Nem akarok közhelyes lenni, hogy mennyire repül az idő, de tényleg. Mármint tényleg repül. Most született, folyton visongott, most meg gügyög, csomót mosolyog, és az esetleges rosszabb éjszakáktól eltekintve illetve még azokkal együtt is (mert egyáltalán nem tehet róluk) igazi áldott jó kislány. Kedves, mosolygós, nyugodt és (számunkra mindenképpen) gyönyörű. Épp azt mondtam ApaBóbitának a minap, hogy pocakbaba korában még csak tippelgettük, milyen lesz majd és az embernek vannak halvány gondolatai, hogy talán ilyen vagy olyan, de hogy valójában egy ilyen kislányt kaptunk, arról a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk. Merthogy ilyen szépet még csak el sem tudtunk képzelni, nemhogy magunknak, egyáltalán.... A legszerencsésebbek közé tartozunk a világon, az már biztos. Ez egyrészt kiderült akkor, amikor KisMálna minket választott szüleinek, másrészt pedig itt vagyunk a kézzel fogható kistestvérével, akiben annyi jó és szép lakozik. És immáron öt hónapja a karunkban tarthatjuk ezt a kis Csodát, a mi kis öthónapos, mosolygós, huncut kis Csodánkat, Dorkát. Isten éltessen drága Kincsem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése