Családi hétvége

Ez a hétvége olyan IGAZI családi hétvége volt. Még sosem éreztem ennyire, hogy mit jelent a MI KIS CSALÁDUNK, nem tudom, de ez most valahogy más volt, olyan igazi, csak egymással törődős.

Dorka még mindig nem volt az igazi egészségileg, legalábbis én így tituláltam. Rendre szívogattuk az orrát, ám olyan volt, mintha nem szívtunk volna semmit, mert gyakorlatilag alig jött valami és hosszú üresjáratos percek után pedig a porszívót lekapcsolva hallhattuk tovább, ahogy szörcsög a babánk orra még mindig. A köhögése szerencsére elmúlt, valószínűleg segített ez a gyógynövényes Sinupret (ami persze egy kis alkohollal azért meg van turbózva, hogy jobban csússzon, vagy istentudjamiért - ettől a gyerekemnek minden cseppek-ivás után olyan volt a lehellete, mint egy idült alkesznak), csak ez az orrizé volt jelen, ez is főként csak reggel. A hangulata továbbra is kitűnő volt, jókedvű volt, sokat mosolygott és nem panaszkodott semmi miatt. 

A szombat délelőtt fodrásznál voltam, addig Dorka és Apa ügyintéztek mindenfelé, majd a kora délutáni alvás után bementünk a városba. 5 órakor kezdődött a Gyermekek házában egy ingyenes Kerekítő. Kérdeztem Apát, lenne-e kedve eljönni egy ilyenre, legalább Ő is meglátja, hol voltunk múltkor (legalábbis hogy milyenen) és volt kedve. Azt gondoltam, hogy majd azt mondja a végén, hogy szerinte Dorka még kicsi ehhez, de ha én szeretném és Dorottyka sem bánja, járjunk el. Ehhez képest az elmondása szerint nagyon tetszett neki az egész foglalkozás és még élvezte is. Dorka hősiesen végigcsinálta megint a negyven percet, közben roppantul figyelte a többi gyereket. A végére azonban már csak annyi ereje maradt, hogy felöltöztessem, mert mire leértünk az emeleti játszószobából az utcára, már aludt is a mózesben édes Kincsem... :) Aztán még sétáltunk egy nagyot, hazajöttünk, volt nagy fürdés, aztán hamarjában alvás. Egészen vasárnap "reggel" fél 10-ig... (persze 4-kor felkelt enni, majd azonnal vissza is ájult). A hétvége második napja megintcsak Apa bűvöletében telt, többször észrevettük, hogy átszellemülten figyelte Ricsit, amint ezt vagy azt csinál. Sokat játszottak, majd délután elmentünk egy óriásit sétálni. Jó nagy kört tettünk, az Erzsébet liget után elmentünk Ricsi egykori lakóhelye és iskolája felé, majd betértünk még a boltba is vásárolni egy két dolgot vacsorára. Két és fél óra múltán tértünk haza, mely egy kicsit megviselte Apát. Jól elfáradt, hiába, nem ehhez van szokva, mi minden délelőtt ennyit sétálunk Dorkanyuszkával... :) Mindenesetre nagyon jól esett, pláne a kedveseim társasága. A szép napot jó este is követte: a Kicsinyünk szépen elaludt és a szokásos hajnali 4 után reggel 9-ig húzta a lóbőrt. Egy igazi kis Angyalka. 

Két dolog is feltűnő volt Dorka viselkedésében az elmúlt napokban. Egyrészt, hogy a nappali alvások egyre rövidebbek lettek: egyszer-egyszer csak max. egy órát aludt és még az ebéd utáni alvása is csak ilyen rövidke volt. Olyannak tűnt, mintha nem akarná alvással húzni az időt, amikor ilyen klassz dolgokat lehet csinálni Apával és Anyával... Másik pedig az volt, hogy egész álló nap magyarázott. De szó szerint. Csak az alvás idejére függesztette fel a szövegelést, azon kívül viszont be nem állt a szája, folyton csak gügyögött. Előszeretettel simogatja az arcunkat, ha fölé hajolunk és az én esetemben elég erőteljesen megjelent a hajhúzós téma is. Miután jól megbámulja, erősen belecsimpaszkodik és mindenféle magyarázások közepette igyekszik az egész fejemet a szájába tömni, persze sikertelenül... Édespofa. És közben folyton vigyorog, ha ránézek. Amit pedig már szinte tökélyre fejlesztett, az a hason nyúlás. Mármint hogy hason fekve ügyesen nyúl tárgyakért és miután megkaparintotta őket, ügyesen játszik velük, forgatja őket, persze minden a szájában végzi pályafutását. 

Vasárnap pedig azt hittem, megtört a hasrafordulós jég is: jó nagy lendülettel sikerült hasra fordulnia, miután kézbe kapta a csörgőjét. A helyzet azonban az, hogy miután én nekiálltam sírni a boldogságtól, Ő pedig csak lesett a meglepettségtől (mármint, hogy akkor most mi történt), rájöttem, hogy sok tudatosság nem volt a produkcióban, egyszerűen csak így sikerült. Nem baj, a lényeg, hogy láttuk: fizikailag képes rá, nincs vele semmi gond. Azért nagyon figyelek, hátha lesz ismétlés is a közeljövőben!

Szép, eseménydús, örömteli és meghitt hétvégét töltöttünk el együtt hármasban. Hálás vagyok, hogy ez megadatott nekem/nekünk, remélem, még sok hasonlóban lesz részünk...