Meghívó

Már régóta vártam, ma megérkezett végre postán a meghívó a szülésfelkészítő tanfolyamra. Tök cuki, hogy ApaBóbita neve is rajta van! :)

Mivel a megszólítás így szól: "Kedves Kismama, kedves házaspár!", gyorsan közöltem is Ricsivel, hogy ezt akkor bukta, ezen ő mégsem vehet részt... Így jár, aki nem veszi el a gyereke anyját időben! A komoly része a dolognak persze, hogy a papiros részletezi a ránk váró 6 db, Jósika utcában tartandó előadás időpontjait és témáit, illetve a 7. előadást is, ami majd a kórházban lesz, mint szülőszoba-látogatás. Lehetne menni esetleg kismama tornára is, ennek is itt szerepelnek az időpontjai és az ára, ehhez azonban vinni kell vmi igazolást a dokitól, hogy részt vehetek rajta. Még nem tudom, megyek-e, a víz miatt biztosan jó lenne, de sok múlik a csütörtöki uh-n is.

A szülésfelkészítő jövő hétfőn kezdődik, március 5-én 17.45-kor, úgyhogy meglesz minden hétfőre egy darabig a programunk.Az első előadás témája a helyes életmód és táplálkozás lesz. Nem mondom, hogy elkéstünk ezt taglalni, de azért bizonyára lesz, ami jobban lenyűgöz majd...

Mindenesetre már nagyon várom, jó lesz ez összességében és örülök, hogy van lehetőség ilyenen részt venni! :)

Újra Kanizsán

Az ultrahangról már későn értünk haza ahhoz, hogy nekivágjunk a közel háromórás útnak, így szombat reggel már időben indultunk, hogy meglátogassuk anyuékat, mamát.

Csillu, Hanna és Jani már pénteken lementek, így nekik több szerencséjük volt otthon lenni. Hannának voltak jobb és rosszabb pillanatai is, ám nagy többségében azért elmondható, hogy az Anyatapasz mivoltából nem nagyon akart lejjebb adni. Ettől függetlenül azért anyuval és apuval is nagyon jól elvolt, sokat huncutkodtunk.

Csilluék visszakaptak Judit barátnőjétől egy csomó ruhát, négy Babylove-os doboz ruhácskát, amiket követett még egy táska lányruha, amik Judit kislányáé voltak. Ezen felül volt még egy doboz ruci, amiket két hete anyu vásárolt a Lurkó expón. Múltkor már ugye Csillutól is elhoztam 3 doboz ruhát, amiből kiderült mostanra, hogy minden egyes darabnak van létjogosultsága, nemcsak az uniszex darabok, így Dorottyánknak már most rengeteg ruhácskája van! Egyenlőre beszippantottunk mindent a könnyebb tárolás és szállítás érdekében, de amikor már méret szerinti szortírozásra, mosásra és vasalásra kerül a sor, készítek majd egy fotót róluk.

Vasárnap délután indultunk haza a fent említett rengeteg ruhácskával és egy csomó otthoni finomsággal, amikkel anyu és mama pakolt fel minket. Tartok tőle, hogy esetleg ez volt az utolsó kanizsai látogatásunk, míg KisBóbi meg nem születik, de addig is azért majd anyuék még jönnek szerencsére Húsvét körül..

Jut eszembe: péntek délelőtt, még ultrahang előtt vettem Bóbickának a Tescoban két rugdalózót, mert egyrészt le volt árazva, másrészt Disney-s és uniszex, harmadrészt pedig azért, mert  nem bírtam otthagyni...

Mindemellett van még "valaki", aki az első ajándékunk volt a kanizsai Mamától és olyan régóta lakik nálunk, hogy már teljesen beleolvadt a lakás látképébe, épp ezért őt mindig elfelejtettem lefotózni... Szóval Ő Mackó Úr, Dorottya első mackója:

Hihihi... Nagyon jó, hogy végre újra otthon lehettünk és a CsipetBabánk is egy csomó új dologgal lett gazdagabb!

