Boriságok

Elsőként a második fogacska, ami ma reggelre kukucskált ki végre az ínye alól:

Emellett a KisKisasszony maga a cukorborsóság. 

Beszélget, kiabál, szinte állandóan mosolyog, jókedvű és hallatlan mennyiségű energiával bír. Nem bírjuk megszokni vagyishát azért kezdjük, de nagyon nehéz Vele. Az öltözés, pelenkázás maga a lehetetlenség, emellett folyton rág valamit, ömlik a nyál a szájából és húzza maga után, amerre megy. És megy mindenféle. A lakás legkülönbözőbb helyeiről szedem össze sokszor, kedvenc helye a fürdőszoba, a mosdó alatti rész, ahol Dorka fellépője és a fürdés közben használt játékok, kellékek vannak. Tudatosan megy már oda és rámol, rágcsál. A nappali bútor alsó része (helyhiány miatt) sok játékot tartalmaz, természetesen nem Borinak valókat, hanem társasok, puzzle-k, kirakók vannak szépen egymáson, reggel. Délelőtt már nem. És nem Dorka játszik velük. Pillanatok alatt felpattan bárhol állásba és visz, amit ér. Nemcsak előre, de felfelé is mászik, bemászik Dorka ágyába és nagy kuncogások közepette fúrja bele a buksiját az ágyneműbe. Olyan édes ilyenkor, hogy meg kell zabálni :) Egyértelműen ez a kedvenc játéka. 

Itt Dorkával, kis fegyelmezéssel is, a hároméves sajátos stílusával tarkítva, de nincs időm megvágni...

Emellett a tanulószéket lépcsőnek használja, ha a kanapé mellé állítjuk, akkor azon keresztül a kanapéra, ha a szekrény él, akkor a szekrényre mászik fel, felhasal vagy felül és matat, rág tovább. Irgalmatlan. Dorkának két év alatt egyszer sem használtam az etetőszék biztonsági övét, Borit kötni kell, mert ülésből a tálcára támaszkodva állásba nyomja magát, tekereg, hasra fordul (?!?!), jajj... Sokat perlekedek Vele, hogy vegyen már vissza kicsit, de csak arcul röhög. Akkor meg én is röhögök... :) Nagyon szereti nézni a fák levelét, ahogy fújja a szél, nagyon szereti, ha éneklünk és persze első útja reggel Dorka ágyához vezet, ébredés után már mászik is be a nővéréhez és hajhúzással meg a hátára mászással kelti. Nagyon nagy szerencséje, hogy Dorka ennyire szereti, mert nem úszná meg máskülönben szárazon :) Új szokása, hogy felhúzza az orrát, összehúzza a szemeit és erősen szuszog, közben meg vigyorog, hat ilyenkor hangosan nevetünk. Esküszöm, direkt bohóckodik... :) 

Továbbra se alszunk éjjel, tényleg teljesen leszoktam már az alvásról mondhatni. Rosszabb esetben fél óránként keltünk, jobb esetben két órát is alszik egyhuzamban, ilyenkor szinte kipihentnek érzem magam. Ébredésekkor általában szopizik is, bújnia is kell nagyon, hiányol. Az esti lefekvés utáni második-harmadik ébredése után (tíz-tizenegy óra körül) már vissza se teszem az ágyába, hanem lekerül a földön levő szivacsra, ahol addig én feküdtem. Én már előre "megágyazok" magamnak a szivacs mellé, innentől az én fekhelyem egy négy rétegnyi takarókból és pokrócokból álló kb. fél méteres sáv, ezen "alszom" éjjelenként, Bori pedig a 80*200-as szivacson tekereg, kukacoskodik, mászik széltében-hosszában. Ez van. Még jó, hogy Dorka a saját ágyában elvan, bár nem mindig, van, hogy pityereg, hogy Ő is szeretne köztünk aludni, így volt már, hogy hárman feküdtünk a földön. Persze, jó lenne a 165*200-as kanapé a nappaliban, de Bori kiszámíthatatlan és inkább alszom a földön és billenjen orra a 10 centiről a szőnyegre, mint leessen a magasból. Biztos lesz ez majd másmilyen is. Talán én is alszom még valaha ágyban, Apa mellett, kettesben. De nem akarok sokat. Finomítok. Talán én is alszom még valaha...

