Amit addig nem tudsz, amíg nincs gyermeked

Aliz blogjában olvastam még anno, akkor csak mosolyogtam rajta tudatlanul, most azonban átérzem, mert minden betűje igaz :

Az első 6 hónap


- az a hatalmas méretű fej, amit szülés után egyfolytában nézel, hát az tényleg átfért azon a kis lukon, amibe addig azt a pirinyó tampont dugdostad.
- a lefejt tej becsesebb, mint egy 200 éves bor.
- úgy tűnik, az egész nap egy végtelen szoptatás.
- napi 4-5 óra alvással is lehet élni.
- ha választhatsz a szex és az alvás közt, az utóbbira fogsz szavazni. 
- egy kisbabából valamelyik nyíláson mindig folyik valami.
- a séta csak neked séta, õ ebbõl semmit nem vesz észre.
- elindulni otthonról egy 2 órás procedúra.
- ha eddig nem kötötted be a biztonsági öved, ezen túl be fogod. 
- rohadt nehéz a babahordozót cipelni, gyerekkel együtt.
- minden babazokninak szűk a szára és bevág.
- a legszebb ruha is csak 1x kerül sorra, azután kinövi.
- aki a fürdető krémet kitalálta, azt lapáttal vernéd agyon. 
- az egész terhesség alatt azt várod, hogy végre megint hason alhass. Szülés után a 2 irgalmatlan méretű csöcsöd miatt továbbra is csak ábránd marad...
- már nem szereted a vendégeket.
- sírsz, ha az alvó gyereked nézed. 
- sírsz, ha valaki hangosabban szól hozzád vagy ingerültebb veled.
- egész nap várod, hogy este legyen és a gyerek aludjon, reggel meg azt
várod, hogy mikor kel fel végre. 
- ha elszabadulsz otthonról pár órára, amit addig alig vártál, akkor egész
távolléted alatt otthon jár az eszed.
- a férjed túl csinos, túl szexi és minden nő biztos õt akarja.
- akik eddig hívogattak a szülés előtt, hogy "egyben vagy még", na azok 
mostantól nem fognak. A napok múlásával, már senki nem fog hívni, csak a
család.
- a nagyszülők azt hiszik, nekik szülted a gyereket.
- kiderül, hogy mindenki tehéntejet ivott 2 hónaposan régebben.
- fél óra bohóckodás és cigánykerekezés után egy 2 mp-es mosoly teljesen
reális egy babától.
- a digitális mérleg egy szar, csak arra találták ki, hogy idegesítsen.
- amelyik ruha lábközt nem patentos, az a gyerek emelésekor a nyakában gyűlik össze.
- a híg fos a legjobb pelenkában is utat vág a hátközépig.
- van 70 dekás teli pelenka!!
- a zenélő forgó a kiságy felett nagyon kevés ideig forog 1 felhúzással
sajnos.
- a mélyhűtőben már csak a fagyasztott anyatejnek van hely, kajának nincs. 
- egész nap otthon vagy, még sincs este meleg vacsora és kupi is van
pluszban. És még fáradt is vagy.
- a melltartóidat sárkányeregetésre is használhatod.
- zuhanyzáskor meg kell emelned a melleid, hogy alatta is megmosd. 
- a hátközépig fosás mindig akkor jön el, amikor sorra kerülsz a dokinál és
le kell vetkőztetned a vizsgálathoz.
- a babagondozással kapcsolatban nincs egyetlen téma sem, amiről ne adna
teljesen eltérő tanácsokat a védõnõ, az orvos és az anyád."

Koraszülött-utógondozás

Ma délelőtt volt aktuális a 3 hónapos koraszülött utógondozás, így újra mentünk a kórház C épületébe a hetedikre.

Ricsivel később megbeszéltük, hogy elsőre elég mogorvának tűnt az ősz hajú doktorbácsi, ám hamar kiderült, hogy nemhogy nem mogorva, de roppant kedves és barátságos. Nem is tudom, hogy hihettünk mást, ismerve a koraszülött osztályon dolgozókat... Ismét összetalálkoztunk Edittel és Nórival, akik előttünk voltak éppen, s mivel várnunk kellett a doktorra, így megint tudtunk egy kicsit beszélgetni és egymás babáit megmustrálni. Nagyon kedves lány Edit, Nóri pedig nagyon cuki volt megint, mosolygott is nekem és jól elcsacsogtunk.

