Tényleg nagylány már...

..., de persze nem amolyan nemi értelemben (na az tenné be a kiskaput!!!), hanem amúgy. Nemcsak, hogy most már október 1. óta az esti elalvást is tök egyedül intézi (én meg csak nézek rá boci szemekkel, hogy nemszeretedanyát? egyedülalszol?), aminek persze hosszú távon nagyon is kell örülni, most már úgy tűnik végérvényesen búcsút mondhatunk a jól megszokott négy-öt-hét naponta érkező irgalmatlan mennyiségű, ámde annál szebb narancssárga anyatejes kakinak is. 

Ma reggel a szokásos "dallamokra" ébredtem 8 előtt pár perccel. Mikor átértem Dorkám szobájába (de fellengzős! - "átértem" - írd és mondd 2,5 méter) olyan fura hangokra lettem figyelmes, amiket még sosem hallottam Tőle. Hamar az ágyához léptem és bár először megijedtem, mert azt hittem lenyelt valamit vagy mittudomén, de aztán rájöttem, hogy nyögdécsel, a kis háta pedig többször cicabetűt írt le. Édes aranykám kakilt!!! Ez furán hangozhat, de nekünk ez eddig tényleg sátrasünnep volt, ám ilyen nyögős még sosem volt. Megijedtem egy kicsit, hogy mi van, ha most ez a főzelékes-gyümölcsös táplálkozás valóban szorulást okoz neki. Vártam még egy kicsit, sőt hátrébb is léptem, hogy nehogy zavarjam, aztán mikor úgy gondoltam, hogy kb. ennyi, akkor kivettem és befigyuztam a pelusába. Nagylánykaki. Nem tömör, inkább nutellasűrűre hajazó, de nagylánykaki. Hűűűű....

Aztán tízóraira ismét barackot, ebédre pedig újfent almás krumpli főzeléket fogyasztott a naccsasszony, mindkettőt úgy belapátolta percek alatt, hogy Apa a tányér alján levő nyusziról még a bundát is levakarta szerintem. Gyanítom, ha kínáljuk még, elfogadta volna. De mértékkel haladunk. Aztán délután épp szundikáláshoz készült Dorottya, amikor újra bedobta a reggeli műsorát. Nem hittünk a szemünknek, de a tényvalóság az, hogy újabb kakis pelus lett a vége a műveletnek. Nem gondoltuk volna, hogy ENNYIRE megváltoztatja majd az emésztését az új táplálékok bevitele és persze, hogy ENNYIRE gyorsan. Mindenesetre a nyögéseket annak betudjuk, hogy gyakorlatilag mint ahogy a szervezete most tanulja meg az új dolgok megemésztését, úgy kell megtanulnia Dorkának "kakilni" is, hiszen eddig csak kifolyt belőle jóformán a végtermék. Édes kisbabám, olyan büszkék voltunk rá ma is!!! Még ezt is jól csinálja!! :)) Mondtam ApaBóbitának, hogy most már nekem is résen kell lennem -mint az anyukák többségének eddig-,és minden esetben kell legyen nálam váltópelus, mert sosem lehet tudni. Eddig ha egyik nap volt széklet, akkor a következő pár napban már nem is vártuk szinte, annyira természetes lett, hogy csak ritkán van áldás. 

Szóval így állunk. És holnap már ez a nagylány sütőtököt fog ebédelni, kíváncsi leszek, hogy fogadja. Gyanítom, nem lesz vele baja, mert finom édes főzelék lesz belőle. Ma már az ebédnél rácsodálkoztam, hogy milyen gyorsan fejlődik ebben a kanállal evés témában. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy figyelte, ahogy Apa belekanalaz a tányérba, merít és közelít felé a kanállal. Na itt, már a közelítésnél nyitotta Dorka a száját és olyan ügyesen veszi már szájba a kanalat, hogy csak ámultam. Nagyon gyorsan tanul és ami fő, úgy tűnik, szívesen is eszik. Nem csücsörít, hanem szépen kitát és okosan leeszi a cuccot. Remélem, tartja majd a továbbiakban is fenti jó szokásait!

Tényleg, sokszor én is azt gondolom, hogy szinte meghálálja ez a kislány a magaviseletével és a kis dolgaival azt, hogy ennyit küzdöttünk érte... Olyan büszke vagyok rá és annyira szeretem,  hogy elmondani nem lehet...