4D-s ultrahang meglepikkel

Fél ötkor találkoztunk a győri mamával és egy jó negyed óra múlva már a Corvin utcai rendelőben bámultuk a bőrfotelből a fal faborítását. Korábban érkeztünk, így sejthető volt, hogy várnunk kell. Egy párocska volt előttünk, akiket érkezésünk után hamar be is hívtak és fel voltam már készülve, hogy akkor minimum egy órát csücssenünk kint, ám egy 10 perc elteltével kijöttek és Maca, a csodaszonográfus minket szólított. Mázlink volt, mert a párocska babája tök rosszul feküdt és még szunyókált is, így míg ők sétáltak egyet "hátha" alapon, mi próbálhattunk szerencsét.

Felfeküdtem, majd zselézés után megpillantottuk a mi kis óriásunkat. Angyalkám akkor 26 hetes és 1 napos lévén már jócskán nem fér rá a képernyőre egészben. A kezdeti fekete-fehér 3D után átváltottunk 4D-be és megpillanthattuk azt a pofit, ami már sokkal kerekebb és teltebb volt, mint a 16-17 hetes felvételeken. Édesaranyos volt, meg is jegyeztem, hogy szép, ámde számomra kisfiúsnak tűnő arcnak vélem. Kérdésre elmondtam, hogy még nem tudjuk KisBóbi nemét és nem azért mert meglepi, hanem mert eddig nem mutatta meg magát.

Nem volt egyszerű "tiszta" képeket készíteni KisBóbitáról, mert egyfolytában hadonászott a kezecskéivel az arca előtt és közben a lábával is kalimpált. Bár az első percekben nyugodtan csücsült a fenekén, később keresztben elfeküdt és felvett egy C alakot, a lábait nekitámasztotta a méhem falának és a továbbiakban így hesszelt. Közben többször láthattuk, ahogy kortyolgat a magzatvízből, az ujjaival vadul szórakozott (egyszer egyesével is leltárba vehettük az összeset, mert mindet egyesével megmutogatta), sőt még azt is láthattuk, hogy a jobb lábának kislábujját külön is tudja mozgatni. És mosolygott, többször is... Miután mindent megnézegettünk, Maca bepásztázott a Baba lábai közé fekete-fehér verzióban és lássatok csodát: óriási szerencsére teljesen egyértelműen meg tudta állapítani, hogy mi a van a Csöpp lábai között! Két tekintélyes méretű szeméremajak rajzolódott ki előttünk, mire a szonográfus meg is jegyezte, hogy: "Ő bizony egy kislány!" Én persze kellően meglepődtem a dolgon és mivel már egyrészt jobban kisfiúra formáltam az agyam, másrészt hallottunk már ezt-azt a közelmúltban, a biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy "És akkor ez most biztos? Nem fordulhat elő, hogy esetleg mégis fiúsodik a végére?" Erre Maca: "Ez?!? Ekkora nunival???!!! Ez a baba 99,9%, hogy kislány!!" És ez már nekem elég volt így! Mindenképpen leszögezem, hogy én mindenkinek - fiúnak és lánynak - egyaránt ugyanúgy örültem volna, csak azért erősködtem ennyire, hogy nem fiú-e, mert az első ultrahang fiús eredménye után én beállítottam az agyamat fiúra és nem nagyon tudtam elszakadni a gondolattól. Ha most átállok lányra és a végén mégis fiú, akkor elég kavarc lenne a fejemben asszem... De úgy érzem, ez már nem fog előfordulni, így lassan, de biztosan kezdem megszokni a gondolatot, hogy egy kislány bújik a pocakomban...

A jó 40 perces mozizás közben azon túl, hogy újra megnéztük, immáron 4D-ben is megnéztük a lányka női mivoltát, természetesen készült egy csomó mérés és vizsgálati adat is. Ezek az alábbiak:

BPD (fejátmérő): 69,2mm

OFD (homlok és tarkó közti távolság): 86,8mm

HC (fejkörfogat): 245,0mm

AC (haskörfogat): 228,3mm

FL (combcsont): 49,9mm

Becsült súly: 1022g

Magzati szívműködés látható, magzatmozgás: normál, placenta helyzete: hátső falon, érettségi foka Grannum I

