Bár mikor elindultam, úgy éreztem, nem tudom, minek is megyek, hisz jól éreztem magam. De ez is, mint oly sok minden az életben, a végén igazolta a létjogosultságát.
Elmeséltem, hogy voltunk konzultáción, a konzival kapcsolatos kezdeti vegyes érzéseimet is említettem. Hogy úgy érzem, lehet, hogy halasztani kellene ezt a kezelést, mert nem érzem azt, amit az előző előtt. Azt az óriási várakozást. Most nincs várakozás, csak csendes baba utáni vágy. Azt mondta, nincs jó időpont a babavállalásra. Ám mégis, minden időpont jó. Nekünk különösen. Mi már meghoztuk a döntést, amikor belevágtunk az első Kaális konzultációba. Innentől minden időpont megfelelő. Úgyhogy ne várjam, hogy épp úgy érzek majd, mint áprilisban, hisz annyi minden történt. A mostani épp olyan jó időpont lesz, mint az előző.
A másik fő téma Csillu és Hanna volt. Nagy örömmel meséltem a doktornőnek a pénteken hármasban töltött napról. Elmondtam, mi mindent csináltunk, mennyit beszélgettem Babussal, hogy sokat nevettünk és hogy milyen kis aranyos és nyugodt volt. Csak picit sírt és az sem volt már félelmetes. A doktornő nagyon örült, hogy ilyen jó napunk volt és nagy előrelépésnek értékelte. Aztán beszéltünk a féltékenység kérdéséről is, elmeséltem, mi mindent látok már másképp és azt mondta, a múltkor még jobban sütött ez a szavaimból, de most úgy érzi, sokkal reálisabban látom a dolgokat.
Összességében mondhatom, hogy sok dicséretet kaptam és úgy értékelt, hogy nagyon sokat fejlődtem. Szépen kivehető a viselkedésemben, ahogy végigmegyek a gyász folyamatán és kifelé vagyok belőle. Úgyhogy legközelebb majd elegendő lesz, ha a beülti után találkozunk, ha jónak látom.
Asszem, jónak fogom látni. Jó volt a mai beszélgetés, sokat kaptam tőle. Legfőképp azt, hogy nem vagyok marslakó és hogy fejlődöm. És hogy el kell fogadjam, nem kell várjak a tökéletes időpontra, mert most fog eljönni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése