Napok a 23 hónapossal és a húszhetessel

Egybe írom, mi a helyzet Velük/velünk, majd lassan nyitok egy "gyerekek" címkét is...

Vegyük előre most a Kicsit, mert aranyom mindig háttérbe szorul úgyis... Tegnap töltöttük a 20. hetet. Elvileg ugye félidősek vagyunk, de hogy valójában mikor volt a félidő, az úgyis a szülés napján derül ki, nemigaz? Keményedések vannak elég gyakran a sűrű magnézium-nospa kombó mellett is, és bár más volt Kanizsán, a teljes pihenés azért mégis másról szól. Hogy őszinte legyek azt a fajta igazi ágynyugalmat nem is szeretném megtapasztalni. KisBóbita nagyon sokat mocorog, vannak elég aktív és nagyon aktív napjai, nem emlékszem, hogy Dorka ennyit mozgott volna naponta. Többször is éreztem már a kezemmel is, hogy rugdos, jó kis harcias fajta jószág, pedig ugye lepény elől. Pocakfotót csak ma délután tudtam csinálni, mikor már Dorka is felébredt, úgyhogy nem kerek számos, de majdnem.

"Néééézd Kistesóód, Vijjám, Szeji!!!"

Még a Kanizsára indulás előtt elhoztam az AFP-s eredményemet is, a MOM érték 1,06 lett, ami remek szerintem, de nyilván majd a doki kiértékeli az április elsején esedékes következő terhesgondozáson, akárcsak a 20 hetes genetikai ultrahangos dolgainkat, ami pedig ma volt esedékes. A déli időpontunk ellenére azért befigyelt egy röpke egyésnegyedórás várakozás, annyian voltunk, mint a nyűvek. Dorkára ez idő alatt a velünk együtt Győrbe jövő Irénke mama felügyelt, úgyhogy nem kellett aggódjak semmin. Rövidebbre is sikerült kicsit a vizsgálódás, mint az emlékeimben élő Dorkás 20 hetes, de a lényegi dolgokat megtudtuk és azokkal minden rendben van. Szépen látszódott minden, szívecskéje szépen vert, ébren is volt (nem csodálkozom, nem is tudom, alszik-e egyáltalán) és olyan nagynak láttam már most... Aztán megkérdezte a doktor: "Na, mi lesz? Kislány vagy kisfiú?" Azt mondtam, kislányt tippelünk, mire azt válaszolta, hogy ő is nagyon annak látja :) Szóval két olyan ember látta már kislánynak, akinek tényleg adok a szavára, úgyhogy most már elhisszük :) Az érték szinte megegyeznek a nővérkénél ugyanekkor (20+1) mért értékekkel:

Egy élő magzat fejvégű fekvésben.

A lepény mellső falon tapad, jó helyen.

A magzatvíz mennyisége átlagos.

Ép koponyakontúr, szabályos agyszerkezet. Gerinc végig követhető. Négy végtag, zárt hasfal. Ép vesék. Gyomor és hólyagtelődés látható. Ép rekesz, négyüregű szív, ép kamrai septum.

BPD: 52 mm (Dorkánál ilyenkor 51mm)

HC: 180 mm  ( 186mm)

AC: 169 mm  (170mm)

FL. 34 mm  (32mm)
Dorkánál anno volt becsült súly is feltüntetve: 446g, most én magam kalkuláltam ki egy neten talált program segítségével a fenti adatokból, eredménye 456g. Nem kicsi. Képünk sajnos nincs, mert elfelejtettem kérni a védőnőtől csekket, aztán meg mikor vártunk és rájöttem, gondoltam, hogy megkérdem a dokitól, lehet-e mégis, és akkor meg azt felejtettem el...
Ilyen lányka ez. Szép, a koránál kb. egy héttel nagyobb méretekkel, mocorgós és nyilván a testvéréhez hasonlatosan tökéletes. Nagyon örülök, hogy láthattam Őt újra és annak is nagyon örülök, hogy most az apukája is láthatta végre. Reméljük, hogy még nagyobb élményt nyújt majd a május 2-án esedékes 4D-s ultrahang, kíváncsian várjuk majd, milyen arcocska fog majd visszanézni ránk a monitorról! :)

