Néhány újabb Bóbi-cucc és a rendezkedés

A péntek még egy kevéske vásárlással telt... Még mindig baba-mama hetek az Osiban (Auchan), így pontot tettem a pelenkázófeltét végére.

Bár elfért volna a pelenkázóra a nagyobb szivacs is, akkor viszont a dobozos popsitörlő, kenőcs, aktuális pelus, gumikacsa, istentudjami már nem, így óccsóér megvettem a remélhetőleg legjobb méretet (70X70), ami játszhat nálunk. Az idő majd igazolja, hogy jól okoskodtam-e, de remélem igen. Színben passzolni fog, és bármi is lesz, most már ez marad. Bár nem az a babás-babakocsis minta, amit megálmodtam, de fele annyiba került és minél többet nézegetem, annál jobban tetszik. Amúgy már én is azt gondolom magamról, hogy csak én tudok ekkora dilemmát csinálni egy szaros pelenkázófeltétből... Ezen felül sikerült jó akciósan orrszívóhoz jutni és vettem Aventes poharakat is (ezekről később kiderült, hogy nem volt akkora bolt, mint gondoltam, de tuti olcsóbb volt, mintha szaküzletben veszem, szóval már mindegy). És akkor a fotó róluk:

A tegnapi nap a szelektálás illetve helycsinálás jegyében telt. Már jó ideje terveztük, hogy kiszanáljuk az ezer éve gyűjtögetett és min. 5-8 éve nem viselt holmikat, hogy mindennek legyen helye. Aztán az az ötlet is felmerült, hogy vehetnénk olyan vákuumos tárolókat, amivel össze lehet szippantani a ruhákat a negyedükre és akkor aztán mekkora királyok lennénk... Nos, jelentem, a fentieket tegnap mind-mind megvalósítottuk! Az eredmény: a gardób alja tök üres lett, így oda már simán elfért a kiskád állványa és ideiglenesen bekerült a még általam Pestről hozott rattan szennyestartó, ami csak és kizárólag Kisbóbi szennyesének gyűjtésére fog majd szolgálni. Ide egyenlőre be fognak már férni a Csillutól érkező dolgok (mózes és hordozó, valamint akár apróknak való játékok, kisruhák), később pedig ezt a részt valószínűleg a játéktároló dobozok elrejtésére fogjuk használni. Ezen kívül az ágy alól kiürült az összes tárolózsák (amik tele voltak régi rissz-rossz paplanokkal és párnákkal, isten tudja honnan), úgyhogy most az ágy alja tök üres. Muszáj volt ezt is megoldani, mert hamarosan az ágy sem lesz már a helyén... Továbbiakban a gardróbban keletkezett 3 tök üres polc! Az egyikre kompletten befért a kiskád (tele eddigi Bóbicuccokkal (jó nagy a gardróbunk...), a másik kettő viszont még tök üres, úgyhogy ide jöhetnek majd a jövőbeni szerzemények. Tegnap szereztem be azt a 12 db-os vákuumos tároló-szettes is, amiből asszem 3-at használtunk csak fel eddig, és most ott tartunk, hogy egyetlen polcon elfér két polc eddigi tartalma plusz egy komlett takaró-párna szett, mindez persze összeszorítva... Mikor Ricsi bevákuumozta a holmikat és feltette őket a polcra, csak annyit kérdezett ámulva, hogy "Most mondd meg őszintén, hogy tudtunk eddig ilyen nélkül élni?" Amúgy nagy igazsága van. Óriási találmány és csak bámultuk, ahogy negyedére szipkázta össze a takarót és a párnát. Nagyon sok helyet meg lehet takarítani, tök egyszerű a használata és a 12-es szettet ha telepakoljuk, akkor kb. olyan, mintha kapnánk egy új szekrényt, tele hellyel. S bár egyenlőre csak pár zsákot használtunk fel, a többi igen-igen jól fog jönni a későbbiekben, amikor majd a kinőtt kisruhákat kell eltárolni. A lényeg, hogy irtó hatékonyak voltunk tegnap!!

Elvileg holnap Ricsi hozza a kanapét... Nagyon kíváncsiak vagyunk!  Eddig jól haladunk asszem...