Köldökzsinór: 3 ér,

szabályos koponyaforma, agyféltekeék, gyakamrák, középagy és hátsó koponyagödör megjelentése normális

normál 4 üregű szív, no abdominal wall defect

gyomortelődés látható, hólyagtelődés látható

Magzatvíz: átlagosnál több

négy végtag, normál női külső ivarszervek

Maca miközben nézegette a babát, megkérdezte, hogy rendben volt-e a cukorterhelésem, mire én közöltem, hogy nagyon is, de sejtettem, hogy ezt nem hiába kérdezi. Aztán csak méricskélt, nézegetett, kérdezte, nem feszül-e a hasam, mondtam, hogy dehogynem majd megkérdeztem, valami gond van-e. Azt mondta, semmi komoly, de az átlagnál több a magzatvíz és ez a későbbiekben nem biztos, hogy annyira jó dolog... Elfogott a pánik és persze kérdezgettem, hogy akkor ez most mit jelent és mi van ilyenkor. Azt mondta, lehet, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot, mivel a magzatvíz háromnaponta cserélődik, így lehet, hogy épp még több van, de azért nincs szerinte gond, mert a baba paraméterei tökéletesek. Mindenesetre elmondta és a papíromra is ráírta, hogy egy hét múlva, illetve csütörtökön menjek be a kórházba egy kontroll ultrahangra, hogy megnézzék, mi a helyzet ezzel a magzatvíz dologgal, és beszéljek a doktorommal is, mert lehet, hogy semmit extra nem lesz, de lehet, hogy egyszerűen csak gyakrabban kell majd mind a babát, mind engem vizsgálgatni a biztonság kedvéért. Hát nem voltam túl nyugodt...

Hamar végeztünk, Maca válogatni kezdett a mentett pillanatképekből, hogy kiválasszuk, melyiket nyomtassa, s közben többször is elmondta (mint ahogy a vizsgálat során is megannyiszor), hogy "Jaj, milyen formás ez a kislány!" Aztán nyomtatott nekünk egy képet és közölte, hogy a bébi arc alapján tiszta anyja... Majd meglátjuk. Kifizettük a vizsgálat díját (ami ugye sajna másfélszeresére emelkedett tavaly óta) és kaptunk egy Pocakosnapló című könyvet is ajándékba a dvd és a kép mellé. Nagyon örültünk és eljöttünk.

Nagyon furcsa érzés volt kilépni a rendelőből. Olyan vegyes. Boldog voltam és könnybe lábadt a szemem, amikor felidéztem magam előtt KisBóbita arcát, mert bár én elfogult vagyok (és engedtessék meg ebben a helyzetben az anyai elfogultság), de olyan szépnek látom ezt a babát... Másrészt pedig elfogott a pánik, hogy Istenem, ugye nem lesz semmi baja ennek a csöpp lánykának, olyan messze van még május 31...Persze, azóta többen is mondták, hogy nem olyan nagy gáz az átlagosnál több magzatvíz, mindenesetre azért jó lenne már, ha csütörtök lenne és megnézné valaki, hogy minden okés-e. Hazaérve felhívtam Busznyák doktort, elmondtam neki, mi a helyzet és ő is mondta, hogy csütörtökön menjek be uh-ra, majd ha megvan az eredmény keressem meg és beszélünk, de ő nem gondolja, hogy aggódnom kellene. Hát ámen, Doktor Úr!

És akkor KisBóbi neve, ami egy kis előélettel bír... Mikor mi Ricsivel összekerültünk, nagyon hamar elkezdtünk gyereknevekről beszélni és ugyanolyan hamar meg is állapodtunk abban, hogy ha kislányunk lesz, Rékának fogjuk hívni, ha pedig fiunk, akkor Ákosnak. Később aztán egy alkalommal (pár éve) Kanizsán járva aput látogattuk a kórházban, amikor Ricsinek feltűnt a kórház neve : Kanizsai Dorottya. Akkor azt mondta, hogy annyira tetszik neki a Dorottya név is, hogy ha valamiért nem Réka lenne, vagy lenne két kislány, akkor mindenképpen erre a névre szavazna. Ebben meg is állapodtunk.

