Minden napra jut valami...

...,csak mindig elfelejtem lejegyezni, pedig vannak olyan aranyköpések, amiken percekig röhögünk Ricsivel, aztán újra meg újra, amikor eszünkbe jut (nyilván nem hangosan)..

Fürdéshez készülünk. Dorkát levetkőztettem, s mikor már teljesen meztelen volt, hátrébb állt kicsit, végignézett magán és azt mondta:
 - Hmm, nézd Anya!! Meztelen csikónak öltöztem!!

Délutáni alvásból felkelve, kómás fejjel kivánszorog Dorottya a gyerekszobából. Felül a kanapéra és észreveszi, hogy ott hever mellette az apukája melegítőnadrágja. Két újjal belecsíp, kissé megemeli, mint valami rongydarabot, rám néz és méltatlankodva közli:
 - Az APÁD már megint itt hagyta a gatyáját a kanapén!

Bori felébred kemény tíz pernyi alvás után. Bemegyek Hozzá és fennhangon megkérdezem:
 - Hát ez mi volt Bori? Mert hogy nem alvás, az biztos! Miért nem alszol?
Bori erre nekiáll vigyorogni, kissé dorgálóan rászólok:
 - Teeee, ne vigyorogj!! Aludni kéne most, nem vigyorogni!!
Ekkor Dorka megszólal a háttérben:
  - Hagyd csak Anya, ha ahhoz van kedve, hadd vigyorogjon!! (végülis..)

Délelőtt Bori csücsül a FIGYELŐszékben. Dorka hosszasan tanítgatja neki a FP távirányító használatát, közben többször óva is inti, hogy ne vegye a szájába, mert megbetegszik... aztán egyszer csak magához húzza a székben fekvő Borcsit, hosszan és mélyen a szemébe néz és azt mondja neki:
 - KisBori, most már végre közel mehetek Hozzád, mert nem vagyok beteg. Ígérem, soha többé nem
foglak megbetegíteni, meg Anyát se. Mert én vagyok a Te nagy és okos nővéred, TUDOD? És most tessék, itt a kiszsiráfod. NA, MOST AKKOR ÍGY RENDBEN VAGYUNK?

És egy örökérvényű megállapítás Dorkától:
 - A férfiak dolgozni járnak, a lányok pedig otthon maradnak a Dorkákkal és a Borikkal... :)

Félszülinapos Bori utóünnepsége

Az aktulitás napján beteg lévén megkésve, ámde most még annál is nagyobb szeretettel készítettem vasárnap másodszülött gyereklányom számára a félszülinapi kistortáját, ugyanolyat, amilyet Dorka is kapott anno. Ami jár, az jár. 

Minike gyümölcstorta készült, abból is négy darab, tejszínes pudiggal, barackkal, persze az ünnepelt még nem evett belőle, de láthatóan szívesen megvizsgálta volna még közelebbről is. Apától kapott fogínycuccokat is. Édesaranyos, körbepuszilnivaló KisBori, kiválóan érezte magát a köszöntés alkalmával és kedvesen nézte, ahogy megeszi mindenki a maga részét a tortácskákból. (ilyen se lesz már többet..., márminthogy félszülinapi tortát kelljen sütnöm a gyerekemnek... brühühü...)

Borié az innenső

A legcsinibb pincérlány, akit sikerült szerződtetnem az eseményre

Apa, el a kezekkel!!

Aha, itt azt írja, hooooogy....

Csajos

Fehérharisnyások

Mint a hurrikán...

...úgy söpört végig a család női egyedein a betegség.

Mint arról írtam már, Dorka szombat délben robbant le és még vasárnap is magas láza volt, ügyeleten is voltunk. Hétfőn délelőtt Apa hazajött a munkából, hogy a nagylányt el tudjam vinni a háziorvoshoz is, addig Ő Borit felügyelte. A doktornőnk az ügyeleten kapott köhögéscsillapítót le is állíttatta, helyett hörgőtágítót, köptetőt és antibiotikumot írt. Reggel még volt láza, utána már egyáltalán nem, a köhögés viszont erősödött (érthető módon). A nap második felében már én is kezdtem érezni, hogy egyre jobban nyom a mellkasom és fájnak a vállaim. Gyorsan elmentem patikába és vettem panadolt meg hársfa teát, más fegyver úgysincs nagyon szoptatós anyáknak, gyulladáscsökkentő (pl. Dorka fenistil cseppjei) kilőve és vártam a csodát. Kedd reggel Apa hajnalban elment már itthonról, az ország másik felére kellett mennie egy munka miatt, este kilenc előtt nem is nagyon volt várható. Dorottya szerencsére jobban volt, mikor felébredt, én persze rosszabbul, de indult a nap. Bori kicsit nyűgösebb volt, de szépen elbólintott reggel 9-kor. Kicsit fura volt, hogy mekkorát alszik, de hogy őszinte legyek, akkor nem bántam, mert csak egy gyereket kellett felügyelni. KicsiBorsó 11 előtt furán nyöszörögve jelezte, hogy felébredt és mikor megfogtam, hogy kiveszem a kiságyból, éreztem, hogy tűzforró... Hőmérés: 39,2... Édesistenem... Fél éves gyerek...Láttam, hogy nagyon fura, hogy elesett, hogy nagyon rosszul van. Gyorsan lázcsillapítót kapott, átöltöztettem egy szál vékony kis ruhába és jöttem mentem Vele a lakásban, mert ha letettem, láttam, milyen kétségbeesetten néz és nyöszörög. Egy idő után mégis leraktam a járókába hanyatt, mert azt gondoltam, az se jó most, ha magamhoz ölelem, mert nem tud lehülni a kis teste, ha még én is melegítem. Mellé tettem a Tigris. Alapjáraton ilyenkor teli szájjal rávigyorog, odafordul hozzá, aztán hasra, elkezdi cibálni, rágcsálni. Most annyi ereje volt, hogy lassan oldalra fordította a fejét, ránézett, lassan felé nyújtotta pici karját és csak nézett mereven. Aztán láttam, hogy úgy veszi a levegőt, hogy csak aprókat lélegez, de azt olyan gyorsan, szinte kapkodva, mint aki fulldoklik és csak úgy dőlt a nyál a szájából. Se kimondani, se leírni nem akarom soha, mit éreztem és mire gondoltam akkor, de az maga volt a borzalom. Ez a kép beleégett a retinámba. Kaptam a telefont és hívtam a védőnőt, majd a gyerekorvost, sajnos a telefonba már el is sírtam magam, annyira kétségbe voltam esve, hogy mi lesz, ha nagy baj lesz, mielőtt hat a lázcsillapító... A doki megnyugtatott, hogy csillapítsam csak a lázát, nyugodtan legyek a közelében, késő délután kijön és megnézi, korábban nem tud, de nem lesz baj. Onnantól addig ültem mellette és simiztem, míg le nem ment a láza és elkezdtem Dorkát készíteni aludni. Bori ekkor megint elkezdett nyüsszögni, mondtam, mindjárt jövök, csak lefektetem Dorkát... Persze Amaz alkudozott, még ez kell az ágyba, még az.. Kimentem Boriért, behoztam Őt is a szobába, ebben a pillanatban elkezdett hányni. Azt se tudtam, hova kapjak, Bori és én, na meg a környezetünk csupa hányás, nem voltam túl kedves Dorkával, amikor elkezdett hisztizni, hogy nem tudja rendesen betakarni a mellette fekvő Rózsaszín Cicát. Bori elfáradt és elaludt a vállamon öltözés után. Letettem aludni. A lányok aludtak, én ültem a szobájukban és figyeltem, hogy nehogy baj legyen. Este jött a doktornő, addigra Bori újra lázas volt, nála is megállapította, hogy nagyon csúnya a torka, szintén antibiotikumot kapott... dejóó...de hiányozhat ez egy ilyen kicsinek... Mivel ugyanazt a gyógyszert kapták a lányok, így szerencsére ráért később is a recept, Borinak azonnal be is adtam az első adagot. Valószínűleg így volt nagyon jó minden, mert onnantól fogva nem volt láza többet. Éjjel háromszor mértem lázat neki, illetve fél-háromnegyed óránként simítottam meg a kis fejét, hogy nem lázas-e, de sosem ment 37,8 fölé, így nem adtam neki semmit. Ez az állapot maradt szerda délutánig, amikor már a hőemelkedés is elmúlt, a kedve igencsak visszatért, ontotta a mosolyokat és visszakaptuk a régi Borcsikát. Én eközben szintén elkezdtem köhögni, az orrom úgy folyt, hogy megállás nélkül a könny is dőlt a szememből, isteni volt. Nyilván, én nem kaptam antibiotikumot, csak négyóránként bevettem egy Panadolt, hogy ne fájjon semmim és be ne lázasodjak, mert a lányokat el kellett látni. Mikor már megjelent az orrfolyás, gyorsan elkezdtem Coryzalia-t kapkodni.