A nagyobbik mindeközben 23 hónapos lett. Ma. Aztán legközelebb meg már 24 lesz, de azt meg már úgy írjuk, hogy kétéves és megint a közhelyes húdemegyazidő, de tényleg nagyon. Változik napról napra, nőtt a haja egy csomót, amolyan bohémfej most kicsit, a szókincséről pedig nem is tudom, hogy nyilatkozzam. Az apja is látja, hogy még az elmúlt, Kanizsán töltött egy hétben is rengeteget fejlődött és leginkább abban, hogy FOLYTON beszél, mindent kommentál és mindent mond, ami történik, amit lát. Nagyon szeretem és nagyon büszke vagyok arra, ahogy és amilyen szépen beszél, bár nyilván adottság kérdése is és nem minden a mi érdemünk. Nagyon szépen tud köszönni, már alig-alig kell megkérni rá, hogy tegye, szinte mindig használja a "kéjem", a "tessék", a "köszönöm" és a "szívesen" szavakat. Bárki tüsszent, Ő az első, aki azt mondja, "egészségéje". Dédinél a szomszéd kutyushoz pl. rendszerint így üvöltözött (mert tényleg nem kiabált vagy szólt) át: "Búúúúsz, dejeide Kiddokájoz léccijes!!!" (Bruce, gyere ide KisDorkához légyszíves). Mert ilyen udvarias gyerek. Egész mondatokban beszél, megfontoltan is, mert van, hogy összeakad a nyelve és akkor addig próbálgatja a szót kimondani, amíg nem megy a legtökéletesebben. Nem én javítom ki, ő akarja jól mondani. Látszik, hogy kattognak a kis fogaskerekek a fejecskéjében és koncentrál. Imádnivaló. Mindemellett nagyon cukin aggódik mindenen meg lelkizik is már. Hétfőn pl. elmentem bevásárolni pár dolgot kb. egy óra hosszára, ezalatt a Dédi vigyázott rá. Mikor megérkeztem, lelkesen üdvözölt, majd mikor bevittem, hogy pelust cseréljünk neki, a nyakamba borult és azt mondta: "Hiányoztáj". Azt hittem elpityergem magam, mert még nehéz sóhaj is volt hozzá, meg hangsúly. Azt sem tudom, honnan vette a szót, mikor tényleg nem igazán hagytam még magára... Aztán meg volt, hogy csak ültem és néztem lefelé, odajött, megfogta az arcomat, a szemembe nézett és azt kérdezte aggodalmas hangon: "Ana, mi a baj?" Aztán ezt eljátszotta később a szomszéd Bruce kutyussal is... Emellett pedig számtalan olyan megnyilvánulás és szóhasználat, amitől csak kamillázunk. Az enyém-tiéd még nem megy igazán, de ez életkorából is adódik még, persze a játékaira nagyon tudja kiabálni, hogy "enééééééém!!" Unokatesójától hallotta és értette is, azóta használja. Minnie- és Verda őrület maradt, bár kissé csillapodott, társult hozzájuk "Bodóésbabóca". A jutyúbon van két olyan összeállítás, ahol 13-13 rész van egyben. Zokszó nélkül képes végignézni egymásután mindkettőt. Döbbenet. Ilyenkor nem is nagyon lehet hozzászólni, lehet, de nem sok értelme van. Nap közben pedig apró részleteket idéz az egyes mesékből, hogy mi történt pl. "Jiji-józsabogáj-jal (Lili, a rózsabogár) vagy "Vendel-szajvasbogáj-jal".
Új dolog, kb. másfél hetes, hogy elkezdett páros lábon ugrálni. De nem úgy, hogy csak ugrik egyet, mert a szitu megkívánja, mert azt eddig is tudott, nem. Így közlekedik. Meg így is lépcsőzik, hogy páros lábbal ugrik le az egyik fokról az alatta levőre. Nyilván letojja, hogy megkérjük, ne tegye, mert veszélyes. Egész addig, míg jól össze nem töri magát egyszer. Ezen kívül az, hogy papagájnak érzem magam, nem sokat mond el abból amit véghezviszünk naponta. Többször kell hangosan rászólnom, hogy "süketekért lesz mise!!!", mert egyszerűen olyan, mintha a falnak beszélnék. Kérem szépen, csúnyán, halkan, hangosan és nyilván sokszor elszakad a cérna. A múlt héten pl. elindultunk itthonról motorral, aztán annyi lett, hogy egy kör lett a ház körül, mert mikor kértem, hogy a másik irányba induljunk, mert arra kell mennünk, elszelelt és úgy elszáguldott, hogy hosszan-hosszan nem is láttam és szerintem még nemvárandósan sem tudtam volna utolérni, nemhogy a lépten-nyomon keményedő hasammal. Hiába ordítottam utána, hogy álljon meg. A túloldalon értem csak utol, közel a bicikliúthoz, kereszteződéshez. Ott ücsörgött a motorján és vihogott. Akkor bizony láttam csúnyán néző járókelőket, mikor szó szerint lerántottam őkisasszonyságát a motorról és szorosan az arcába közöltem, hogy most márpedig eltakarodunk haza, mert nincs kedvem egy kolbászsütöde előtt megszülni a 18 hetes magzatomat, mert ő szarik a fejemre. És hazamentünk. Volt közben először vihogás, aztán hiszti, aszfaltracsüccs, magát vonszoltatás, aztán felkaptam a vállamra és bevittem úgy a lépcsőházba. Aztán meg belevágtam a babakocsiba és úgy mentünk el a véreredményért. Nem bírom másképp. Ricsi mondta is, hogy amíg ez lesz (Dorka ilyen, én meg pocakos), addig ne futkossak délelőttönként utána, majd lesz a délutáni apás kör ilyen. De nagyon rossz, hogy ennyire nem fogad szót és nem érzi, milyen veszélyes, amit csinál... Vannak szépen sétáló gyerekek, anya kezét fogó, szoknya mögé bújósok, a miénk nem ilyen. Volt pedig már szépbeszédes lelkifröccs, ráolvasás, nyugodt hangon magyarázás, figyelemelterelés, eddig kevés ebben a tekintetben a sikerélmény. Bízunk a múló idő jótékony hatásában.
Emellett nyilván imádjuk, megunhatatlan jelenség, aki bearanyozza a napjainkat. Április 22-én megyünk kora-utógondozásra, a kétévesre. Úgy megy az idő, olyan nagylány már...

