22. hét és cukorterhelés

Tegnap betöltöttük a 22. hetet. Nem írom le, hogy netes oldalak szerint mekkorának kellene lenni kb. ilyenkor a babának és mit csinál (gyakorlatilag a mosogatáson és porszívózáson kívül mindent), mert a múltkori ultrahang után felesleges. A két héttel ezelőtt mért adatait elvileg most érné még csak el, úgyhogy szerintem kb. jóval nagyobb már, mint fél kg és akár a 27 cm-t is meghaladta a hossza.

Babaszoba fronton még mindig az uniszex bútorra gyúrunk és igyekszünk majd inkább a kiegészítők és dekorációk terén hangsúlyozni Kisbóbita fiúcska vagy lányka mivoltát. Feltéve, ha megtudjuk még születése előtt. A nemének kiderítésére (és persze gyönyörködés okán is) hosszas tanakodás után bejelentkeztünk a Kyncs-be 4D-re. A február 24-ét néztük ki, addigra már 26 hetes és 1 napos lesz a Kincsünk, úgyhogy bizonyára kellően pufók arcot és idomokat villant majd nekünk, a lába közti cuccról már nem is beszélve. Jó is lett a február 24. a hölgyikének is és kiegyeztünk egy délután 5 órási időpontban. Hát mit mondjak, várjuk.

A héten még azt is sikerült végre kiderítenem, hogy területileg hova tartozom fogorvoshoz és még a rendelési idejét is elcsíptem. Kijött egy kedves asszisztens hölgy és kérdezte van-e időpontom. Mondom nincs, de csak úgyis csak egy kukkantásra jöttem, mert szerintem minden okés a fogaimmal. Erre közölte, hogy az nem úgy van ám, hogy csak úgy kukkantgatunk időpont nélkül, úgyhogy berongyolt a könyvecskéért és kinézte nekem a február 6-a, 11 órát. Se előbb, se később, épp akkor van kukkolási idő. Hát ez igazán remek... Mindegy, akkor megyek és ennyi.

Ami pedig e héten várt rám, az a cukorterhelés. Mint azt már jeleztem, B. doktor már a másfél hét múlva esedékes terhesgondozáson látni kívánja a cukros eredményemet, így a betöltött 22. hét első napját tűztem ki magamnak a vérvételre. Már a múlt hét végi bevásárláskor mondtam Ricsinek, hogy vegyünk citromot, mert el fogjuk felejteni (a cukros vízbe facsarandó kell a citrom, hogy ihatóbb legyen), de azt mondta, van még idő és nem felejtjük el. Mindenben igaza volt. Idő is volt még és eszembe is jutott. Tegnap este negyed kilenckor... Akkor már eszemben sem volt semmilyen Tesco-ba elmenni, úgyhogy egy enyhén cifra megjegyzés kíséretében megállapítottam, hogy akkor így jártam és mivel ennél már sokkal rosszabb dolgokat is túléltem, mint 2 dl cukros víz megivása, így csendben beletörődtem a sorsomba. Ma reggel 7-re kellett menni, így Ricsi negyedkor keltett. Kitámolyogtam a konyhába és először fel sem fogtam, mit látok az asztalon: egy Jana bébivíz és 5 db citrom... Édes szívem felkelt és lement még nyitásra a boltba és hozott nekem mentőcsomagot! :) Nagyon hálás voltam érte!

A cukorterhelés úgy zajlott, ahogy számítottam rá. 7 után pár perccel beszedték a kiskönyveket, majd harmadikként be is szólított a hölgy. Megkérdezte, hogy miért jöttem ilyen korán, mondtam hogy a doktorom külön kérésére, és ez már elég is volt neki. Aztán szólt, hogy igyam meg az előre odakészített cukros vizet, majd jöjjek vissza fél 10-re. Mondtam, hogy hoztam citromot és beletenném, amire rábólintott a néni. Hát, még így sem volt egyszerű... Mindenesetre sokat javított rajta a RicsiApa féle citrom. Olyan jó, hogy ilyen aranyos RicsiApánk van itthon!! :)

Az első vérvétel után hazamentem, felraktam a kanapékat a teszveszre, majd visszamentem az újabb vérvételre, aminek szerdán már meg is lesz az eredménye.

Ez is megvolt, mégsincs este!!