Bori összességében a legklasszabb kishúg, bárki megmondhatja. A legjobb dolog, ami történhetett velünk Dorka születése után, hogy egy ilyen kis Csudaságot kaptunk az élettől ajándékba :)

Anyák napja 2015

A legnyálasabb és legvigyorgósabb kislányaim, a virágom és az ajándék festményem, rajta mindenki kézjegyével

Köszönöm, hogy Vagytok, és hogy lehetek Nektek!

Köszönöm RicsiApaBóbita!

❤❤❤

A szemvizsgálat és az eredmény

A hároméves státusz alkalmával elvégzett látásvizsgálat után mindenképpen szerettem volna mielőbb a végére járni ennek a nemlátomakicsiket dolognak, annak ellenére is, hogy a védőnő azt mondta, szerinte nem komoly a dolog, valószínűleg vizsgálat után visszarendelnek minket egy fél év múlvára, addigra meg bármi lehet. Valamiért aggasztott a dolog, jobban, mint anno a folytonos visszakérdezések, akkor valahogy éreztem, hogy nem szervi baja van Dorkának, hanem csak "szórakoztatja a dolog", ám azért jobb a békesség. (nem mellesleg az akkori hallásvizsgálat óta egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor hallottam Tőle azt, hogy "Mit mondtál?" A fehérköpeny gyógyító hatása...) Szóval tudtam, hogy ez az, amire nem fogok várni hónapokat sztk alapon, így kértem időpontot annak a doktornőnek a magánrendelésére, aki anno Dorkát vizsgálta egyhónaposan, akkor is nagyon kedves és szimpatikus volt, jó szakember is állítólag. Így esett, hogy már csütörtök délután mehettünk is a belvárosi rendelőbe. 

Itthon most is többször meséltem a vizsgálatról, hogy (vélhetően) mi fog történni, és Dorka tényleg nagyon figyelt is, ennek megfelelően pedig valóban roppant ügyes és együttműködő volt. Nagyon ügyesen tudta mutatni a doktornő kérésére, hogy az adott képeken látható kis "kezecske" merre áll és nagyon hamar ki is derült, hogy itt sem látja a kisebbeket. Megkapta a bizonyos fém szemüvegkeretet, a szemdoktor cserélgette benne a lencséket és kisvártatva megszületett a diagnózis is nagy döbbenetemre: Dorka bal szeme +1-es, a jobb +0,75-ös, megkaptuk a kis papírunkat, amivel elballaghatunk az optikus boltba és a kishölgy választhat magának egy szemüveget állandóra, merthogy bizony kell neki... Egy darabig (őszintén szólva még most is) csak cikáztak a gondolataim, nem értettem, hogy most mi meg hogy, de leginkább, hogy hogy lehetséges ez, miért nem vettünk észre semmit eddig, hogy nem is szokott hunyorítani, se panaszkodni, hogy a fáj a szeme, feje vagy hogy nem lát bármit is. Aztán rá is jöttem hamar, hogy ha fájdalma nem volt, miért is panaszkodott volna? Honnan is tudná, hogy mit jelent valójában élesen látni? Számára az a természetes, ahogy most lát szemüveg nélkül és ha ott az homályos, akkor az. 

A vizsgálat után Borival és Apával találkoztunk az Árkádban, volt egyéb dolgunk is, ám ha már ott voltunk be is haladtunk az egyik szemüveges boltba. Nézegettük a kereteket, válogattunk, többet is felpróbált Dorka (hű, de nem egyszerű dolog ez és valójában igazán utána se jártam előzőleg a dolognak), aztán a hölgy mondta, hogy még aznap van lencse-akció, spórolhatunk kilencezret. Tudtuk, hogy kell szemüveg, megítélésem szerint nem is olyan harmatgyenge, így úgy döntöttünk, nem halogatjuk a dolgot nézelődéssel (amúgy sem egyszerű egy ugrabugra Dorkára próbálgatni ezt-azt és nem fogjuk végigkoslatni vele az összes optikust, hogy hol találjuk a legcukibb keretet), kértük szépen és mivel közbejött most május elsedike (ahogy Dorka mondta), így mára, másodikára lett kész a szemüveg. Nagyon furcsa, de már most másabb, mint elsőre, szokni kell, valamiért nem éreztem az igazinak, de tudom, hogy az összes közül ez passzolt neki a legjobban és a legfontosabb, hogy úgy tűnik, kényelmes neki, nem zavarja. Ez utóbbit onnan sejtjük, hogy este feltette játék közben a nap kérdését, miután körülnézett maga körül: "Anya, de hol van a szemüvegem?" A fejeden, Angyalom...