A 24. hét és az új szerzemények

Ma betöltöttük Kisbóbivala 24. hetet. A 20 hetes ultrahang után valahogy ez a dátum egy amolyan újabb, megugrandó akadály volt számomra, amit nagyon vártam. Tudom, hogy bármikor bármi történhet, akár még az utolsó pillanatban is, ám én erre nem gondolok. Most pedig már pláne nem, mivel ettől a terhességi kortól mondják, hogy jó eséllyel életképes lehet már a baba, különös tekintettel az aprócska tüdejére. Mindenesetre most itt tartunk és tudom, hogy fejlődik szépen és napról napra előrébb vagyunk. A kalkulátorom szerint ma már 30 cm lehet és kb. 600g. Na, ez tuti, hogy nem így van, mivel már a 20 hetes uh-n 450g-ra becsülték a méretei alapján, úgyhogy ha az akkori kalkulátor szerintit összevetem a mostanival, akkor most kb. akár 900 g is lehetne... Meg persze kiskutya is lehetne, meg vörös hajú is, sőt akár fogai is lehetnének... Szóval nem nagyon adok már erre a netes kalkulátorra, úgy lesz tökéletes a bébink, ahogy lesz. Ez mi sem példázza jobban, mint Anyabóbita új, friss pocakfotója, melyet reggel kattantott el. Szerintem megen nőttünk:

Amúgy a bababútor rendelés után a hetem a további,  Csilluval közösen összeállított babaholmi listán szereplő és hiányzó dolgok felkutatása, összevaterázása és beszerzése jegyében telt és ismerve magamat, addig nem is fogok leállni, amíg meg nem lesz minden, amit szeretnék. Már mondtam is Ricsinek, hogy elgondolkodtam, mit fogok csinálni, ha mondjuk április közepére meglesz minden... Rájöttem. Semmit. Végre! Addigra már tényleg nagy eséllyel elvisz a GreenPeace, mint veszélyeztetett példányt, de ha nem, akkor naphosszat elnyúlva fogom kézbe venni végre azokat a babákról és mamákról szóló oktató-nevelő könyveket, amik rendelkezésre állnak már most is ugyan, de nem érek rá olvasni őket. Akkor majd minden nap végigsimítom a szememmel a kész Bóbita-szobát, és elégedett nyugalommal valamint a fejemben rengeteg babagondozási tudással várom, hogy a családunk legifjabb tagja megérkezzék. Szép és idilli kép. És asszem ez az, ami sosem fog bekövetkezni, mert nem hiszem, hogy valaha is elkészülök...

Azért szép lassan haladunk. Először is szerdán sikerült elhoznom a teszveszes kiskádat, nagyon klassz szerintünk, Apabóbita is örvendezett, mikor meglátta. Azonnal engedett is bele vizet, hogy ellenőrizze, nem ereszt-e... Amúgy van benne egy szappan és egy sampon adagoló (ezeket úgysem fogjuk használni), egy hőmérő és ami nálunk szempont volt, hogy leeresztős, nagyon szuper a dugó technikája is. Van hozzá slag és persze frankó állvány, amire majd akár a kis kifogóját is rátehetjük illetve a fürdetőjét is. És akkor íme az eredeti áron cakkumpakk 24 ezer Ft-os szett 5 rongyért :

Aztán szintén szerdán mentem azért a kis csomagért, amit egy győri vaterás anyukától vettem. Nagyon cuki H&M-es kistakarója lett Bóbikánknak és ha már ott voltam, vettem párszáz forintért néhány rugdalózót és body-t is. Az egész volt 3000 Ft, minden mosva-vasalva, a turkálóban nem kaptam volna meg ennyiért...A képen látható kisolló szintén tegnapi szerzemény:

A mai napi termés pedig a kövi képen van: Vaccsúj Aventes sterilizáló kis üveggel, etetőcumival, fogóval, kispohárral (nem tudom, honnan kummantották, de nem is nagyon mozgat, mikor a bolti ár fele volt szinte) - szintén teszveszes. Ezentúl Auchan-os baba-mama hetek jóvoltából 2 db gumislepedő és 2 db (egy fehér és egy beige) csecsemőkesztyű a karmolások ellen... Bár lehet, hogy ilyen fogunk kapni amúgy is, de olyan pofátlanul olcsó volt, hogy nem bírtam otthagyni és Ricsi is csak mosolyog rajta, ha ránéz... A vízhőmérő-kacsát még jómúltkor vettük, hogy azzal mérjem a fürdővizem hőmérsékletét, ugyanis eddig nem mertem fürödni. Nem tudtam, mit jelent a "nem forró" víz. Szóval ilyen dolgok is vannak már:

Ja, elhoztam a Felicitas-os csomagot is a Brendonból, ami a 6. hónaptól dukál a kismamának. Van már ezáltal Mecsek Bébi teamintánk, kis Mam-os cumink (rózsaszín, cuki, de ki tudja...), fogkrém mintánk, Aventes csavaros poharunk és egy csomó szórólapunk is.

