19. hét - indul a készülődés

Mivel a január első két hetét itthon töltöm szabadságon, hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy nem fogok hallgatni semmilyen babonás izére, hanem elkezdek legalább már kezdetben gondolati síkon, majd interneten, eztán pedig ténylegesen is tervezni és szervezni.

Első és legfontosabb feladat a költözésünk. Sajnos nem másik lakásba, csak a falakon belül... Tekintettel arra, hogy kétszobás lakásban élünk, a jelenlegi hálónkból lesz a babánk szobája. Hallottam már olyan verziót is, hogy "Miért nem tesztek be magatokhoz egy kiságyat? Aztán majd három hónap múlva kimentek a nappaliba!" Nos nem!!! Egyrészt jelenleg a nappaliban két db kettes kanapé van, akik amilyen szépek, oly alkalmatlanok számunkra fekhelynek, így ők sajnos száműzésre kerülnek és helyettük kell nekünk valamibármi, amin tudunk minden nap szunyókálni. Másrészt nem gondolom, hogy egyszerűbb lenne egy háromóránként evő, rossz esetben folyton síró kisdeddel a karomon bútort felhajtani, megrendelni, ide-oda tologatni, esetleg közben kis báránykákat a falra festeni. Szóval nagyon nem!! Szeretném, ha Kisbóbita úgy jönne haza velünk a kórházból, hogy a kész szobája várja az Ő kis bútoraival, saját szőnyegével, kislámpájával és mindennel, ami csak és csak az Övé.

Szóval fentiek ismeretében számba vettem a ránk váró feladatokat (ezen felsorolás azért is lesz jó, mert később ki tudom őket pipálni és tán nem marad ki most semmi):

• Mindennapi alvásra alkalmas ülőgarnitúra beszerzése
• Jelenlegi kanapék eladása (leginkább vaterás lesz a sztori)
• Babaszoba bútor kiválasztása és megrendelése
• Festés
• Babaszoba dekoráció kiválasztása (festés, faltetkó vagy bármi egyéb faldekor)
• Babaszoba függöny és/vagy drapéria beszerzése
• Babaszobába szőnyeg vásárlás
• Villanyszerelési munkálatok (biztosíték megerősítése a hősugárzó bevetésének lehetősége miatt)
• Redőnyök olajozása vagy mittomén mit kell ahhoz csinálni a szakinak, hogy halkan és akadálymentesen fusson a redőny
• Minden egyéb olyan dolog beszerzése, ami a bébi körül kelleni fog és nem kapunk senkitől, ld: kezdőpelus, törlőke, pelenkázólap, orrszívó stb.stb.

Minekutána azt gondolom, hogy a fenti felsorolás nem rövid, a megvalósítása pedig nem egy heti meló, úgy döntöttünk közösen, hogy nem várunk a dolgok szervezésének kezdésével. Már csak azért sem, mert volt egy-egy olyan nap a hét folyamán, amikor nagyon erős nyomásokat éreztem a hasamban, melyekről nem tudtam eldönteni, hogy ez lesz-e a haskeményedés vagy sem. Mindenesetre vettem be magnéziumot és igyekeztem többet pihenni. Reméltem, hogy ha majd 19+5-ön elmegyek a doktorhoz, akkor zárva találja a méhszájamat és nem ítél szigorú ágynyugalomra. Átfutott az agyamon, hogy mi van akkor, ha esetleg mégis így lesz, de ha nem most, akkor sem lennék előrébb ha pár hét múlva járnánk így neadjisten. Biztos begolyóznék, ha nem tudnék kimozdulni itthonról és nem szervezhetnék-nézhetnék-vásárolhatnék-kötözködhetnék kedvemre... Szóval mindenképpen neki kell állni a dolgoknak, merthogy baj márpedig nem lesz, ám minden egyes elkövetkező hétre szükség lesz ahhoz, hogy Kisbóbitánk érkezésére minden a helyére kerüljön.