gondolkodik

tudálékos kisasszony a cseresznyékkel

Igyekszünk nagyon támogatni, dicsérni és erősíteni, hogy milyen klassz dolog ez és milyen csini nagylány, pláne így ezzel a cseresznyés szemivel, de azért kicsit összeugrik a gyomrom, hogy jaj, hát még csak hároméves, meg hogy mennyi mindennel kell óvatosabbnak lennie, vigyáznia és tudom, hogy ez hol van pl. Ádám allergiájához képest, de most kicsit letaglózott azért belül. Hétfőn voltunk a koraszülött utógondozáson, ott elmondtam a doktornőnek, hogy voltunk a Talpcentrumban saját kútfőből és hogy szupinált betétet javasoltak, mert befelé dől Dorka bokája, vettünk is, van is a cipőjében. Erre mondta, hogy igen, tényleg és látja és dejó, hogy elmentünk és megnézettük és innentől nagyon fontos, hogy itthon is szupinált szandi legyen a lábán folyamatosan, ne mezítlábazzon, kivéve nyáron homokban, fűben (persze, hol? mondtam is, hogy játszótéren biztos nem, amúgy elsőn lakunk, családi házasok, tengerparton élők előnyt élveznek..), így hát szerda óta már szupinált szandálban van itthon a leányka. Ez is kinőhető és a jelen szemállapota is, de akkor is, most kicsit sok volt a Dorkának elrendelt egy hétre jutó korrekciós kellék. Ettől Ő még okos és gyönyörű, csak azért változásokat hoz. Több figyelmet és higgadtságot talán a részéről.

Elgondolkodtam azon is, van-e egyáltalán az ismeretségi körömben szemüveges gyerek és bizony nagyon mélyre kellett bányásznom. Azok is olyan gyerekek, akik koraszülöttek voltak és biztos vagyok benne, hogy szigorúan kontroll alatt voltak/vannak szemészetileg. Komolyan mondom, tényleg hiszem azt, hogy egy csomó gyerek van, akinek szintén kellene esetleg szemüveg vagy akár talpbetét, ha komolyabban figyelnének erre. Én azt mondom, nálunk az is sokat számít, hogy olyan védőnőnk van, amilyen, mert sokak egyszerűen a tapasztalatok alapján már alapon nem adnak a véleményére és legyintenek, ha mond valamit és elfogadják akár azt is, ha mondjuk a gyerek egyszerűen nem működött együtt a vizsgálat alatt. Ez pedig nem jelenti azt, hogy akkor egészséges is, csak rálegyintünk, hogy jó, hát hároméves, úgysincs semmi gond. Pedig lehet és nem szabad megvárni, hogy szóljon a gyerek, mert nem fog, mert ő nem tudja, hogy lehetne másmilyen is... Utóbbiak nem népnevelő jellegű mondatok, csak az én megállapításaim. Nekünk kiderült, minden bizonnyal szerencsére és bár hiányozni nem hiányzott, megoldjuk. Dorka mostantól már szemüveges nagylány lesz, egy darabig biztosan. Ennél nagyobb bajunk az életben ne legyen soha...

