Újra Zalában a 17 hónapossal

Két hete pénteken mentünk le testületileg Kanizsára, hogy a hétvégi családi szüretelés aktív részesei legyünk. Az idő szerencsére a munkásoknak kedvezett, Dorkánk pedig fel tudta venni a mama által szervált bababizis gumicsimmát. Kicsit nagy még rá (22-es a 21-es lábára), de egyéb okok miatt úgy döntöttünk, dupla vastag zoknival igen jó lesz, úgyhogy nem cseréljük vissza kisebbre. Ráadásul kiválóan megtanult menni is benne (akinek van gumicsizmája, az tudja, hogy ez is egy tudomány), szóval nem bántuk meg. Mindenki ott volt a szüreten, aki számított, jól is sikerült, a csapat ügyesen végzett. A húgom és én a gyerekekkel voltunk, így mi ráértünk traktoristákat fotózni. 

Aztán meg úgy döntöttem, hogy lent maradunk a Dédinél, így Apa vasárnap visszajött Győrbe. Gondoltam, megint jót fog tenni Dorkának a változatosság, ahogy eddig mindig. Nos, hogy mi tett jót és mi sem nem tudom, de a hét diétázással telt. Hétfő hajnalban éreztem, hogy valami nem stimmel, aztán reggel sikerült hánynom és egész délelőtt brutál módon ment a hasam, a gyomrom helyén pedig egy kő volt, az biztos. Rettenet gyenge voltam, a Dédinek hála, hogy vigyázta Dorkát, mert úgy éreztem, képtelen vagyok bármire. Végül a B6 vitamin enyhített valamelyest szenvedéseimen. Este aztán Dorottyka rittyentett egy csúfosat a pelusába, majd ezt folytatta kedden is. Nagyon kis bágyadt és nyűgös volt, szerda este pedig hányt is egyet. Nagyon rossz volt (nekem), bukni is csak összesen két-háromszor bukott talán kicsi korában, hányni pedig még sosem hányt... Ő lazán vette, utána jobb kedve is lett. Szerdán a Dédi is csatlakozott a emésztőrendszeri megbetegedésesek közé, szóval iggggen szépek voltunk... Velünk párhuzamban pedig a Papa és a másik oldalon a húgom is betegeskedett... Megállapítottuk, hogy jól benyeltünk valamit egymástól a hétvégén. Mi már jól vagyunk, a Dédi pedig most kezdi összeszedni magát. Nagy buli volt neki, hogy ottmaradtunk Nála... Nekünk meg olyan jó dolgunk volt, hogy a mama autójával jöttünk haza kettesben Bóbickával és egy kicsit nálunk is maradhat a járgány, szóval most igen vagányak vagyunk, van kicsit saját kicsi csajkocsink és mehetünk bármikor bárhova, nem kell Apát ugrasztani a kocsival.

Dorkanyuszi tehát Kanizsán lett 17 hónapos. Méreteiről annyit, hogy az indulás előtti napon megkapta a bárányhimlő elleni oltás első részét, s akkor súlymérés is volt: 11400 gramm, a hosszát nem mérték és én sem itthon, de zömmel 80-as ruhákat hord, ám vannak 86-osak is. 

Az étvágya most egy kicsit csökkent, de ezt egyenlőre főként a múlt heti borzalmaknak tudom be, amikor is alig evett (legalábbis önmagához képest). Tészta és husi bármikor jöhet, a rizs, tejtermékek, a zöldségek és a gyümölcsök továbbra is barátok, de kezdem azt észrevenni, hogy a krumpli nem jön be neki. Cukros, kakaós, sós dolgokat továbbra sem kap. Egyszer kóstolta már a túró rudit (naná, hogy bejött neki), de nem kapott azóta sem. Hiszem, hogy annyi finom gyümölcs és zöldség van a világon, amiből az édesség/sósság adagját be tudja szerezni, hogy amíg nem megy bölcsibe/oviba (ahol úgyis "megfertőződik"), addig egyen inkább természetadta dolgokat. Pláne, hogy még szereti is őket és nem vagyunk "ráutalva", mint azok a szülők, akiknek a gyereke szinte semmit nem eszik meg. Az nyilván örül, hogy valami kerül a kölke gyomrába. A múltkor az Apa hozott Dorkának almalevet (natúr, 100%-os, minden cullang nélküli biocuccot). Isteni finom volt, nekünk. Dorka fintorgott tőle, majd megfogta a kis vizesflaskáját és jól meghúzta. Mit mondjak, nem megyek a Dunának...Ügyesen (egyre ügyesebben) eszik egyedül, mostanában jellemzően a jobb kezét használja és alig-alig eszik a szája és a tányér mellé. És mindennel eszik: kanállal, kis-és nagyvillával egyaránt, eddig szerencsére nem volt az utóbbiakból sem baleset. Az ivás továbbra is a szívószálas kulacsból történik, de ügyesen használja a csőrös poharat is.