Ma, így péntek délelőtt visszamentünk kontrollra a doktornénihez. Hétvégéig marad a gyógyszer Borinak, aztán kész, Dorka továbbra is nappal kapja a köptetőt (meg míg így köhög, éjjelre a köhögéscsillapítót), aztán meggyógyult. Én már most estére szinte a régi vagyok, már megint ez homeós bogyó... nem győzök hálát adni érte. Az első két nap nagyon rossz, de utána, mintha elvágták volna, az ember óráról órára nyeri vissza a régi önmagát és orrgondok hussss...

Hát imígyen voltunk/vagyunk. Egyetlen túlélőnk Apa, akinek most mázli, hogy sokat van a dolgozóban és egyedül alszik, mert utóbb rájöttem, lehet, hogy ha kapásból külön szobába altatom a két lányt, mikor Dorka lebetegedett, Bori talán kikerülhette volna. Vagy nem. Ricsi most nagyon elzárkózik a bölcsöde gondolatától, nagyon mérges, nyilván nem az intézmény a hibás, csak roppant szörnyű volt ezt most megélni nekünk és tényleg úgy döntöttünk, nincs több bölcsi jó sokáig, tán már egyáltalában sem. Nyakunkon az influenza, aztán jön a skarlát, a bárányhimlő... Dorkáért is szörnyen aggódtunk, de Bori, Ő még olyan csöpp, nem akarjuk még egy ilyen állapotnak kitenni csak azért, hogy a nővére heti kétszer két órában (beteg) gyerekek között lehessen, mert valaki MINDIG beteg ott. 

Szeptembertől ovi, addig még tudatosabb immunerősítésbe kezdek Dorkánál, aztán hogy mennyit fog érni, nem tudom, de akkor már Bori 14 hónapos lesz és tán harcedzettebb. Remélem, hamar szűnnek a maradék tünetek is és egy jó darabig nem kell patikába mennünk gyógyszerért...

Bori fél éves

Nem újdonság, hogy megy az idő, de hogy ennyire... Tán akinek két gyereke van minimum, az döbben meg leginkább, hogy a KICSI se olyan kicsi már és persze, a fél éves az még csak féléves, de hát akkor is... Most született...

Szalay Bori ritka jól sikerült példánya az emberiségnek. Édes, aranyos, roppant barátságos, türelmes és imádnivaló. Csak és csak pozitív tulajdonságai vannak. Ez egy ilyen gyerek. Bár éjjel simán eszik kétszer is, most különösen, mert egyetlen mozdulatára kiveszem az ágyból és megszoptattam (nagyon kell a folyadék - részletek később), de cseppet sem bánom. Valahogy még mindig úgy vagyok vele, hogy egy kisbabának az a dolga, hogy éjjel is keljen enni. Tán azért hiszem ezt, mert nem volt még olyan gyerekem, aki ne ezt tette volna..