Miért nem mond a gyerekem verset Anyák napján

Tegnap is és ma délelőtt is mondtam Dorkának, hogy remek dolog lenne, ha megtanulna egy szép anyák napi verset, amit aztán vasárnap elmondhatna mindkét mamajának. Nem díjazta az ötletemet, indoklás nem volt, csak közölte, hogy nem szeretne. Délután bementünk a belvárosba, ahonnan busszal jöttünk haza, az utcán, a megállóban és a buszon is folyamatosan vagy hangosan énekelt, vagy hangosan kommentálta az eseményeket, többek örömére. Amikor hazaértünk, újra agitálni kezdtem egy rövid vers közös megtanulására, aztán így zajott a dolog:
Én: - Naaaa, Dorka, megtanuljuk hamar, tudom, hogy okos vagy és menni fog! Olyan szépen fogod mondani és úgy meglepődik mindenki, hogy szerintem el is pityergik magukat, de tán még Apa is!
Dorka: - De nem szeretném!
Én: - De miért nem? Mondd meg őszintén! Mikor olyan ügyes vagy!
Dorka: - Azért, mert szégyenlős vagyok!
Én: - Kicsoda, Te??!! Most kiabaltad vegig a várost!! Mióta vagy Te szégyenlős?
Dorka: - Anya! HIDD EL!! HIDD CSAK EL NYUGODTAN!! Szégyenlős vagyok!! És hagyjuk is ezt. Na. Gyere ide inkább es dugjuk össze az orrunkat piszézni...
:)

A hároméves Dorottya

Csütörtökön Őt is megnézte a doktornő, illetve pénteken státuszon is voltunk a védőnőnél.

Súlya 17,4 kg (nem könnyű gyerek), magassága 98 cm. Lába 25-ös, ruhái már zömmel 104-esek, de nyilván ez márkafüggő is. Nappalra 98%-ban szobatiszta, az ebéd utáni alvásoknál nagyon ritkán, de be-be csúszik egy-egy pisis pelus (ezért még adok rá akkor is, van még maradék kisebb méret), ezért a 98%, az éjszakai bepisilések nagyon változóak. Volt olyan, hogy akár egy teljes hétig is minden reggel száraz maradt a pelenka, ám az elmúlt héten pl. szinte minden nap telepisilte, sőt, át is ázott. Még nem jöttem rá, min múlik ez, pedig a lefekvés előtti pisilés mindig megvan és éjjel sem kel fel milliószor inni. Alvása szerencsére rendeződött, rendszerint egy-egy ébredéssel átalussza az éjszakát általában este fél 10-10-től reggel 7-ig. Ébredéskor iszik egyet, aztán önállóan visszafekszik és alszik tovább. 

Nyilván kissé elfogultak vagyunk, de az érdek nélküli véleménnyel szolgálók szerint is nagyon-nagyon okos kislány, korához képest főként. Ügyesen énekel, nagyon sok dalt tud már, mondókázik, elszámol önállóan húszig, onnan segítséggel (huszonegy) tovább harmincig, megszámol dolgokat húszig. Tudja a családtagjai nevét vezetéknévvel, tudja hol és mikor született, hol lakik, hány éves. Elmondja a hét napjait, azt is, mi a hétvége (fontos, ekkor van itthon Apa ♥) és nagyon érdekelni kezdte az óra is. Tegnap Bori elállította az ajándékba kapott tábláján levő kis órát, amit persze Dorka sérelmezett. Mondtam, hogy visszaállítom, nincs semmi baj, azt mondta erre, hogy majd Ő megcsinálja, nyolc óra volt rajta éppen. Kérdeztem, hogy fognak állni akkor a mutatók, erre közölte, hogy a kismutató a nyolcason lesz, a nagymutató pedig a tizenkettesre mutat. Ha meg kilenc óra van, akkor a kismutató a kilencesen van, a nagy meg ugyanott. Hogy fogalmilag az idő mennyire erős neki, azt nem tudom, de nagyon-nagyon érdekli minden, amiben számok és formák vannak. Az utóbbi pár hétben kezdték igazán érdekelni azok a dolgok, amihez le kell ülni, mint a rajzolás és a festés, előszeretettel merül már el ezekben a tevékenységekben és egyre ügyesebb. Elkezdett embert rajzolni, kört, egyenest és csigavonalat eddig is tudott. Rajzait, ábráit megnevezi és akár történetet is mond köréjük. Ügyesen szerepjátékozik, nagyon szereti beleélni magát bizonyos szituációkba. Előszeretettel dajkálja, gondozza és szopiztatja Minnie-t és az egyik plüss kutyuskát idehaza. Mozgásos dolgokban nagyon ügyes, szinte azonnal rájött a futóbicikli lényegére is és pár használat után már simán meglöki magát úgy, hogy egyensúlyozva, két keréken gurul az aszfalton. Magabiztosan mászik a legmagasabb ügyességi létrás akármikre is, csúszdázik, önállóan hintázik, hajtja magát "magasra, mint ahogy a kismadarak szállnak". Önállóan eszik és iszik, deréktól lefelé egyedül is öltözik, ha akar, de ehhez általában kéri a segítségünket. Szövege brutális, néha már olyan nagylányos, hogy még. Nagyon jó beszélgetőpartner, és nagyon élvezem, hogy mindent meg lehet vele beszélni és meg is érti mindig, így ha van rá módunk, felkészítjük dolgokra.

