Borcsikánk 10 hónapos

Tegnap lett Borinyuszó 10 hónapos. Nagylány kezd lenni most már Ő is. Este megmértük, de össze-vissza ugrált a mérleg számlálója, nem bír megmaradni egy pillanatra sem, végül 8450-nél állt meg, hát kb. ennyi. Pontosabb adatok jövő héten, a tanácsadás után lesznek.

Csupamosoly, csupaszív kislány, tényleg öröm a társaságában lenni. Nagyon sokat gajdolászik, mindenen vigyorog, és borzasztóan tud örülni mindennek. Dorka az egyesszámú favorit, rajta még akkor is elkezd hangosan nevetni, ha csak rácsap kettőt a térdeire. Mindig és minden érdekli, leginkább az, amit Dorka csinál, sokszor megy utána, "molesztálja", amit a nővére mikor milyen módon fogad... Van, hogy örül és játékra buzdítja, ám előfordulnak az olyanok is sűrűn, hogy "Jaaaaajjj, Boriiiiii, neeeeeeeeee, hagyjáááááááál!" Na, ez Borinak csak olaj a tűzre, elkezd nevetni Dorka nyivákolásán és kész a patália.

Mozgása ügyesedett, magabiztosabb lett. Mászik, mint a villám, pillanatok alatt felpattan minden mellett és hosszú-hosszú ideig képes már álldogálni. Ügyesen lépked kapaszkodva a bútorokba kapaszkodva és egyre kevesebb akadály létezik számára. Most már fel tud mászni még Dorka 35cm magas Minnie-s puffjára is és hát ugye onnan le is lehet esni... Az esések azért egyre ritkábbak, illetve ha borul is, egyre ügyesebben tompít a karjával vagy fordul a levegőben és jól érkezik. Nagy kedvenc, hogy bemászik Dorka ágyába, felkapaszkodik az oldalrácsban és ott mászkál, átfog ide-oda, nyomogatja a falon levő cicafigurákat, majd minden veszélyérzet nélkül egyszerűen elengedi a rácsot és a levegőben megfordulva hasra dobja magát az ágymatracra, belerohan az ágyneműbe és örvészkedik. Mindezt teljes extázisban. Teljesen fékevesztett bír lenni. Annyi energiája van, hogy irgalmatlan...

Nagyon bátor és közvetlen kislány, a szeparáció egyre kevésbé figyelhető meg Nála most. Nagyon szeret Kerekítőre járni és ott is szívesen vegyül, ami anno Dorkára egyáltalán nem volt jellemző. Őt szinte tuszkolnom kellett, hogy menjen, másszon a többi gyerekhez, a labdákhoz, Borit meg úgy kell visszafognom, hogy üljön meg kicsit az ölemben, mert nem tudjuk csinálni a játékokat. Azt is simán bírja, ha Zsuzsi fogja Őt és hurcolja, lóbálja, mikor mi a mondóka/dal, ezt mondjuk azért úgy szoktuk, hogy Dorkával mellettük vagyunk és bármikor láthat minket is. 

A zene az egyetlen, amivel tényleg el lehet vonni a figyelmét a pörgés-forgástól, így minden pelenkázás és öltöztetés, de még az evés is dalolva zajlik. Így is sokszor fullad káoszba a cselekmény, mert pillanatok alatt változtat helyet. Az etetőszékben most már azonnal bekötöm, mikor beleteszem, mert pillanatok alatt feláll és már fordulna is meg és ki belőle, virgonckodik, orrát felhúzva fujtat és incselkedik. Nem tudok nem hasonlítgatni, mert Dorkánál pl. kb. két évig, míg a széket használta, egyetlen alkalommal sem volt bekötve a biztonsági öv és nem azért mert nem volt kedvem.... Bori egészemberes kislány, néha kétemberes is akár, pelusozásnál mindenképpen. A fürdetőkarikát sem használjuk már egy ideje, nincs értelme, mert sose hittem, hogy ilyet is lehet, de egyszerűen kimászik belőle...Brutál. 