Kinéztem magunknak egy szivacsos pelenkázó feltétet is a Kikában és arra vártam, hogy majd ma megvesszük a vásárlók éjszakáján 10% kedvezménnyel. Elmentünk, dörzsöltem vadul a tenyeremet, hogy ezt is kipipálom a listáról, ráadásul nagyon tetszik, mert a drapp-zöld kis készség roppant jól mutat majd a mi kis Cindy bútorcsaládunkon. A Kikalátogatás eredménye: egy nagy büdös semmi!!! Az ott található kb. 24db pelenkázó feltétből egyetlen darab volt az én kis kiszemeltemből, ám hogy-hogy nem, az az egyetlen volt kiszakadva... Először majdnem felrobbantam, hogy mennyire nincs szerencsém, aztán rájöttem, hogy pont leszarom. Valamiért érzem, hogy ez nem hiába volt így és tuti, hogy olcsóbban fogok valahogy hozzájutni! A jövő héten elkezdem a szőnyegmustrát és az ágyneműt, valamint igyekszem lezárni sikeresen ezt a feltét-projektet.

Szóval itt tartunk jelenleg. Kisbóbita nagyon jól viseli a rohangálásaimat és a pörgésemet. Ő a tökéletes gyerek, akivel tökéletesen menetelünk a végcél felé, ami ugye az ő kis fenségesen finom testének bőröm alól történő kibújása május 31-én/tájékán. Nagyon vágyom már szimatolni az illatát, megpuszilgatni a semmihez sem hasonlatosan puha bőrét és megtörölgetni a kakás popsiját. Várom, hogy lebüfizzen, lepisiljen és összekarmoljon, mert az azt jelenti, hogy testközelben van és érzem a kis teste melegét. Szeretném órákon át nézni, óvni, védeni, táplálni és gondoskodni róla. Szeretném még ennél is jobban szeretni, úgy, ahogy senki mást ezen a világon. És ez így is lesz, tudom...

Védőnéninél és doktorbácsinál - immár ötödjére

A tegnapi, friss fogorvosi bejegyzésemmel és egy kis üveg pipikével elmentem délelőtt a védőnénihez.

Megkérdezte, hogy bírom ezt a hideget, mire én közöltem, hogy lubickolok benne! Élvezem, hogy összehúzódnak az ereim, vénáim és minden sejtem, amitől kevésbé leszek bálna. A gyakorlatban ez úgy zajlik, hogy a lakásban a cipő felhúzása még kellemetlen, mert nagyon szorít bekötéskor, köszönhetően a pufi szendvics-lúdtalpbetétnek és a még pufibb lábfejemnek. Amikor azonban kimegyek az utcára, írd és mondd ötös perc alatt tudhatom magaménak a legtökéletesebb lábbelit. Múlt héten több este is sétáltunk Apabóbitával jó másfél órákat és mikor hazaértünk, szinte lötyögött a cipőm és újra volt bokacsontom, illetve erek és inak a lábaimon. Aztán elnyúltam (mert a kismamának kell a pihenés) és reggelre ismét alig bírtam/om beszuszakolni a lábamat a papucsba. És ez most már mindennapos. Mondhatom, hogy se a fekvés, se a polcolás nem ér semmit a vizesedésre nekem, egyedül a séta a fagyos győri utcákon, de az nagyon fincsi! Mindemellett persze a lakásban úgy érzem, hogy olyan nemolyanjó, kiérve viszont fellélegzek, mintha valaki leszállt volna a tüdőmről. Szuper érzés! Persze az nem olyan cukiság, amikor a mínusz tízben a szél a pofámba hordja a havat, de néha az is jobb, mint a takaró alatt dunsztolódni.