Mikor sorra kerültünk, Dorkát a vizsgálóágyra fektettem és a doktorbácsi kérésére pelusig levetkőztettem. A doktor megvizsgálta a lánykát, megnézte a fejecskéjét, az izmait és a reflexeit. Minden szuper volt. Hason fekve Dorottya többször is ügyesen kinyomta magát és szépen meg is tartotta a pozíciót, forgatta a fejét, aztán a doktor bácsi felemelte őt és megnézte, hogy kiváltható-e nála a járás reflexe. Ez is remekül ment. Majd kúsznia is kellett a Cseppemnek, amit szintén ügyesen megoldott és még meg is dicsérték, hogy váltott lábbal haladt előre (amit nem tudtunk, hogy ez ekkora kunszt, de büszkék vagyunk). 

Méricskélés is volt:

Súly: 5240g (tegnap este mi itthon 5270-et mértünk, holnap a tanácsadáson biztos egy harmadik érték lesz)

Hossz: 57cm (érdekes, hogy két hónapja 55cm volt. Az is igaz, hogy itt egy mérőeszközre fektetve fejtől talpig mérték, a védőnő viszont végig húzta a hátán a mérőszalagot úgy, hogy bement a kis tarkójánál is, szóval szerintem ez a jó érték és akkor volt kevesebb)

Fej: 39cm

Mell: 39cm

Egy október 17-i következő dátummal lettünk elbocsájtva és Dorka papírján az szerepel, hogy korának megfelelő fejlettségű. Javasolták, hogy napközben ébren fektessük hason 4x5, majd 4x10 percet, hogy a kis izmai jobban fejlődjenek. Rajtam nem fog múlni, ráadásul ezt a tanácsot kaptuk az Alapítványnál is, úgyhogy Dorka nappal is többet van már hason, nemcsak az alvása zajlik ebben a pózban. Látszik is, hogy jót tesz neki, pláne azon, ahogy tartja magát.

Míg Dorkát öltöztettem, csörgött a rendelőben a telefon. A hölgy felvette, aztán én már a lányommal voltam csak elfoglalva. Aztán hallottam, ahogy mondja, hogy augusztus 13-ra lenne a következő időpont, kérdezte, megfelel-e, mondtam, hogy persze. Majd megkérdezte, hogy hívják a babát, én pedig közöltem, hogy Szalay Dorottya. Erre mosolyogva szólt, hogy nem tőlem kérdezte, hanem a telefonálótól... Akkor néztem oda és láttam, hogy a fülén van a kagyló... Bakker, én meg csak válaszolgattam a nem is nekem intézett kérdésekre... Az sem tűnt fel, hogy aug. 13-án még nem lesz fél éves a gyerekem. Na, ennyire vagyok rácsavarodva agyilag a lánykámra, hogy se látok, se hallok.

Szóval Dorka a kora-doktor szerint okés és megfelelő fejlettségű. Bíztunk benne, hogy más is így látja, mert szerintünk is rendben van a kiscsaj. Újra büszkék voltunk rá, mert ezt is szinte hang nélkül végigcsinálta...

Esküvő Gyöngyösön

Fúúúúúú, nagy dilemma volt számomra, hogy részt vegyünk-e unokatesóm, Tamás és Kata esküvőjén. Mert hát azért mégiscsak egy 12 hetes bébivel kell keresztül utazni az országot (majd másnap vissza) és a sok ember, a hangos zene, az idegen környezet, a rohadtul fáradt AnyaBóbita... szóval többször volt az "inkább nem", aztán végül mégis "igen".