Kismálnánk fogantatása és rövid kis földi léte alatt mi szentül hittük és hisszük most is, hogy ő kislány volt és nekünk Ő volt Réka. Az Ő elveszítésével valahogy egyértelmű volt számunkra, hogy a Réka név is vele együtt felköltözött a mennyekbe, így az is teljesen nyilvánvaló volt számunkra, hogy KisBóbita kislányként a Dorottya nevet fogja kapni. Ezek olyan evidenciák voltak, amiket gyakorlatilag meg sem kellett beszéljünk, szinte egy egymásra nézésből tudtuk, hogy ennek így kell lennie... És most már így is lesz.

Summa summarum: köszöntünk téged Te csodaszép, egészséges és okos Szalay Dorottya!

26 hetesek vagyunk

KisBóbita kábé méretei 35 cm és 760g, de holnap majd úgyis megcáfolódik ez a 4D-n, az tuti. Az nem lehet, hogy egy ekkora baba ennyire kinyomja a hasamat...

Angyalkám nagyon sokat ficánkol, egész jól követhető napirendet alakított már ki. Egyre többször érzem már őt éjszaka is, de egyáltalán nem zavaró mértékben. Most már megfigyeltem, hogy egyszer kel ApaBóbitával fél 6-kor, aztán velem fél 7-kor, mocorog egy sort 11 körül, majd újra 3-4 felé. Este vacsora után, fél 7- 7 körül újra aktív, de a legdurvább húzásai 11 körül vannak. Néha horrorfilmbe illő mozdulatokkal lep meg és nem is mondhatnám, hogy minden rúgása kellemes... Sajnos valószínűleg a laparoszkópiás műtétek miatt elég érzékeny a méhem fala az operációs hegek környékén, babus pedig kiváló érzékkel tud ezekre a helyekre odazúzni. Persze, nem haragszom érte, de az tuti, hogy lesz miről beszélgetnünk, ha kibújik a testemből!!

Emellett ami kellemetlen, hogy az alvás néha katasztrófaszámba megy, nincs olyan, hogy jó testhelyzet. A szopipárna sokat segít, beveszem a lábaim közé és ezzel meg tudom támasztani magam jobban. Az orrdugulás illetve az orr-és fogínyvérzés mindennapos barátaim, már szinte fel sem tűnik. A hajam baromi gyorsan nő és egyáltalán nem hullik, a lábam vizesedése pedig szintén a mindennapok része. Sokszor veszek nagy levegőket, amiből olykor nincs elég és egyre gyakrabban fáj a hátam. És persze a fent említett Víziszörny úszkál a belsőmben ...

Új élményünk, hogy egyértelműen SZERETI az apukája hangját! Ha esetleg rosszabb napja van és kevesebbet mocorog a szokásosnál (amitől én persze egy kicsit aggódom), akkor ha szólok Ricsinek, hogy beszéljen a gyereke fejével, ő pedig elkezd duruzsolni a pocakomhoz, tuti, hogy fél percen belül elkezd ficánkolni! Nagyon szeretem érte! Van már daluk is, Apa előszeretettel énekli neki esténként a Vuk-ot, majd általában elmeséli neki a napi történéseket és állandó útravalónak megkapja Csöpp feladatként a gyarapodást és a növekedést. Nagyon érdekes figyelni kettejük kommunikációját. Ám magam is észrevettem, hogy van, hogy csak erősebben gondolnom kell Bóbickára és sokszor akár a "szokott időn" kívül is megmozdul...Nem sokat, csak egy-egy piszkálással megtisztel. Mintha tudatni akarná velem, hogy "Figyelek ám, itt vagyok, minden oké velem, csak most pihengetek kicsit!" Arany kis pofám! Fúúúú, de várom már, hogy láthassam...

