Még mindig szörcsög

Kicsi Boborjánomat tegnap reggel összekaptam és elvittem a doktornénihez. Eddig azt gondoltam, hogy ha majd jól besterimározom a nóziját, meg porszívózom, adom neki a Cebiont és sokat szeretgetem, akkor hamar meggyógyul. Aztán az esténkénti pár száraz köhögés kedd reggelre már hurutus-fulladós lett és nagyon szakavatott módon a kicsi mellkasra helyezett fülemmel is hallottam, hogy szörcsög. Ekkor azt gondoltam, hogy népi gyógymódok meg porszívó ide vagy oda, de mondjon inkább vmit a doktornéni, hogy kell-e aggódjak emiatt vagy sem, illetve tehetünk-e valami mást is a légutak tisztítására a fentieken és a babaszoba kamillás forrázattal történő bepárásításán kívül.

Nagy szerencsénkre már az utolsó negyed órában mentünk, és már utánunk is csak egyetlen baba érkezett, így nem volt, aki betegebb lett volna nálunk. Jaaaaaaaaj, csak most jut eszembe, a múltkori oltásnál mi volt! Csak mint zárójeles érdekesség... Szóval még szerencse, hogy az oltás tanácsadási időben van és gondolja az ember, hogy itt azért tényleg nem fut össze beteg gyerekkel és még az is szerencse, hogy annyian vártak, hogy mi, mint későn érkezők (de nem elég későn) már kint, a szabad levegőn tudtunk csak várakozni. Egyszer csak látom ám, hogy jön ki dolgavégeztével két anyuka, az egyik tolja a saját babakocsijában a gyerkőcét, a másik szintén tolja a sajátját és velük van még a kettes számú anyuka nagyobbik lánykája is. És a nagyobbik lánykára nézve majdnem megállt bennem az ütő, mikor látom, hogy az arcán több fehér kenőcsös folt is van, illetve volt pár pirosas pöttyöcske is, amin viszont nem volt kenőcs... Értem én, hogy bizonyára nem tudta kire hagyni a nagyot, a kicsivel viszont jönni kellett oltatni, de a rohadt életbe akkor is!! Bevinni egy zsúfolt váróba egy bárányhimlős gyereket más, elvileg makk egészséges gyerekek közé??!! Nem sok híjja volt, hogy utána nem szóljak, de egyrészt már tök mindegy lett volna, másrészt el bírom képzelni, mekkora ívben szarta volna telibe a mondanivalómat, ha valakinek csak ennyi észt osztottak... És itt be is zárom a zárójelet.

Szóval megérkeztünk, és pár perc múlva már mehettünk is. Dorkanyuszi ismét végigmosolyogta a vizsgálatot, végig figyelte a doktornéni arcát, miközben ő meghallgatta a célszerszámjával a kis mellkasát, tüdejét, belekukkantott a torkába és megtapizta a nyirokcsomóit. Aztán a doktornő elmondta, hogy nagyon jó, amit csinálunk, csak egészítsük ki annyival, hogy a most általa javasolt gyógynövényes cseppből kapjon Dorkám naponta 3x6 cseppet, ez segít majd neki, hogy jobban fel tudja köhögni a hurutos cuccot. Hozzátette, hogy sajnos a babáknál, kicsiknél az ilyen nyavalyák tovább tartanak, mint nagyobb korban, mert a csöppek nem tudnak ezektől a váladékoktól megszabadulni, így a teljes gyógyulás minimum 10 nap sajnos. Csak hát olyan rossz hallgatni szegényt, ahogy nehézkesen veszi a levegőt és szívem szerint köhögnék én helyette (sőt, teszem is, mert mutatom neki, hogy "köhköh Kicsinyem, látod? Így kell köhögni! Most Te is, jó?", de sajnos nem csinálja... Éjjel, illetve alváskor többször az ébreszti fel, hogy hirtelen elkezd fulladva köhögni és az olyan nem jó...Apa szorgalmasan gyártja a kamilla-teás lábasokat (persze csak egy főzetet csinál és azt forralja mindig újra), így Bóbicka szobájában olyan klassz pára van olyankor és kellemes kamillaillat lengi be a szobát. Nagyon gondolkodunk ilyen ultrahangos hidegpárásító beszerzésén, de félek, hogy minden csupa fehér lesz a leszálló vízkőtől. Ami meg megoldaná ezt a "nem lesz fehér semmi" dolgot, az meg jó 30-40ezer Ft, arra meg nincs pénzünk. Pedig valamilyen mindenképpen kell télire is, mert a távfűtés nagyon szárítja a levegőt.

Hát itt tartunk most. Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy fertőző-e Dorka, de szerintem nem. Ha az lenne, már én is beteg lennék, amennyit puszilgatom, nekem mégsincs semmi bajom. Bárcsak inkább én lennék beteg és Ő egészséges... A lényeg, hogy a ma délelőtti Kerekítőre sem vittem el, mert marha képmutató lett volna tőlem, hogy mást megszólok, hogy miért hozza el közösségbe a szörcsögő gyerekét, én meg elmegyek Bóbickával parádézni. Kedvem meg nem volt a foglalkozás előtt felállni, szót kérni és elmagyarázni mindenkinek, hogy "Nem fertőző ám, csak köhög néha, meg nehezen kap levegőt, de semmi extra, úgyhogy nyugi!!" , én sem hinném el másnak. Szóval fájdalom, de sétáltunk a dalolás és a mondókázás helyett ebben a marha viharos szélben. 

Nem baj, majd itthon bepótolom neki az énekeket és játékot, hogy jövő héten már mi is mehessünk. Csak gyógyulna meg végre, mert ez a spray-zés és az orrszívás nagy harcok árán megy csak és hát annyira nemszeretem állapot ez...