szépen nézek

Az imádott kanizsai szomszédkutyussal

"Bodócsigafiú és Babócakaticakisjány" pólóban

És meg így közlekedik ugrálva:

Újra Kanizsán...

...vagyunk szerda óta, meg maradunk is jövő csütörtökig. Csak kicsit helyzetjelentek. 

Dorka, Anya, Kisbóbita jöttünk autóval egyedül ügyesen. Dorka sziporkázik, örül mindennek, már érkezéskor ment pipiket etetni, hívta nagy hanggal a szomszéd kutyát, motorozik, sétál. Szerda és csütörtök este is lázas volt este/éjjel, amit szerencsére a Nurofen simán kezelt. Nappal vidám, semmi baja, fogalmunk sincs, mi lehet, tán valami ilyen vírus. Tegnap este sikerült 10-kor ágyba kerülni, kelés ma reggel 9 után.. Ebéd utáni alvás 2-től 5-ig, de csak azért addig, mert felébresztettük, hogy azért na... Most elmentek buszozni a mamával. Kapott mamától bérletet is, az az Ő buszjegye, amit büszkén szorongatva távozott. Én meg addig kicsit pihenek, mert a mai eddigi három magnézium és kettő nospa ellenére is folyton nem jó a hasam, feszeget, keményedik. Nem tudom, mi lesz így... Bőr alatt levő kisbabánk ma nagyon aktív, sokat mocorog, és a nemrég elkövetett pihenő alatt olyan erősek voltak a mozdulatai, hogy egyet már konkrétan kívülről is érezni lehetett. Cukorborsó. Csak legyen szép nagy és egészséges. 

