Ma délután voltam Bödecs doktornál varratszedés céljából. Már nagyon ideje volt, mert mára már nagyon nyomott a köldökömnél. Nem mondom, hogy kellemes volt (kitépte a húsomat! Nem ám!), de kibírtam. Most már jobb valamivel. Első blikkre csúnyának találtam a vágást, mivel ilyen fekete izék voltak rajta, de rájöttem, az csak kevéske száradt vér. A doktor is mondta, hogy nagyon szép, hamar le is fognak ezek esni és hamarosan szinte már alig lesz nyoma a műtétnek. Ámen. Nem mintha indulni akartam volna a Nagy Tavaszi Hasszépségversenyen... Hastáncosnak viszont annál jobb lennék, olyan kedves kis hurkám van...
Megköszöntem neki a műtéttel kapcsolatos segítségét és átadtam a neki szánt borítékot is, és elnézést kértem, hogy csak most, de a kórház folyosóján nem volt megfelelő a mikroklíma és nem akartam sem őt, sem magamat kellemetlen helyzetbe hozni. Nagyon megköszönte és eltette. Mondjuk nem is gondoltam, hogy sokat kell majd győzködnöm.. Aztán elnézést kértem tőle, ha esetleg "lesziáztam", de ő azt mondta, nem is történt ilyen. Mindegy, azért a gondolatért is elnézést kértem. Ő erre elmesélt egy valós durva sztorit egy kollégájával kapcsolatban, akit egy félig altatásban levő paciens ufónak titulált, aztán majdnem elhajtotta, hogy mit keres a lábai között...
Ehhez képest az én "Sziá"-m túró, pláne hogy el sem hangzott...
Ezt követően kedvesen érdeklődött, mikor megyek Boga doktorhoz és biztatott, hogy most már minden rendben lesz és ha bármiben tud segíteni, azonnal szóljak (vizsgálatok, beutaló, bármi). Nagyon kedves tőle és biztosítottam, hogy élni fogok az ajánlatával.
Ma végre fürdeni fogok, persze csak módjával, de nagyon jó lesz már teljes testtel zuhanyozni!
Ilyen lettem (avagy Csillu után én is készíttettem pocakfotót):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése