Mert hát ugye már van unokahúgom, aki Hanna, csak még nem láttuk őt, mert az anyukájának bőr van a hasán és az akadályoz minket, hogy láthassuk élőben. Pedig ő már van, most 26 hete, úgyhogy azóta vagyok nagyonnagynéni.
Tegnap tűnődtem el ezen mélyebben, mikor Csillu elmesélte a 4d-s uh történéseit, melyet aztán képekkel is illusztrált. Most tudatosultak bennem dolgok, amik mellett régebben csak elsétáltam, illetve nem foglalkoztattak. Ha korábban hallottam abortuszellenes tüntetésről vagy hasonlókról, azt gondoltam, ők tudják. Az egyik így érez, a másik úgy, én meg sehogy. Aztán valami megfordult bennem. Érdekes, hogy ha a saját nemlétező terhességemre gondoltam eddig, az sem volt ennyire kézzelfoghatóan reális. Asszem nem is tudom igazán kifejteni a bennem lezajlott gondolatmenetet.
A lényeg, hogy az eszmefuttatásom odáig jutott, hogy felmerült bennem egy számomra roppant logikus kérdés: Mi az oka annak, hogy az emberek csillagjegyét a születésük pillanatában állapítják meg? Tény, hogy az a biztos időpont, a fogantatást nehezebb meghatározni, vagy legalábbis korábban nehezebb volt, ma már nem az. Hiszem, hogy a sorsunk a fogantatás pillanatában eldől, hisz már akkor megkapjuk a fontos tulajdonságainkat, jegyeinket meghatározó géneket és onnantól a minket körülvevő környezet hat ránk ugyan nem kis mértékben, de az alap tulajdonságok nem nagyon változnak. Most már úgy látom, hogy azoknak a keleti népeknek van igaza, akik az újszülöttet 9 hónaposnak tartják és ha betölti a születésétől számított 3. hónapot, ő már 1 éves. Hiszen mi is a születés egy gyerek életében, ha jól belegondolunk? Egy változás, mérföldkő, az eddigiektől nagyobb kellemetlenség, melyet segítséggel vagy anélkül, de abszolvál (a mi csillagjegyünk sem változik, ha munkahelyet váltunk vagy elköltözünk!). Onnantól másként működnek bizonyos funkciók (levegővétel, táplálkozás), de amúgy mi más változik még? Eddig is aludt, táplálkozott, ivott, rugdalózott, pilist és kakilt, csak most már nem "burokban", hanem a szabad levegőn. Eddig is gondolkodott és álmodott, csak eddig egyedül, most viszont mindenki az ő mozdulatait lesi (amiről persze neki egy darabig nem sok fogalma van). Az új funkcionális működéshez azonnal hozzászokik és alkalmazkodik. Ami nagyon új, hogy nincs egyedül. Mert már ott van vele mindig az Anya nevű gazdatest, akit eddig csak tompán hallott, most pedig sokkal élesebben. És a legnagyobb élmény, amit megtapasztal, hogy Anya puha, jószagú és mindentől megvédi...