Vettem a testalkatomra egy gatyát és a kis felsőt, aztán összepakoltunk és szombat reggel nekivágtunk. Pesten tettünk egy pihenőt Csilluéknál, Dorka evett és tiszta pelust kapott, majd irány tovább Gyöngyösre. Csöppem végigaludta mind a Győr-Bp., mind a Bp-Gyöngyös utat, úgyhogy nem nagyon kellett szórakoztatnom a hátsó ülésen. A szállás elfoglalása után elmentünk a templomba, majd vissza az étterem-panzióhoz, ahol a polgári esküvőt tartották. Nagyon szép és meghitt volt mindkét szertartás, már amennyit én láttam belőle. Akárhogy is van, azért csak Dorka hol-és hogyléte volt az első mindig. Este a vacsora alatt is velünk volt az étteremben, majd Apa felvitte a szobába, ahol aztán rákezdett a szokásos esti műsorra, úgyhogy mennem kellett az ünnepi asztaltól a cicimmel együtt. Miután Dorottyka szinte az egész napot átaludta, sikerült azért bedühödnie estére, bár a helyzet az, hogy itthon sem szokott ez másként lenni (mármint az esti dühöngés tekintetében). Legnagyobb meglepetésemre azonban az itthon szokásos fél 12-éjfél helyett 10-kor elaludt és fél 5-kor már úgy vettem ki az utazóágyból félálomban, hogy "Jó, akkor most már gyere és egyél, mert 3 óta mocorogsz és túrod magad, ami arra pont elég, hogy Anyád ne tudjon aludni!" Most tudtam meg igazán, milyen egy helyiségben aludni a gyerekemmel. Így sem alszom túl sokat, de ez a sok motoszkálás, amit a leány véghezvisz, csúcs. Nem nyüsszög, nem sír, csak aprókat nyögdécsel és helyezkedik félálomban. Teszi mindezt 1-2 percig, majd elnyugszik, aztán 2 perc múlva újra kezdi. Na, ez arra pont jó, hogy egy Anyahormonos AnyaBóbitát ne hagyjon aludni. (Milyen érdekes, hogy ha Apa forgolódik, annak szerintem felét sem hallom...) Asszem az anyák nagyon ki vannak hegyezve a gyerek által kiadott összes hangeffektre.

A hazautat szintén jól viselte, Pesten ismét megálltunk hazafelé és most már pár órát eltöltöttünk együtt, családilag is. Végre anyu és Csillu is megcsodálhatták a híres Dorka-mosoly összeállítást, miután aludt és evett a lányunk. Aztán hazaérve szintén aludt egyet, majd újabb csoda történt: fél 10-kor bebólintott és 5-kor kelt fel. 

Nagyon jót tett Dorkának az esküvő, mert sokkal jobban és nagyobbakat alszik, bár az is igaz, hogy én is tudatosan figyelek, hogy kellő mennyiséget aludjon. 

Szép volt a pár, jó volt a móka (már amennyit mi tapasztaltunk belőle), Dorka előnyére változott a nagy utazás révén és jót tett neki, hogy kimozdult itthonról. Sokkal jobban sikerült a kiruccanás, mint amennyire féltem tőle. 

Dorka szerint már 4 óra van, indulni kell a másik helyszínre:

Anyu és Hanna:

És végre egy közös fotó:

A családom:

Első Gézengúzos foglalkozás

Péntek délelőtt elmentünk a megbeszélt időpontunkra Kingához. Korábban érkeztünk kicsit, így várnunk kellett. Úgy izgultam, mintha orvoshoz vagy istentudja hova mentünk volna, nem tudtam, hogy fogja tolerálni a lánykánk a foglalkozást, mivel történetesen épp bólogatott.

Kinga kifejezetten látásfejlesztésre specializálódott konduktor az Alapítványnál, ezért foglalkozik Ő Dorkával. Első nekifutásra igyekezett összebarátkozni a bébivel, letette a szőnyegre, fölé hajolt és elkezdett "beszélgetni vele", igyekezett magára vonni a figyelmét. Megfigyeltem, hogy mennyire "gesztikulál", szinte túlzóan formálva szájával a szavakat, amit Dorottya nagyon komált. Annyira figyelte Kinga szájmozgását és annyira tetszett neki, hogy hamarosan mosolygott is a számára addig idegen lányra. Kinga olyan kedvességgel és odaadással viseltetett a lányunk iránt, hogy csak na. Ilyenkor látja az ember, hogy kik az igazi jó szívvel-lélekkel gyerekekkel és gyerekekért dolgozó emberek. Dorkamorka annyira lenyűgözte konduktorát, hogy még egy puszit is kapott, amit egyáltalán nem bántam...

Ezalkalommal fizikai dolgokat csináltunk, megtanultuk, hogyan kell a hátról hasra és vissza fordulást gyakorolni, hogyan tudjuk az egyensúlyérzékét fejleszteni hintáztatással (erre nagy szüksége van, mert a 6 hétnyi anyapocakringatózás hiánya meglátszik rajta), illetve erősítettük azt is, hogyan tudja a hason hátrahúzott kezeit előrehozni a fejéhez. Koncentrációját mindenféle fekete-fehér ábrával segítjük (sakktábla, hullám- vagy épp cikk-cakk vonalas), és kifejezett kérés volt, hogy minél többet tartózkodjon a kishölgy hason a nappali játékok és nézegelődések alkalmával. 