Korábban már írtam, de azért lejegyzem ide is, ami eszembe jut. Ma este mértük fürdés előtt, full éhgyomorra, 6980g, mondhatni, nem gyarapodott semmit, hossza még mindig ismeretlen, de pótoljuk a mérést majd tanácsadáson. Alapon ma lett volna az is esedékes, de aranykám a betegsége okán lemaradt róla. UPDATE-01.23.: Visszamentünk kontrollra az orvoshoz és a doktornő megcsinálta a méréseket, hogy ezért ne kelljen visszajönni. Súly: 7190g, hossza: 66cm. Gyarapodott mégis. Egyszer pedig megfogadtam már, hogy nem mérem meg az itthoni mérlegen... Ruhái 68-asak és 3-as pelust visel. Egy hete elkezdett hozzátáplálódni, aztán ez most megtorpant, szintén a betegség miatt, tán ezért sincs nyoma a súlynövekedésnek. Evett már almát, barackot, kevéske banánt, alma-krumpli főzeléket, tejpépet és sütőtököt. Szerencsére minden csúszik. Mivel nagyon az elején voltunk és már le is álltunk, így még kis mennyiségek ezek, ám mondjuk hétfőn, az utolsó napon alma-sütőtök-krumpliból betolt simán 60ml-t és mosolygott. Naná, hisz mindig mosolyog. Hátáról a hasára bármikor bármerre és folyton megfordul, visszafelé már nem. Kétszer megcsinálta egy hónappal ezelőtt és azóta sem. Tud tolatni, ha akar, tengelye körül szépen elfordul bármelyik irányba, már valóban nem az a szobanövény gyerek, akit ha leteszel valahova, akkor ott is marad. Nagyon érdeklődő, inger is éri bőven, köszönhetően annak, hogy van egy nővére, így jó korán belekóstol olyan dolgokba, amikbe Dorka csak jóval később és nem biztos, hogy ez hátrány. Ügyesen feltalálja magát a járókában, a játszószőnyegen egyedül is, eljátszik, elbeszélget, rágcsál magában. Nagyon szeret gügyögni, sokat hallatja a hangját és kacag is hangosan, ha megpuszilgatom a pocakját és az oldalát, mert csiklandós.. Hason fekve kiválóan és hosszan elvan, és nagyon ügyesen nyúl minden után ebben a testhelyzetben is. Tárgyakat átrakja egyik kezéből a másikba és mai új tudomány, hogy elkezdte nagy mozdulatokat téve két kézzel csapkodni a dolgokat, hanyatt fekve a térdét. Látszik, hogy nagyon tetszik neki, jo nagyokat vigyorog hozzá.. <3 Sokat nyáladzik továbbra is, de mintha kicsit alább hagyott volna, fogacskák nincsenek.

Nagy ünneplés ma nem volt, sajnos torta sem készült a fitt mivoltomra tekintettel, de a hétvégén pótolni fogom és megajándékozzuk ezt a mi édes Kicsi Borsónkat a félszülinapja alkalmából... 

Nagyon szeretünk Kisangyalom, nagyon-nagyon örülünk, hogy lettél. hogy Vagy, és ahogy a léted is, Te magad is egy Csoda vagy számunkra!!! ♥♥♥

A Dorka pedig...

