Beteg

Na, ezt nagyon vártam... hogy végre megtudjam, milyen az, ha lebetegszik az egyik. Ennél nyilván már csak az a jobb, amikor mindkettő beteg, a háromgyerekesek előtt meg ultra kalapemelés.

Valószínűleg a tegnapi gigahiszti már a nátha előszele lehetett. Este Apa szólt, hogy nézzek rá Dorkára, mert úgy látja, folyik az orra. Jól látta. És mivel egyre inkább orrhang is társult ehhez a jelenséghez, első körben lezsibbadtam, hogy most mi lesz, pontosan tudván, hogy zajlik le ez Dorkánál (nem a súlyossága, csak az első pár napi éjszakai orrszívások pl.) és lepergettem magam előtt, ahogy a 15 kilós hisztizsákkal birkózom a földön, hogy kiszívhassam az orrát, aki aztán majd jól lehány mindent a sok öklendezés után. Emellé van ugye egy Borink, aki hogyan fog majd így aludni (nyilván nem fog, hanem zokog majd mégtöbbet, mint eddig, amennyiben ez lehetséges) és szinte törvényszerű, hogy Ő is meg fog majd betegedni... Ez nem pesszimizmus, hanem realizmus.

Szóval miután lepergett előttem ez a film és aztán gyorsan az életemé is, összekapva magam előkerestem gyorsan a csoda Coryzaliankat és kevertem egy szexikoktélt a lánykának, aztán később még egyet. Éjjel persze alig aludt, az orrspray-t is harcok árán tudtam csak egy ízben alkalmazni, reggelre jól beszáradt orral ébredt. Akkor kezdődött a lelkifröccs és mindenféle történetek kitalálása az orrszívás okán, a vége az lett, hogy ügyesen kiszívtam az orrát (csak egy kis öklendezés volt), ügyesen mondta közben, hogy "kakaska-kakaska" és az spray-t is hagyja befújni. Ügyesen távol tartja magát Boritól a kérésemre és igyekszik meggyógyulni, hogy mielőbb újra megpuszilhassa Borit ♥... Már többször is megkérdezte, hogy "Anya, most már meggyógyultam? Odamehetek a Borihoz?" Amiben meg egyre ügyesebb, az az orrfújás. Mondom neki, hogy fújja jó mérgesen és olyan klasszul csinálja már, hogy magam is meglepődtem. A játszin pl. egyszer fújattam vele orrot, de akkor olyan klasszul sikerült, hogy még akkor sem folyt neki, mikor hazaértünk. Orrot így eddig csak kétszer szívtunk és ez nagyon jó. 

A kedve remek, látszatra semmi baja, szerencsére még csak nem is emelkedett a hője (legalábbis kézzel nem volt érezhető) és a délelőtti játszóteres-bevásárlós programot is mondhatni túlfűtött állapotban abszolváltuk, minek a háromnegyedénél konkrétan úgy rántottam már le a motorról, mert háromszor is úgy elszáguldott, hogy azt sem tudtam, hol van és csak reméltem, hogy visszajön... Akkor aztán megfogta a babakocsi oldalsó peremét és elkezdett sétálni mellettem, mintha egész délelőtt arra várt volna, hogy valaki letépje a mocijáról és ráordítson, hogy fejezze be. Jött, mint a kisangyal és még a piacon az árusok között is tök kultúrgyerek volt. Sikerült végre vennünk Minnie-s pizsit (kapott a néni Dorka méretében) és hát azt az arcot, amit Dorka vágott... már kb. négyszer-ötször jött oda hozzám, megölelte a lábamat/nyakamat és azt mondta: "Anya, ez a pizsi annyira gyönyörű, nagyon szépen köszönöm!!" És látszik rajta, hogy tényleg olyan hálás és boldog tőle, hogy ez nem kétezerötszázat, de egy milliót is megérne.. Najó, azért nyilván nem, de kb. 

Így most annyira hálás, hogy persze ebben a pizsiben kell most aludnia, de nem ám akármilyen módon! Egyedül lefeküdt az ágyába(!!!), az ölébe vette a Minnie-jét, aztán be kellett takarjam a Minnie-s takarójával és azt mondta: "Most már egyedül lefekszem, mint az óvodások meg az iskolások, és amikor Apa hazajön, akkor majd elájul, hogy milyen gyönyörű vagyok az új Minnie-s pizsamámban. Aztán majd holnap (minden vagy tegnap vagy holnap vagy mostazelőbb) kiszívjuk az orromat, hogy kimenjenek belőle a bacilusok és akkor már meggyógyulok és nem leszek beteg és akkor majd megpuszilhatom a Borit." Ezt kb. egy levegővel. És bár kicsit még duruzsolt meg szövegelt, de elaludt egyedül és most alszanak mindketten a szobájukban. Én meg itt ülök a gép előtt a tejeskávémmal és írok, és azt hiszem, álmodom, mert ilyen nem igen történt még velem...

Remélem, hamar túlleszünk ezen a nyavaján, és hogy Borcsi valamilyen csodával határos módon kimarad a szórásból, Dorka pedig ugyanilyen jól viseli majd a minél enyhébb lefolyást. A bogyónkon biztosan nem fog múlni, meg rajtam sem, mert szorgalmasan adagolom neki, a mai további adagokat is előkészítettem már, hogy rásegítsek a gyógyulásra. Imádom ezt a szert, nagyon Dorka szere, nagyon jól reagál rá, remélem, most is így lesz. További szép napokat kívánok magunknak! :)