A pénteki védőnő látogatáson tán ennek köszönhetően is nagyon aranyos, bátor és együttműködő volt. Először kitöltöttük a feleletválasztós papírt (evés,alvás,mozgás, viselkedés, stb.), aztán jöttek a vizsgálatok. Itthon már kétszer megmértem Dorka vérnyomását a mi felkarosunkkal, így tudta, mire számítson, nagyon ügyesen ott is mérhető eredményt nyújtott. Sikeresen közreműködött a hallásvizsgálatnál is, azt is átbeszéltük már itthon, hogy fog zajlani és tetszett is neki, ráadásul pontosan válaszolt, melyik fülében hallja a hangot. Következett a szemvizsgálat, amire kíváncsi voltam, mert ezt is gyakoroltuk kicsit itthon és gyanús volt valami. A már említett táblára rajzoltam nagyság szerint csökkenő méretben ábrákat, majd kb. három méter távolságból váltott szemtakarással kellett Dorkának elmondani, mit lát egyik-másik oszlopban. Amikor a jobb szemét takartam le, az alsó sorban levő kis valamit már nem tudta megnevezni, ám mikor áttettem a takarást, azonnal felismerte. A következő oszlopban ugyanez megismétlődött... Az tény, hogy egyáltalán nem tudok rajzolni és egyes ábrák felismerése már önmagában dicséretes teljesítmény volt Tőle...

Home made látásvizsgálat. Első sor, harmadik ábra, Dorka válasza, miután frankón szánakozó arccal rámnéz: "Őőőőő, négylábú állat" :D Helyes.

Szóval csak reméltem, hogy én vagyok amatőr és nem így kellene nézni vagy mittudomén. Aztán a védőnőnél egy kis könyvben levő ábrákat kellett távolról leolvasni és ugyanaz lett. A kicsi ábrát már nem ismerte fel a bal szemével, jobbal pedig az egyel kisebbet, úgyhogy aszerint a mérce szerint 80 illetve 90%-os csak bal ill. a jobb szeme. A védőnő javasolta, hogy jó lenne egy szemészeti vizsgálat és én is úgy gondolom, mert egyértelmű volt számomra is. Nem viccelte, bohóckodta el Dorka, biztos, hogy nem tökéletes valami. Sajnos pénteken már nem tudtam időpontot kérni, hétfőn első dolgom lesz. Valószínűleg szemüveg egyenlőre nem fog kelleni, de lehet, hogy a fél év múlva esedékes kontroll után már igen. Mindenesetre most lecsökkentettük a tévénézés időtartamát és megszabtuk a minimális távolságot is. Nem jó ez annyira, na, de majd a vizsgálat után többet tudunk.

Hátra van még a holnap esedékes koraszülött-utógondozás és azzal le is lesz minden vizsgálódás, ami a háromévesség miatt volt aktuális. Szép és okos gyereklány lett Dorkából hároméves korára, nagy öröm a szülőjének lenni, nagyon büszkék vagyunk Rá..♥♥♥

Futóbringás

A szülinapja reggelén a kétnapos maradék tortával :D

Az ujjszopizás még mindig megvan és nyilván még marad is egy darabig...