Sok időt tölt mostanában ezek miatt a járókában, ott ácsorog és rázza a rácsot, mint egy rab, de közben vigyorog, majd lecsücsül és szépen eljátszik a bent levő játékokkal. Elsődleges tevékenység a rágcsálás, folyton dől a nyál a szájából. Foga továbbra is kettő van, látom már készülődni a jobb alsó kettesét illetve a felső egyesei is egyre karakteresebben kezdenek mutatkozni az ínyében.

Evése elfogadható. Reggel szopizik, majd tízóraira gyümölcsöt fogyaszt keksszel vagy joghurttal, ebédre főzeléket kap, uzsonnára hasonlatosat, mint tízóraira, este pedig vagy tejpépet vagy főzeléket eszik sinlaccal, majd fürdés után szopival zárja az estét. Nagy barátunk a Dologél, alvás előtt kenem a szájába, ahol érem, mert nagyon kínozzák a fogzási tünetek. Dorkánál ezt sem vettem annyira észre, volt két-három extranyűg éjszaka (az átlag rossz éjjelekhez viszonyítva), aztán harmadnapra bökött az ínye. Borinál ez rosszabbul viselődik. Az éjjelek valamelyest javultak, az elmúlt napokra az volt a jellemző, hogy fél 9 felé elaludt, legközelebb csak fél 12-kor ébredt, majd negyed háromkor, öt körül, fél hétkor és most már az utolsó szopiba is bebólintva 3/4 8 körül kelük. Fantasztikus érzés. Éjjel minden ébredéskor szopizik is és szerencsére vissza is alszik. Volt a hét elején egy olyan éjszaka, amikor fent volt majdnem két órát és randalírozott, akkor nagyon megijedtem, hogy kezdi azt, amit anno Dorka, de szerencsére egyedi esetnek bizonyult idáig. Most azért ez neccesebb, mert a Nagylány is velünk alszik és nem tudom csak úgy hagyni, hogy gagyorásszon, mászkáljon jobbra-balra a sötétben, mert felébreszti a nővérét. Így sem egyszerű (Dorka újra elég nyugtalanul alszik, többször felébred, nyöszörög, beszél álmában, párszor még alvajárt is, úgyhogy néha úgy érzem, valaki mindig fent van éjjel, akit csitítanom kell), de remélem javul majd valamit, ha kint lesznek a fogacskái. Úgy jó másfél év múlva...

Ritka imádatos kisgombóc, imádjuk minden porcikáját, Ő a mi bronzbarna (gyönyörű, rezes/bronzos lett a haja, úgy csillog a napfényben, hogy sokszor szebbnek látom bármilyen szőke hajnál, nagyon különleges), feketeszemű örökvidám Gyönyörűségünk :)

Dorka rablósat játszik Apával

Dorkának mostanában van ez a heppje, hogy játszanak Ricsivel rablósat. A rabló elrabolja a másikat, annak be kell menni a szobába és a rabló nem engedi ki. A ma délutáni így zajlott:

R: Hahó, hall valaki?

D: Igen!

R: Segítenél kiszabadulnom innen?

D: Nem, mert Te FOGÓ vagy!

R: Nem fogó, hanem fogoly, KisDorka, tudod, már mondtam, hogy akit elrabolnak, az a fogoly!

D: Jó, tudom, fogoly!

R: Szóval, segítesz kiszabadulni?

D: Nem, mert Te most BAGOLY vagy... 

Aztán fordított felállás is volt:

D: Hahó, hall engem valaki? Szeretnék kimenni innen!

R: Igen, én hallak, de nem engedhetlek ki, mert a foglyom vagy!

D: Na, légysziiii!!

R: Na jó, nem bánom, két feltétellel: Az első, hogy adsz a rablónak egy puszit, a második pedig, hogy adsz annak a néninek és a kisbabának is, akik kint állnak az ajtó előtt (Borit fürdésből hoztam, indultunk öltözni és aludni).

D: Hát jó, nem bánom!

Kiosztotta mindenkinek a puszikat, mindenki örült neki, majd megkérdezte:

D: Most már szabad vagyok? Elmehetek?

R: Igen, most már szabad vagy!

D: Juhúúú, köszönöm!!! Köszönöm Rabló bácsi, köszönöm Kisbaba és köszönöm Öreg néni....

(ehhhhh...)

Családi fotózás

Bár a húgom is nagyon ügyesen fotóz, ideje sajnos nincs, úgyhogy eldöntöttem, nekünk is lesz szép, közös családi fotónk négyesben. Jó ideje volt már egy kiszemelt fotós, akitől csak gyönyörű munkákat láttam és az sem tartott vissza, hogy nem győri illetőségű. Már februárban foglaltam nála időpontot, az április 20-át szemeltük ki. Vannak tanulságai ennek a fotózásnak számomra az elkövetkezőkre nézve, de ez kizárólag minket (az én rákészülésemet) érinti, Virág (a fotósunk) munkáját egyáltalán nem, Ő nemcsak hogy tökéletes munkát végzett, de már-már felülmúlta a képzeletemet is.. Tegnap kaptuk kézhez a képeket, és bizony voltak, amiknél elsírtam magam... Szépek ezek a gyerekek, na... ♥

Tervezem erősen, hogy nem most voltunk itt utoljára...

Dorka, a logopédus

Amikor a hároméves státuszon voltunk, megkérdeztem a védőnőtől, kell-e illetve mikor kell esetleg foglalkozni azzal, hogy Dorka az "r" és "l" hangokat "j"-nek ejti. Azt mondta, ilyenkor ez még egyáltalán nem gond, majd megjavul ez magától, ha meg mégsem, akkor az oviban is ötévesen szűrik a gyerekeket és ha úgy találják, elküldik majd akkor a megfelelő szakemberhez. Mondtam, hogy sosem szoktam kijavítani a lánykát itthon, se megjegyzést tenni, csak tudom, hogy ez van nála. Azt mondta, lehet akár tükör előtt mutatni neki a helyes szájtartás, de nem kell erőltetni, még ráér tisztán ejteni a hangokat.

Másnap egy párbeszédben egy lila pillangóról volt szó, Dorka mondta ugye, hogy "jija pijjangó", én pedig mondtam neki, hogy figyelj csak, próbáld meg így, hogy "lila" és egy kicsit jobban artikulálva mutattam, hogy hogy ejtjük a "l" hangot. Megpróbálta először, de nem sikerült tökéletesen, mondtam, hogy nem baj, mondja csak úgy, ahogy tudja. Aztán azt vettem észre, hogy elkezdi néha a nyelvét felpöckölgetni a szájpadlására és próbálja kimondani helyesen a "lila" szót. És kicsit erőltetve, de sikerült. Meg is kérdezte, hogy jól mondja-e, mondtam, gyönyörűen. :) Innentől kérte, hogy mondjunk még ilyeneket. Elkezdtük gyakorolni a "Laci papát", a "pillangót", de csak úgy, amikor neki eszébe jutott és mondta. Többnyire már jól. Most már egyre többször veszem észre, hogy a szavakban köztes betűként szereplő "l" hangot is ösztönösen jól mondja. Persze, van még, amikor nem, de gyakran előfordul. Az "r" hangot is próbáltuk, de az egyáltalán nem megy neki és közben meg olyan aranyosan próbál koncentrálni, hogy Borinak is sokszor azt mondja: "Bolli", mert próbálja megnyomni az "r" hangot, hogy peregjen, aztán ez lesz belőle :)

Nem tudtam, hogy zajlik ez, de most bő egy hete szemtanúi vagyunk, hogy önlogopedizálja magát a Nagylány :) Ügyes, alakul majd ez.

"Óvodai felvételi kérelemnek helyt adok"...

Ma délelőtt elsétáltunk az ovihoz és megnéztük, kint van-e már a felvett gyerekek nevének listája. Rendesen izgultam... Aztán megpillantottam a papírt és megpillantottam Dorka nevét is rajta. Úgy örültem, mint amikor a fősulin vizsgák után az adott tanszék faliújságján böngésztem a nevem és ott tudtam meg, hányas lett egy zh vagy szigorlat eredménye...