A bendőm szörnyen nagy, legalábbis szerintem óriási a várandósságom korához képest. Készítettem róla megint képet, mert még vállalható. Tartok tőle, hogy lesz még olyan helyzet is, amikor már nem fogok tán fotót sem csinálni, mert annyira gáz leszek... Nem szégyenlem, véletlenül sem, csak el sem tudom képzelni, mi lesz még a köv. 12-14 hétben, amikor a tényleges gyarapodás kezdődik. Ha szerencsém lesz, sikerült Apa születési paramétereit örökölni és lesz egy 4200 g-os Bóbickánk... Na mindegy, a kép:

Holnap délután 5-re megyünk 4D-re. Nagggggggyon kíváncsiak vagyunk, hogy mi rejlik KisBóbi lábai között! Mindemellett pedig van egy fura gondolatom is. Annyira megszoktam már, hogy Ő nem fiúcska és nem lányka, hanem KisBóbi, hogy nem is tudom, mi lenne, ha megmondanák... Tudom, hogy hülyeség, de fura lenne. Mindenesetre nagyban megkönnyíteni pár döntést a továbbiakban (kisruhák, egyéb dekoráció tekintetében például), bár ezek őszintén szólva egyáltalán nem érdekelnek. Ezen kívül nem is fűzök sok reményt a holnapi naphoz, tekintettel arra, hogy Csöppünk 5 körül általában durmolni szokott, úgyhogy nem tudom, mit kell majd bevessek, hogy aktivizálja magát... Mielőtt bárki kérdi, miért ekkor megyünk, hát csak azért, mert ezt az időpontot kaptuk, pedig már jó korán bejelentkeztem..

Bármi is történjen holnap, ha ébren, ha alvás közben, de látni fogjuk a kis közös többszörösünket és ennél nincs fontosabb!

100 nap...

van még vissza május 31-ig. Már nagyon várom, kicsit félek is, hogy tudok majd helytállni mindenben, de biztosan menni fog. Muszáj mennie, mert másként nem lehet.

Szóval Bóbi, a mi KisBóbitánk kb. száz nap múlva érkezik.. Sok dolgom van még addig...

A betöltött 25. hét

Szépen növekedünk, magam részéről elmondhatom, hogy talán túl szépen is... Estére, sőt sokszor már délutánra is valóban zsírbálna-feeling uralkodik el rajtam, ilyenkor mindenkinek jobb, ha nem kerülök egész alakos tükör közelébe.

A lábdagadás mintha kicsit lejjebb adta volna, vagy az is lehet, hogy nemes egyszerűséggel már olyan szinten megszoktam, hogy már észre sem veszem. Amúgy épp tegnap beszéltük Ricsivel, hogy egyáltalán nem vagyok szörnyű kismama, nem sipítozom, nem károgok, nem picsogok sütiért és fagyiért, illetve csokis ecetes uborkáért, nem szoktam hisztizni, pityeregni és jeleneteket rendezni. Én vagyok az ideális nagyhasú nő, benne egy kb. 35 cm-es gyerekkel.

A héten újabb szerzeményekkel gyarapodott kis családunk. Először is meghozta Ricsi Pestről a kanapékat. Egyenlőre csak a cégükhöz vitte ki és ott jelzésértékkel összeállították a kollégájával, hogy az esetleges hibái kiderüljenek, de egyenlőre úgy néz ki, hogy minden okés vele. Lehet, hogy majd csak akkor kerül haza, ha megvolt a festés és avval együtt kikerül a jelenlegi kanapé-szett. Szóval íme a fotók a kész, még félig fóliázott kettes- illetve hármas kanapéról:

Bízunk benne, hogy jól fog itthon mutatni és kellően kényelmes és praktikus is lesz.

Ezen felül Csillutól kaptunk már most egy csomó cuccot, amit szerdán elhoztam. Így van már hordozónk és mózesünk, amihez a babakocsi vázat és a sportülést majd ők hozzák el, ha már szükség lesz rá, addig Csibefej Hanna használja. Van továbbá csudijó játszószőnyegünk, légzésfigyelőnk, sok-sok kisruhánk (egyenlőre nagyobbak), amikből ma kiválogattuk az egyértelműen lánykás dolgokat és azt egy dobozba tettük, hogy azt egyben vissza is tudjuk adni, ha Bóbit fiúnak titulálják a 4D-n. Kaptunk cumisüveget, textilpelust, kifogót, melltartóbetétet, kókuszpólyát és még több apróságot. Nagyon nagy segítség minden dolog, úgyhogy innen is mindent köszönünk!