Beiratkozásra várva

A mi 3 éves Gyönyörűnk ♥

Bori, a kilenchónapos

Szerdán volt Borcsika 9 hónapos. Csütörtökön tanácsadáson voltunk, nagyon kíváncsi voltam az elmúlt havi 50g-os (?) gyarapodás utáni új teljesítményre. Aktuális súlya 8120g-ra sikeredett, ami 570g plusz az egy hónappal ezelőttihez képest. Magyarul tök mindegy igazából, mert biztos vagyok benne, hogy ennyit nem hízott, hanem a múltkori volt üres gyomros mérés. Jól túl lett lihegve akkor, az tuti. Védőnőt megkértem, mérjen egy hosszt is neki, 69cm-t sikerült neki és a "sikerült" szót igencsak meg kell nyomnom, mert Bori egy irgalmatlan valaki. A vizsgálatok utáni pelusfeladás csak úgy sikerült, hogy az asszisztensnő konkrétan lefogta a leányom felsőtestét két kézzel. A mérés is hasonlóan volt komoly, szóval nem nagyon tudok mit mondani a két hónap alatti egy cm-re, de mindegy is, a ruhákat növögeti kifele.

Változó, de inkább a három alvás a jellemző még. Alszik egyet 9 körül, hossza fél és egy óra közül valamelyik, aztán egy és kettő között egy másikat, ilyenkor hol egy órát, hol felet, hol kettőt (utóbbi csak fehér hollós dolog, ha igen résen vagyok és sikerül azonnal visszaaltatni), aztán meg hat körül még kidől egy fél órára. Így a fürdés fél nyolc körül történik, ágyba nyolckor-fél9-kor kerül. Reggel csak szopizik, aztán tízórai gyümölcsös/joghurtos valami, ebédre főzeléket eszik, uzsonnára maradék főzeléket vagy tejpépet, este pedig fürdés előtt kap még egy kis tejpépet, majd fürdés és öltözés után szopizás van. Meg éjjel is... Akkor az átlag legalább három alkalom, egyéb esetekben sikerül cumival visszaringatni. Jön a bal alsó egyese is, szép napokat éltünk eddig továbbra is, bár az elmúlt két éjszaka most remek volt, tegnap pl. csak háromszor kelt. Hogy ezért vagy sem, nem tudom, de tény, hogy két napja vettem chamomillát a gyógyszertárban és lefekvés előtt kap öt golyócskát. Szinte már túlalszom magam... Korábban szinte elviselhetetlenségig kelt húsz percenként, fél óránként 5 órán keresztül, a falat kapartam már, embertelen ez. Nappal folyton mosolygós, vigyorgós, igazi életvidám kislány, aki egyszerűen annyi energiával van megáldva, hogy nem tudom, hogyan bír ennyit ficánkolni, folyton folyvást csak mászni, felállni, mindenbe kapaszkodni, most már jó másfél-két métert odébb is sétálni, majd szintén egyre ügyesebben ülésbe visszaereszkedni és újra csak szaladni valahova. A koppanások jól lecsökkentek, tényleg ügyesedett sokat, rájött, hogyan tudja irányítani azt, hogy nemcsak felfelé van út, de lefelé is. Hosszú-hosszú percekig képes elácsorogni bárhol, mindent megkaparint, most már tényleg semmi sincs biztonságban. Éjjel sem nagyon csillapodtak eddig ezek a mozgási igények, így sokszor voltam szemtanúja, hogy félálomban ment neki a rácsoknak, húzta fel magát és csak nyöszörgött és tisztán látszott, hogy halvány fogalma sincs róla, merre van előre, csak állni és állni kellett... Nyilván nem könnyű neki sem, de így, ilyen fáradtan ellátni két gyereket, egy férfit és egy háztartást nem egyszerű. Újra voltak gyomor és mellkas-szorítások is, egyértelműen a kimerültség jeleiként, de túl leszünk majd ezen is. Remélem, hogy ez a Dologél-Chamomilla kombináció most beválik, illetve ha a fogacska kibújik, akkor a golyócskák is megteszik a hatásukat. önállóan is.