Nagyon-nagyon ügyesen jár már, egész nap jön-megy, legnagyobb kedvence továbbra is a játék babakocsija, ami nélkül el sem lehet indulni sehova. Mondja/mutatja, hogy csukjuk össze és vigyük magunkkal, majd ha használni akarja az utcán, akkor is szól. Babagyi. Ezt mondja. Emellett egyre többet táncol, mindenre, leginkább a zenélős játékok zenéjére rázza, de ha dallamos egy vers vagy mondóka, arra is ütemesen billeg. Nagyon ügyes és édes. Tud hátrafelé tolatni és körbe-körbe menni. Két lábon állva rugózik, ha fogjuk a kezét, nem sok tartja, hogy el is emelkedjen a talajtól, ami már ugrálás lenne...

A formabedobókat mostanában hanyagolja, inkább a nyomkodás és a mindent mindenhova pakolás lett a sláger, illetve elkezdett szerepjátékozni is. Édesen megöleli a maciját, tigrisét vagy bármilyen "élőlényét", nézegeti, az arcához húzza, megpuszilja az orrát és ringatja jobbra-balra. Evés vagy ivás közben a közelében levő akárkinek is kell enni és inni, és ezeket a tevékenységeket Ő végzi. A kis kocsijával tologatja a jószágokat. 

Az alvása változatlan. Változatlanul nagyon rossz. Nappal szépen elalszik ebéd után, általában két-három órát szundikál. Az esti elalvással nincs probléma, ezt általában 9-fél10 körül teszi, amit szépen hozunk minél korábbra most, hogy max. 9-re ágyban legyen, ha lehet. Ám innentől indul a műsor. Van, hogy már egy óra múlva ébred, van hogy csak kettő, de szinte folyton felébred. A simi és a szép szó nem segít, csak ha kiveszem a kiságyból, mert akkor alszik azonnal tovább az ölemben. Innentől pedig szinte biztos, hogy egy-másfél óránként ébred, hol sírva, hol nyöszörögve, hol meg csak felül. Ilyenkor már többnyire mellettem fekszik a nagyágyban, mert fizikailag nem bírom már tényleg az átjárkálást, pláne ilyen időközönként. Az éjszaka folyamán legalább egyszer iszik is, aztán fekszik vissza és kis alvás után újra fent van. Reggel aztán végső ébredés 7 és fél 9 között van az éjszaka intenzitásától függően. Nagyon ki vagyok feszülve, nem hiszek abban jelenleg, hogy elnövi, nem értem, nem tudom, mi lehet a hátterében ennek a nyugtalanságnak, nem vagyunk egy idegbeteg, rendezetlen család mi sem, hogy ráragasztanánk tudat alatt bármit. Nem fogom sírni hagyni órákig egyedül az ágyában, de nem is tudom, hova forduljak segítségért. Mert most már nagyon ott vagyok, hogy kell valami vagy valaki...

A legnagyobbat a kommunikációja fejlődött. MINDENT próbál utánunk mondani, külön figyelek is rá, hogy úgy beszéljek hozzá, ami segítheti Őt a szavak rögzülésében és kimondásában. Ez nem azt jelenti, hogy mélyen a szemébe nézek és lassan tagoltan beszélek, mintha gyépés lenne, hanem valahogy ösztönösen már nem csak magyarázok neki, hanem beszélgető partnernek tekintem Dorkát. Nagyon sok szót tud már mondani és nem csak utánzásként, hanem önállóan használja őket, saját gondolatként, de úgy, hogy sokszor lehidalok, hogy "ezt most hogy?" Ha elmegyünk dolgok mellett vagy képen lát valamit, önállóan megnevezi azokat és ha "tartozik hozzá" hang is, akkor azt is mondja többnyire. Pl.: Dédinél az udvaron meglátta a tyúkokat, közölte, hogy "Pipi", majd utána azonnal, hogy "Kokodá" (kotkodács), aztán "Kaka" (kakas) és "kukui" (kukurikú). A kutya már "kuta" vagy "kutusz", vavava már csak akkor, ha megkérdezzük, mint mond a kutya. De igazán kérdezni sem kell. Az autó pedig az első szó, amikor felébred. Így, hogy "autó". Nem tütü, nem kocsi vagy bármi sántítás. AUTÓ. Így, csupa nagybetűvel. Mert a Verdák az istenkirály. Bizony, eljött az az idő, hogy a gyerekem ül a tévé előtt, pedig nem szerettem volna. Így is korlátozva van a dolog, de néha áldás is tud lenni, lássuk be. És nem hittem, hogy egy 17 hónapost le lehet 10 percnél tovább kötni a képernyőn bármivel, de tévedtem. Írd és mondd, a teljes mozifilmet képes egy végtében, egy seggel végigülni és csak bámulja... Nagyon durva. Nagy kedvenc még Maja, a méhecske, a muminok és Miss BG. (és mondja is a tévére mutatva, hogy "Bííídzsííí", megőrülök...) Egymás mellett levő dolgokat megszámol, mutogat rájuk és mondja, hogy "öt, hat, hét", se több, se kevesebb soha. :) Kis intim adalék: ha pukizik egyet, akkor közli, hogy "pákki" és örül. Legtöbbször a kaki is "pákki", úgyhogy most már nem csak a szagok késztetnek minket pelusmustrára... :) Utcán, tv-ben rámutat emberekre és mondja, hogy bácsi és most már a "néni"-t is mondja, felismeri a nemeket. Eldöntendő kérdésekre bólogat vagy rázza a fejét, a "nem" szót azonban csak tegnap óta mondja, de már mondja. Bólogatni pedig már a kérdés elhangzása előtt szokott, tudván, hogy kínálni szeretnénk neki valamit...:)  Emellett van Apa, Mama, Papa, Dédi és Móni (?) szép tisztán kiejtve, illetve egyre gyakrabban Aja, esetenként Anya, de ez csak párszor sikerült szépre. Folyton ízlelgeti a szavakat, folyton ismételgeti őket, mintha arra törekedne, hogy minél tisztábban sikerüljön kimondania azokat. Tervezem, hogy összeírom az általa ismert és használt szavakat, kíváncsi vagyok, hány darabnál járunk.