Szóval klassz a hideg, szuperul is vagyok, égek a tettvágytól, hogy mindennap nézzek-kutassak valamit Bobókának. Védőnéni mondta is, hogy örül, hogy ennyire kihasználom az energiáimat, kell is, mert nincs messze az az idő, amikor már akár a mozgás is nehezemre fog esni. Említette, hogy a legközelebbi találkozásunkkor megbeszélünk majd egy időpontot családlátogatásra, amikor is eljön hozzánk (jó, ez evidens, hogy nálunk lesz és nem a Plazában futunk össze) és beszélünk a kórházi előkészületekről, kelengyéről, szülésről, szoptatásról és minden ilyen hasonló fincsiségekről. Nagyon várom már!! Mondtam neki, hogy oké, csak nekem még van egy csomó dolgom, mert jön majd hozzánk Kriszti Szabolcsa festeni március végén, április elején jön a Bóbibútor, aztán jönnek anyuék segíteni rendezkedni... Közölte, hogy nem túloztam, amikor azt mondtam, hogy sokat ügykezelek... 

Megnézte a cukros papíromat, nagyon örült, hogy ilyen jó kis értékeim lettek. Az egyéb véreredményeimet is jónak ítélte, mert az eltérések szerinte olyan minimálisak, amik bőven beleférnek a referencia tartományba, legalábbis a várandós tartományba, merthogy a kórházban kiadott ref.értékek egyszerű halandó emberre vonatkoznak. Mértünk vérnyomást is, súlyos 95/60... Aztán gondoltam jöjjön, aminek jönnie kell, sőt igazából már nem is érdekel ez a hülye súlykontrollálás, úgyhogy egyszer élünk: még a cipőmet sem veszem le a méréshez! Lemondóan ráálltam a mázsára és oda se néztem, csak vártam, mit mond a védőnő. Legnagyobb megdöbbenésemre közölte, hogy teljesen feleslegesen sipárogtam eddig, ugyanis az elmúlt hónap súlygyarapodás mindösszesen 20, azaz betűvel is kiírva húsz dekagramm!! És eddig cipőben mértük, most meg még a félkilós csukám is rajtam volt... Nagyon örültem! Na, ettől még nem gondolom, hogy nádszál vagyok és csudálatos, de azért igazán üdvözítő. Így is 7 kg-nál tartok, ám a védőnéni arra is felhívta a figyelmemet, hogy szerinte ebből kb. 3kg tuti víz... Nagyon aranyos tőle, hogy még ő vígasztal és nem piszkál, hogy mit egyek és mit ne... A vizeletemet is megnézte, minden a legnagyobb rendben vele.

Közben volt egy érdekes momentum is. A rendelő helyiségbe bejött egy gyerekorvos néni és elkezdett mesélni egy sztorit egy kisgyerekkel kapcsolatban. Nagyon aranyosnak találtam, s amikor elment, meg is kérdeztem a védőnőt, hogy ő itt praktizál-e. Erre így válaszolt: "Nem, ő egy másik körzet orvosa, nekünk másik doktornénink lesz!" Nagyon fura volt hallani ezt a mondatot, de közben olyan bensőséges is... Nekünk, doktornénink, Kisbóbinak és nekünk... Örültem, hogy ilyen védőnénink van, aki szinte kicsit utánfutóként a családunk része lesz és a háttérből figyeli a Csemeténk fejlődését.  Ez nem olyan csöpögős dolog akar lenni, hanem olyan igazi segítő szándék és ennek örülök. És én sem akarok csöpögős és érzékeny lenni, de napról napra adódnak olyan egyes momentumok, amik rávilágítanak arra, hogy mekkora változás előtt állunk.

Szóval teljes elégedettséggel távoztam a szeánszról és készültem a délutáni doktorvizitre. Közben elmentem Krisztiért és Hannáért, elvittem őket a szemészetre, ahol kisnyuszinak meggyógyította a doktornéni a bal szemét az elzáródott könnycsatornája miatt. Bár nem tudjuk, mi történt pontosan, mert Krisztit kiküldték(!) a kezelőből, úgyhogy csak Hanna ordítására és a később kapott kezelőlapra hagyatkozhattunk, de hősiesen viselte a lányka a beavatkozást. Aztán hazatranszportáltam őket és egy közös kávé elfogyasztása után hazamentem. Apabóbita hazajötte után átballagtunk a terhesgondozásra.

