Valentin nap

Kicsit kreált és mondvacsinált "ünnepnek" tartjuk Ricsivel mindketten a Valentin napot. Én külön talán még azért sem feltétlen erre az eseményre gondolok ezen a napon, mert nekem 28 éve a február 14-e a kishúgom születésnapját jelenti, akinek innen kívánok még egyszer nagyon sok boldog születésnapot és minden jókat az életben!!

Én továbbra sem tartom azt, hogy csak egyes napokon lepjük meg a másikat apróságokkal, ám ez a Valentin nap más volt, mint a többi, mivel hárman vagyunk már itthon... Persze, most mondhatja mindenki, hogy jaja, igazából csak kétésfelen, mert KisBóbita még bőrön belül figyelget csak, de ha bárkit csak játszásiból csupán egy-két alkalommal is hólyagon rúgná, úgy mint engem, akkor kétsége sem lenne afelől, hogy már most a család teljes értékű tagja... Szóval már a múlt héten engedtem a nyomásnak és megbeszéltük Csöppemmel, hogy akkor kicsit, csak nagyon kicsit, de megemlékezünk erről a napról. Így esett meg az, hogy ma reggel ApaBóbitát két mézeskalács-szívecske várta az asztalon egy levélke társaságában, amit bár fizikailag én írtam, de a tartalmát Kicsinyünk diktálta (leírom ide is, mert a képen nem igazán olvasható):

"Szia Apa!

Anya mondta, hogy hülyeség a Valentin nap, de bökdöstem, hogy én azért szeretnék adni Neked valaamit, így megvette ezeket a szívecskéket. A katicás tőlem van, a másik pedig Anyától, remélem tetszik! Mézeskalács! Azért is kapod, mert már most nagyon szeretem a hangodat, vidám leszek tőle és nagyon várom, hogy talákozzunk, biztos nagyon aranyos vagy és szerintem nagyon foglak szeretni!! Anya mindig mondja, hogy ő nagyon szeret Téged, Neki pedig mindent elhiszek, nem csapna be!

Szóval bár kis dolog, de fogadd szeretettel és olyan szívesen, mint ahogy én küldöm Neked! Anya is üzeni, hogy szeret és már várja, hogy megpuszilhasson!

Boldog Valentin-napot Apa!! 

Sok puszi! 
KisBóbita"

Apa örült az ajándéknak... Aztán KisBóbi és én, mint AnyaBóbi is kaptunk ajándékot (melyek gyakorlatilag közös ajándékok): egy giga méretű pomelót, aminek már csak negyed van meg, mert a Csöppem befalta vacsorára a többit , illetve egy kis cserepes korallvirágot, amit egyenlőre én fogok gondozni, hogy későbben Bóbicka is tudjon benne gyönyörködni...

Örültem az ajándékoknak, a Majdnemhuszonöthetes pedig hálából egy csomószor oldalba illetve petefészken rugdosott. Köszi babácskám!Remélem, ha majd kibújsz, rászoksz inkább a puszilkodásra...