Újabb védőnő- és terhesgondozási látogatás

Ma vagyunk 19+5 naposak, újabb négy hét telt el a múltkori kötelező vizitek óta.

Délre mentem a védőnőhöz, kis várakozás után be is jutottam. Nagyon kedves volt, mint mindig. Megnézte az azóta elkészült AFP-s vérvételem eredményét, és az ott szereplő 1,15-ös MOM értéket nagyon jónak ítélte (szerintem is az, bár ez kevésbé érdekes). Aztán újabb vérnyomásmérés (100/60) és következett a súlykontroll. Utálatos dolog, pláne úgy, hogy tudtam, nem lesz túl szép az érték, mert tegnap este óta újra dagadt a kezem és a lábam is... Eredménye is lett: újabb két és fél kiló... Aranyos volt, mert nem cseszett le, pláne, miután megnézte a végtagjaimat és látta, hogy néznek ki. Azt mondta, szerinte ebből nagyon sok a víz és igyekezzek tartani továbbra is a sószegény- és szénhidrátszegény diétát. Kérdezte, hogy miket eszem, mondtam, hogy bár pár süti lecsúszott az ünnepekben, igyekszem követni az utasításokat. Szénhidrátcsökkentett kenyeret eszem (ha eszem) és vizes zsemlét max, krumplit és rizst nem. Ricsi múlt héten pakolt a bevásárláskor Norbis pudingokat a kosárba, de még azt is visszarakattam vele (és főként azért, mert nem vágyom az édességre). Amit vég nélkül tudnék habzsolni, az a narancs és a mandarin, valamint újabban a pomelo. Képes vagyok negyed óra-húsz perc alatt eltüntetni egy gyerekfej méretű gyümölcsöt, majd nézek bután, hogy elfogyott... Többször volt mozarella sajt-paradicsom-két szelet pirítós a vacsorám, amit pl. imádok, szóval simán össze tudom úgy rakni az étrendemet, hogy nincs benne sós cucc, nincs benne "hízlaló", mégsem sanyargatom magam. Ennek ellenére híztam megint... A védőnéni mindent jónak talált az elmondottakban és igazán hozzátenni sem tudott semmit, csak azt, hogy szerinte akár hormonális oka is lehet ennek a most már másfél éve tartó szakadatlan súlygyarapodásnak. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a Kaáliban a hormonjaim többé-kevésbé jók voltak, de ezek szerint itt más hormonokról van szó...) Mindegy, szerinte egyenlőre foglalkozzunk azzal, hogy a vérnyomásom rendben, a vizeletemben továbbra sincs fehérje és a baba szépen ficánkol, a többletet meg leadom, ha KisBóbi bőrön kívül lesz... Kaptam beutalót a cukorterheléses vérvételre, amit (azt mondta) a betöltött 24. héten kell megejtenem. Megbeszéltük a keményedés kérdéskörét is, mely szerinte az én  elmondásom alapján inkább csak erős magzatmozgás lehetett, de majd a doktor megmondja a tutit... Váltottunk még pár kedves szót, aztán eljöttem.

A vizit után hazaballagtam, elköltöttem a sóskafőzi-ebédemet, aztán már indultam is háromra a doktoromhoz. Ígéretéhez híven (miután megkérdezte, hogy nincs-e vérzés és görcs) szerencsére megkér, hogy vetkezzem, mert megvizsgál. Neki is említettem ezt az alhasi nyomakodást, amit ő is inkább a bébinek tulajdonított. Jó alaposan megvizsgált és szerencsére mindent a legnagyobb rendben talált és megerősítette, hogy teljesen zárt a méhszájam, nincs ok az aggodalomra. Megbeszéltük, hogy február 7-én menjek hozzá újra, ám addigra hozzam a vércukros eredményt is... Mondtam, hogy az nem fog menni, mert akkor még csak 23+5 leszünk és akkor még le sem veszik, mire ő mondta, hogy akkor menjek el a 22. héten. Hát, ő a főnök, és szerinte van, akinek a 16. héten veszik le, úgyhogy mivel nekem édes mindegy, így két hét múlva megyek cukorterhelésre. KisBobót most nem vizsgálta, merthogy pénteken úgyis megyünk a doktorbácsihoz a kórházba, úgyhogy majd ott, az arra alkalmas géppel amúgy is megnézi. Leperkáltam az ezressel emelkedett vizitdíjat, majd távoztam.

Holnap babatalálkozóra megyünk Csilluékkal, csütörtökön pedig félidősek leszünk. Élvezem, hogy zajlik az élet, nem érek rá vinnyogni semmin, tele vagyok energiával és tettvággyal és persze örülök, hogy minden rendben van eddig a Kicsinyünkkel. Jó most! Kismama vagyok!