Dorka 40 percig gyakorlatilag szó nélkül tűrte az egrecíroztatást, ügyesen csinált mindent, amit kellett, akkorra viszont már elfáradt és pityeregni kezdett. Úgy kipurcant a feladatoktól és a sok figyelnivalótól, hogy mikor Apa felvette, szinte azonnal elaludt az ölében...Így a babamasszázs és a kádas produkció a következő alkalomra maradtak, ami majd csak 30-án lesz szabadságok miatt. Addig is vannak feladataink és gyakorolni valók, úgyhogy nem unatkozunk.

Dorottya itt is - mint mindenhol - nagyon ügyes volt, annyira büszke vagyok rá! Csuda babus, az már szent!Már nagyon várom a következő foglalkozást!!

Dorka változásai

Hétfőn telefonáltam az Alapítványhoz, péntek délelőttre kaptunk időpontot, úgyhogy holnap megyünk. Már nagyon várjuk! Bár tegnap már ApaBóbi megjegyezte, hogy ha Dorka egy héttel ezelőtt ugyanígy "viselkedett" volna, mint most, akkor tuti eszünkbe sem jut, hogy bármi segítségre lenne szükségünk...

A helyzet ugyanis az, hogy a gyermekcse mosolyog, ha kell, ha nem. Jó, persze olyan nem nagyon van, hogy nem kell, de sokat teszi, az biztos. Kaptunk egy kis hintáztathatós pihenőszéket (nem rezeg, nincs semmi extra benne, csak pihenőszék), amit egyszer már kipróbáltam pár hete, de Dorottya nem igazán díjazta. Kb. 5 percet csücsükélt benne, aztán nekiállt visítani, hogy szeggyééééééééékíííííííííííííí!!!! Most azonban a következő van: reggel felébred (másodszor), eszik, pelust cserélek neki, aztán beleteszem a székbe. Tegnap már ott tartottunk, hogy amint beleért a székbe a feneke, már vigyorgott is, mint a tejbetök és onnantól csak úgy szórja a mosolyokat. Néha nem is igazán mosolyog, hanem szabályszerűen röhög. Hang nincs hozzá egyenlőre, de már egyre több a gőgicsélő hangocska, amiktől - és persze a vigyoroktól is - elolvadunk... Sokszor versenyt rötyögök a lánykámmal, egyikünk jobban nyomja, mint a másik! Mindez persze nem csak reggel van, hanem jut ezekből délutánra is, sőt! Tegnap este elaludt, vagyis hittem, hogy elaludt. Betettem a kiságyba, aztán persze azonnal kukacoskodni kezdett, majd sírni. Kivettem visszaaltatni, majd újra be. Akkor már Apa kihozta a nappaliba. Fölé hajoltunk mindketten és megállapítottuk, hogy kiscsaj röhög rajtunk...Aztán már mi röhögtünk, mert Angyalka nézett mindkettőnkre, hol ide, hol oda, mi meg rá és egymásra és csak röhögtünk, hogy ezt nem hisszük el, mekkora zsivány...

Összességében alvásban sajnos nem nagyon fejlődtünk, egyszer volt egy szerencsés hetünk, amikor este 10-fél 11-től másnap 6-fél7-ig elaludt a bébi, azóta sincs ilyen. A 6-fél7 most is áll, de "sajna" van közte egy 3 órási evés is. Nem tudom, mitől van, pedig akkor azt hittem, elindult valami az éjszaka átalvás tekintetében.

A hét eddig dobását azonban Dorka ma délben produkálta. Éreztem már 12 körül, hogy fáradt, így kicsit mellre tettem, gyorsan el is aludt. Egy órakor arra lettem figyelmes, hogy nagyon mocorog és ébredezik. Hason fekve (100-ból 99-szer így alszik már) tologatta felfelé a fenekét és feszengett ezerrel, majd a következő pillanatban azt láttam, hogy a lányom a hátán fekszik és néz meredten! DORKA HASRÓL HÁTRA FORDULT!! Odarohantam és össze puszilgattam a meglepetten figyelő lányomat. Aranykámnak fogalma sem volt, hogy mit csinált és hogy csinálta, az már nem lepte meg annyira szerintem, hogy a lökött anyja csak úgy, minden átmenet és "ok" nélkül agyon-vissza puszilja... Inkább az volt az arcán, hogy "Jól van már, na! Inkább vigyél fel!" Gondoltam, hogy lefotózom, de nem lett volna nagy kunszt készíteni egy képet arról, hogy fekszik a hátán, illetve egy olyat, amin pedig a hasán. Nem hiszem, hogy túl jól tudtam volna szimulálni a történteket. De hát nagyon nem számítottam rá, hogy ma ilyen sztorit kellett volna videóra vennem... Mindenesetre irtó büszke vagyok rá, és bár tudtam, hogy nagyon erős kislány, ezzel együtt nagyon ügyes a Lelkem! Az is lehet, hogy most majd napokig nem ismétli meg, a lényeg, hogy én láttam, hogy ilyet is tud! 