Az írásos határozatot is kézhez vehettük az óvodai titkárságon, így már tényleg tök hivatalos a dolog: Dorottyánk ovis lesz a kiszemelt ovijában! :) Szülői értekezlet június 9-én délután. Jajj, de várom már! :)

Boriságok

Elsőként a második fogacska, ami ma reggelre kukucskált ki végre az ínye alól:

Emellett a KisKisasszony maga a cukorborsóság. 

Beszélget, kiabál, szinte állandóan mosolyog, jókedvű és hallatlan mennyiségű energiával bír. Nem bírjuk megszokni vagyishát azért kezdjük, de nagyon nehéz Vele. Az öltözés, pelenkázás maga a lehetetlenség, emellett folyton rág valamit, ömlik a nyál a szájából és húzza maga után, amerre megy. És megy mindenféle. A lakás legkülönbözőbb helyeiről szedem össze sokszor, kedvenc helye a fürdőszoba, a mosdó alatti rész, ahol Dorka fellépője és a fürdés közben használt játékok, kellékek vannak. Tudatosan megy már oda és rámol, rágcsál. A nappali bútor alsó része (helyhiány miatt) sok játékot tartalmaz, természetesen nem Borinak valókat, hanem társasok, puzzle-k, kirakók vannak szépen egymáson, reggel. Délelőtt már nem. És nem Dorka játszik velük. Pillanatok alatt felpattan bárhol állásba és visz, amit ér. Nemcsak előre, de felfelé is mászik, bemászik Dorka ágyába és nagy kuncogások közepette fúrja bele a buksiját az ágyneműbe. Olyan édes ilyenkor, hogy meg kell zabálni :) Egyértelműen ez a kedvenc játéka. 

Itt Dorkával, kis fegyelmezéssel is, a hároméves sajátos stílusával tarkítva, de nincs időm megvágni...

Emellett a tanulószéket lépcsőnek használja, ha a kanapé mellé állítjuk, akkor azon keresztül a kanapéra, ha a szekrény él, akkor a szekrényre mászik fel, felhasal vagy felül és matat, rág tovább. Irgalmatlan. Dorkának két év alatt egyszer sem használtam az etetőszék biztonsági övét, Borit kötni kell, mert ülésből a tálcára támaszkodva állásba nyomja magát, tekereg, hasra fordul (?!?!), jajj... Sokat perlekedek Vele, hogy vegyen már vissza kicsit, de csak arcul röhög. Akkor meg én is röhögök... :) Nagyon szereti nézni a fák levelét, ahogy fújja a szél, nagyon szereti, ha éneklünk és persze első útja reggel Dorka ágyához vezet, ébredés után már mászik is be a nővéréhez és hajhúzással meg a hátára mászással kelti. Nagyon nagy szerencséje, hogy Dorka ennyire szereti, mert nem úszná meg máskülönben szárazon :) Új szokása, hogy felhúzza az orrát, összehúzza a szemeit és erősen szuszog, közben meg vigyorog, hat ilyenkor hangosan nevetünk. Esküszöm, direkt bohóckodik... :) 

Továbbra se alszunk éjjel, tényleg teljesen leszoktam már az alvásról mondhatni. Rosszabb esetben fél óránként keltünk, jobb esetben két órát is alszik egyhuzamban, ilyenkor szinte kipihentnek érzem magam. Ébredésekkor általában szopizik is, bújnia is kell nagyon, hiányol. Az esti lefekvés utáni második-harmadik ébredése után (tíz-tizenegy óra körül) már vissza se teszem az ágyába, hanem lekerül a földön levő szivacsra, ahol addig én feküdtem. Én már előre "megágyazok" magamnak a szivacs mellé, innentől az én fekhelyem egy négy rétegnyi takarókból és pokrócokból álló kb. fél méteres sáv, ezen "alszom" éjjelenként, Bori pedig a 80*200-as szivacson tekereg, kukacoskodik, mászik széltében-hosszában. Ez van. Még jó, hogy Dorka a saját ágyában elvan, bár nem mindig, van, hogy pityereg, hogy Ő is szeretne köztünk aludni, így volt már, hogy hárman feküdtünk a földön. Persze, jó lenne a 165*200-as kanapé a nappaliban, de Bori kiszámíthatatlan és inkább alszom a földön és billenjen orra a 10 centiről a szőnyegre, mint leessen a magasból. Biztos lesz ez majd másmilyen is. Talán én is alszom még valaha ágyban, Apa mellett, kettesben. De nem akarok sokat. Finomítok. Talán én is alszom még valaha...