...múlt csütörtökön és most is újra ment bölcsibe, cuki volt, bár a bemenetel nem sikerült a legjobban, de mikor érte mentem, minden rendben volt, alig akart hazajönni. Még múlt héten vettem bérletet is, meg befizettem a bábszínház bérletet is, melynek első előadása most pénteken meg is volt már. Tudtuk már korábban is, hogy lesz majd januárban bábszínház, így Dorka már december közepe óta napi szinten (!) kérdezte, hogy mikor lesz, illetve mondogatta, hogy Ő majd menni fog. Eljött hát a várva várt péntek reggel, lázas készülődés, megyünk a bölcsibe, úgy nyitotta az ajtót, hogy húúúdeizgulokanyaaa, aztán átöltöztettem, odakísértem a csoportszoba ajtajához, benyitott és hanyatt-homlok visszafordult, hogy Ő márpedig mégsem és hogy most menjünk haza... Anikó néni végül bevitte a csoportba, de hallottam a keserves sírását, egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet. Amikor érte mentem, Anikó elmesélte, hogy el se akart menni Dorka a többiekkel, de még arra se volt hajlandó, hogy ablakon keresztül meglessék az előadást, kettecskén játszottak a csoportban, míg a többiek vissza nem értek. Felfoghatatlan. Kérdeztem Dorkát is, hogy miért csinálta ezt, de csak azt hajtogatta, hogy nem akart menni. Pedig mindent átbeszéltünk előtte többször is, együtt izgultunk, hogy dejólesz és tényleg nagyon várta. Aztán ez. Nagyon csalódottnak éreztem magam, kicsit szinte haragudtam is Rá, hogy ez most mire volt jó és milyen butaságot csinált.

Most meg már olyan nagyon nem számít semmi.. Tegnap délben úgy jött haza az apjával a boltos túráról, hogy nem kér enni, inkább lefekszik és bágyadt is volt nagyon. Erős hőemelkedést találtam nála. Estére rendesen belázasodott, úgy, ahogy még sosem, 39,7-et mértem neki. Jött az újabb Nurofen és a hűtőfürdő is, amit minden igyekezetem ellenére olyan rosszul viselt (nomeg a magas láz miatt is), hogy mikor kivettem a kádból, sikerült összehánynia magát. Akkor már jól megijedtem.. Kapott újra lázcsillapítót, mivel az előzőt nagy eséllyel hasznosítatlanul kihányta és vártunk. Saját maga kéretzkedett aludni a saját ágyába (sose ilyet még) és hamar el is aludt. Sokszor bementem hozzá, nagyon rosszul aludt, hallottam, milyen rosszul, szinte kapkodva vesz levegőt, forgolódik és nagyon beteg.. Akkor már felhívtuk az ügyeletet, hogy adjanak tanácsot, mit tegyünk, mert mikor kivettem az ágyból, ismét 39,2 volt a hője. Apa ment Panadolért az ügyeletes patikába, én pedig új fürdőt készítettem. Remek dolog éjjel egy órakor ülni a fürdőszobában a kád mellett, benne a lázas gyerekkel, locsolni annak mellkasát és hátát és kivárni a fél órát, miközben Bogyó és Babócát nézünk. Megjött Apa is a Panadollal, fürdő levitte a hőt 38,5-re, a szirup pedig tovább is csillapított, mert hajnalban Dorkát át is kellett öltöztetnem, annyire teleizzadta a pizsijét. Reggel újra 39,2-vel nyitottuk a napot, elmentünk az ügyeletre, vírusfertőzés. Köhög is (néha, de akkor hülyén), meg az orra is elkezdett folyni. Láza azóta is csak minimálisan csillapítható, gyakorlatilag egész nap lázas. Szedi a gyógyszereket, iszik és fekszik egész nap. Sose láttam ilyen betegnek... Bori egyenlőre (koppkopp) jól van, de már azt várom, mikor betegszik le...

Még nem fixáltuk le Apával, nem is érünk rá beszélgetni, mert egész nap Dorka mellett vagyok, nagyon anyás most, lázmérés, gyógyszerek, mitennél, deegyélvalamit, csakegykicsit, akkorigyállegalább, főzés, Bori szoptatás, Bori gyümölcs, Bori főzelék... közben Apa mindig a másikkal van, akivel én nem. Nagyon azon vagyok most, hogy bérletek befizetve ide vagy oda, de nem ér annyit heti kétszer két óra gyerektársaság, mint amennyire megbetegszik ez a kislány, most már harmadszor (és nem jár annyit..), mellé meg a kishúga is kétszer volt már náthás. Szóval lehet, hogy felfüggesztjük ezt a bölcsibe járást. Nagyon sajnálom, mert amúgy meg nagyon szereti, de gyakorlatilag pénzért vesszük a betegséget és nem is akármilyet.