A doktor kikérdezett, hogy vagyok, vérzés-görcs-folyás nincs-e, aztán mikor mondtam neki, hogy semmi-semmi, bár néha érzek bizonyos méhösszehúzódásokat (szerintem azokat), azt mondta, hogy ez tök természetes, de azért megvizsgál, hogy megnyugodjunk. Bár nem voltam ideges, de örültem azért a vizsgálatnak. Mindent rendben talált, a méhszájam teljesen zárt, simán megkaptam rá a 3000-est, majd felültetett és meghallgattuk kis időre Boborjánt is, ahogy zakatolt a kis szíve. A laboreredményeimet ő is jónak minősítette, s amikor kérdeztem, hogy nem kellene-e vasat szednem, azt mondta, nem szükséges egyenlőre, de azért nyomott egy Femibion vasas papírt, hogy esetleg ezt, de a durva vasnak nem látja még szükségét.

Mindenesetre örvendetes, hogy újra jó hírekkel és egy március 6-i következő időponttal távoztunk. A Kicsinyünk neme megint nem került szóba, így továbbra is a február 24-i 4D-ben bízunk... Szumma: jól vagyunk mindketten, Bóbikánk is és Anyabóbi is!

 

Fogorvosnál

Újabb kötelező vizsgálathoz érkeztem: mára volt időpontom a maratoni kutatómunka eredményeként megtalált körzeti fogorvosomhoz.

Kunbélakettőn rendel és nagyon kedves fogdoktornő Dr. B.E. Mivel alapon sem félek a fogorvostól, így most sem parázva, hanem az eztistudjukle érzéssel mentem oda, annál is inkább, mert tudtam, hogy túl sok gixer nincs a szám belsejével.

Az időpont megléte ellenére közel fél órát várni kellett, de rá kellett jönnöm, hogy már csak azért sem fog engem senki előrevenni, mert bekerültem a nyugdíjasok kategóriájába, vagyis gondolják, hogy pocakos kismama úgyis ráér. A lényeg, hogy bekerültem. Szép rendelő, kedves asszisztens, sok és modern gép (már így laikusként). Szájtáti, megállította a néni, hogy van 4 tömött fogam és amúgy szépen gondozottak, csak van egy kis fogkövem. Megkérdezte hol voltam eddig fogászaton és mikor utoljára, majd szépen leszedegette a kavicsot a fogaimról és kicsit át is polírozta. Úgy ömlött a számból a vér öblítéskor, mintha muszáj lett volna, de abban mindketten egyetértettünk, hogy kismamaként ez tök normális, kb. így zajlik minden második fogmosásom is. Aztán megkérdezte, mikorra várjuk a bébit, megmondtam, majd beírta a kiskönyvembe, hogy "Kezelt fogazat". Dátum, pecsét, köszönöm, viszontlátásra, jó egészséget.

Csupa szépek a fogaim és egészségesek is. Ez jó. Meg az is, hogy újabb pecsét került a könyvecskénkbe. Holnap pedig meglátogatjuk a védőnénit és a doktorbácsit és elmondjuk nekik, hogy Anyabóbitának milyen mocskosul vizes a lába... :)

A hétvégi betyár

Sajnos a videós rögzítés már elég későn jutott eszembe, de szerintem nem kell sokáig várnom, hogy újra alkalom nyíljon és akkor szemfülesebb leszek.

Arany Kisbobókám szombat este is megkezdte fél 11 körül a randalírozást a hasbőröm alatt, ahogy szokta. Mire 11 lett, apukája már elszunyókált és sajnos lemaradt az akaratomon kívüli hastáncomról. A Csöpp olyanokat ficánkolt, hogy néha már rá kellett szólnom félhangosan (apát fel nem ébresztve), hogy "a teremburáját Te gyerek, ez már szinte fáj ám!". Na, nem mintha hatott volna a szöveg és igazából még élveztem is, hogy ennyire jól érzi magát a Bőrömben (hihihi... :D ), de néha már tényleg szinte kellemetlen volt. Volt egy időszak - pár perc -, amikor szerintem a csuklását érezhettem, mert annyira szabályos időközönként és azonos ütemben moccant, de azon túl ütött-rúgott, ahol ért. Az alvósruhámat felhúzva láttam, ahogy a köldökömtől jobbra erősen nyomkodja ki a hasamat, ilyenkor jókat mosolyogtam rajta és megsimiztem minden kis mozdulatát...