Megjöttek a buszosok közben. Fél nyolc, vaksötét, hűvös, de még hintázni kell egyet az udvaron, anélkül nem élet az élet :)

18 hetes KisBóbita-lak

Reggeli képek, Dorka még pizsiben. Szinte kisebb a hasam, mint a múltkori képeken. Éljen a diéta, pláne úgy, hogy a KisBaba viszont gyarapodott :)

Védőnőnél és nődokinál a kis Mocorgóval

Mert most már tényleg igazán éreztem mocorogni KisBóbitát a pocakomban a hétvégén. Eddig is volt olyan "olyanmintha" érzésem, de vasárnap is már pár olyan klasszat rúgott, hogy én is megugrottam kicsit, mint amikor reflexkalapáccsal ütik meg az ember térdét. Nem aggódtam, hogy még csak most, doki is mondta, hogy biztosan később fogom csak érezni az elől levő lepény miatt.

Kedd délben mentem Dorkával védőnőhöz,említettem neki a keményedéseket, melyek nemhogy javulnának, de egyre gyakrabban vannak..:( Mondta a magnéziumot meg a pihenést (haha), de ezt eddig is tudtam. Ami miatt viszont most nagyon örültem, hogy nem híztam egy dekát sem, úgyhogy sikerült ügyesen tartanom a diétát. Ha az elején nem éreztem volna folytonos zabálási kényszert, most jó, ha egy-két kilónál tartanék, de hát mindegy. Diéta folyik tovább, nyilván azért nem fogok beleőrülni és nem bánom azt sem, hogy pl. a hétvégén ettem két nap alatt három darab Dédi által készített istenifinom diós pogácsát. 

Délután mentem dokihoz, már nagyon vártam, hogy megvizsgáljon. Szerencsére méhszáj teljesen zárt, Kicsibaba jól van, mocorgott, meghallgattuk a szívverését is. S bár folyás nincs, megelőzésképpen írt Klion kapszulát, ezen kívül napi 4x1 magnéziumot (már simán így szedtem a napokban magamtól is) és 3x1 no-spat. Mondta, hogy a császárosoknál ez gyakran előfordul, amikor van lehetőségem, tegyem magam vízszintesbe, amúgy meg ja, kellemetlen, de ez van. Amíg minden oké, addig meg pláne. Úgyhogy egyre többet fekszem sajnos és nagyon nem jó ez így, pláne hogy még csak a 18. hetet most töltöm. De mindig kell valaminek lennie... Már kezdtem örülni, hogy ügyesen nem vizesedem még mindig, erre most ez. Nem tudom, melyik a jobb, mindenesetre elég ijesztő bír lenni. Nem szeretem állapot van és ráadásul kezdem magam egyre bénábbnak érezni, mert már nem tudok mindent úgy és akkor csinálni, amikor szeretnék. Pláne akkor rossz, amikor ŐDorkasága felhúz agyilag (ma délelőtt konkrétan kezdett kicsordulni a könnyem tehetetlenségemben, annyira brutál módon viselkedett és tényleg azt éreztem, hogy ott fogom hagyni a belváros közepén), na akkor pl. még álló helyemben is bekeményedik a hasam. Nyilván nem kéne idegeskedni, meg nyilván marha sok mindent nem kéne. Igyekszem figyelni már mindenre, mert nagyon szeretném a rosszabb helyzetet elkerülni, de a már kint levő kölkem igencsak nem partner ebben. Mintha érezné, hogy kissé meggyengültem és ki akarná használni. Pedig nem is ám, mert pár perc múlva meg már imádnivaló és nem is értem, hogy tudtam mérges lenni Rá, de megroggyantak az idegeim is kissé. Na mindegy, amikor tudok, fekszem és akkor jó. És ma már ágyban fekve legóztunk pl., meg úgy olvastam is könyvet, ez van. Mert délutánra már kész vagyok sajnos. 

