Tanmese a répáskrumplifőzelékről

A tegnapi nem túl sikeres répakrumpli főzelék okán gondolkodóba estem a mai ebédet illetően. Nagyon hajlottam rá, hogy Szandráék nyomán most a krumplit almával bolondítsam meg, hátha az jobban bejön a kishölgynek. Aztán még az is eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha a répa és a krumpli aránya nem volt megfelelő, értsd: nem volt elég répa benne az adott mennyiségű krumplihoz. Vagy mi van, ha nem volt elég jó a hőmérséklete az egész cuccnak. Esetleg létezik az, hogy a répa nem volt jóízű?

Félreértés ne essék, nem dőlünk a kardunkba, ha a gyermek nem szeret mindent, mert szerintem elég ritka az olyan gyerek, aki mindent válogatás nélkül mosolyogva és tátott szájjal fogad. Csak kerestem az okot, hátha én hibáztam és nem a főzelék. Így elsőre úgy döntöttem, maradnak az összetevők, de több lesz a répa. Gyors hámozás után levágtam egy karikát és még nyersen megkóstoltam. Apa is kapott. Ő is csak nézett rám, mint ahogy én és megállapítottuk, hogy ez a répa SZAR. Nemhogy nem édes, de majdnem kesernyés... Nagyon érdekes, mert tegnap a kész kajának nem éreztem keserű ízét, de hát ilyet!!! Így gyorsan letettem a répás cuccról és jött az almás verzió (még jó, hogy csak négy darabot vettem ebből a fajta répából a bioboltban, most verném a fejemet a falba). Megpároltam egy almát és egy krumplit és a belőlük kicsapódó vízzel és anyatejjel felhigítottam palacsintatészta sűrűségűre a szitán átpaszírozott cuccokat. Jó kis pepecselős meló volt, de kitartok és egyenlőre nem turmixolok, legalábbis krumplit nem. Védőnéni mondta. Szerinte ha tehetem, inkább szitán nyomogassam át a főtt/párolt krumplit, mert egyrészt szép fehér marad (állítólag turmixolva barnás lesz és nem szép), másrészt pedig sokkal finomabb még az íze is így. Mindig azt hittem, hogy a James Bond-os "rázva, nem keverve" beszólás a Martinira csak amolyan jól csengő szlogen, de lehet, hogy a pasek nem hiába kérte úgy, ahogy. Ezek szerint van különbség. 

Szóval szitán passzíroz mindent, lével és tejjel higít, Apa gyermeknek bekínál. Gyermek elsőre kicsit megint befintorít, de hamar kiegyenesedik a szemöldöke. A harmadik kanálnál már várja és a száját is nyitja. A végére az üres tányérban látható az Aventes nyuszi. Negyven milit megevett és tuti, ha kínáljuk, még elfogadta volna. Almás krumplifőzelék. Íze édeskés, állaga kellően híg, hőmérséklete finom langyosnál melegebb. Nagyon bejött.

És hogy mi a tanmese? Bármit csinálok ezentúl, ha van rá lehetőség, még nyers állapotában letesztelem. Az "egész jó" már jónak számít, mert az agyonsózott világunkban nem tudjuk, mi az igazán finom és milyen is valójában az egyes zöldségek valódi íze. Egyenlőre Dorka nem kap répát. Addig nem, míg nem szerzünk finomat, édeset. Dédi épp mesélte, hogy mennyit szedett, úgyhogy a hétvégén már nyitva az út. Reméljük az fincsi répa! 

Szóval BOCSÁNAT DOROTTYA!!! ANYA A HIBÁS, NEM A RÉPA! :))