A Bori meg...

... volt közben tanácsadáson, még a múlt hétfőn, csak az idesanyja nem írta meg, pedig kellett volna, meg egyebeket is csinál.

Szóval a múlt heti tanácsadáson Borcsikánkat 6950g-nak mérte az ottani védőnő, hosszmérés hathósan lészen majd. Bár a doktornő nem mondott rá semmit, de nekem akkor sem tetszett igazán, lévén hogy öt hét alatt 380g-ot gyarapodni szerintem nem vagányság. Azért még megkapta az (egy ideig) utolsó ismétlő szuriját, amit nagyon jól viselt, előtte-utána végig mosolyogta az ott létet, és szerencsére más baja később sem lett. A héten kedden aztán említettem a mi védőnőnknek ezt a hízást és Ő is úgy vélte, most már tényleg itt lenne az ideje a hozzátáplálás megkezdésének. Tejem is sokszor kevés van már estére, pedig sokat küzdök (érdekes, hogy most küzdeni kell, Dorkánál semmi bajom nem volt, tény, hogy nyugodtabb és ilyenkor már azért kipihentebb is voltam), naponta sörözök, teát is iszom, plusz a sok víz, de ha kevés és már nem elég neki, akkor el kell fogadjam. Így esett, hogy január 13-án, 9 nappal a hatodik hónap betöltése előtt, Bori megkapta első pár kanál almalevét egy kevéske kis péppel megspékelve. Először volt kevés furanézés, ám nem mondanám, hogy utálta. Megette. És ahogy mindenen, ezen is mosolygott igazából. Az első napi videó kicsit kaotikusra sikerült (mondanám, hogy Apa videózott, de mégsem illik ilyet ugye..), így inkább a második napit teszem ide (itt már eszi a pépet gazdagon):

Ma már sütök neki sütőtököt is délután, hogy holnap már azt is ehessen és a hétvégén készítek neki majd főzeléket is már. Arany kicsi babám, olyan nagylány már...

Az evés mellett még az is van, hogy nagyon ficánka lett. Igaz, hogy már az ötödik hófordulója előtt elfordult a hasáról a hátára és vissza is, ám aztán akkor úgy döntött, hogy időre be is fejezi ezirányú tevékenykedését. Már azt hittem, hogy így fog maradni, ám most hétfőn (01.12.) újra felfedezte, milyen szuper dolog is az, ha a hátáról a hasára fordul. Aznap csak kétszer mutatta be, másnap már négyszer is, azóta pedig nincs megállás, sőt már nem csak balra, de jobbra is meg tudja csinálni ezt a mozdulatsort. Elforog a tengelye körül, ha leteszem a járókába/kiságyba/földre egyik irányban a hátán, akkor pár perc múlva már hason van, arccal a másik irányban. Ja, és tolatni is tud. Megfigyeltük azt is (védőnő kérdezte, tudja-e), hogy ügyesen átfog, egyik kezéből átteszi a másikba a tárgyakat, továbbá azt is láttam, hogy elkezdett már hason fekve is nyúlni a dolgok után. Továbbra is rengeteget beszél, ahogy Dorkának írták a korautógondozós papírjára: "saját nyelvén gajdol", tegnap óta berreg is és hegyesen ki tudja köpni a cumit, messzire. Ő is rizsamanci, ahogy Dorka. Folyton tömi az öklét, rágja szét a pólóit, bodyját, ruhák ujját, minden úszik a nyálban és a radiátorok mindig tele vannak épp száradó felsőruházattal. Mozgékonysága ellenére azért szívesen elvan a pihenőszékében is, ami tegnap óta amúgy más néven fut, Dorka ugyanis átnevezte: szerinte a készség neve valójában FIGYELŐSZÉK, hiszen Bori nem pihenni szokott benne, hanem figyelni... Igazsága van.☺♥ Ezen kívül szintén Dorka által új névre is szert tett Kishugi: Tegnap vásárolni voltunk, Apa Borit tolta, én pedig Dorkát a bevásárlószekérben. Kicsit szétváltunk az üzletben, így Dorka egy idő után azt kérdezte: "Anya, hol van Apa és Kis Borsó?" visszakérdeztem, ki az a Kis Borsó, mire azt mondta: "Hát a Bori! Miért, szerinted nem olyan? Meg a neve is olyan!"♥ (szinte túl okos is ez a gyerek..)