Bori összességében a legklasszabb kishúg, bárki megmondhatja. A legjobb dolog, ami történhetett velünk Dorka születése után, hogy egy ilyen kis Csudaságot kaptunk az élettől ajándékba :)

Anyák napja 2015

A legnyálasabb és legvigyorgósabb kislányaim, a virágom és az ajándék festményem, rajta mindenki kézjegyével

Köszönöm, hogy Vagytok, és hogy lehetek Nektek!

Köszönöm RicsiApaBóbita!

❤❤❤

A szemvizsgálat és az eredmény

A hároméves státusz alkalmával elvégzett látásvizsgálat után mindenképpen szerettem volna mielőbb a végére járni ennek a nemlátomakicsiket dolognak, annak ellenére is, hogy a védőnő azt mondta, szerinte nem komoly a dolog, valószínűleg vizsgálat után visszarendelnek minket egy fél év múlvára, addigra meg bármi lehet. Valamiért aggasztott a dolog, jobban, mint anno a folytonos visszakérdezések, akkor valahogy éreztem, hogy nem szervi baja van Dorkának, hanem csak "szórakoztatja a dolog", ám azért jobb a békesség. (nem mellesleg az akkori hallásvizsgálat óta egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor hallottam Tőle azt, hogy "Mit mondtál?" A fehérköpeny gyógyító hatása...) Szóval tudtam, hogy ez az, amire nem fogok várni hónapokat sztk alapon, így kértem időpontot annak a doktornőnek a magánrendelésére, aki anno Dorkát vizsgálta egyhónaposan, akkor is nagyon kedves és szimpatikus volt, jó szakember is állítólag. Így esett, hogy már csütörtök délután mehettünk is a belvárosi rendelőbe. 

Itthon most is többször meséltem a vizsgálatról, hogy (vélhetően) mi fog történni, és Dorka tényleg nagyon figyelt is, ennek megfelelően pedig valóban roppant ügyes és együttműködő volt. Nagyon ügyesen tudta mutatni a doktornő kérésére, hogy az adott képeken látható kis "kezecske" merre áll és nagyon hamar ki is derült, hogy itt sem látja a kisebbeket. Megkapta a bizonyos fém szemüvegkeretet, a szemdoktor cserélgette benne a lencséket és kisvártatva megszületett a diagnózis is nagy döbbenetemre: Dorka bal szeme +1-es, a jobb +0,75-ös, megkaptuk a kis papírunkat, amivel elballaghatunk az optikus boltba és a kishölgy választhat magának egy szemüveget állandóra, merthogy bizony kell neki... Egy darabig (őszintén szólva még most is) csak cikáztak a gondolataim, nem értettem, hogy most mi meg hogy, de leginkább, hogy hogy lehetséges ez, miért nem vettünk észre semmit eddig, hogy nem is szokott hunyorítani, se panaszkodni, hogy a fáj a szeme, feje vagy hogy nem lát bármit is. Aztán rá is jöttem hamar, hogy ha fájdalma nem volt, miért is panaszkodott volna? Honnan is tudná, hogy mit jelent valójában élesen látni? Számára az a természetes, ahogy most lát szemüveg nélkül és ha ott az homályos, akkor az. 