Egyre többet kattogok ezen a napirend kérdésen. A helyzet az, hogy igazán kialakult nincs egyenlőre, de most már nagyon szeretném, ha lenne. Azt tudtam, hogy a tegnapig tartó hülye meleg nem épp a legideálisabb időszak lett volna a rendszabályozásra, mindent úgy alakítottam, ahogy Dorkának legjobb volt, legalábbis igyekeztem. Ha kellett másfél-két óránként szopizott és ha egész nap aludt, úgy is jó volt, csak örültem, hogy tud pihenni. Nem akartam mindenféle játékokkal nyaggatni, láttam, mikor van türelme, mikor nincs. Leginkább nem volt. Most sem a legjobb az időzítés a reformokra: hétvégén vidéki esküvőre megyünk (nagyon remélem, hogy nem csináljuk ki teljesen a kislányt idegileg és fizikailag), aztán egy hét itthon és jövő hétvégén megyünk Kanizsára, ami megint változás. Szóval addig igyekszem lájtosan, figyelve arra, hogy eleget pihenjen és fejlődjön, aztán asszem az augusztus lesz a megoldást hozó hónap. Azért már anyuéknál is figyelek majd, hogy minden úgy kövesse egymást, ahogy kell, hogy legalább ez ne legyen furcsa Dorkának. Aztán majd meglátjuk, hogy alakul, de nem egyszerű egy folyton változó étvágyú gyerek mellett a tervezhetőség. De nem baj, most ez a hivatásom, ez a munkám,DorkaAnyunak lenni.

Annak a Dorka vagyok az Anyuja, aki a hátára fordult!! 

11 hetesen

Hmm... Hiába, Dorottya nagylány már. Ismerős lány képeket rakott fel az Arckönyvre, tegnapelőtt szült. Jó neki. Az a helyzet, hogy bár tegnap már bőgtem is a fáradtságtól, mert Naccsasszony állandóan hurcaltatni akarja a fenekét, alvás az persze nuku, tiszta nyűg és folyton sirdogál valamiért... Rohadtul kész vagyok most az erőmmel, de akkor is irigylem az ismerős lányt. Mennék még szülni még egyet. Mert bár belőlem csak úgy kikapták Dorkát a kínlódás végén, az idő mindent megszépít. Pedig még csak 11 hete történt. Vagy inkább MÁR?

A Gézengúz óta Dorka egyre többet mosolyog, csütörtök este egyetlen hang nélkül ment a vetkőzés-fürdés-öltözés cselekvéssor a legnagyobb meglepetésünkre. Tegnap este persze már nem... Na mindegy. Éjjel azonban jól aludt (talán köszönhetjük a kissé frissebb levegőnek is, meg persze, hogy az előző napot végignyüsszögte) és reggeli után azt is jól tűrte, hogy beletettük a pihenőszékbe. Jó csomót elnézegelődött benne, látszott, hogy élvezi és kaptunk egy csomó-csomó mosolyt is! Úgy örülök, hogy itt tartunk! A szemünkbe továbbra sem nagyon néz, de biztos vagyok benne, hogy a foglalkozásokkal ezen is tudunk változtatni.

Visszatérve a szülésre: a 11 héttel ezelőtti történések után így néz ki a mi kis Produktumunk:

Imádunk még akkor is, ha egy csomót nyekeregsz!! 

Nincs mese, fejlesztünk...

Ja, sokat aggódom. Pedig mikor még Dorka csak a vágyálmaiban létezett, már akkor úgy gondoltam, hogy mivel én nem vagyok az a túlaggódós fajta, a gyerekneveléssel sem leszek másként. Szeretek mindig mindent a helyén tudni és mindent elintézni, a dolgokat a lehető legjobban csinálni, de úgy gondoltam, a gyerekemmel kapcsolatos dolgokat igyekszem majd okosan, következetesen és lazán csinálni. Asszem, ez nem jött be...

