Az év utolsó napja - kis meglepivel :)

Köszönhetően az előző napi szülinapi és egyben óév búcsúztató mulatságnak (többen a gyerekeikkel töltötték a szilvesztert) az év utolsó napjára nem terveztünk semmi különöset. Azt már tudtuk, hogy mindenképpen rendhagyó lesz több okból is: egyrészt a kapcsolatunk eddigi folyamában mindig volt valami buliféle, amin részt vettünk és ez most elmaradt. Másrészt pedig még sosem voltam ilyen two-in-one állapotban ezen a napon illetve nem voltunk three-in-two... Azt nem akarom mondani, hogy két és felen vagyunk KisBóbitával együtt, mert Ő igenis teljes egész, csak egyenlőre olyan, mint Colombo felesége - élőben még (kivéve persze uh) nem látta és nem szagolta senki.

Szóval ilyen lájtos kis megemlékezésre készültünk és indultunk volna egy kis jófajta virsli-mustár kombóért a Tesco-ba, amikor is jött egy fura érzés a hasamban. Rájöttem, hogy éreztem már ilyet többször is már kb. két hete, de mivel olyan kis gyenge izé volt, azt hittem, hogy a beleim szórakoznak. Ám ez most - bár ugyanaz, mégis - sokkal határozottabb érzés volt. Mivel én mindenféle pillangókra számítottam (ezt olvastam, úgyhogy ezért), nagyon meglepődtem, de biztosan állítom, most már, hogy KisBóbitánk piszkált belülről... Olyan érzés, mintha egy nagy buborék úszna bennem és nekimenne a hasfalamnak. Vagy valami ilyesmi. Merthogy nem igazán tudom egzakt módon leképezni az érzetet. Csak azt tudom, hogy sosem éreztem még ilyet életemben és ez nagyon jó!

Miután elindultunk a vásárlásba, már nem volt nehéz észrevenni a bébi ficánkolását. Nagyon sokszor éreztem nap közben ezt is "kis nyomást" és örültem minden pillanatának. Nem sírtam, nem érzékenyültem el, egyszerűen csak boldog voltam tőle és attól, hogy érzem, ahogy a babánk jelt ad létezéséről. Csak így egyszerűen boldog voltam... Az apukáját megkérdeztem még régebben (KisBóbi még csak erős gondolati síkon mozgott akkor), hogy nem bánja-e, hogy kimarad az életéből a várandósság lehetősége. Azt mondta nem igazán, mert mivel tisztában van az identitásával, nem is merült fel benne az a vágy, hogy bármikor is pocakos kismama legyen, ebben a dologban mindenképpen osztja a "női munka" gondolatot, ha az élet egyéb részein hirdeti is az egyenjogúságot. Nos, tegnap estére ez egy kicsit módosult és elhangzott a bűvös "Baromi irigy vagyok ám, hogy te már érzed Őt!!!" című mondat! Igyekeztem azért megnyugtatni, hogy legfeljebb pár hét és kívülről is érezhető lesz a babus mozgása, úgyhogy nem marad le semmiről! Teszem hozzá csendben és nem megrovólag, de akkor nem volt olyan baromi irigy, amikor reggeltől estig hányingerem volt, égett a gyomrom, maxra ki voltam purcanva, azt sem irigyli, hogy többé-kevésbé sótlanul étkezem, folyton pisilek és alig alszom, illetve azt sem fogja irigyelni, amikor már nem csak úszkálást érzek, hanem a fia/lánya egyetlen nyújtózás során rúgja le a bal vesémet és könyököl bele a bordáimba, a szülésélményről már nem is beszélve...

Arany kis Apukánk este készített Bóbikának és nekem egy zenei válogatást, amit felpolcolt lábbal hallgattunk a babával. Nagyon kellemes és ellazító élmény volt, Ricsi nagyon jól ráérzett, mik azok a dalok és zenék, amik nyugtatólag hatnak rám. Nem tipikus babazenéről van szó, Jean-Michel Jarre-tól Enigmáig több síkon mozgott a repertoár, de a bébinknek már van saját zenei mappája. Ma is meg fogom hallgatni vele, nagyon jó volt...

A nap további (késő esti) részében tévéztünk, gombás melegszendvicset sütöttem, vacsiztunk, aztán Nóra és Norbi feljöttek negyed órára Új Évet köszönteni. A nap legviccesebb negyed órája volt, mivel Norbink olyan szinten volt bemaxolva, ahogy tán még nem is láttam. Nagyon aranyos volt és főképp mulatságos, rohadt jókat derültünk rajta! Aztán néztük tovább a tévét, éjfélkor koccintottunk egyet, s mivel más már nem jött hozzánk, így fél egy felé befeküdtünk a hálóba, ahol kb. két perc alatt el is aludtam. Ricsi még tanulmányozta egy kicsit a Kispapák kézikönyvét, majd ő is bebólintott.

Különleges, vicces és egyben emlékezetes nap volt számunkra az év utolsó napja. Tavaly ilyenkor csak remélni tudtuk maximum, hogy egy év múlva mocorogni fog a pocakomban a kettőnk közös többszöröse, jövőre pedig már a kb. 7 hónapos kis Szalay csemete szülei leszünk...

Ilyen Boldog Új Évet Mindenkinek!!!