Huncutkodik, incselkedik, sokszor hangosan felnevet, hogy nevetést generáljon, kukucskál, figurázik mind az arcával, mind a testével. Látszik, hogy napról napra egyre okosabb, tudatosabb, önállóbb személyiség, akinek önálló gondolatai és egyre meglepőbb cselekedetei vannak. Olyan nagylány már, alig győzöm csodálni, mi lesz abból a kis csomagból, akit először megpillantottam... Bámulatos a természet, bámulatos az ember és bámulatos Dorka maga. 

AUTÓÓÓ!!!

Dédivel és Irénke mamával

jobbra néz

Gyönyörűm ♡

Új fogak és a börzék

Tegnap este fürdésnél már nem bírtam tovább, meg akartam nézni, hogy tényleg nincs-e Bóbinyuszinak új fogacskája. Mivel bátran kijelenthetjük, hogy MINDEN éjszakánk vagy rossz, vagy középrossz (nagyon finom voltam), így ebből nem tudtam következtetni, CSAK ÚGY megnézni viszont nem engedi persze...

Szóval egyszerűen belenyúltam a szájába és nagy óbégatások közepette betapintásos módszerrel átvizsgáltam a fogínyét mindenhol. Az óbégatások tőlem származtak, Dorka pedig rohadtul élvezte meg többször ki is röhögte, ahogy visítok, mert naná, hogy folyton ráharapott az ujjamra. A vizsgálat eredménye: egy-egy, eddig még ismeretlen örlőfog-darab a felső ínyszakaszokon, illetve egy Anyaujj rommá rágva. Mivel gőzöm sincs, mikor jöhettek ki ezek a fogacskák (a méretükből ítélve szerintem max. pár napja), így a felfedezés napját jelöltem meg a táblázatban. Ezt én már kibújt fognak tekintem, úgyhogy így néz ki a kilencfogú KisBóbi szájberendezése:

A hétvégén amúgy két bababörze is volt, az egyik itt a közelben. Dorkának akartam mindenképpen egy őszi cipőt beszerezni, mert csak szandija volt. Nagyon durva, hogy áprilisban kapta az első szandálját, amit épp csak azért vettem neki, hogy ha leállítom a földre, ne zokniban legyen. Akkor alig bírtam normális lábbelit kapni a lábára, merthogy 18-as kellett neki, lévén igen kislábú jószág. Most meg már 21-es szandálban nyomta az utóbbi napokat... Cipője viszont nem volt esős időre. A szombati börzén nem kaptam sajnos cipőt, ellenben kapott a lányka két kisautót (ez az új hóbort) és egy könyvet. A vasárnapi babaexpo viszont igazán remekre sikerült, mert szinte az utolsó pillanatban találtam számára egy megfelelő pár lábbelit. Nagyon jó állapotban vannak a cipők és kétezerért szerintem megérte. Őszintén szólva nem akarok a gyerekemen spórolni, hogy csak használt cipőben járatom, de látva azt, hogy elmúlt négy hónapban három számot nőtt a lába, az elkövetkező másfél-két hónapra sajnáltam kiadni 6-7ezer forintot egy új cipőért. Novemberben már úgyis csizmát húz, tavaszra meg már nem lesz jó az őszi cipő. Ez a most beszerzett példány nincs szétgyepálva (direkt figyeltem rá) és a lényeg, hogy Dorkának is nagyon tetszik:

Nagyon örvendek az új lábbelinek! :)

Dorka, hol az új cipőd? :)

Ja és pénteken voltunk fodrásznál is, Dorka pedig túlesett a második hajvágásán. Úgy tűri, mint egy kisangyal, nagyon édes...♥ Sikerült nagyjából egyforma hosszt elérni és a kicsit elvékonyodott végektől megszabadulni. Bár kicsit fiúcskás lett, de így is nagyon aranyos és olyan gyorsan nő már a hajacskája, hogy hamar újra loknis lesz a buksija. Igyekszünk jó alapot teremteni az amúgy is jó hajának (szép, jó anyagú és dús a haja szerencsére), hogy szép egyenletes lehessen a jövőben. Már alig várom, hogy csattokat és hajgumikat tehessek a hajába..:)

Új a séróm :)