A végére a még tegnap reggeli 22 hetes pocakfotó:

A 21. hét Ficánkával

Szépen telik az idő és mire ideültem, hogy leírjam ezt a pár sort, lassan a 22. hetes is betöltjük. Lusta disznó vagyok.

Nagy változás velem nincs, legalábbis fizikailag. Összességében elmondható, hogy nagyon jól bírom magam, folyton csak mennék és mennék, úgy érzem, sosem jutok a tenni-és intéznivalók végére, mindehhez pedig szerencsére energia is társul. Mióta "letudtuk" a nappaliba való alvóhelyet, azóta egyfolytában a bababútoron pörgök és igyekszem itt is a megtalálni a hosszú távra szóló legszebbet, legjobbat és legtartósabbat  a legjobb áron. Nincs könnyű dolgom, de élvezem! Mennyivel jobb babaszobákat bújni a neten és bababoltokba járni, mint "Ha nem jön a baba" és hasonló könyveket összevaterázni és különféle lombikos kutatási eredményeket olvasni... A babaszoba-ámokfutásról majd később.

A lényeg, hogy Kisbóbita-Boborjánunk jól bírja a strapát, szeret velem jönni-menni-intézkedni és mondhatnám, hogy akkor rúg egyet, ha valami helyes dolgot látok, de ez kicsit szirupos lenne tőlem, nem beszélve arról, hogy nem is igaz... Ami viszont valóság, hogy kezd tekintélyes méreteket ölteni valószínűleg, melyet két dologgal is alá tudok támasztani. Egyrészt, a nagy pókbendője (ami már a húszhetes uh-n is szép volt) egyre jobban kinyomja az enyémet - ezt a tükörből rámmeredő bálnahasból következtetem -, ami jó, mert simán ráfogom a Csöppemre, hogy nem is én vagyok zsírfóka, hanem ő nyomja ki a hasamat. Másrészt a mozdulatai egyre erőteljesebbek, melyet szintén növekvő méretének és erejének tudok be. Általában a hasam bal alsó részét rugdossa, de volt olyan is, amikor a köldökömnél moccant akkorát, mintha összerezzent volna teljes testében. Ekkor sajnos nem a hasamat néztem éppen, de a mozdulat olyan erős volt, hogy egyrészt szinte megijedtem, másrészt talán még szabad szemmel is látható lehetett. Vannak napok, amikor Kisbóbita elég nyugodtnak mondható, de vannak olyan napok is, amikor hiperaktív. Ezek miértjére nem sikerült választ találnom egyenlőre, de mint oly sok mindent, ezt is betudjuk a frontoknak.

A "szakirodalom" (ciklus.hu, kismamablog, picibaba stb.) az írja, hogy kezd kialakulni a baba napi ritmusa, amit ha ez ember megfigyel, jó eséllyel szülés után is ezt tapasztalja majd. Amit eddig én megfigyeltem az az, hogy az én fél 7-es kelésem után kb. fél órával Bóbikám is kel, és apró rúgásokkal tudtomra adja, hogy ő is felébredt, indulhat a nap. Aztán a szokásos rutin után reggelizünk (még ezt is együtt), öltözünk, autóba ülünk és elindulunk. Kb. 10 perc után elpilled és tán az autó ringatja el és/vagy a teli pocakja, nem tudom, de elcsendesedik. 11 féle újra aktivizálja magát, majd 3 körül újra, aztán 6 körül és este 10 felé. Ha az este 10 órás ébredést kihagyja majd a bőrömön kívül, a többi viszont megmarad, akkor úgy érzem, világi jó cimborák leszünk... 

Ami pedig a lényeg: a múlt hét vége igazi fordulópont volt az Apa-Bóbi kapcsolatban. Már csütörtökön is volt egy kis pillanat, amikor az esti pocakfogdosás alatt egy "minthaéreztemvolna" mondat elhagyta Ricsi száját, ám a tényvalóság szombaton következett be. Reggel fél nyolckor erős oldalrúgásokra ébredtem, és nincs mese alapon tudatta a bébi, hogy ő már fent van, úgyhogy pattanjak. A nap további részérben tovább folytatta az egrecíroztatásomat, nagyjából ugyanolyan időszakonként, mint máskor, de valahogy sokkal erősebben. Aztán este már olyan durva lett (addigi önmagához képest), hogy mondtam Ricsinek, most jöjjön és nézze meg, mit művel a kölke. Rátette a hasamra a kezét és már ő is érezte igazából! Nem kicsit és többször is. Ezek már nem mintha-érzések voltak, hanem valódi erősek és határozottak. Nagy volt a boldogság és megtört végre a jég. Kisbóbitát nem hiába nevezzük egyre gyakrabban Ficánkának...Csodapofa már most, az biztos!