Persze, tudom én, hogy nem kell és nem is szabad két gyereket összehasonlítani. Isten látja lelkemet, nem is tettem és teszem tudatosan. Egy darabig felül tud az ember kerekedni nüansznyi különbségeken, pláne úgy, hogy tudja, a lányka koraszülött és bár egyik szempontból győzködi az orvos, hogy "Ááá, őt nem kell annak tekinteni, hiszen szépen fejlődik!", másrészről viszont jön az, hogy "Hát ne várjál már annyit tőle, mint az időre született gyerekektől!" Szóval ha arról volt szó, hogy Dorka mit csinál és mit nem, akkor mindig azt kaptam, hogy ne legyek türelmetlen, fogjam már fel, hogy Ő neurológiai vonalon mindenképpen fiatalabb a koránál. Igyekeztem ehhez tartani magam és nem másra figyelni, csak Rá, de nagyon nehéz úgy, hogy a környezetben levő babák mindegyike már rég, 4-5 hetes korukban mosolyogtak és szemeztek az anyjukkal, míg az én lányom még 10 hetesen sem igazán, sőt. És bár kapott 8 hetesen mosolyt a baris pelus és egyet-egyet Füles is, AnyaBóbita csak másfél héttel később és aztán szinte egyáltalán nem. A héten kezdődött valamifajta fejlődés, mert minden napra jutott egy halvány mosoly, de sokkal több volt a sírás. Persze, a meleg, a kétnaponta érkező kaki, a nyűgösség, a gyakori nyelvöltögetések (bizonyára a fogcsírák duzzadnak már Aranykámnak), de akkor is. És bár gondolhatnánk, hogy nincs kedve mosolyogni, hát nincs, majd lesz, ám a másik és számomra majdnem nagyobb probléma, hogy nem veszi fel a szemkontaktust. Szinte soha nem néz rám, csak az arcom kontúrját nézi maximum és bár tárgyakra fixál és követi is őket (ha van kedve), Anyát levegőnek nézi jóformán. Én már az utóbbi két hétben naponta pityeregtem, hogy valami nincs rendben, de mindig türelemre lettem intve minden fórumon. 

Szerdán aztán jött a védőnéni és elmeséltem a kínomat. Látszott rajta, hogy azon azért meglepődött, hogy nem vesz fel szemkontaktust Dorka, úgyhogy meg is jegyezte gyorsan, hogy azért várjunk, míg 3 hónapos lesz (két hét), aztán meglátjuk... Mert hát azért most már kellene... Szerintem Apa azért kéretőzött haza a munkából a védőnős látogatásra, mert hallani akarta ő is, hogy csak túlparázok mindent, de asszem itt ő is megingott. A védőnő távozása után Ricsi visszament dolgozni, majd hazaérve közölte, hogy holnap megyünk egy terápiás megbeszélésre a Gézengúz Alapítványhoz. Ezt meg egy kicsit majdnem én sokalltam, de azt gondoltam, ártani nem fog, ha szakember nézi meg Dorottyát. Kérdeztem Apát, hogy nem akarta volna-e ezt majd a koraszülött utógondozás utánra hagyni (ami július 18-án lesz), de azt mondta, hogy addig ő nem bír várni... 