Sebesült táncosnő

Az elmúlt napokban volt pár bukfenc, ami nyilván belefér egy másfél hónapja járó gyerektől. Eddig megúszta sérülés nélkül, mint mindenben, az esésben is ügyes. Pedig az ugye mindenkinek ismerős, hogy az effajta kisdedek nem tudnak menni meg sétálni, csak leginkább szaladni... Aztán hétfőn beütött a krach... KisDorkanyuszi (önhibáján kívül, tényleg nem volt szeles) akkorát zakózott, hogy még az én könnyem is kijött... Beletolta a kis babakocsiját a járda egyik jó mély gödrébe (kiválóak az utak) és arany Kisbaba gyakorlatilag átesett a kocsikán, egyenest orral az aszfaltra. Aranyom, rettentően sírt, lenyúzta a homlokát, az orrát és még az orra alatti bajuszrészt is. Mostanra már kellően varas, sőt a bajuszkája már kezd leperegni, a homlokán meg nem is látszik semmi, de így nézett ki másnap: 

☹♥

A kedve aztán egy kiadós alvás után lényegesen jobb lett, már el is felejtette rég, mi történt. Amúgy az eset egyetlen pozitív hozadéka (számomra), hogy az idegenek az eddig már rongyosra hallgatott kérdés ("Jaaaaj, mi van a fejecskéjén? Anyajegy? Vagy megcsípte valami?") helyett a "Jaaaaj, szegényke, elesett?" kérdést intézik felém. Ezek szerint mindig van rosszabb, mert az értágulat már fel sem tűnik senkinek ilyen lekoppintott orral... Bár már ezt is kezdem unni kicsit...

Az utóbbi idők további eseménye pedig, hogy hozzáfogott a rendszeres táncikáláshoz. Múltkor Katiéktól megkaptuk Andreas egy igen extra zenélős-fejlesztős játékát (nagyon komoly) és azon túl, hogy már mond a masina után pár német szót is Dorka (kedvencek: rot /piros/, Eichhörnchen(!!!) /mókus/), nekiállt a gombok nyomása által megszólaló dalokra táncolni. Annyira édes!! Az első videófelvételt végigzokogtam a nevetéstől (persze csak magamban rázkódtam, mert nem kinevetni akartam, ezáltal remegett a kezem). Igazi biztonsági játékos ebben is, amolyan nyugdíjas-feelingben nyomja, bár már ebben is egyre ügyesebb. Most már rákapott a járássegítő oroszlán orrára is és bár eddig is lelkesen nyomizta a zenéért, táncolni még csak most kezdett rá. A legújabb pedig az, hogy már akkor is táncra perdül, ha éneklek neki és ezt akár az etetőszékben is megteszi... :)) Nyilván korlátozottak ott a lehetőségei, de ingatja a felsőtestét, lóbálja a kezecskéit és billegteti a buksiját... Meg kell zabálni... 

Oroszlános:

Mondják, hogy minden időszaknak megvan a maga szépsége, de ez most nagyon jóóóó... Annyira cuki, egyre okosabb és ügyesebb, egyre kommunikatívabb (döbbenet, hogy milyen tudatosan válaszolgat már az eldöntendő kérdésekre a fejecskéjével, meg hogy három szótagból álló szavakat is mond). És mindig várom a következő napot, hogy milyen újdonsággal, igazi Dorkasággal áll elő ismét...♡

16 hónapos Rizsamanci

Átdátumozhatnám a posztot, de nem teszem. Már három napja ennyi idős Dorka, csak nem bírtam eddig leírni, hogy milyen ügyes és okos meg nagy már, ráadásul - hogy Ricsi szavaival éljek - "szinte óráról órára ügyesebb és okosabb... 

Megy Ő már nagyon, sőt egyenesen szalad. Meg akár nem egyenesen is. A napokban pl. elkezdett forogni a saját tengelye körül körbe-körbe, mert az vicces szerinte. Az már nem annyira, hogy utána elszédül kissé és orra esik tovahaladás közben, de igaz, ez csak egyszer fordult elő.
Aztán meg mutatja csuklóját tekergetve, hogy nincsen. Ha meg kérdezem Tőle reggelinél, hogy "Kérsz sajtot?", akkor bőszen bólogat, hogy igen. Sőt, igazából kérdeznem sem kell már, mert ha meglátja, hogy előveszem a sajtot a hűtőből, Ő már akkor bólogat, hogy kérni fog... :) Elkezdte nagyon szeretni a Tavaszi böngésző című könyvét (van még neki téli meg éjszakai is, de ez a favorit most). Odahozza és leültet minket, hogy nézegessük, lapozza, mutogatja kiabálva a kukásautót, mindennek a kerekét meg a pöttyös labdát is minden oldalon. És ha kérdezzük, hogy hogyan emeli fel a néni a könyvben a kisbabáját, akkor megmutatja, hogy emeli a kezét. Felismeri az állatok többségét, krokodilt, majmot, oroszlánt, zsiráfot, rókát, napláne kutya,cica,medve. Ami pedig a legújabb, hogy egyre több szót kezd utánunk mondani, illetve nagyon erősen próbálkozik és sokszor meglepően roppant ügyesen. A következőket mondja már nagyon cukin, főként utánunk, de gyakran már magától is és jó helyen:

• ciccc (cica)
• csüccs
• Ó, jaj! :)
• Hoppá, hoppsz
• oda
• Apa
• báiiiii (bálna)
• bááá tyi (bácsi) - egyenlőre még az időjós Pataki Zita is az, néni nincs a világon
• kék kör (így, ahogy van, és ezt is jelenti)
• papagááá (papagáj)

meg még egy csomó olyan, amit próbál utánunk mondani és rendre egyeznek is a szótagszámok meg a magánhangzók is, csak a mássalhangzók nem mindig, ezért aztán nem ugyanaz a szó lesz, mint amit mi mondtunk. És ez kb. két-három napja, mióta itt van nálunk megint kicsit a kanizsai Mama. Mert itt van vasárnap délutánig és most jó nekünk nagyon :) Most csak ezek jutottak eszembe, de bővítem a listát, ha még beugrik valami. 