Nappali bútor helyzetjelentés

Már megint elmaradtam a posztolással...

Az akkori tippek és netes nézelődések folyományaként két hete szombaton felkerekedtünk és 5-6 bútorbolt címével a zsebünkben Pestre mentünk. Sajnos az első két boltban klassz kanapék voltak ugyan, de itt is szemben találtuk magunkat azzal, hogy a max. fekvőfelület nem volt több, mint 135-140 cm, úgyhogy ezeket elengedtük. Ez követően mentünk el a Szenza Bútorboltba (ez volt az egyik titkos favorit), ahol a netes infók állandó fekvésre alkalmas kanapékkal kecsegtettek bennünket. Szerencsére nem kellett csalódnunk, jobbnál jobb formájú kanapékkal találkoztunk és egyre inkább kirajzolódott, hogy a sarokkanapé ötletét el kell vessük.

Közel másfél órát töltöttünk a boltban.. A kanapék legnagyobb része (ha nem mindegyik) állandó alkalmas alvásra van kifejlesztve és a fekvőfelületük ún. gerincvédő zónás kiképzésű, méretileg pedig a legkisebb is 150 cm széles volt és ágyneműtartós (használható ágyneműtartóval!). Így előbb kiválasztottuk azt a hármas kanapét, ami formailag leginkább illik hozzánk, mindemellett tudunk hozzá választani egy kettes kanapét is ülőalkalmatosság gyanánt. Miután sikerült 5 embert kényelmesen leültetni, jöhetett a szövetválasztás. Na, aki ismer, az tudja, hogy mennyire egy filózós, mivanha-mivanha csaj vagyok, úgyhogy nehéz szülés volt, de a végére egy teljesen egyedi összeállítást sikerült megalkotnunk Ricsivel (plusz még Anya is be volt vonva kicsit telefonon). Átrágtuk, hogy valószínűleg máshol sem találnánk számunkra ennél jobb megoldást és mivel teljesen kilegóztuk az egészet, rábólintottunk és megrendeltük a mi kis kreálmányunkat.

A végeredmény:

 

• 1 db 3-as kanapé, 240x100 cm, 165(!) cm-es speciális gerincvédő zónás fekvőfelülettel, textilbőr karfával és lábrésszel, barna színű kosztaszító ülőfelülettel és capuccino színű, fekete szőlőinda mintázatú elegáns párnákkal
• 1 db 2-es kanapé bonellrugós ülőfelülettel és fentiekkel megegyező bevonatokkal.  A kellő rugalmasságnak köszönhetően kértem és kapunk is két kispárnát ehhez a kanapéhoz is a csini párnákkal... :)

Volt az egészre 10% kedvezmény és bár így sem olcsó, de sikerült benne maradni abban a szigorúan meghúzott határban, amit erre szántunk. Leszurkoltunk 20% előleget és várjuk kb. 2 hét múlva az értesítést, hogy mehetünk a cuccért (4 hetes szállítási határidőt ígértek).

Megmondom őszintén, nagyon kíváncsi leszek, hogy az ott levő szövetdarabok pakolgatásából mit sikerült összehoznunk az agyunkban, merthogy ilyen összeállítást még nem kért senki, így még a bótosoknak is meglepi lesz, hát még nekünk! Mindenesetre várjuk és óriási előrelépést tettünk a soktényezős projekt teljes megvalósulása érdekében! Az egyik legnagyobb feladat többé-kevésbé kipipálva! Bár tudjuk, hogy csak nyugtával dícsérjük... De bízunk benne, hogy minden rendben lesz a bútorral. Ha megérkezett, nyomok róla képet.

 

A félidős pocak

Tegnap este jutott eszembe, hogy a nagy igyekezetben elfelejtettem fotót csinálni a bendőmről, úgyhogy bár egy nap késéssel, de ma reggel ezt is megejtettem.