Amúgy és nemutolsósorban meg folyton mosolyog. Mikor írtam a 100 boldog nap-os blogba, Boriról szóló boldogságom szinte csak erről szólt. De tényleg. Folyton mosolyog, mindenre és mindenkire, olyan kedves és barátságos kislány, amilyennel még tán nem is találkoztam. Amikor pedig mókázás közben belefúrom az arcom a pocakjába és a nyakába, akkor kacag.. Na, akkor meg végem van Tőle. Ezt mondjuk az Ő érdekében nem csinálom sokszor, mert két három nagyobb kacaj után elkezd csuklani, ami könyv szerint nem zavarja, azért szerintem nem olyan jó ez, bár nagyobb baja sose legyen... Imádatos, ügyes, bájos kis teremtés, aki a legapróbb, felé irányuló figyelemért hálás mosolyokat szór, igazi "szemünkfénye" gyerek, nem bírunk betelni Vele, az apja meg egyenesen szerelmes belé...

Kicsi Borsónk mindjárt fél éves, nem is marad semmi szinte, amit leírjak majd a státuszos bejegyzésbe, de le kellett most írnom, mert így a biztos, max majd nyomok egy kontollcékontrollvét... Na nem, azért csinálom majd friss fotókat.

Karácsony, Ricsi-szülinap, szilveszter - 2014 év végi ünnepek

Egyben, így is nagyon el vagyok maradva, olyan sűrű mindig ez az időszak Nekünk, de jó, hogy van mit csinálni, van kikkel és van miért.

A szentestét immáron ötösben töltöttük, Katimamával kiegészülve, Dorka ééédes volt nagyon, ahogy bontogatta az ajándékokat, ahogy rácsodálkozott, hogy milyen nagyon szép a fánk és egy darabig úgy tűnt, az is elég lenne neki, ha csak a karácsonyfát nézhetné. Csináltam videót is az ajándékbontásról, tényleg nagyon aranyos volt és többször is megjegyezte, hogy "nahát, milyen sokmindent hozott a Télapó!!" Ettünk vacsorát, csináltam megint harcsapaprikás túróscsuszával, mama hozott kacsamellet és kacsacombot, finom volt minden, Dorka fel volt spannolva persze, Bori szokásos cukiság volt.

Másnap délelőtt csomagoltam, készülődtünk, délben ebéd volt Kati mamánál, ajándékozás, játék, viháncolás Dorkának és Andreasnak, aztán indultunk háromkor Kanizsára. Az út hosszú volt, de viszonylag tűrhető, mindenki jól viselte magát. De jó volt megint otthon...

25-e estétől 29-e délig voltunk otthon, jöttünk-mentünk Dédi és Anyuék között, bár Anyuékkal sok időt nem töltöttünk, mert Ők 27-én reggel húgomékkal elmentek síelni. Dorka jódarabig nagyon szomorú volt, de azért megvigasztalódott. Pláne, hogy másnap reggelre leesett a hó... Nagyon-nagyon élvezte, aznap egész délelőtt kint havazott az apjával az udvaron, este pedig bementünk a városba megnézni a város főterét feldíszítve-kivilágítva. Isteni volt a téren bóklászni az irgalmatlan hófúvásban, de Dorka nagyon odavolt és mivel jól felöltöztettem, meg sem fázott szerencsére. Mit össze bírt sikogatni... :)