Nem sürgetem a végét, de hjajjjjj, de messze van még, nagyon nehéz lesz ilyen bénán ellátnom egy örökmozgó gyereket...

Két hét múlva pénteken húszhetes ultrahang. Nagyon jó. Aztán meg majd április 1-én újabb gondozás. Ezek.

Potya nem-néző ultrahang

Még a Kyncsben kaptuk a lehetőséget, hogy ha KisBóbita 16-17 hetes lesz, meg majd úgyis megyünk vérvételre, akkor majd rákukkantunk stb...

Bár mondtam, hogy engem pont nem érdekel most nagyon, hogy miféle kistesvér lesz, csak legyen jó, ám Ricsit nagyon érdekelte. Megbeszéltük, hogy oksi, akkor csütörtökön elmegyünk. Jó sűrű lett a hét, minden napra akadt ügyintéznivalónk Dorkával, és nem is gondoltam (ki gondol ilyenre ugye), hogy bármi is okot ad majd nekem is arra, hogy kívánkozzam az ultrahangra. De adott. Tanulva az orvosoknál levágott elmeháborodott viselkedésekből, babakocsival indultunk hétfőn a városba a háziorvosomhoz, hogy a lejárt jogsimhoz igazolást csináltassak (ez is a legjobbkor, de a kiváló anyagi helyzetemről majd máskor). Aztán kedden AFP-vérvételre galappoztunk délelőtt, délután pedig farsangra. Nem hittem, hogy ebből gáz lesz, de lett. Rég nem ült már Dorka babakocsiban és nem is volt eddig gond, hogy sétálva/kocogva mentünk motorozni, ám most érezhetően megviselt, hogy az amúgy ultrakönnyen tolható babakocsiban toltam a lánykámat, és ez akkor kezdődött, amikor farsangra mentünk. Annyira elkezdett keményedni/feszegetni a hasam, hogy csak többszöri kényszerpihenők után sikerült áttolnom Dorkát a hídon. Aznap délután és este összesen négy magnézium citricit vettem be, de éreztem ,hogy valami nem stimmel. Másnap az okmányirodába kellett menni időpontra a jogsi végett, szintén hidas átmenetel, szintén megállásokkal, akkor már rendesen féltem, hogy nagy baj lesz... Nagy mázli, hogy Apának épp a városban volt autóval dolga és épp rámcsörgött, hogy mi a helyzet. Nem szoktam furikáztatni magam, de most megkértem, vigyen haza bennünket kocsival, mert nem merek gyalog visszaindulni...

Na, ekkor már nagyon érdekes lett a csütörtöki uh... Főként azért, hogy megnézzük, KisBóbita jól van-e és ha látható, nem nyílt-e ki a méhszáj v. bármi egyéb gubanc nincs-e. Összesen jó két órát vártunk, sokan voltak, de a potya az potya, nincs kinek és miért vernyogni, örülhettünk így is, hogy bemehetünk egyáltalán. A várakozás alatt volt Ligeti motorozás, túrórudi evés és a végén (hála a mobilnetnek) Bogyó és Babóca is. Sajnos Apa már megint nem látta a Kicsit, mert vissza kellett mennie dolgozni, mire bemehettünk volna... Úgyhogy kettecskén vártunk és mikor mehettünk, bementünk. Dorka nagyon zokon vette, hogy eltettem a telefonomat, csak nyafogott, hogy "bogyóbabócaaaaaaaaa", és hiába mondtam, hogy "Anya oda lefekszik és azon a tv-n megnézzük a testvérkédet, aki anya pocakjában lakik, okéééé?", pont leszarta és csak nyígott, hogy "bogyó!!!!!!! babóca!!!!!!!nézeeeeeed!!!!!". Így esett, hogy egy rakat steril géplapnak támasztottam az újból üzembe helyezett telefonomat, a gyerekemet vele szembe fordítottam és mondtam, hogy akkor itt van. És míg Ő tv-zett csendben, addig mi Macával (főként Maca) megnézte a Pocakbabát. Mindene szépen fejlődik, méhszáj zárt és bár sokáig maga előtt fogta a köldökzsinórt, majd elpöckölte, a lábai sokat voltak zárva. Így is az lett a diagnózis, hogy több mindennek kellene ott lenni, ahhoz fiú legyen, úgyhogy eddig jó erős 90%-ra mondva lesz még egy kislányunk... Dorka úgy néz ki, hugicát kap :) 

