuttogása, kis mesélés esetleg, de csend és nyugi, mégsem álmosodik el. Apával eléggé kivagyunk, tegnap is 3/4 10-kor jöttem ki a gyerekszobából, addig Apa tartogatja Borit, mert vacsora után még sokszor sírdogál a lányka. Ezután jönnének még a fürdés-evés mindkettőnknek, meg jó lenne pár felnőtt mondatot is váltani egymással, mert arra délután-este igencsak nincs mód, lévén, hogy Dorka folyton beszél és ha megjön az apukája, nem nagyon hagyja, hogy mással is foglalkozzon vagy akár csak mással szóba álljon, mint Vele. Addig rángatja, nyúzza, míg rá nem figyel és valóban nem bírunk megbeszélni semmit. Aztán meg séta, játszótér, csavargás, ugrálás, főzés, olvasás, esti rutin, ahol mindenki teszi a dolgát és ennyi voltunk mi. Este 10-kor meg már tényleg az embernek csak ahhoz van kedve, hogy vízszintesbe vágja magát, pláne, hogy jön az éjszakai műszak is nekem. Nem vészes már, Bori változóan ébred, ma hajnalban pl. négykor már fejnem kellett, mert átáztam, mert a Kisasszonyka csak fél ötkor ébredt először enni, de olyan is van, hogy háromóránként kel és eszik. Meg Dorka is jön fél 12 körül és hol jobban, hol kevésbé jól tölti mellettem az éjszakát.

Szóval mától még korábbra tesszük az esti program kezdését, csak nem tudom, elalszik-e ettől előbb a Nagylány, mindenesetre megpróbáljuk, mert ez így nem mehet tovább. És most nem a gyerekek miatt, hanem miattunk, mert mostanra szinte két ember vagyunk, akik együtt nevelik a közös gyerekeiket, de egymásra (és pláne magukra) semmi idejük nem marad. Pedig - ahogy mondani szokták - igény az vóna rá....