Elsőként múlt héten pár bababútoros lelőhelyet kutattunk fel, többek közt a Kikát, a Brendont és egy győrújbaráti bútorkészítőt. A túra vége az lett, hogy egyenlőre letettük a voksunkat a "csináltatás" mellett, mert mind árban, mind pedig helykihasználásban így járnánk a legjobban. A bébink nemét tekintve már úgy vagyok, hogy akkor hiszem már el, hogy fiúcska vagy lányka, ha a kezemben tartom, úgyhogy ki is néztünk egy vanília-cseresznye kombinációjú bútorcsaládot, amiből a cseresznyét egy sötétebb dió színre, a fogantyúkat pedig modernebbre cseréltük gondolatban, ami egyrészt nagyon ütős párost alkotna, másrészt teljesen nemfüggetlen és nem utolsó sorban a garnitúrát (egy későbbi ágycserével) gyermekcsénk akár 8-9 éves koráig simán használhatná. Ezt hívják hosszú, időtálló befektetésnek. Gyorsban csináltam két képet a telefonommal az összeállításról, amit persze egészben megtaláltam itthon a neten is... Szóval egyenlőre arra hajlunk, hogy vmi ilyesmi legyen, pár módosítással:

A Brendonban is nézelődtünk ugyebár és lett is eredménye :

KisBóbita első baris meggymag-párnája, ami majd melegíti őt a hideg napokon és segít, ha ne adj isten fájna a pocakja... A fejemben már felépített és berendezett babaszoba dekorációjaként is a bárányok lennének a főszereplők, de csak diszkrét formában. Óvakodom attól, hogy agyon legyen csicsázva mindenféle matricával a szoba, mert én is vallom a mondást, hogy a kevesebb néha több. Szóval ebben a szellemben szeretnék (ha egy mód van rá) a két kezemmel készíteni gumidekorból pár báránykát, akik majd elszórtan lennének a szobában. Kerestem is hozzá "sablont" a neten, ilyen motívumokra gondoltam:

 

Szerintem kellően uniszex és aranyos. Azt még nem tudom, pontosan hogyan fogom kivitelezni, de már kezdtem összerakni a fejemben.

Egyenlőre babaszobával ennyire jutottam, mert kezdtük nézegetni másnap a sarokülőgarnitúrákat és a kanapékat... Egymás után két éjjel is fent voltam fél kettőig és böngésztem a neten, igyekeztem megtalálni azt a megoldást, amivel kellő számú személy le tud ülni (több, mint három), kényelmesen lehet rajta heverészni és tévézni, mindennapos alvásra is alkalmas (min. 150 cm széles az ágya és nem rohad le a derekunk a második éjjel), modern stílust képvisel, elfér a szobában és nem 450.000Ft (pl. Andante bútorok...). Nos, jelentem rohadtszemétmocskos nehéz feladat elébe nézünk. A szombati napot Győr összes bútoros boltjának bejárásával töltöttük, vasárnap még Veszprémbe is lecitáltam Ricsit, hogy megnézzünk egy webáruházas garnitúrát. Tegnapra már a sírás határán voltam a kétségeeséstől és a tanácstalanságtól... Úgy döntöttünk, hogy adunk még esélyt egy pesti túrának is majd pénteken, ahol reméljük, hogy egy jól összeszervezett túranap után már okosabbak leszünk és főként döntésképesek. Ha pedig döntünk - amit hamar kellene, tekintettel a várható drasztikus áremelésre - akkor gyorsan meg is kellene rendelni, mert ugye 4-6 hét gyártási idő itt is van., mi pedig csak akkor tudunk érdemben nekiállni a babaszobának, ha onnan már kiköltöztünk.

Szegény babámtól tegnap este már bocsánatot kellett kérnem, mert azon kaptam magam, hogy szinte alig foglalkoztam vele... Nem is tudom, de talán ez még mindig jobb, mintha azon idegeskednék nap, mint nap, hogy jól van-e... Ez most egy ilyen időszak lesz, édes munkamegosztásban: KisBóbita ügyesen "fejlődik és gyarapodik nagyon egészségesre, nagyon okosra és nagyon szépre" (most RicsiAput idéztem), mi pedig Apával szervezzük és intézzük a szükséges dolgokat, hogy egy szuperjó és biztonságos helyre érkezzen!