Ma tehát 10 órára elmentünk a Liget utcába és fogadott bennünket az intézmény vezetője. Miután elmeséltünk minden lényegeset, elkezdte Dorkát "gyömöszölni", tekergetni, hasra fordította és úgy kellett a lánykánknak produkálnia dolgokat, majd még kismillió "gombot" nyomkodott Rajta, amit Dorottya kiválóan tűrt és tette a dolgát. Még az sem zavarta, hogy Móni (a terapeuta) egy szál pelusra vetkőztette (pedig azt itthon utálja). Azt hiszem, ha azok a dolgok, amik ott zajlottak, itthon játszódtak volna le, a lányom más sikítófrászt kapott volna, de ott nem. Ott csinált mindent egy szó nélkül, mint a kisangyal. Sőt, amikor Móni az ölébe vette és sakktáblát mutatott neki, szépen követte, majd miután nekiállt beszélni hozzá, Dorka még mosolyokkal is jutalmazta őt... Azt azonban Móni is megállapította, hogy nem néz a szemébe és szemkontaktot nem hogy nem tart, de fel sem veszi egyenlőre és inkább az arc kontúrját nézi (amit itthon én is megállapítottam, miszerint azt látom, hogy a hajamat és a homlokomat nézi max.). Összességében azt mondta, hogy egyáltalán nem tűnik vészesnek a helyzet, úgy néz ki, hogy Dorka mást tart szimpatikusabbnak, mint a szemeket. Azt viszont, hogy ez másként legyen, meg lehet vele taníttatni és fejleszthetjük a koncentrációját és a figyelmét. Egyenlőre neurológusra nincs szükség és az is igaz, hogy kb. 2 hónapot kellene rá várnunk, mert akkorra kapnánk időpontot. Mindenesetre kérünk majd egyet, hogy ha kell és szükségét látjuk majd 4 és fél - 5 hónaposan, akkor tudjunk menni, addig pedig elkezdünk egy preventív fejlesztő foglalkozást. Ez egy pár alkalmas történet lesz, alkalmanként kb. 50 percben fogunk babamasszírozni, vízben mozogni és fejlesztő játékokat játszani. Mindezzel erősítjük az idegrendszerét, a koncentrációját és remélem a Dorka-Anya kontaktot. Jövő hétfőn tudunk majd időpontot egyeztetni és akkor a héten már valószínűleg mehetünk is az első ilyen egyéni foglalkozásra. Az a jó, hogy csak és csak Dorkával fognak foglalkozni és az ő igényei és fejlettsége lesz a fontos, nem pedig az, hogy mi kellene, hogy legyen. A 4 foglalkozás célja az lesz, hogy megtanuljuk azokat a játékokat, feladatokat, amiket aztán itthon gyakorlunk minden nap.

Szóval nem pánikolunk, nem hasolítgatunk, hanem fejlesztünk. Ja, és persze fentiekhez még adalék, hogy orvos is és védőnő is mondja, hogy ne hasonlítgassuk a gyereket máshoz... Na igen, de azért a 3 hónapos státuszos papírt azért a biztonság és a miheztartás kedvéért megmutatta a védőnéni, hogy mit is kellene ikszelgetni... De már nem érdekel, ki és mit ikszelget. Őszintén szólva nagyon örülök, hogy el tudunk menni ezekre a foglalkozásokra. Hiszem és tudom, hogy Dorkának nagy javára fog válni minden tekintetben. Egyrészt tök más környezetben lesz és ez biztosan jót fog neki tenni (lássuk be, folyton csak itthon van, vagy maximum sétálunk, de aztán annyi..), ráadásul tanulunk egy csomó új dolgot, amivel én is biztosabban fogom tudni, hogy jól és jót csinálok és olyan dolgokat teszek, amivel őt fejlesztem. 

Aztán arra a neurológusra pedig reméljük, hogy csak azért lesz szükség, hogy kaphasson DorkaMorkánk egy csillagos ötöst az ellenőrzőjébe, tudatván mindenkivel, hogy Ő is odaért és ügyesebb és okosabb, mint a sokévi átlag...Tudom, hogy nagyon büszke leszek Rá. Már eddig is az voltam, nagyon is! Most azonban együtt fogunk dolgozni és ez csudijó!

Dorottya 10 hetes

Azon túl, hogy szeretjük-imádjuk a lányunkat és boldogság a létének minden perce, túl sok mosolyra nem adott okot a szombati nap. 