Aztán majd még lesznek úgyis vizsgálatok, amikor megnézhető lesz a gyermek elvileg, de Maca az Maca, akármilyen uh géppel is nézte. Simán elhiszem neki. Nyilván még nem állok rá a csajos rugalmas kendők nézegetésére továbbra sem, de erőteljesebben gondolkodunk majd lánynevekben :) Fura ez, egyenlőre nem tudom elképzelni, hogyan lehet egy másik kislányt is ugyanúgy szeretni, mint Dorkát... De nyilván lehet és azt hiszem azzal, hogy rámijesztett, elkezdtem jobban kötődni hozzá. Mert őszintén bevallom, nagyon hanyagolva van szegény, sajnálom nagyon, hogy így kell a létét (bendőnövekedés mellett) tudtunkra adni. Nagyon fogok most már figyelni Rá, hisz Ő ugyanolyan fontos, mint a testvére, csak még nem tudjuk megfogni és igazán látni/tapasztalni Őt. 

Már most más, mint akár egy hete is. Azt hiszem, fog ez menni...

Nem szép, de hasznos és fontos kép a Kistestvérről

Dorka első farsangja

Kerekítő farsangon voltunk tegnap délután. Jó volt, de főként az ELSŐ volt és ez a lényeg. Nem mellesleg, a mi gyerekünk volt a legcsinosabb, úgyhogy pláne, hogy jó volt...

Az úgy volt előzőleg, hogy megvettem már korábban a jegyet, aztán azon agyaltam, hogy mi legyen majd Dorka jelmeze. Saját kezemmel akartam csinálni valamit, de még ötletem se volt. Aztán meg időm meg energiám. Tudom, másnak sincs egyik sem, jelmeze mégis lett, de én meg lusta is vagyok biztos, meg kicsit a hasam is rendetlenkedett. Aztán a múlt héten betévedtünk a bizományiba véletlenül és megláttam egy rózsaszín rucit. Megvettem erős 900Ft-ért, hazavittem és lebányásztam róla az igencsak okádék művirágokat, melyek roppant ízlésesen voltak ráragasztva a ruhácska mellvarrására. Akkor pediglen keletkezett három jó nagy ragasztófolt, amit sehogy sem tudtam leszedni. Még körömlakklemosót is bevetettem, de semmi. Aztán vettem egy darab szalagot és szépen rávarrtam az ügyes kezeimmel, elkendőzendő a csúf foltokat. Meg elmentem a kiscsajszimmal a Müllerbe, kapott ötszázért varázspálcát, meg megint ötszázért koronát és így lett Ő tündérkirálylány. Vasárnap volt ruhapróba, nagyon csípte, alig akart megválni a szerkótól.

a sárga body nem része a jelmeznek...

Nem veszem je...