Csak összehasolításként a két héttel korábbi:

Ez pedig a négy héttel ezelőtti:

Hűű... Nem csoda, hogy a Kicsinyünk is haspók...

A 20 hetes ultrahang

KisBóbita és Anya (én) immár félidősek, csütörtökön múlt 20 hete (a gyakorlatban 18 hete), hogy együtt éldegélnek békében és szimbiózisban. Eljött az idő ezen a csúnya, borongós és szeles péntek 13-án, hogy bedobjunk reggel egy genetikai ultrahangot a kórházban.

Én (szamár elől) fél 7-kor, Bóbikám 7-kor kelt. Lassan már népi megfigyeléssé válik számomra, hogy a baba kb. fél órával később kel, mint én, leginkább akkor, amikor elkezdek fogat mosni. Mintha arra ébredne fel, hogy felvonyít a számban az elektromos fogkefe... Szóval elindultunk szépen háromnegyed 8-kor a kórházba, odaérve húztam egy 303-as sorszámot, majd kisvártatva RicsiApa is megérkezett. A doktor kérésére elküldtem neki sms-ben a sorszámot, ám ez (mint utóbb kiderült) annyit ért, mintha körbelocsoltam volna a helyiséget szentelvízzel, ugyanis B. doktor 10 órakor futott le a 3. emeleti szülészetről, amire Ricsinek már el kellett mennie... Sajnos (kinek mi a sajnos) sok baba akarta egyszerre kívülről is megnézni a mamiját, úgyhogy kellő orvoslétszám híjján az ultrahangra várakozók estek ezen események áldozatául. Mivel hamar hívták is a 300-ast és a 301-est egyszerre, gondoltam, hogy most már tök mindegy, hogy vannak-e előttem ketten vagy sem, úgysem félórás 4D-re jöttünk, úgyhogy hamar sorra kerülünk. Kb. 10 perc múlva már vetkezhettem is a 3-as fülkében, vagyis letettem a táskámat és a kabátomat. (Nagyon szeretem, hogy most már csak a pocakomon át vizsgálnak és nem kell mezítláb egy szál bugyiban gubbasztani egy jéghideg széken egyetlen váróban sem!) Hamar szólított is a szonográfus hölgy, mehettem és felfeküdtem. Busznyák doktor nagyon alaposan megvizsgálta KisBóbit, aki a várakozás óráiban újra elaludt. Lemérte a fejecskéjét mindenféle formában, a pocakját, a combcsontját, megnézte a kis karjait és lábacskáit, majd hosszan vizsgálta a szívét is. Jó alapos vizuálás után (és persze közben is sokszor) elmondta, hogy minden a legnagyobb rendben van a babával és én is úgy láttam, hogy még így két dimenzióban is gyönyörű és tökéletes... Sosem gondoltam, hogy ennyire elfogult bírnék lenni a gyerekemmel kapcsolatban, de olyan hihetetlenül boldogan és büszkén nézegettem a monitoron, mint még soha. Olyan nagy már, hogy egyszerre nem is fért rá a képre mindene. Közben a doktor nyomtatott két képet is és már majdnem elbocsátott, amikor is rákérdeztem a mumusunkra: "Doktor Úr, a baba nemére vonatkozóan esetleg lehet tudni valamit?" Nagggggggyon kíváncsian vártam, hogy mit mond... Egy kicsit nézegette, majd a válasz: " Bár kicsit zártak a lábai, de úgy látom, hogy KISLÁNY!!! Nem látok semmi olyat a lábacskák között, ami fiúra utalna..." Na, erről ennyit... Félreértés ne essék! A világ legboldogabb kislányos mamija lennék, ha kislány lenne és dettó kisfiúval. Ám ha jól összeszámolom, akkor eddig kétszer volt a bébi kisfiúnak és kétszer volt kislánynak kikiáltva. Innentől azt gondolom, hogy épp ott vagyunk ebben a tekintetben, mint a 6 hetes, petezsákvizsgálós ultrahangon... Kezdem azt hinni, hogy ez a kis Boborján szórakozik velünk...

Fentieket tekintve jöjjenek inkább a lényegi adatok (kaptunk sokat):

Egy élő magzat harántfekvésben.

A lepény a hátsó falon tapad, jó helyen.

A magzatvíz mennyisége átlagos.