Kezdve azzal, hogy a szombattól a következő 5 napra hőségriadót fújtak és izzadunk mindhárman, mint a lovak (amolyan strandfílinget van itthon is: vizesek vagyunk egy szál gatyában), emellett Dorka csütörtökön kapott három oltásából az egyik a Rota vírus elleni, melynek vannak/lehetnek mindenféle mellékhatásai. Mindehhez hozzájött, hogy egész álló nap pisin kívül más nem került a pelusba, folyton csak azt hallottam, hogy morcognak a belei, de még puki sem jött, plusz az összes evés-ivás egy rémálomszerű történet volt, mert minden harmadik korty után kapkodtam fel a lánykát, mert félrenyelt vagy éppen zabálta a levegőt és kattogott a gyomrában. Fentiek bármelyike is rossz lett volna, de asszem minden együtt volt, így a napunk egy igazi rémálommá vált. Gyakorlatilag negyed óránál hosszabb alvásokat nem produkált napközben, ebből is kb. négyet. Ekkor volt csend. Ezen kívül reggel fél 9-től este 10-ig az alvásokat és egy-egy evést leszámítva folyton sírt, hol kisebb, hol nagyobb elánnal. Voltak olyan sírások is, amikor már azt hittük, hogy agyvérzést kap, mert annyira ki volt kelve magából. Estére már fürdés után nálam is eltört a mécses, mert azt hittem, nem tudjuk úgy végigcsinálni ezt a napot, hogy ne legyen orvos a vége. Mindegy volt, hogy itt vagy ott feküdt, ölben volt vagy hasunkon feküdt, folyton csak rúgta el magát a lábacskáival, sokszor vagdalkozott, folyton kaparta a bőrömet, szinte dühből, aztán sokszor mintha elvágták volna, egy szempillantás alatt elszunnyadt bármilyen pozícióban. Drága Életem annyira kész volt már, hogy ilyennek még nem láttuk. Azt hiszem bátran ki tudjuk jelenteni, hogy eddigi Dorottyás 10 hetünk legszörnyűbb napját éltük meg. Az éjszaka viszonylag simán telt, Dorka 2-kor kelt enni, majd fél 6 előtt, aztán fél 9-kor. ApaBóbita még meg is jegyezte a nap végén, hogy "Dorottya, visszaviszünk a Kaáliba és megreklamáljuk, hogy nem ilyen sírós gyereket kértünk!" Mondtam neki, hogy ne mondjon már ilyet illetve Dorkát is biztosítottam, hogy Apa csak viccel. Erre Apa: "Persze, hogy viccelek, tudom, hogy nem veszik vissza!"
Vasárnap reggel aztán Ricsi azt mondta, próbáljunk valamit kitalálni, mert ez így nagyon gázos lesz. Aztán fél óra múlva készülődtünk és átmentünk Kati mamához, az ő lakásában ugyanis van klíma. Hátha egy hülyefaktort, a meleget ki tudjuk küszöbölni. 10 perccel azután, hogy megérkeztünk, a lánykám kakilt egy giganagyot, majd fél óra múlva még egyet és aztán aludt 3 órát. Hogy akkor is jobb lett volna a napja, ha ezt itthon rittyenti vagy a hűvös szoba, vagy mindkettő, mindenesetre míg el nem jöttünk egész nyugodtka volt. Hazaérve aztán megint nekiállt nyűgösködni, pedig még meg is jegyeztük, hogy már nincs is idehaza olyan rohadás meleg, hogy ennyire kellene nyekeregni. Kezdem tényleg azt hinni, hogy vagy minket utál ez a gyerek, vagy itt lakni utál, esetleg mindkettő... A rossz hírem számára csak az, hogy lóvé sincs nagyon költözni, meg ahogy Ő sem, mi sem vagyunk csereszabatosak! 
Szombaton ApaBóbita összerakta Dorkának a Csilluéktól örökölt járókát. Nem akarnék elhamarkodottan nyilatkozni atekintetben, hogy Dorottya mit szól az új pihenő-és játszóhelyhez, mert a szombat ugye olyan volt, amilyen. Mindenesetre itt is sikerült 10 percet szunnyadnia és volt egy-egy olyan pillanata is, amikor figyelgette a számára behelyezett asszeszoárokat. Apa a biztonság kedvéért tett be neki olvasnivalót is arra az esetre, ha a lígő-lógó-zörgő izék és Tigris ill. Füles már nem kötné le: Hitler Mein Kampf-ját illetve egy Linux-os könyvet. Apa egy IGAZI hülye szerintem...

Anyósom mondta, hogy menjünk át a héten is "klímázni", hátha Dorka jobban viseli majd az élet nehézségeit, ám egyenlőre még itthon vagyunk. Gondoltam, időben átmegyünk, ám a 6-os evés után még visszaaludt. 7-kor azonban sírva ébredt és azóta is húzza magát és tekereg meg rá-rázendít. 5 perce sikerült elaludnia, úgyhogy most örülök... Ha nem muszáj, nem zargatom. 

Szerdán jön a védőnő, már úgy várom, mint a messiást! Nagyon remélem, hogy a számtalan miértemre fog majd tudni megnyugtató válasszal szolgálni. Addig is (és persze utána is) igyekszem megtartani a türelmemet. Mert azért nem tagadom, vannak pillanatok, amikor kicsit kevesebb van, de igyekszem Dorkának nem mutatni. Így is annyira kész van szegénykém, nem akarom, hogy azt érezze, még Anyára sem számíthatok... Dorkáért mindent!