Aztán jött a kedd délután és a Farsang a Gyermekek Házában. Először Dorka haza akart menni, mert nem nagyon ismerte fel Zsuzsit a festett cica-arcával, ám hamarosan feloldódott és elkezdett már más gyerekeket is egrecíroztatni a varázspálcájával. Velünk volt Kati mama és Apa is, de őszintén szólva nem sokat foglalkozott velük Dorka, mert szokás szerint csak rajtam csüngött (ami most kicsit kellemetlen volt, mert már jelmezbálba menet nagyon keményedni kezdett a hasam és csak nehezen múlt). Amúgy nem volt olyan felszabadult és közreműködő, mint szokott lenni, de azért elment. Mikor aztán előkerültek a tornaszerek, újra hozta a formáját és alig lehetett hazarángatni. 

Így telt az első jelmezbál a mi tündérkirálylányunknak. Csinált Apa videót is, amiből összevágtam a felvett darabokat, hogy egyben meglegyen. Nem nagy szám, de biztosan évek múlva nagyon fontos lesz számunkra...

22 hónapos

Tegnap óta már ilyen nagyon idős gyermek, nemsokára két éves lesz. Már elkezdtem gondolkodni, milyen tortája is legyen majd, ajándékon még nem kattogott az agyam. Érdekes lesz az ünnepség, mert épp húsvéthétfőre esik Dorka szülinapja "ápilis huszonegyedikbe". Merthogy Őkisasszonyságát is foglalkoztatja ez, mióta megfigyelte, hogy egy műsorban a Minnie-nek is volt szülinapja. Akkor elmondtuk neki, hogy mindenkinek van szülinapja és azóta sokszor kérdezi, hogy "szüjinapod mikoj?" És mondja már egyedül, hogy ápilishuszonegyedikbe. Aztán persze mondja, hogy "anának is, apának is", de azzal nem stresszeljük egyenlőre, hogy új hónapokat és kétszámjegyű számokat jegyezzen meg, már így is ügyes, hogy a sajátját tudja.

Mérés szerint 12.780g, ruhái már tényleg 86-osak. Étvágya hullámzó, van, hogy egész nap alig eszik valamit, ám rendszerint este azért vacsoránál bepótolja. Ha tehetné, virslit enne virslivel, újdonság, hogy a joghurtot nem igazán csippantja mostanság. Bár ha szóba kerül, akkor elkezdi hajtogatni, hogy "áfonyásjoghurt", de ha megkapja (bármire simán rámondom, hogy dehátezáfonyás), már nem kéri. Nass, finomságok bármikor jöhetnének. Nem mintha el lenne ilyenekkel halmozva, de szívesen turkál bele az esetlegesen elöl felejtett krémtúrós dobozomba és azt mondja rá "cukoj, finom!" A legújabb most pár napja a fogalmunk sincs, honnan szedte ezt kategóriából, hogy felvesz egy roppant bánatos arcot, szenvedősre veszi a hangját és közli, hogy "Nem ad fagyit senki Dókának... Szegény Dóka..." Mondtuk persze, hogy hideg van, ilyenkor nincs fagyi, a cukrászdában is csak sütit árulnak, ha megennénk a fagyit, megfázna a torkunk, stb., nem igen hatotta meg, csak szenvelgett továbbra is. Tegnap délután aztán Apa hozott a boltból dobozos gyümölcsös sorbet-et fagyi gyanánt és nagy lelkesen odaadta a kislányának, hogy akkor hát mégiscsak van olyan jó fej ember a világon, aki ad fagyit Dorkának. Nyilvánvaló módon kb. 5 kanállal evett belőle a leány, aztán kész volt. De sebaj, már van fagyi. Erre mit nyög be ma délelőtt ugyanazzal a bánatos ábrázattal? "Nem ad piskótát senki Dókának..." Érthetetlen, ám egyben persze haláli vicces is nekünk...Pedig múltkor sütöttünk már együtt muffint is, amit nagyon élvezett és nagy kíváncsian figyelte a sütőben puffadó sütiket és büszke is volt magára, tegnap meg krémtúrót is csináltunk itthon sk., ami nem mellesleg nagyon finom és tök egyszerű is, abból is szívesen falatozik.