BPD (fejszélesség): 51 mm (42-55)

AC (haskörfogat)=170 mm - ez alapján a baba: 21w 6d

FL (combcsont hossza)=32mm - ez alapján a baba :19w 5d

HC (fejkörfogat)=186mm - ez alapján a baba: 21 w 0d

Súlybecslés: 446 (!)g

A számítottnak megfelelő terhességi kor (20 hét 1 nap)

Ép koponya kontúr és gerinc végig követhető.

Négy végtag, zhárt hasfal. Ép vesék.

Gyomor-, és hólyagtelődés látható. Ép rekesz.

Négyüregű szív.

Na és két kép Őkelméről (a második kép kicsit horror):

Ott és akkor - és azóta is - őszintén úgy érzem, hogy az utolsó infó nélkül is végtelen a boldogságom! Bár mindenki azt mondta, hogy a 4D mekkora dolog meg minden (ami egyébként tök igaz), valahogy ez a mostani, pár perces ultrahang okozta eddig a legnagyobb boldogságot. Annyira örülök, hogy láttam ezt a tökmagot, hogy milyen nagy már és bár aludt, tökéletes képet adott magáról.  Komolyból mondom, tán még sosem voltam rá ennyire büszke! És bár még mindig nem tudjuk, hogy a mi kis Dorottyánk vagy a kis Ákosunk lapul idebent, most értem meg igazán arra a mondatra, hogy valóban édes mindegy, mert tökéletes lesz...

Babatalálkozó Csilla fórumos társaival

Meghívást kaptam Ági révén én is a soron következő babatalálkozóra, melyet már mondhatni hagyományosan megtartanak Csilla és az ő fórumos társai valamelyikük otthonában. Én mint amolyan "tiszteletbeli" fórumos voltam jelen, ám egyáltalán nem éreztem, hogy kilógnék a sorból, annyi mindent (gyakorlatilag mindent) tudnak rólam a lányok...

Reggel időben indultam itthonról, elmentem Csilluért és Hannáért, felvettük Zsuzskát, aztán kimentünk Szigetszentmiklósra, Ágiék otthonába. Nagy szeretettel fogadtak Bennünket. Hanna kb. 5 percig csak ült a földön és terepszemlézett, majd miután rájött, hogy minden oké, belelendült a keze ügyébe kerülő első fa építőkockák felfalásába. Jött-ment, vigyorgott mindenkire, nagyon aranyosan és oldottan viselkedett. Közben folyamatosan érkezett mindenki, s a végére már gyakorlatilag térdig jártunk az anyukákban, gyerekekben és játékokban!

Kicsivel később aztán Ági megsütötte a már előkészített baconbe csavart virsliket, amikhez Évi nagyon finom káposztasalátája volt a köret. Nagyon finom volt mindkettő! Közben sokat játszottunk Hannával és többi gyerkőccel (Hannánál csak Erik volt fiatalabb 2 héttel), és beszélgettünk az anyukákkal. Háromnegyed 3 felé indultunk haza, hazadobtam a csajokat, aztán én is Győr felé vettem az irányt.

Bár nincs összehasonlítási alapom, de nagyon-nagyon jól éreztem magam és meg kell állapítsam így félidős mamiként, hogy ez a babatali egy klassz móka! Nagyon aranyos volt mindenki és nagyon örülök, hogy részt vehettem rajta. Hazaérve mondtam is Csillunak, hogy asszem sajnos ez volt az első és utolsó ilyen party az életemben, mert sajnos autó nélkül én ezt már itt nem fogok tudni sehol sem részt venni, amit nagyon sajnálok... Bár még nem hívtak máshová, úgyhogy vissza is vehetnék az arcomból, de ha hívnának is necces lenne... Szóval kár, de annak nagyon örülök, hogy megismertem (majdnem) minden fórumos lányt személyesen és hálás vagyok, hogy ilyen aranyosan fogadtak!

Szám pikcsörz:

Újabb védőnő- és terhesgondozási látogatás

Ma vagyunk 19+5 naposak, újabb négy hét telt el a múltkori kötelező vizitek óta.