Amikor már aztán eszembe jutott, hogy gyorsan kapom a telefonomat és elkezdek vele kamerázni, a készülék által kibocsátott videózást segítő vakufénnyel szerintem úgy telibe világítottam a hasamat, hogy attól egy kicsit berezelt. Nem tudom másnak tulajdonítani, mert miután felvillant a lámpa erős fénye, jó másfél percig hiába vettem a hasamat, nem is történt semmi. Aztán volt még egy félszeg kis mozdulat, de annyira kevéske, hogy fel sem töltöm ide. A lélegző bálna gyomrom pedig csak max. akkor lenne érdekes, ha nem csak engem ábrázolna, hanem közvetve a bébinket is...

Amúgy ma, miután belenéztem a tükörbe, megfogadtam magamnak, hogy bár sok folyó van Győrben, igyekszem elkerülni az összes partszakaszt, mert a végén még megjelenik egy csapat GreenPeace aktivista motorcsónakkal, rámugranak, betakargatnak vizes lepedőkkel, majd elkezdenek a víz felé gyömöszölni, mondván: bizonyára öngyilkos bálna vagyok, aki partra dobta magát, ők pedig majd szépen megmentenek engem...

A lényeg, hogy a fiúnklányunk jól érzi magát és remélem, még vagy 14-15 hétig kitart ez a túinvan állapot, legyek akármekkora is...

Bababútor, kiskád és Bóbicuccok

Olyan szinten nem vagyok egyszerű, hogy képes lennék gyomorfekélyt kapni azon felelősségtől, hogy milyen színű és formájú babakádat vegyünk Kisbóbitának. Persze ennél még nagyobb projekt volt az elmúlt hónapban a kanapé és a babaszoba-bútor kitalálása, amiből bár a kanapét megszültük, a kisszoba berendezésével kapcsolatos döntésképtelenségem rányomta a bélyegét a mindennapjaimra.

A jelenlegi hálószobánk egy 3,4 m-es és egy 2 m-es fala vár a berendezésre és persze itt is próbáltam megtalálni azt az összhangot, ami az izlésünknek is megfelel, a pénztárcánk még elbírja, ám hosszú távra nyújt megoldást. Próbáltunk olyan, minőségű és küllemű bútort találni, ami kisfiúnak és kislánynak is megfelel ha kell, akár 8 éves koráig is, hogy növekedésével csak az ágyát kelljen ifjúságira cserélni és odapasszintani egy íróasztalt. Jelentem, ez egy rohadtmocskos nehéz feladat.

Azt már le sem írom, hány variációt néztem át a neten éjjelente hányóráig, hány bútorüzletben voltam és voltunk Szombathelytől Budapestig, mire odáig jutottunk, hogy nagyjából eldöntöttük: a Faktum Kolibri Narancs bútorcsalád egyes elemeit fogjuk megvásárolni, ha eljön az ideje. Mivel 4-5 hetes szállítási határidőt mondtak a boltban, így úgy gondoltuk, hogy ráérünk március elején megrendelni, március vége felé festetünk, aztán így áprilisra itt lesz a bútor, én meg már jól elbálnásodva ráérek akkor majd a dekorálással foglalkozni.

És ekkor jött el a tegnap este, amikor gyanútlanul felmentem a szokásos aukciós oldalakra. Egyiken megláttam egy Kolibri kiságyat és gondoltam, milyen jó lesz, mert használtan megvéve spórolunk rajta egy huszast. Azért ráléptem a már megszokott bababútoros oldalakra, hogy megnézzem, pontosan mennyi is lenne az annyi, amikor megdöbbenve tapasztaltam, hogy az egy héttel ezelőtti árak min. 10%-al magasabbak... Pánikba esve kutattam mindenféle oldalakon, több helyen már, mint kifutó modell szerepel a kiszemeltünk, úgyhogy Ricsivel gyorsan megvitattuk, hogy a mai napot mindenképpen a Faktum egyik márkaboltjában kell indítanunk, hogy meggyőződjünk róla, mi a helyzet. Addig nem akartam megvenni a használt kiságyat sem, meg meg nem tudom, mi van, mert ha nem kapok hozzá további elemeket vagy csak ultra drágán, akkor le kell mondjunk róla.

