A "Meglepetéshely"

Már korábban megbeszéltük Ricsivel, hogy Dorka születésnapján szabadságon lesz és azt a napot minőségileg is próbáljuk az Ünnepelttel tölteni, igyekszünk a kedvére való programokat kitalálni, hogy a nap valóban Róla szóljon. Sokáig nem volt semmi konkrét tervünk, ám múlt szerdán remek ötletet kaptam a fodrászomtól. Megbeszéltük Apával, neki is tetszett, így Dorkának elmondtuk, hogy kedden, a szülinapján egy igazi meglepetésben lesz része. Korán felkelünk, bepakolunk az autóba és elmegyünk egy olyan helyre, ahol Dorka még sosem járt és reméljük, hogy nagyon jól fogja magát érezni. 

Izgult Angyalkám, onnantól folyton csak úgy emlegette, hogy megyünk a "meglepetéshelyre". Hétfő este összecsomagoltam (igyekeztem azért úgy, hogy a fő kellékek ne szúrjanak szemet neki, de utóbb kiderült, mindegy lett volna, mert nem rakta össze), másnap reggel összekészültünk, autóba ültünk és elindultunk. Az út nem volt rövid, de Bori szinte végigaludta, és még Dorka is elbólintott a végére, jó húsz percet szundikált. Amikor kinyitotta a szemét, megkérdezte: "Megérkeztünk? Ez a Meglepetéshely?" Az volt. Megérkeztünk Ausztriába, a Lutzmannsburgban levő Sonnentherme-be. Becsekkolás után mentünk az öltözőbe és édesemnek csak akkor esett le, hogy ez milyen hely, amikor mondtam, hogy most levetkőzünk és kap egy másik ruhát, egy különlegeset. Először azt hitte Minnie-set vagy pörgős szoknyát, de mikor elővettem a táskából a fürdőruháját, kiáltott egy nagyot: "Anya, ez a fürdőruhám! Akkor pancsolni jöttünk!!" Olyan nagyon boldog volt! :)

Összefoglalva a napot: A hely remek, amolyan osztrákosan minden klassz, tiszta, figyelnek mindenre, rengeteg medence, élményelem, babáknak külön ez-az, szoptatós öblök, pelenkázók popsitörlővel (!), bébikonyha, alvós szoba (full csendes, hangulatfénnyel, légkondícionálással, kiságyakkal, járókával, bébibölcsővel, szülőknek fekhellyel, Borival volt benne részünk), élményelemekkel a legkisebbeknek is, de pl. csúsztunk ketten Dorkával óriáscsúszdán is. Nem olcsó a beléptidíj, de nekünk megérte és tényleg minden van. 11 körül értünk és este nyolc előtt értünk haza, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, Dorka kiváltképpen, aki többször is elmondta, hogy "Nagyon jó itt lenni a Meglepetéshelyen (neki már csak így marad meg szerintem), nagyon jól érzem magam, köszönöm Anya/Apa!", ilyenkor majdnem elsírtam magam... Olyan jó érzés volt, hogy sikerült tényleg meglepni, tényleg örült és élménnyel ajándékoztuk meg, nem tárggyal. 

Valószínűleg nem most voltunk utoljára :)