6 hós tanácsadás

Nagyon jókor érkeztünk, mert Dorkán még majdnem minden rajta volt, mikor már mehettünk volna befelé. Így most ránk várt a doktornéni és a védőnéni. Gyorsan leruháztam a gyereket, kezembe vettem a kiskönyvét, a tegnap kapott utógondozós jelentést és a Menjugate szurit, aminek ismétlője most volt esedékes.

Észrevettem, hogy Dorottya csipázza nagyon ezt a Klári nénit, mert akárhányszor mentünk, mindig vigyorgott rá (legalábbis azóta, mióta tud mosolyogni). Teszi mindezt annak ellenére, hogy kicsi élete során eddig kb. hétszer találkoztak és ebből háromszor megszúrta duplán is. Fura izlés, de örülök neki azért, hogy nincsenek rosszban. Szóval lefektettem a lánykát a vizsgálóasztalra. Doktornő azonnal megjegyezte: " Jól néz ki ez a gyerek!" Aztán kisvártatva: " De jól néz ki ez a gyerek!" Mondtam neki, hogy köszönjük, igyekszünk jól tartani. Megdicsérte, hogy szép tömött, husis és hogy milyen szép a bőre és a hajacskája (egyre jobban látszik már neki az új haja és egyre több van). Ezt is köszöntem. Megvizsgálgatta, majd a védőnő elvitte egy gyors mérlegelésre: 7240g. Jó. Úgy tényleg annyi, ha hozzáméri a vízhatlan eldobható Dm-es pelusalátétet is. Aztán mikor elkezdte volna a hosszát és az egyéb dolgokat mérni, az asszisztens csaj szólt, hogy a koragondozáson már lemérték, így szükségtelen a méricske. Így hát annyi maradt minden, amennyi tegnap volt. Nem számít. Ezen adatok bekerültek a 6 hós státusz alá a kiskönyvbe, majd jött a szuri. 

Most kivételesen nem a fenekét, hanem a bal combját célozta meg a doktornő, amire rá is kérdeztem, hogy mifene. Azt mondta, a Menjugate-t jobb szereti a gyártó combba adatni... Múltkor fenékbe kaptuk, de gondolom nem akarták ide-oda forgatni a gyereket. Szóval balról a doktornő, jobbról az asszisztens, felülről pedig a védőnő fogta le Dorka minden végtagját, én meg visszatartottam a lélegzetemet is. Doki szúrt, Dorka  egy amolyan "ááááúúú-áááááúúúúú"-t dobott, aztán mikor kihúzta a néni a lábából a tűt, rámosolygott. Nem hittem el. Én meg gyorsan még oda is hajoltam, hogy híííí meg háááá angyalkám... Én is kaptam egy vigyort. Az sem zavarta, hogy vérzik a lába és nyomogatom oda a gézlapkát. Nagyon cuki volt, a doktornő is meglepődött, hogy milyen mértékben rázta meg a lánykámat a szuri. Védőnénivel megbeszéltük, hogy ő meg holnap jön hozzánk, mi meg várjuk és megcsináljuk a többi okosságot a státusszal kapcsolatban. Aztán szépen elköszöntünk és kimentünk öltözni. 

A ruhák felvétele alatt megállás nélkül figyelt és magyarázott, csak akkor hagyta abba, mikor mellénk telepedett egy-egy fiúcska mindkét oldalról. Őket megvizuálta, majd ment tovább a rizsa. Imádom ezt a csajt. 

A nagy ijedtségre elmentünk sétálni, majd bebólintott egy jó fél óra múlva az események hatására. Azóta is jókedvű és láztalan, remélem, így is marad minden az este folyamán is. Ügyes Dorkanyuszi!! ♥