Pénteken aztán vett még pár dolgot, amik szintén a listán voltak, így egyre fogyatkoznak azon dolgok, amiket be kell szerezni, de azért még akad néhány... Szóval vettem nagyon jó minőségű textilpelust, lepedőt, lázmérőt, előkéket, egy kutyis kifogót, matracvédőt és még csütörtökön 3db fehér pizsirugdalózót a Tescoban. Szóval ezek:

Már nagyon várom, hogy jövő héten Kanizsára menjünk! Egyrészt akkor már együtt meg tudjuk nézni anyuékkal és Csilluékkal a 4D-s felvételt KisBóbiról, másrészt ott is vár ránk egy rakat kisruha, amiket Anyu vásárolt múlt héten a Lurkó-expón. Egy csomó gyönyörű minden, amiket eddig még csak webkamerán keresztül láttunk, de már most tudjuk, hogy köztük van az a kis összeállítás is, amiben valószínűleg hazahozzuk a Csöppet a kórházból! Ja, nem "valószínűleg hazahozzuk", mert szerintem biztos hazahozzuk a gyermekcsét, csak az a valószínű, hogy ABBAN a cuccban hozzuk haza... 

Már jó sok mindenünk van! Hihihi 

Valentin nap

Kicsit kreált és mondvacsinált "ünnepnek" tartjuk Ricsivel mindketten a Valentin napot. Én külön talán még azért sem feltétlen erre az eseményre gondolok ezen a napon, mert nekem 28 éve a február 14-e a kishúgom születésnapját jelenti, akinek innen kívánok még egyszer nagyon sok boldog születésnapot és minden jókat az életben!!

Én továbbra sem tartom azt, hogy csak egyes napokon lepjük meg a másikat apróságokkal, ám ez a Valentin nap más volt, mint a többi, mivel hárman vagyunk már itthon... Persze, most mondhatja mindenki, hogy jaja, igazából csak kétésfelen, mert KisBóbita még bőrön belül figyelget csak, de ha bárkit csak játszásiból csupán egy-két alkalommal is hólyagon rúgná, úgy mint engem, akkor kétsége sem lenne afelől, hogy már most a család teljes értékű tagja... Szóval már a múlt héten engedtem a nyomásnak és megbeszéltük Csöppemmel, hogy akkor kicsit, csak nagyon kicsit, de megemlékezünk erről a napról. Így esett meg az, hogy ma reggel ApaBóbitát két mézeskalács-szívecske várta az asztalon egy levélke társaságában, amit bár fizikailag én írtam, de a tartalmát Kicsinyünk diktálta (leírom ide is, mert a képen nem igazán olvasható):

"Szia Apa!

Anya mondta, hogy hülyeség a Valentin nap, de bökdöstem, hogy én azért szeretnék adni Neked valaamit, így megvette ezeket a szívecskéket. A katicás tőlem van, a másik pedig Anyától, remélem tetszik! Mézeskalács! Azért is kapod, mert már most nagyon szeretem a hangodat, vidám leszek tőle és nagyon várom, hogy talákozzunk, biztos nagyon aranyos vagy és szerintem nagyon foglak szeretni!! Anya mindig mondja, hogy ő nagyon szeret Téged, Neki pedig mindent elhiszek, nem csapna be!

Szóval bár kis dolog, de fogadd szeretettel és olyan szívesen, mint ahogy én küldöm Neked! Anya is üzeni, hogy szeret és már várja, hogy megpuszilhasson!

Boldog Valentin-napot Apa!! 

Sok puszi! 
KisBóbita"

Apa örült az ajándéknak... Aztán KisBóbi és én, mint AnyaBóbi is kaptunk ajándékot (melyek gyakorlatilag közös ajándékok): egy giga méretű pomelót, aminek már csak negyed van meg, mert a Csöppem befalta vacsorára a többit , illetve egy kis cserepes korallvirágot, amit egyenlőre én fogok gondozni, hogy későbben Bóbicka is tudjon benne gyönyörködni...

Örültem az ajándékoknak, a Majdnemhuszonöthetes pedig hálából egy csomószor oldalba illetve petefészken rugdosott. Köszi babácskám!Remélem, ha majd kibújsz, rászoksz inkább a puszilkodásra...