Mama és Bori 

a vigyori Legkisebbünk

Csajok és a nagyszülők

háromgenerációs

Vicces volt valami

Két éve az első hó

cukim

29-én kora délután aztán indultunk haza, a visszaút is remek volt szerencsére és a lányok is sokat aludtak. Miután hazaértünk, nekiálltam gyorsan tortát sütni Apa másnapi, kereken negyvenedik szülinapjára. Éjjel elkészült, 30-án reggel már csak a rózsaszín mázat raktam rá, így miután a lányok alvása alatt beszereztem a gyertyákat is, ébredés után felöltöztettem a Kicsinyeinket (és magamat is amennyire) csinosba, majd felköszöntöttük Ricsit. Azt hiszem, nagyon örült. A délután további része társasozással, festéssel, családik játékkal telt, este azt mondta Apa, nagyon hálás ezért a délutánért és nagyon köszöni, hogy így telhetett, így volt minden tökéletes. Sűrűn egyetértettem Vele és azt hiszem, én sem kívánnék magamnak különb szülinapot.

A szülinapos és a kislányai

Dorka segített fújni

Tetszenek az sk készítésű kuponok

Tádáááám

Táblácska-nyitás

Bezsebeli a kisasszony

Apa Táblácskája

Anya is lefotózva

Apa kedvence: a puncstorta

Tegnap, Szilveszter napján délelőtt még Árkádban voltunk, aztán délután hivatalosak voltunk Norbihoz Pérre egy kis összejövetelre. Bori negyed hatkor ébredt, úgyhogy jól kitartottunk, fél 9-re értünk haza. Kicsi Borcsi bár a végén már nagyon fáradt volt, mégis az utolsó pillanatig elvarázsolt mindenkit, mert nem tudtak úgy ránézni (akárki), hogy ne kapjanak egy óriási mosolyt válaszul. Hazaérve aztán fürdés és alvás következett a Csöppnek, ám Dorka még visszament kicsit az apukájával és 10-kor értek haza. A Nagylány fergetegesen érezte magát, lőttek neki "szilvesztertüzijátékot" (így egyben, neki már szerintem minden durranás az) a fiúk, játszott az ott levő másfél éves kisfiúval és bárkivel leállt vihogni, nyeríteni. Édespofa volt, nagyon élvezte a társasági életet. Szinte úgy esett haza, jól kifáradt, gyors fürdés után volt már fél 11, mire elaludt. Mi még tévéztünk kicsit Apával, alig bírtuk kivárni az éjfélt, majd miután nagy romantikusan megállapítottuk, hogy "fáradtak vagyunk, mint a disznó", mindenki elvonult himnusz és egy jóóóó nagy ölelés után aludni, ki-ki a maga helyére. A durrogtatás meglepő módon mintha most nem lett volna olyan brutál, bár (még most sem tudom, így volt-e) én azt tippeltem, hogy most már lehet, hogy újra áttették a tüzijáték helyszínét a Dunakapu térre, mivel megnyitották. Most nem volt az az érzésem, mintha közvetlenül a házunk tövéből lőnék ki az összes bombát. A lányok simán aludtak (a durrogtatások végett legalábbis), az éjszaka ugyanúgy telt, mint az utóbbi egy hétben: Bori óránként-másfél óránként nyöszörög, kétszer eszik is, egyéb esetekben hátsimi, cumi, van, hogy ringatás is szükséges, Dorka meg fekszik mindenhol (saját ágya, én szivacsom, szőnyeg), közben szintén nyöszörög, szóval roppant friss vagyok. De ez majd elmúlik, a lányok csak nőnek és nőnek, mi meg csak fiataladokunk, mert a gyerekeink még egy jódarabig fiatalon tartanak bennünket.

Jó év volt. Négyen lettünk, van két gyönyörű kislányunk, egészségesek vagyunk, van mit ennünk és van fedél a fejünk felett. A lényeg megvan, a többi részletkérdés. Hálás vagyok, soha rosszabb évet. Viccesen mondtam ma Ricsinek, hogy ha kicsit iparkodik, idén már akár öten is lehetnénk Szilveszterkor... Nem röhögött annyira, mint én...