Valamiért mostanában Apát kevésbé bírja, persze amikor nincs itthon, akkor meg égre-földre keresi. De a korábban szokásos dolgokban ellenkezik, pl. nem akarja, hogy fürdesse, öltöztesse, etesse, és mondja is, hogy "Apa ne, anya igen", meg tegnap is elküldte az apját, hogy fürdés után ne öltöztesse, hanem inkább menjen és "csináljon tejeskét Dókának", mert hát Apának az a dolga. Néha nagyon durva műsorokat tud lenyomni, sokszor kiabálok is Vele, de csak ritkán hagyom magam felmérgesíteni. Sajnos igen gyakran nem megy csupán szép szóval, mert mikor már pl. harmadszorra megy le a járdáról az úttestre motorral fékezés nélkül, akkor azért igencsak rá bírok dörrenni és megkérdem tőle, hogy van-e neki normális esze és kívánja-e, hogy megrángassam a kapucniját, mert megteszem. És láttam már, hogy néztek rám nem szépen is idegenek, de pont nem érdekel ilyenkor, ki mit gondol, látom én ilyenkor, hogy direkt provokál a gyerekem és ezekben a veszélyes szitukban sajnos nem tudok ütyürüpütyürü lenni, mikor az életével játszik. Tényleg nem szólok már senki gyerekére, hogy ki milyen neveletlen, mert a legjobb szándékom ellenére is tud olyan szinten böszme lenni ez a kis angyalka, hogy még és fogalmam sincs olyankor, hogy milyen szörnyszülöttet nevelünk és honnan meríti ezt a rengeteg csintalanságot. Pláne ég a pofázmányom, mikor beáll a játszótér "kapujába", körülnézve látja, hogy minden játékot használ egy-egy gyerek és nekiáll fejhangon üvölteni (s közben rázza a kinyújtott karját), hogy "Neeeeeeeeeeee, enyém!!!" Na, hogy azt honnan szedte, hogy kizárólag neki épült a játszótér, fogalmam sincs, még itthon is rászólok, mikor a saját játékaival kapcsolatban mondja, hogy "enyém", mert ja, van az, hogy kié valami, csak azt nem kell mindig a másik orra alá dörgölni, meg jó lesz, hogy szokja a "közös" szót is, ha érkezik a kistestvér... Amúgy azt szoktam mondani, hogy "nem, mert az enyém, mert én vettem, de hagyom, hogy játssz vele, míg ekkora vagy." Szóval brutál a csaj sokszor. Amúgy meg mindentdemindent meg lehet már vele beszélni, mert annyira okosakat tud mondani és meg tudnánk zabálni azt az arany száját. Pláne, mikor pl. ma délelőtt is hazajön a sétából, belép az ajtón, rám néz és megkérdezi: "Hol jájtáj? (hol jártál)", meg amikor megkérdezi a pocakomtól, hogy "Szia KisBaba, hogy vagy?" Meg mielőtt elmegyünk itthonról, leülteti a konyhai kisszékre az egyik állatát/autóját és mondja neki, hogy "jövök hamajosan, vidázz a jakásja". Csomószor idéz mesékből, olyankor mindig úgy kezdi, hogy "azt mondta", akkor mindig meg kell kérdezni, hogy ki és mit mondott és akkor egész mondatban válaszol, s olykor roppant hasznos információkhoz juthatunk, pl. "Miki azt mondta Gufinak, hogy büdicipő". Amúgy tényleg. Bárki tüsszent, kérés nélkül mondja, hogy "egészségéje", sokszor már kérés nélkül is köszön az utcán/házban másoknak, ha kap valami (de néha akkor is, ha ad), mondja, hogy "köszöjö szépen". Imádjuk.

Az meg teljesen új, a legújabb, hogy le és fel tudja csavarni a vitaminok kupakját egyedül, mert ügyes. 

"Ana, fejébettem"

Örök barátnőm, Minnie

Dorkavigyor