Délre mentem a védőnőhöz, kis várakozás után be is jutottam. Nagyon kedves volt, mint mindig. Megnézte az azóta elkészült AFP-s vérvételem eredményét, és az ott szereplő 1,15-ös MOM értéket nagyon jónak ítélte (szerintem is az, bár ez kevésbé érdekes). Aztán újabb vérnyomásmérés (100/60) és következett a súlykontroll. Utálatos dolog, pláne úgy, hogy tudtam, nem lesz túl szép az érték, mert tegnap este óta újra dagadt a kezem és a lábam is... Eredménye is lett: újabb két és fél kiló... Aranyos volt, mert nem cseszett le, pláne, miután megnézte a végtagjaimat és látta, hogy néznek ki. Azt mondta, szerinte ebből nagyon sok a víz és igyekezzek tartani továbbra is a sószegény- és szénhidrátszegény diétát. Kérdezte, hogy miket eszem, mondtam, hogy bár pár süti lecsúszott az ünnepekben, igyekszem követni az utasításokat. Szénhidrátcsökkentett kenyeret eszem (ha eszem) és vizes zsemlét max, krumplit és rizst nem. Ricsi múlt héten pakolt a bevásárláskor Norbis pudingokat a kosárba, de még azt is visszarakattam vele (és főként azért, mert nem vágyom az édességre). Amit vég nélkül tudnék habzsolni, az a narancs és a mandarin, valamint újabban a pomelo. Képes vagyok negyed óra-húsz perc alatt eltüntetni egy gyerekfej méretű gyümölcsöt, majd nézek bután, hogy elfogyott... Többször volt mozarella sajt-paradicsom-két szelet pirítós a vacsorám, amit pl. imádok, szóval simán össze tudom úgy rakni az étrendemet, hogy nincs benne sós cucc, nincs benne "hízlaló", mégsem sanyargatom magam. Ennek ellenére híztam megint... A védőnéni mindent jónak talált az elmondottakban és igazán hozzátenni sem tudott semmit, csak azt, hogy szerinte akár hormonális oka is lehet ennek a most már másfél éve tartó szakadatlan súlygyarapodásnak. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a Kaáliban a hormonjaim többé-kevésbé jók voltak, de ezek szerint itt más hormonokról van szó...) Mindegy, szerinte egyenlőre foglalkozzunk azzal, hogy a vérnyomásom rendben, a vizeletemben továbbra sincs fehérje és a baba szépen ficánkol, a többletet meg leadom, ha KisBóbi bőrön kívül lesz... Kaptam beutalót a cukorterheléses vérvételre, amit (azt mondta) a betöltött 24. héten kell megejtenem. Megbeszéltük a keményedés kérdéskörét is, mely szerinte az én  elmondásom alapján inkább csak erős magzatmozgás lehetett, de majd a doktor megmondja a tutit... Váltottunk még pár kedves szót, aztán eljöttem.

A vizit után hazaballagtam, elköltöttem a sóskafőzi-ebédemet, aztán már indultam is háromra a doktoromhoz. Ígéretéhez híven (miután megkérdezte, hogy nincs-e vérzés és görcs) szerencsére megkér, hogy vetkezzem, mert megvizsgál. Neki is említettem ezt az alhasi nyomakodást, amit ő is inkább a bébinek tulajdonított. Jó alaposan megvizsgált és szerencsére mindent a legnagyobb rendben talált és megerősítette, hogy teljesen zárt a méhszájam, nincs ok az aggodalomra. Megbeszéltük, hogy február 7-én menjek hozzá újra, ám addigra hozzam a vércukros eredményt is... Mondtam, hogy az nem fog menni, mert akkor még csak 23+5 leszünk és akkor még le sem veszik, mire ő mondta, hogy akkor menjek el a 22. héten. Hát, ő a főnök, és szerinte van, akinek a 16. héten veszik le, úgyhogy mivel nekem édes mindegy, így két hét múlva megyek cukorterhelésre. KisBobót most nem vizsgálta, merthogy pénteken úgyis megyünk a doktorbácsihoz a kórházba, úgyhogy majd ott, az arra alkalmas géppel amúgy is megnézi. Leperkáltam az ezressel emelkedett vizitdíjat, majd távoztam.

Holnap babatalálkozóra megyünk Csilluékkal, csütörtökön pedig félidősek leszünk. Élvezem, hogy zajlik az élet, nem érek rá vinnyogni semmin, tele vagyok energiával és tettvággyal és persze örülök, hogy minden rendben van eddig a Kicsinyünkkel. Jó most! Kismama vagyok!