26 hetesek vagyunk

KisBóbita kábé méretei 35 cm és 760g, de holnap majd úgyis megcáfolódik ez a 4D-n, az tuti. Az nem lehet, hogy egy ekkora baba ennyire kinyomja a hasamat...

Angyalkám nagyon sokat ficánkol, egész jól követhető napirendet alakított már ki. Egyre többször érzem már őt éjszaka is, de egyáltalán nem zavaró mértékben. Most már megfigyeltem, hogy egyszer kel ApaBóbitával fél 6-kor, aztán velem fél 7-kor, mocorog egy sort 11 körül, majd újra 3-4 felé. Este vacsora után, fél 7- 7 körül újra aktív, de a legdurvább húzásai 11 körül vannak. Néha horrorfilmbe illő mozdulatokkal lep meg és nem is mondhatnám, hogy minden rúgása kellemes... Sajnos valószínűleg a laparoszkópiás műtétek miatt elég érzékeny a méhem fala az operációs hegek környékén, babus pedig kiváló érzékkel tud ezekre a helyekre odazúzni. Persze, nem haragszom érte, de az tuti, hogy lesz miről beszélgetnünk, ha kibújik a testemből!!

Emellett ami kellemetlen, hogy az alvás néha katasztrófaszámba megy, nincs olyan, hogy jó testhelyzet. A szopipárna sokat segít, beveszem a lábaim közé és ezzel meg tudom támasztani magam jobban. Az orrdugulás illetve az orr-és fogínyvérzés mindennapos barátaim, már szinte fel sem tűnik. A hajam baromi gyorsan nő és egyáltalán nem hullik, a lábam vizesedése pedig szintén a mindennapok része. Sokszor veszek nagy levegőket, amiből olykor nincs elég és egyre gyakrabban fáj a hátam. És persze a fent említett Víziszörny úszkál a belsőmben ...

Új élményünk, hogy egyértelműen SZERETI az apukája hangját! Ha esetleg rosszabb napja van és kevesebbet mocorog a szokásosnál (amitől én persze egy kicsit aggódom), akkor ha szólok Ricsinek, hogy beszéljen a gyereke fejével, ő pedig elkezd duruzsolni a pocakomhoz, tuti, hogy fél percen belül elkezd ficánkolni! Nagyon szeretem érte! Van már daluk is, Apa előszeretettel énekli neki esténként a Vuk-ot, majd általában elmeséli neki a napi történéseket és állandó útravalónak megkapja Csöpp feladatként a gyarapodást és a növekedést. Nagyon érdekes figyelni kettejük kommunikációját. Ám magam is észrevettem, hogy van, hogy csak erősebben gondolnom kell Bóbickára és sokszor akár a "szokott időn" kívül is megmozdul...Nem sokat, csak egy-egy piszkálással megtisztel. Mintha tudatni akarná velem, hogy "Figyelek ám, itt vagyok, minden oké velem, csak most pihengetek kicsit!" Arany kis pofám! Fúúúú, de várom már, hogy láthassam...

A bendőm szörnyen nagy, legalábbis szerintem óriási a várandósságom korához képest. Készítettem róla megint képet, mert még vállalható. Tartok tőle, hogy lesz még olyan helyzet is, amikor már nem fogok tán fotót sem csinálni, mert annyira gáz leszek... Nem szégyenlem, véletlenül sem, csak el sem tudom képzelni, mi lesz még a köv. 12-14 hétben, amikor a tényleges gyarapodás kezdődik. Ha szerencsém lesz, sikerült Apa születési paramétereit örökölni és lesz egy 4200 g-os Bóbickánk... Na mindegy, a kép:

Holnap délután 5-re megyünk 4D-re. Nagggggggyon kíváncsiak vagyunk, hogy mi rejlik KisBóbi lábai között! Mindemellett pedig van egy fura gondolatom is. Annyira megszoktam már, hogy Ő nem fiúcska és nem lányka, hanem KisBóbi, hogy nem is tudom, mi lenne, ha megmondanák... Tudom, hogy hülyeség, de fura lenne. Mindenesetre nagyban megkönnyíteni pár döntést a továbbiakban (kisruhák, egyéb dekoráció tekintetében például), bár ezek őszintén szólva egyáltalán nem érdekelnek. Ezen kívül nem is fűzök sok reményt a holnapi naphoz, tekintettel arra, hogy Csöppünk 5 körül általában durmolni szokott, úgyhogy nem tudom, mit kell majd bevessek, hogy aktivizálja magát... Mielőtt bárki kérdi, miért ekkor megyünk, hát csak azért, mert ezt az időpontot kaptuk, pedig már jó korán bejelentkeztem..

Bármi is történjen holnap, ha ébren, ha alvás közben, de látni fogjuk a kis közös többszörösünket és ennél nincs fontosabb!