Elsők napja

Tegnap öt dolog is debüdált az életünkben.

• Délelőtti séta alkalmával sor került a szinte vaccsújként beszerzett testvérfellépő próbaútjára. Dorka élvezte, többször fel- és leszállt a kintlét során, tetszett neki. Nekem nem annyira kényelmes egyenlőre, hogy kicsit távolabb kell állnom a kocsitól és úgy kell toljam, de óriási maratoni távokat úgysem teszünk meg így, hogy a kettőt egyszerre kelljen tolnom, akkor viszont jól fog jönni, ha a kisasszonyka majd elfárad és eszébe jutna, hogy cipeltesse a sejhaját. Ez meg akkor jó móka lesz.

• A délutáni séta során az új hordozós takaró indult bevetésre. Először volt még kínlódás, de nem a takaró miatt, hanem mert nem sikerült Borit a legjobban felkötni (isteni móka hatszáz darab ruhában készülődni egy meleg lakásban úgy, hogy a nagyobbik már rohanna ki a lépcsőházba nagykabátban, a kicsit meg még nyühölöm magamra a kendőbe, miközben visít, még arra rá a takaró és még rám is egy kabát, miközben már rólam is folyik a víz), de aztán egy kis igazítás után szinte azonnal elaludt és onnantól pazar volt minden. A séta nem volt a leghosszabb, de bőven jóleső, bár szívem szerint maradtam volna még, ha nem lett volna fél 7 és vaksötét, mert kellemesen megcsípte a hideg az arcunkat és a Kishugi is mélyen szundikált, mikor hazaértünk. A lépcsőházba érve Apa lőtt még egy fotót rólunk az új cuccban, meg a lakásba érve én is egy közelebbit a szakavatott szemek részére. Ígéretemhez híven el is küldtem a képeket a takaró készítőjének, hogy láthassa, mit alkotott a viselője számára

Halmozottan hátrányos kép (telefonos-homályos-villanyfényes, brutál anyafej, Dorka lelencforma)

A rózsaszín gombóc a Borcsi feje

• És aztán a legérdekesebb fejlemény, ami még valóban nem volt az elmúlt két és fél év alatt egyszer sem: Dorka nem aludt egész nap egy szemhúnyásnyit sem. Ebéd után fél kettőig ment a mókázás az elalvással (nagyon látszik, hogy Apa itthon van, a négynapos ünnep nálunk arra volt jó, hogy a gyerek kompletten kiforduljon magából és minden olyat megcsináljon, amit máskor, "rendes" napokon nem, többek között az Apával aludt el esténként szintén cirkuszok után, a nappaliban, khmmm...), aztán meguntam és közöltem Vele, hogy nyomás kifelé a szobából, mert még Borit sem bírom így letenni, ha randalírozik, és mára felejtse el az alvást. Megfogadtam, hogy ha még kéretőzne, se engedném aludni, hátha rájön, hogy nem is olyan rossz dolog az. Igazából számítottam rá, hogy iszonyatos délutánnak nézünk elébe, de meglepően emberire sikerült. Három felé már igencsak kókadozott, aztán volt pár dobálózás is, de később újra futkosni kezdett, látható módon átesett a holtponton. Este nyolckor már ágyban volt, ám Apa sikeresen eszébe juttatta, hogy Ő is van és mindjárt nem volt jó neki a saját helyén feküdni. Ott akkor már újfent közöltem, hogy én levettem róla a kezem, azt csinál. amit akar. Háromnegyed kilenckor már aludt. Az éjszaka kicsit ébredősebb, zaklatottabb volt a mostanában szokottnál, de nem volt vészes és régi idő szerint 7-kor kelt, ami ugye most már hat óra, ennek megfelelően ügyesen le is tettem most aludni délben. Remélem, sikerül előrehoznunk így mindent és nemcsak hogy visszaáll a régi rend, de végre emberi (gyerek-felnőtt) időben elalszanak a gyerekek este és nekünk is lehet saját életünk Apával. 
• Bori elkezdte piszkálni a járókában a játékív figuráit. Most már nem püföli őket kapálózás közben, hanem figyeli az aktuálisan kiszemelt jószágot, aztán a közelebb levő kis kezével közelít hozzá és finoman megpöcköli, lesi, ahogy mozog és esetleg csörög az illető, aztán újra. Mindehhez már nincs ökölben a keze sem, hanem nyújtott ujjacskákkal csinálja. 
• Tegnap már frankón elkezdte unalmában szopni a jobb hüvelykujját. Örvendek. Dorka annyiban más, hogy Ő a bal hüvelykujját szopja a mai napig, meg nyilván még egy darabig...