A budaörsi RS-be mentünk végül, ahol aztán jött a hidegzuhany: gyakorlatilag ma még rendelhetünk a régi áron náluk, amúgy február 1-től árváltozás volt, ami pl. egy ágyneműtartó esetében annyit tett, hogy 11ezer helyett 16ezer, nagyszekrénynél 82 helyett 89 stb. Szóval nem gyenge a drágulás. Gyorsan rájöttünk, hogy itt és ma döntést kell hoznunk, addig nem mehetünk haza, mert bukunk nem keveset. A nézelődés közepette észrevettünk még másik két bútorcsaládot is, amiket minél többet néztünk, annál jobban tetszettek. A variálások után a döntést délután hoztuk meg, melynek értelmében április első hetében fog megérkezni Kisbóbitánk vadiúj Faktum Cindy bútorcsaládja! Annyira kis vidám bútor, hogy az ember csak nézi és olyan kis meleg érzése támad! Nagyon örülünk, hogy emellett döntöttünk és mivel ügyes vagyok, még alkudozni is tudtunk kicsit a hölggyel, mivel nem kevéske összeg lesz a vége... Beszéltem közben Krisztivel is és bízunk benne, hogy március végén Szabolcs tud jönni Bóbi-lakot festeni, melybe aztán be tudjuk passzintani a Csemeténk bútorait. Már nagyon várom!!! 

Közben aztán kb. másfél heti dilemma után leütöttem egy kiskádat is állvánnyal együtt a vaterán. Nagyon komolynak tűnik, mindenképpen leengedőset és állványosat szerettünk volna (a szűk fürdőnk miatt így tudjuk csak kényelmesen megoldani a fürdetést) és sikerült egy klasszat találni, legalábbis reméljük, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket! Ma sajna nem tudtuk elhozni, de sikerült beszélnem az eladóval és a szerdát lőttük be, ami mindkettőnknek jó a transzportra. Akkor talán Ricsi is el tudja hozni a kanapét, úgyhogy lesz egy csomó szerzeményünk jövő héten!!! Apropó szerzemények: a héten Kisbóbita apró dolgokkal is gazdagodott! Eddig ugye volt már meggymagbarija, ami majd melegen tartja őt, most viszont vettem már neki az Ikeában a jól ismert kis plüss takarót (zöldet, mintha tudtam volna, milyen bútort választunk a hétvégén!), egy csomag ikeás fogast, aztán a Tescoból tegnap hoztunk haza 99(!!) Ft-ért 12 db gyerekfogast... Gyengébbek kedvéért 8,25/db... Nem tudom, ezen mennyit szakítanak, illetve kérdés, mennyibe kerül ezek legyártása? Továbbá nem bírtam otthagyni a boltban szerdán egy utazós pelenkázólapot, amin gyerekMicimackós mindenki szerepel ! Ja és még pár hete megvettem akciósan a kifutó Aventes tányérszettet Hannának és Kisbóbinak is, ami három tányérból, egy kanálból és egy villából áll. Jó vásár volt, féláron adták, eredeti árán tuti nem vettem volna meg soha..

És akkor a képek:

Bútor (egyenlőre még katalógusfotó, nem is a legjobb és a valóságban narancssárga és almazöld ):

A kiskád (szintén katalógusfotó, állvány nélküli):

Illetve eddigi Bóbicuccok:

Hihihi... Cukiságok! Lassan talán alakulunk!

Cukoreredmény és társai

Megjöttem a "terhesgondi"-ból (nagyon ráérek, hogy ilyen hülyeségeket bírok kitalálni) a véreredményemmel.

Éhgyomros eredmény : 4,8 mmol/L

Vércukor 120' : 4,4 mmol/L ....

Asszem ezt jónak ítélem és most már csak azt sajnálom, hogy nem vagyok 56 kg, mert akkor most tuti nekiugranék egy óriási franciakrémesnek... De legalább ebből a szempontból Kisbóbit nem veszélyeztetem.

Egyéb izéket is néztek, ahol aztán már van egy pár eltérés, bár a hölgyike ránézve azt mondta, hogy ez nem gáz egyáltalán, mert alig tér el. Alacsonyabbak a vörösvértest, hemoglobin, hematokrit és limfocita értékeim, pluszos viszont egy pöttyel a fehérvérsejtszámom. A minuszosokra biztos vasat ír majd a doktor, kivéve a limfocitát, mert az nekem mindig alacsonyabb a Colitis ulcerosa miatt. A fehérvérsejtszámra azt írták több helyen a neten, hogy teljesen normális érték (még az enyémnél sokkal magasabbra is ezt írták), de majd meglátjuk. Még az is lehet, hogy épp volt vmi minimális gyulladásom akármelyik szervemben a vérvétel napján...

Most figyelem, hogy annyira jól kielemeztem én itt mindent, hogy lehet, még a dokit is kihagyom jövő héten és aztán itthon szülök S.K. ...