Nagyon kedves és bújós kislány, felfedeztem már, hogy van, amikor úgy cuppan rá az arcomra, hogy nagy nyitott szájjal szinte bekap és akkor csak mondhatni megnyal. Nagyon úgy érzem, hogy ilyenkor Ő így puszil meg, mert nincs más, amit csinálni. A haja egyre bronzosabb, nagyon szép fénye van, nagyon tetszik, amúgy most nekem úgy tűnik, hogy az Övé nem lesz hullámos, mint a nővéréé, de így is gyönyörű. Ahogy Kodály is mondta: " Legyen a zene mindenkié", ez nálunk nagyon fekszik, mert folyton énekszót és mondókázást hall, nagyon szereti is őket, vannak kifejezett kedvencei is, amikkel lehet kicsit manipulálni, figyelmét felhívni, lehiggasztani egy-egy pelusfeladás erejéig. Nagyon kíváncsi leszek, Ő milyen kislány lesz valójában... Az biztos, hogy édesaranyos és imádnivaló szeretetgombóc, ez már most tisztán látszik... :)

Anyával Dorka szülinapján

Csúszdázunk a Nővéremmel

Cukorborsó a vízben

Dorka másik szülinapján

Kilenchónapos nagylány

Imádat :)

A "Meglepetéshely"

Már korábban megbeszéltük Ricsivel, hogy Dorka születésnapján szabadságon lesz és azt a napot minőségileg is próbáljuk az Ünnepelttel tölteni, igyekszünk a kedvére való programokat kitalálni, hogy a nap valóban Róla szóljon. Sokáig nem volt semmi konkrét tervünk, ám múlt szerdán remek ötletet kaptam a fodrászomtól. Megbeszéltük Apával, neki is tetszett, így Dorkának elmondtuk, hogy kedden, a szülinapján egy igazi meglepetésben lesz része. Korán felkelünk, bepakolunk az autóba és elmegyünk egy olyan helyre, ahol Dorka még sosem járt és reméljük, hogy nagyon jól fogja magát érezni. 

Izgult Angyalkám, onnantól folyton csak úgy emlegette, hogy megyünk a "meglepetéshelyre". Hétfő este összecsomagoltam (igyekeztem azért úgy, hogy a fő kellékek ne szúrjanak szemet neki, de utóbb kiderült, mindegy lett volna, mert nem rakta össze), másnap reggel összekészültünk, autóba ültünk és elindultunk. Az út nem volt rövid, de Bori szinte végigaludta, és még Dorka is elbólintott a végére, jó húsz percet szundikált. Amikor kinyitotta a szemét, megkérdezte: "Megérkeztünk? Ez a Meglepetéshely?" Az volt. Megérkeztünk Ausztriába, a Lutzmannsburgban levő Sonnentherme-be. Becsekkolás után mentünk az öltözőbe és édesemnek csak akkor esett le, hogy ez milyen hely, amikor mondtam, hogy most levetkőzünk és kap egy másik ruhát, egy különlegeset. Először azt hitte Minnie-set vagy pörgős szoknyát, de mikor elővettem a táskából a fürdőruháját, kiáltott egy nagyot: "Anya, ez a fürdőruhám! Akkor pancsolni jöttünk!!" Olyan nagyon boldog volt! :)

Összefoglalva a napot: A hely remek, amolyan osztrákosan minden klassz, tiszta, figyelnek mindenre, rengeteg medence, élményelem, babáknak külön ez-az, szoptatós öblök, pelenkázók popsitörlővel (!), bébikonyha, alvós szoba (full csendes, hangulatfénnyel, légkondícionálással, kiságyakkal, járókával, bébibölcsővel, szülőknek fekhellyel, Borival volt benne részünk), élményelemekkel a legkisebbeknek is, de pl. csúsztunk ketten Dorkával óriáscsúszdán is. Nem olcsó a beléptidíj, de nekünk megérte és tényleg minden van. 11 körül értünk és este nyolc előtt értünk haza, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, Dorka kiváltképpen, aki többször is elmondta, hogy "Nagyon jó itt lenni a Meglepetéshelyen (neki már csak így marad meg szerintem), nagyon jól érzem magam, köszönöm Anya/Apa!", ilyenkor majdnem elsírtam magam... Olyan jó érzés volt, hogy sikerült tényleg meglepni, tényleg örült és élménnyel ajándékoztuk meg, nem tárggyal. 

Valószínűleg nem most voltunk utoljára :)