Beszél álmában. Egyértelműen álmodik, és akkor tuti, hogy mutogat valamire, mert leginkább az általa leggyakrabban használt mutatószót hallom, hogy "aaaata-aaata". Ez kb. annyit tesz dorkául, hogy az-az és közben (ébren) hevesen mutogat és persze mindezt hangosan, szinte kiabálva.

Ezen kívül eszik ügyesen egyedül. Ma pl. minden étkezését egyedül abszolválta, mama persze ott volt asszisztenciának, de a nagyját egyedül ette meg. 

Egyenlőre ennyi jut csak tényleg eszembe. Ja, amúgy csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy csütörtök éjjel az volt, hogy fél 10 felé elaludt Dorka este, aztán egyszer megébredt egy óra múlva, majd miután letettem az ágyába, 3/4 6-ig ott is aludt tök egyedül!!! Aztán ugyan igen nehezen aludt vissza, de megtette majdnem egy óra küszködés után 8-ig. Naná, hogy a tegnap éjjel már botrányos volt. Na, nem mintha messzemenő következtetéseket akartam volna levonni, de azért mégis, na... Egy kicsit lehetne már jófej és alhatna párszor hosszan sokat. De persze nem ez Dorka fokmérője, mert amúgy olyan cukorborsó, hogy csak na. Hamiskodik, kokettál, kacsintgat és ahogy a poszt címe is utal rá: be nem áll a szája :)... Bámulatos a szellemi fejlődése, számunkra legalábbis mindenképpen. Apa tegnap este beleakadt tök véletlenül egy videóba, amin Dorka fürdőkarikában pancsol a kádban. Csak néztük és nem hittük el, hogy volt ez a lányka ilyen kicsi is... Pedig már akkor is azt gondoltuk, hogy hűűűűűűű,deügyes, hát akkor most... És mi lesz még! Nagyon jó korszaknak nézünk elébe, annyi biztos, már most egy kis Huncutka ez a Kisded. Imádatos KisBóbinyuszi!!!♡

Hossszúhétvége meg szülinap

Igazából azt se tudom már, mit csináltunk szombaton meg vasárnap, de a napi rutinon kívül semmi extrát. A lényeges viszont az volt, hogy APA is velünk volt, ami mostanában egyre fontosabb. Nem mintha eddig nem lett volna az, de most már Dorka is szemmel láthatóan és füllel is hallhatóan egyre jobban ragaszkodik az apukájához. Napjainkra a legtöbbet használt szava az APA lett. De olyan áhitattal tudja mondani, hogy AAAAPPAAAA, mintha valami filmcsillagról vagy popikonról lenne szó... Félreértés ne essék, nem vagyok féltékeny! Bár a hálátlan kölke azt ugye egyszer sem mondja, hogy Anya, de még csak Ana se vagyok már, pusztán a levegővel vagyok egyenértékű (az meg viszont természetes, hogy van), bezzeg azt, hogy AAAAPPAAAA, azt napjában hússzor is. Reggel (milyen jó, hogy együtt alszunk mindahányan) felül az ágyban, rámutat az apjára, közli, hogy Apa, aztán átgyalogol rajtam (hol a fejemre, hol a gyomromba taposva-könyökölve-térdelve) és odamegy hozzá. Én ilkonkrétó le vagyok sz@rva. De nem baj ám! Ma reggel aztán meg volt lőve, mert mikor nagy elánnal odafordult, hogy megsasolja az öregét, az nem volt sehol, mert ugye ő már elment a robotba. Mondtam is Dorkának, hogy na ez most cumi, Kisbaba, velem kell beérjed! Erre odajött és odabújt könyököt simizni... Nem egy lelkibeteg típus...

Naszóval a fent már említett férfi társaságában töltöttük a hétvégét, majd jött a hétfő, ami másnak csak augusztustizenkilenc, nálunk viszont ez AnyaBóbi szülinapja. Ja, a 36. Nem gyenge... Itt már végképp felajánlják az amniocentézist a kismamáknak és belépnek az öreglány kategóriába... Reggel a szűk családom megköszöntött (praktikussági okokból virágot már szombaton kaptam Dorkától és Apától), aztán később jött Anyu, Apu és Csilluék is. Csináltam ebédet, a kiscsajok aludtak együtt ebéd után, volt játék, kaptam belgacsokis-trüffeles tortát (brutál tömény, de nagyon finom) meg szép orchideát és együtt voltunk. Jó volt nagyon és örültem, hogy el tudtak jönni...Mikor a csajokkal elfújtuk a gyertyáimat, kívántam egyet. Aki közel áll, az tudja úgyis, hogy mit, ha teljesül, jövőre úgyis megírom, hogy ezt kívántam. Rég szerettem volna ennyire bármit is... Aztán mikor Ők elmentek, mi lementünk még a játszira, de nem voltunk sokáig, mert nagyon fülledt és nyomasztó volt akkor már az idő, ám arra elég volt, hogy Dorka úgy nézzen ki hazajövetelre, mint egy homokbányász. Kétszer nyalt homokot is, mert az szerinte finom, aztán evett rendes vacsit is, fürdött és ment mindenki szundikálni. Hát ilyen volt az én boldog születésnapom, a harminchatodik.