A vizsgálat után Borival és Apával találkoztunk az Árkádban, volt egyéb dolgunk is, ám ha már ott voltunk be is haladtunk az egyik szemüveges boltba. Nézegettük a kereteket, válogattunk, többet is felpróbált Dorka (hű, de nem egyszerű dolog ez és valójában igazán utána se jártam előzőleg a dolognak), aztán a hölgy mondta, hogy még aznap van lencse-akció, spórolhatunk kilencezret. Tudtuk, hogy kell szemüveg, megítélésem szerint nem is olyan harmatgyenge, így úgy döntöttünk, nem halogatjuk a dolgot nézelődéssel (amúgy sem egyszerű egy ugrabugra Dorkára próbálgatni ezt-azt és nem fogjuk végigkoslatni vele az összes optikust, hogy hol találjuk a legcukibb keretet), kértük szépen és mivel közbejött most május elsedike (ahogy Dorka mondta), így mára, másodikára lett kész a szemüveg. Nagyon furcsa, de már most másabb, mint elsőre, szokni kell, valamiért nem éreztem az igazinak, de tudom, hogy az összes közül ez passzolt neki a legjobban és a legfontosabb, hogy úgy tűnik, kényelmes neki, nem zavarja. Ez utóbbit onnan sejtjük, hogy este feltette játék közben a nap kérdését, miután körülnézett maga körül: "Anya, de hol van a szemüvegem?" A fejeden, Angyalom...

gondolkodik

tudálékos kisasszony a cseresznyékkel

Igyekszünk nagyon támogatni, dicsérni és erősíteni, hogy milyen klassz dolog ez és milyen csini nagylány, pláne így ezzel a cseresznyés szemivel, de azért kicsit összeugrik a gyomrom, hogy jaj, hát még csak hároméves, meg hogy mennyi mindennel kell óvatosabbnak lennie, vigyáznia és tudom, hogy ez hol van pl. Ádám allergiájához képest, de most kicsit letaglózott azért belül. Hétfőn voltunk a koraszülött utógondozáson, ott elmondtam a doktornőnek, hogy voltunk a Talpcentrumban saját kútfőből és hogy szupinált betétet javasoltak, mert befelé dől Dorka bokája, vettünk is, van is a cipőjében. Erre mondta, hogy igen, tényleg és látja és dejó, hogy elmentünk és megnézettük és innentől nagyon fontos, hogy itthon is szupinált szandi legyen a lábán folyamatosan, ne mezítlábazzon, kivéve nyáron homokban, fűben (persze, hol? mondtam is, hogy játszótéren biztos nem, amúgy elsőn lakunk, családi házasok, tengerparton élők előnyt élveznek..), így hát szerda óta már szupinált szandálban van itthon a leányka. Ez is kinőhető és a jelen szemállapota is, de akkor is, most kicsit sok volt a Dorkának elrendelt egy hétre jutó korrekciós kellék. Ettől Ő még okos és gyönyörű, csak azért változásokat hoz. Több figyelmet és higgadtságot talán a részéről.

Elgondolkodtam azon is, van-e egyáltalán az ismeretségi körömben szemüveges gyerek és bizony nagyon mélyre kellett bányásznom. Azok is olyan gyerekek, akik koraszülöttek voltak és biztos vagyok benne, hogy szigorúan kontroll alatt voltak/vannak szemészetileg. Komolyan mondom, tényleg hiszem azt, hogy egy csomó gyerek van, akinek szintén kellene esetleg szemüveg vagy akár talpbetét, ha komolyabban figyelnének erre. Én azt mondom, nálunk az is sokat számít, hogy olyan védőnőnk van, amilyen, mert sokak egyszerűen a tapasztalatok alapján már alapon nem adnak a véleményére és legyintenek, ha mond valamit és elfogadják akár azt is, ha mondjuk a gyerek egyszerűen nem működött együtt a vizsgálat alatt. Ez pedig nem jelenti azt, hogy akkor egészséges is, csak rálegyintünk, hogy jó, hát hároméves, úgysincs semmi gond. Pedig lehet és nem szabad megvárni, hogy szóljon a gyerek, mert nem fog, mert ő nem tudja, hogy lehetne másmilyen is... Utóbbiak nem népnevelő jellegű mondatok, csak az én megállapításaim. Nekünk kiderült, minden bizonnyal szerencsére és bár hiányozni nem hiányzott, megoldjuk. Dorka mostantól már szemüveges nagylány lesz, egy darabig biztosan. Ennél nagyobb bajunk az életben ne legyen soha...