4D-s ultrahang meglepikkel

Fél ötkor találkoztunk a győri mamával és egy jó negyed óra múlva már a Corvin utcai rendelőben bámultuk a bőrfotelből a fal faborítását. Korábban érkeztünk, így sejthető volt, hogy várnunk kell. Egy párocska volt előttünk, akiket érkezésünk után hamar be is hívtak és fel voltam már készülve, hogy akkor minimum egy órát csücssenünk kint, ám egy 10 perc elteltével kijöttek és Maca, a csodaszonográfus minket szólított. Mázlink volt, mert a párocska babája tök rosszul feküdt és még szunyókált is, így míg ők sétáltak egyet "hátha" alapon, mi próbálhattunk szerencsét.

Felfeküdtem, majd zselézés után megpillantottuk a mi kis óriásunkat. Angyalkám akkor 26 hetes és 1 napos lévén már jócskán nem fér rá a képernyőre egészben. A kezdeti fekete-fehér 3D után átváltottunk 4D-be és megpillanthattuk azt a pofit, ami már sokkal kerekebb és teltebb volt, mint a 16-17 hetes felvételeken. Édesaranyos volt, meg is jegyeztem, hogy szép, ámde számomra kisfiúsnak tűnő arcnak vélem. Kérdésre elmondtam, hogy még nem tudjuk KisBóbi nemét és nem azért mert meglepi, hanem mert eddig nem mutatta meg magát.

Nem volt egyszerű "tiszta" képeket készíteni KisBóbitáról, mert egyfolytában hadonászott a kezecskéivel az arca előtt és közben a lábával is kalimpált. Bár az első percekben nyugodtan csücsült a fenekén, később keresztben elfeküdt és felvett egy C alakot, a lábait nekitámasztotta a méhem falának és a továbbiakban így hesszelt. Közben többször láthattuk, ahogy kortyolgat a magzatvízből, az ujjaival vadul szórakozott (egyszer egyesével is leltárba vehettük az összeset, mert mindet egyesével megmutogatta), sőt még azt is láthattuk, hogy a jobb lábának kislábujját külön is tudja mozgatni. És mosolygott, többször is... Miután mindent megnézegettünk, Maca bepásztázott a Baba lábai közé fekete-fehér verzióban és lássatok csodát: óriási szerencsére teljesen egyértelműen meg tudta állapítani, hogy mi a van a Csöpp lábai között! Két tekintélyes méretű szeméremajak rajzolódott ki előttünk, mire a szonográfus meg is jegyezte, hogy: "Ő bizony egy kislány!" Én persze kellően meglepődtem a dolgon és mivel már egyrészt jobban kisfiúra formáltam az agyam, másrészt hallottunk már ezt-azt a közelmúltban, a biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy "És akkor ez most biztos? Nem fordulhat elő, hogy esetleg mégis fiúsodik a végére?" Erre Maca: "Ez?!? Ekkora nunival???!!! Ez a baba 99,9%, hogy kislány!!" És ez már nekem elég volt így! Mindenképpen leszögezem, hogy én mindenkinek - fiúnak és lánynak - egyaránt ugyanúgy örültem volna, csak azért erősködtem ennyire, hogy nem fiú-e, mert az első ultrahang fiús eredménye után én beállítottam az agyamat fiúra és nem nagyon tudtam elszakadni a gondolattól. Ha most átállok lányra és a végén mégis fiú, akkor elég kavarc lenne a fejemben asszem... De úgy érzem, ez már nem fog előfordulni, így lassan, de biztosan kezdem megszokni a gondolatot, hogy egy kislány bújik a pocakomban...

A jó 40 perces mozizás közben azon túl, hogy újra megnéztük, immáron 4D-ben is megnéztük a lányka női mivoltát, természetesen készült egy csomó mérés és vizsgálati adat is. Ezek az alábbiak:

BPD (fejátmérő): 69,2mm

OFD (homlok és tarkó közti távolság): 86,8mm

HC (fejkörfogat): 245,0mm

AC (haskörfogat): 228,3mm

FL (combcsont): 49,9mm

Becsült súly: 1022g

Magzati szívműködés látható, magzatmozgás: normál, placenta helyzete: hátső falon, érettségi foka Grannum I

