Hat hónaposak lettünk

Ez nem úgy "lettünk", hogy ha beteg a gyerek, akkor "beteg vagyunk", ha bekakilt, akkor "bekakiltunk". Mi, Bóbitáék lettünk hat hónaposak, így hárman. Legalábbis ma hat hónapja, hogy már mindannyian lélegzünk.

Már a héten, de tegnapra különösen izgatott voltam. Ez valahogy egy kicsit másabb volt, mint az eddigi hóforduló napok, pedig nem is szülinap, de akkor is nagy dolognak éreztem, hogy Dorka fél éves lesz. Ránk is tört a nosztalgia a hét, de főként a nap folyamán rendesen, több olyan, "na, fél éve ilyenkor már ez és ez történt". Tegnap este lefekvéskor már figyeltük az órát és csak méláztam, hogy hat hónapja milyen cudar rossz éjszakám volt a lábamköztes magzatvizes lepedőkkel és a hatszázas vérnyomásommal, melyet a szülésvisszatartó infúziónak köszönhettem. És a félelemmel, hogy istenem, mi lesz most... Csak hajtogattam magamban, hogy "olyan kicsi még, csak 34 hetes..." De aztán minden jól alakult szerencsére.

Este megint megjegyeztem ApaBóbinak, hogy alszom gyorsan, mert lehet, hogy mindjárt kel a nőszemélyünk. Nos, háromnegyed 6-kor felébredtem, hogy nem evett még a gyerekem. Aztán 10 perc múlva felfigyeltem arra a szuszogásra, amit akkor ad ki, amikor hason felemeli a fejét és nézelődik. Ja, ennyire jó a fülem, pedig Dorka a másik szobában alszik (mióta megszületett, azóta vagyok ilyen vájtfül. Ez biztos valami anyaizé.) Átmentem, megetettem és szépen visszatettem az ágyába, hogy akkor még szundi van. Hamar kiderült, hogy ezt csak én gondolom így. Egy darabig csend volt, aztán rágyújtott egy nótára. Ilyenkor hangokat ad ki, általában egy hangszinten kezdi és addig nyújta, míg levegőt nem vesz újra. Szinte mantrázik. Aztán megint csend lett. Ekkor azt gondoltam, mégis alszunk. Itt viszont jött az, amikor szintén egy hangot nyomat, majd a végét megugrasztja hirtelen. Mint a Neotonos Csepregi Éva azokkal az ááÁáÁ dolgaival, amikor "lesben áll egy cápa áuáu". Na, ez jött. Háromnegyed hétig hallgattam, aztán nem bírtam tovább és elkönyveltem, hogy nincs mese alapon indul a nap. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, minekutána Dorka elkényeztetett mostanában a 9 körüli ébredésekkel. Ennek tudatában kelt Apa is "korán", már 8 előtt, hogy mindenképpen illően köszönthesse a frissen ébredő lánykáját. Hát lecsúszott. Addigra Dorka már a játszószőnyegen birkózott valamelyik állatkával. Amúgy a Dédinek igazsága van, mert szerinte Dorottya érezhette, hogy ez más nap lesz, mint a többi, ezért minél jobban ki akarta élvezni, holmi alvással nem akarta a drága időt húzni.

Bizonyára mindenkinek, de nekem nagyon nagy dolog volt, hogy a kislányom fél éves lesz/lett. Szerettem volna készíteni valamit, de egy nagy tortát túlzónak találtam volna, mondván, mit kap akkor a szülinapjára. Azért nem hagyott nyugodni a dolog és tegnap szereztem kicsi (10cm-es átmérőjű) gyerektorta formákat. Vadásztam a netről egy sima gyümölcstortához való receptet és azt azzal csináltam meg. Mivel négy formám volt, így gondoltam, hogy kb. jó is lesz, de még maradt is tészta. Puding is maradt és gyümölcs is. De természetesen nem vész semmi kárba!! ☺ Szóval míg Apa délelőtt Dorkázott, addig én a konyhában ügykezeltem. Nagyon jó volt, olyan régen csináltam már sütit és ez meg aztán a legkülönlegesebb volt, amit valaha életemben készítettem. A kislányunk minitortája... Közben persze evett barackot tízóraira, szopizott is, aludt is, aztán meg az ebédjét is elkészítettem, a friss hathónapos első főzelékét: krumplit sárgarépával. Nem aratott nála túl nagy sikert, a gyümölcsök eddig simán verik ezt a cuccot. Azért megörökítettük:

répakrumli. szerintem én szúrtam el valamit. majd legközelebb.

"Fúúú, apám, már megint mit talált ki? Főőőzelééék???"

És a cselekmény:

Aztán szopizott és nagyjából a születése körüli időben felköszöntöttük Őt. Rettentően meghatódott és hálálkodott, hogy mennyi szeretetet kap és nincs nála szerencsésebb, hogy ilyen szülei lehetnek... Na ja, nyilván...☺ Azt se tudta Angyalka, mire vagyunk úgy oda és bár a fotózkodást már "megszokta", azért tény, hogy teljes nyilvánvaló módon ez az egész nekünk volt fontosabb. De nem baj. Bízom benne, hogy örülni fog neki, ha felnő és visszanézi a képeket, hogy a szülei tényleg milyen szeretettel vették/veszik Őt körül.

Megkapta a tortáját, Ő egymaga szóló tányéron, Apa és Anya pedig osztoztak egy másik tányéron, mert az Ő hathónaposságuk azért csak szőrmentén említendő. Azért finoman jelzem, hogy a négy tortácskából hármat Idesapa fogyasztott el... Dorottyka ebből most fogyasztóként kimaradt, de nézhette. De Ő ennek is örült, mert hálás gyerek.

Aztán jól megpuszilgattuk és bohóckodtunk. Majd előkerült az Apától kapott bocis mamuszka is, mely mint Hamupipőkére az üvegcipellő, úgy passzol a kis lábacskáira..☺

A nap további része amolyan "szokásos" volt: Dorka szundikált egy jó nagyot, aztán sétáltunk egy jó nagyot, majd fürdött, szopizott és elaludt az ágyikójában. Nagylány már. Nagyon nagy. Tényleg muszáj a mának élni és nem törődni a "mi lesz" dolgokkal, meg visszafelé sem jó tekintgetni annyira, mert nagyon rossz. Legalábbis nekem. Nem akarom, hogy nagyon megnőjön, hogy elmenjen, hogy öreg legyek, hogy... De ezek csak utópiák. Minden úgy fog történni, ahogy történnie kell.

Ma pedig az történt, hogy a kislányunk féléves lett, s vele együtt mi is. A mi családunk...