Előköszöntés (persze csak a fotó kedvéért) - Dorka csokra

Csokor Apától és Dorottyától

Csajok

Csajok és a Mama

Ajándékok

Bóbinyuszik

Fújta mindenki

Finooom és főként ééééédes

Az augusztushúsz meg jó hűvös lett, de nekünk nagyon jól telt! Elmentünk ugyanis Schwadorfra Katihoz és Andreashoz. Kb. 11 felé értünk ki és majdnem 3/4 9 volt, mire hazaértünk. Mondhatom, Dorka baromi jól érezte magát (mi is persze) a futkosós balesete ellenére is, mikor is jól bekoccantotta a falba a fejét esés közben. De jól kisírta magát, aztán mehetett tovább a móka. Andreason roppant jókat bír szórakozni, mert a 3 és fél éves nagyfiú sokat bohóckodik és elég eleven, ez pedig Bóbickának igencsak imponál. Jókat kacag meg incselkedik. Édipofák. Andreas és Kati is megköszöntöttek (aztán a később munkából hazaérő István is), kaptam finom gyümölcskenyér-tortát, desszertet, pezsgőt és cserepes liliomot. Persze Bóbickának is meg kellett kóstolni a sütit, és persze, hogy ízlett neki... A Kicsik aludtak délután nagyot, úgyhogy szerencsére hazafelé senki nem aludt el a kocsiban. A nappali tevékenység viszont kellően kiütötte a kisleánykánkat, mert fél 10-kor elaludt és hajnali fél négyig (!!!) az ágyában aludt megszakítás nélkül!! Utána kellett ugyan jó egy óra, mire újra el tudott aludni, de ilyen nagyon rég nem történt (szerintem kb. nyolc hónapja), úgyhogy halleluja. 

Mesenézés a kanapén (Dorka jó konyhásnő, kiszedőlapáttal)

Az Neked az mi az a kezedben?

Autózós (még a héten készült nálunk, csak lemaradt)

Unokatesók  - Dorka és Andreas

Nagyon örültem, hogy ilyen eseménydúsra sikerült ez az utóbbi két nap, nekünk is nagyon kell a változatosság, Dorka pedig egyenesen szomjazza ezeket a hepeningeket, egyre világosabb, hogy imádja a társaságot, a gyerekekért pedig egyenesen odavan!! (Ilyenkor még inkább látom, milyen kevés is vagyok neki egymagam, legalábbis az, amit egyszem én tudok neki nyújtani...) Jó, hogy volt ez a négynapos hétvége, köszönjük a szabadságosztóknak, Szent Istvánnak meg még mittoménkinek. Meg jó, hogy Apa nem benzinkutas vagy nőgyógyászdoktor, mert akkor nem lett volna itthon. Bár utóbbi azért lehetne, mert több pénzünk lenne szerintem... :)

Játszóház, védőnő, állatkert és Borzalomanya

Mégcsak péntek van, előttünk a hosszú hétvége (amit szintén sűrűre tervezünk), ám igencsak sokmindent sikerült a héten véghez vinni. Három olyan dolog is volt, ami "az első ... " Dorkának és nekünk is szülőként.

Először is, szerdán voltunk az Eto Parkos játszóházban. Nagyon nincs fogalmam, milyennek kellene lennie más játszóháznak, de ez bejött nekünk. Belépés egy éves korig ingyenes, aztán meg félórás meg aztán tízperces, továbbá napijegyes sztori van. Srác édi volt, kérdi, mennyi idős a gyermek, mondom 15 hónapos, erre Ő: az még egy éves, úgyhogy menjünk csak... Utóbb megbeszéltük Apával, hogy szerintem neki csak a kétéves nem egyéves :) A lényeg, hogy háromnegyed 6-tól fél nyolcig nyomtuk a gumis-labdás-csúszdás részlegen. És ami a tökkirály még, hogy nincs kiírva, hogy x-y éves korig, hanem semmi nincs kiírva, így hát mi is mentünk Dorkával fel az emeleti részre is és csúszdáztunk is Vele lefele a felfújt ugrálóba. Igencsak jól éreztük magunkat mindhárman, Dorottya pedig félelmetes, hogy milyen bátor volt és ügyes. Úgy mászott fel a szivacshengereken az emeleti részre, hogy csak lestünk... Megyünk majd még, akkor is ha esetleg fizetni kell.. :)

Csütörtökön délután jött hozzánk végre a védőnéni is (kétszer módosítottunk ugye időpontot miattunk). Nagyon megdicsérte Dorkát, hogy milyen szépen és stabilan megy, milyen ügyesen áll fel ülésből egyedül és halad tovább, és meg volt elégedve Bóbicka kinézetével is. Még mondta is, hogy én vagyok hosszú idő az egyetlen anyuka a környékben, akinek jól eszik a gyereke és nem panaszkodik. Mert hát e téren tényleg nincs okunk panaszra. Amire van, az az alvás továbbra is, mert minimum kétszer-háromszor, rossz esetben sokkal többször ébred Dorka éjjel és sokszor sírva. Könnyen nyugtatható és vissza is alszik szépen (a régi, órákig fentlevős időszak már nincs), de ez akkor sem normális dolog így. És teszi ezt még úgy is, hogy sokszor már 11 órakor mellettünk durmol a nagyágyban, tehát nem én hiányzom neki. Meg is mondtam kerek-perec a védőnőnek, hogy ez a velünk alvás már nem szól másról, mint az én kényelmemről, mert az öt hónapig tartó kínlódást nem bírtam tovább és inkább választottam azt, hogy karnyújtásnyira van a gyerek, minthogy óránként keljek és menjek át hozzá meg vissza. A nappali zombi üzemmódot és végkimerülést így oldottam meg. Ha valakitől elnézést kell kérni, akkor szóljon, de egyenlőre nem akarok. Nem kényelmes vagyok, sem önző, egyszerűen fizikailag nem bírtam már. Május óta ez van nálunk, hogy együtt alszunk és így sem alussza végig az éjszakát, sőt. Persze a védőnő is kérdezte, hogy ez miből adódhat, meg lehet, hogy a foga. Ja, a foga. De már 16 hónapja? Mert nem emlékszem, hogy ezen idő alatt volt-e átaludt éjszakánk... És más gyereknek, aki amúgy átalussza az éjszakákat, nem jön és nem is jött soha foga? Én ezt már nem hiszem. Meg azt is mondta, hogy meg kell tanuljon aludni és erre is meg kell érni az idegrendszerének is. Jó, de akinek már két hónapos kora óta átalussza a gyereke az éjszakát, az mikor tanulta meg azt, amit az én gyerekem 16 hónap alatt sem? Nagyon gondolkodom most már tényleg homeós dokin vagy valami alvászavar tudoron. Nappal oké, de éjjel nem és bár nappal nem látom Bóbickát fáradtnak, ez akkor sem lehet egy igazán pihentető alvás. Meg majd tán elnövi. Igen, egyszer. És addig? Na mindegy. Szóval okosabb nem lettem (nem is vártam átütő megoldást a vénénitől amúgy). Október 18-án ütközünk újra.

A másik új dolog az életünkben az a mai Állatkerti séta volt. Nagyon örülünk, hogy ma mentünk és hogy nem készültünk rá jobban. Az idő remek volt (huszonakárhány fok), nem volt túl meleg, sem hideg, nem volt továbbá büdi az állatkert és még így is jó másfél órát voltunk csak. Merthogy a hálátlan gyermek érdeklődése a juhoknál elfogyott. Az pedig az első állomás itten a győri zóóóóóban... Érdekesebbek voltak a másik gyerekek, meg a lépcsők, meg kavicsok, meg a galambok. Mert ezek nincsenek az állatkerten kívül ugye...Ja, még a papagájok izgik voltak, meg kicsit a majom. És ennyi. A végén örültünk, hogy a háromezres belépőt itt fizettük ki és öt perc múlva otthon voltunk, és nem mentünk ez ugyanezért Pestre vagy Veszprémbe még sokezerért sokórányira... De legalább megtudtuk, hogy még nem érdekli és kicsi hozzá. Nem értem, miért, de így van. Nem is vittük túlzásba a fényképezést sem, de azért pár kép:

Meeeeee.........

Szép madár

Szavanna

Így csinál az oroszlán

És a harmadik első dolog, amire nem vagyok büszke, az Dorka és köztem zajlott. Szerdán ebédnél történt. Elkérte a kanalat, pedig már fáradt volt. És láthattam volna, hogy ez most nem az ideális "Dorka egyedül eszik" helyzet, mégis odaadtam neki. Ő pedig elkezdte szórni a tarhonyás húst. Olyan bután evett, hogy csak na. Pedig rászóltam, segítettem neki, de amint elengedtem a kezét, már butult. És akkor egyszer csak elszakadt nálam valami és rácsaptam... Csend lett, én ledermedtem. Néztem Dorkát, hogy most mi lesz. Erre Ő elkezdett vihogni, nekem meg ugyanabban a pillanatban kifolyt a könnyem... Annyira elszégyeltem magam... Ez nem műmájerkodás, meg "jaj, kell ez nekik néha, így is jó anyja vagy" szövegre vágyom. ÉN vagyok a felnőtt, NEKEM kellett volna tudni, hogy ez most nem az az idő, amikor próbálkozunk, vagy ha mégis, akkor időben véget vetni neki. NEM ÍGY kellett volna reagálnom, mert Ő nem tehetett semmiről akkor. Nagyon sajnálom és fogalmam sincs, hogy tehettem. És ami még inkább megijesztett, az az, hogy kicsit mintha természetes reakciónak is éreztem volna először... Nyilván én is kaptam kicsiként, nem is keveset és anyukám bánja is már nagyon, hogy sokszor volt türelmetlenebb, mint kellett volna. Nyilván velem is ez esett meg, de nagyon nem akarom, hogy ez újra megtörténjen. Dorka egyáltalán nem hisztis fajta, most még legalábbis nem, nem érdemelte meg. Bután viselkedett, de nem úgy kellene okítanom, hogy megcsapom a kezét, ezért vagyok én a felnőtt és az anyja. Nem önostorozás ez, csak kis lecke magamnak magamból. És az sem mentség, hogy fáradt vagyok (mert sok a reggel héttől este tízig, aztán meg az éjjeli kelések), meg bánt, ami történt két hete... 