Köldökzsinór: 3 ér,

szabályos koponyaforma, agyféltekeék, gyakamrák, középagy és hátsó koponyagödör megjelentése normális

normál 4 üregű szív, no abdominal wall defect

gyomortelődés látható, hólyagtelődés látható

Magzatvíz: átlagosnál több

négy végtag, normál női külső ivarszervek

Maca miközben nézegette a babát, megkérdezte, hogy rendben volt-e a cukorterhelésem, mire én közöltem, hogy nagyon is, de sejtettem, hogy ezt nem hiába kérdezi. Aztán csak méricskélt, nézegetett, kérdezte, nem feszül-e a hasam, mondtam, hogy dehogynem majd megkérdeztem, valami gond van-e. Azt mondta, semmi komoly, de az átlagnál több a magzatvíz és ez a későbbiekben nem biztos, hogy annyira jó dolog... Elfogott a pánik és persze kérdezgettem, hogy akkor ez most mit jelent és mi van ilyenkor. Azt mondta, lehet, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot, mivel a magzatvíz háromnaponta cserélődik, így lehet, hogy épp még több van, de azért nincs szerinte gond, mert a baba paraméterei tökéletesek. Mindenesetre elmondta és a papíromra is ráírta, hogy egy hét múlva, illetve csütörtökön menjek be a kórházba egy kontroll ultrahangra, hogy megnézzék, mi a helyzet ezzel a magzatvíz dologgal, és beszéljek a doktorommal is, mert lehet, hogy semmit extra nem lesz, de lehet, hogy egyszerűen csak gyakrabban kell majd mind a babát, mind engem vizsgálgatni a biztonság kedvéért. Hát nem voltam túl nyugodt...

Hamar végeztünk, Maca válogatni kezdett a mentett pillanatképekből, hogy kiválasszuk, melyiket nyomtassa, s közben többször is elmondta (mint ahogy a vizsgálat során is megannyiszor), hogy "Jaj, milyen formás ez a kislány!" Aztán nyomtatott nekünk egy képet és közölte, hogy a bébi arc alapján tiszta anyja... Majd meglátjuk. Kifizettük a vizsgálat díját (ami ugye sajna másfélszeresére emelkedett tavaly óta) és kaptunk egy Pocakosnapló című könyvet is ajándékba a dvd és a kép mellé. Nagyon örültünk és eljöttünk.

Nagyon furcsa érzés volt kilépni a rendelőből. Olyan vegyes. Boldog voltam és könnybe lábadt a szemem, amikor felidéztem magam előtt KisBóbita arcát, mert bár én elfogult vagyok (és engedtessék meg ebben a helyzetben az anyai elfogultság), de olyan szépnek látom ezt a babát... Másrészt pedig elfogott a pánik, hogy Istenem, ugye nem lesz semmi baja ennek a csöpp lánykának, olyan messze van még május 31...Persze, azóta többen is mondták, hogy nem olyan nagy gáz az átlagosnál több magzatvíz, mindenesetre azért jó lenne már, ha csütörtök lenne és megnézné valaki, hogy minden okés-e. Hazaérve felhívtam Busznyák doktort, elmondtam neki, mi a helyzet és ő is mondta, hogy csütörtökön menjek be uh-ra, majd ha megvan az eredmény keressem meg és beszélünk, de ő nem gondolja, hogy aggódnom kellene. Hát ámen, Doktor Úr!

És akkor KisBóbi neve, ami egy kis előélettel bír... Mikor mi Ricsivel összekerültünk, nagyon hamar elkezdtünk gyereknevekről beszélni és ugyanolyan hamar meg is állapodtunk abban, hogy ha kislányunk lesz, Rékának fogjuk hívni, ha pedig fiunk, akkor Ákosnak. Később aztán egy alkalommal (pár éve) Kanizsán járva aput látogattuk a kórházban, amikor Ricsinek feltűnt a kórház neve : Kanizsai Dorottya. Akkor azt mondta, hogy annyira tetszik neki a Dorottya név is, hogy ha valamiért nem Réka lenne, vagy lenne két kislány, akkor mindenképpen erre a névre szavazna. Ebben meg is állapodtunk.

Kismálnánk fogantatása és rövid kis földi léte alatt mi szentül hittük és hisszük most is, hogy ő kislány volt és nekünk Ő volt Réka. Az Ő elveszítésével valahogy egyértelmű volt számunkra, hogy a Réka név is vele együtt felköltözött a mennyekbe, így az is teljesen nyilvánvaló volt számunkra, hogy KisBóbita kislányként a Dorottya nevet fogja kapni. Ezek olyan evidenciák voltak, amiket gyakorlatilag meg sem kellett beszéljünk, szinte egy egymásra nézésből tudtuk, hogy ennek így kell lennie... És most már így is lesz.

Summa summarum: köszöntünk téged Te csodaszép, egészséges és okos Szalay Dorottya!