Ja, a mai dokilátogatás is megvolt, minden oké, kezd már újra vastagodni a nyálkahártya, petefészek-cisztám eltűnt és van már domináns tüsző a bal petefészkemben. Nem mintha most érdekelne, meg amúgy is, ott nincs vezetékem... Bár a doki azt mondta, van most egy olyan kismamája, akinek úgy lett spontán babája, hogy hiányzik az egyik petevezetője és a másik petefészke... Azóta is ezen gondolkodom, hogy ez mégis hogyan lett akkor... Csoda-kategória, az tuti. Mindegy is, most ez minket úgysem érint. 

Készülünk a hétvégére, hosszú lesz és meleg. Meg remélem hasonlóan eseménydús is, bár verekedést nem terveztem a közeljövőre...

Királylány vagyok, jól áll a koronám?♡

15 hós tanácsadás

Ez meg majdnem jól elmaradt...Mármint nem a tanácsadás, hanem a lejegyzése, pedig fontos. 

Pláne, hogy Bóbicka kapott kettő oltást, egy MMR-t a bal felkarjába, egy Prevenart pedig a bal popójába. Mondhatnám, hogy díjazta, de hazudnék. Igazából már akkor sírva fakadt, amikor a doktornéni csak szimplán elkezdte vizsgálgatni úgy általánosságban, pedig többször is igyekeztem felhívni a figyelmét az orvosnő szép szemüvegére meg a falon levő Micimackós poszterre. Mindhiába. Aztán mikor az oltás jött, akkor még zaklatottabb lett... Szokás szerint megint majdnem én is elsírtam magam, mikor a védőnő és az asszisztens lefogta, a doki meg szúrta a kétségbeesett gyereket, olyan rossz ezt végignézni, de persze tudom, hogy muszáj... Előtte azért súlymérés is volt, 11 kg-ot nyom ez a drága gyermek. Nem hiába érzem olyan - hogy is mondjam - nemkönnyűnek. Magasságát nem mérték, nem nagy divat nálunk, pedig érdekelt volna, de bármekkora is, szeretjük. Legközelebb szeptember 19-én megyünk elvileg, akkor kapja a bárányhimlős oltás első részét (merthogy kértem), amit már ki is váltottam a Menjugate kíséretében, amit majd 18 hósan kap. Azt meg majd követi a bárányhimlő másodikja, úgyhogy szinte havonta járunk majd szurira a közeljövőben. Szerintem a doktornő és a bandája fel fog kerülni Dorka halállistájára...

A lényeg, hogy most egyenlőre megvan ez a mumusszámba menő MMR oltás, nagyon sok rosszat olvastam és hallottam róla, vagyis inkább a mellékhatásairól. Emiatt be is szereztem én is azokat a homeopátiás nozódákat (oltáskivezető szereket), melyeket még Napsugárnál olvastam és be is adtam Dorkának azokat. Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, pláne hogy nincs két egyforma gyerek, meg a védőnő szerint az esetleges mellékhatások (magas láz, kiütések, torokgyíkfrász) az oltást követő 8-10 nappal jelentkeznek, ámbátor többek most oltott gyereke már szuri utáni nap belázasodott...Dorottya egyenlőre él és virul, semmi baja. Jókedvű, jó étvágyú, tünetmentes és láztalan. Reménykedem nagyon ezekben a homeós bogyókban és bízom benne, hogy később is minden marad így, ahogy most van. 

Csak hogy meglegyen, lejegyzem ide, hogy mik is ezek a cuccok, amik amúgy a Bem téri patikában tényleg kaphatóak:

• MMR nozóda c30
• Thuya 30ch
• Belladonna 9ch
• Mercurius solibilis 9ch

golyókból egyszerre: az oltás előtti napon, az oltás napján és az oltást követő napon napi 1x5 szemet. Minimális vízben feloldottam és megitta. Előtte és utána fél-fél órán át nem kapott mást.

Hát így. Jövő hét csütörtökön jön hozzánk a védőnéni végre, bár nem tudom, mit beszélünk majd meg, de biztos lesz mit. Szegényt már kétszer lemondtam, mert Kanizsán voltunk éppen, mikor jött volna, most már tutira nem megyek sehova, történjen bármi. Szerencsések vagyunk, hogy Ő a védőnénink, szeretjük. Addigra Dorka már pár nap híjján 16 hónapos lesz... A szülinapja óta csak úgy repül az idő, nagyon durva....