Sűrű nap kórházzal és Kaálival

Dorka féléves koraszülött-utogondozása és koponya uh kontrollja miatt kellett mennünk újfent a C épület 7. emeletére. Előbbire 11.20-ra, másikra 13 órára volt időpontunk. Épp, ahogy kell, hogy nehogy egyben letudjuk a kettőt, közben jöhettünk haza KisBóbit megetetni, mert a hideg folyosón nem volt kedvem előkapni a tejeszacskóimat.

Az utógondozáson szépen megvizsgálta doktorbácsi Dorkát, aki egy percig még viselte is, majd eltört a mécses. Épp megkérdezte a doktor, hogy idegenekre is mosolyog-e. Hát megkapta a választ. Nemigen. Hozzá kell tenni, hogy épp nekiállt Angyalkám a szokásos délelőtti szunyabunyának, mikor indulni kellett és már enni is jó lett volna, mire sorra kerültünk. Szóval nem volt topmodell formában. A "nemforogagyerek" dologra azt mondták, no para, majd forog. Nem siettetjük, csak tudni szeretnénk, mikortól számít már az ejnyebejnye kategóriába ez az állapot, de szerintük egy éves korára már tényleg utoléri mozgásfejlődésben is a társait. Amúgy megállapítást nyert, hogy csupán ebben az egy dologban van kissé elmaradva, a többi tekintetben (figyelem, mosolygás, kommunikáció, tárgyakért nyúlás, pakolás) teljesen ottvan, és a termete is meglehetősen kielégítő. Méreckedés is volt, nagyon kíváncsi voltam. A tegnap esti fürdés előtti mázsálásnál (minden héten kedden este megmérjük mezítelen testtel a gyermekcsét) 7080g-ot mértünk, amitől én lepadlóztam, miután egy héttel korábban még csak 6780g volt. Létezhetetlennek tartottam, hogy az eddigi kb. heti 150-170g-os gyarapodásokból hogy lett hirtelen 300g. De - gondoltam - mindegy, holnap úgyis megmérik másik mérleggel is, hátha csak itthon van vmi csalás. Aztán nem. Ember ugyanennyit mért. 7080g. Aztanemjóját. Éreztük, hogy nehéz már, de azért nem gyengén gyarapszik...Jó, azt nem mondom, hogy megháromszorozta a súlyát, de már beléptünk a 4-es pelus alsó határába! Persze még mindig 3-ast hordunk (és azt is fogunk egy darabig, az tuti, mert nem mehet a kukába majdnem két csomag fehér pempörsz!!!). Hosszmérés is volt: 64,5 cm-t mért a hölgyike. Ő tudja. A bébim mindenesetre zömében 68-as ruhákban pompázódik, tény, hogy a kis teste fel is veszi őket. Bucija szerintük 42,5 cm, mellkasa 43,5cm. Azért szerintük, mert majd tanácsadáson is mérnek valamiket a hathós státusz jegyében. Megnézték a kis reflexeit, mozgását, szép, agárszerű hasonlevős testtartását és javasolták, hogy továbbra is legyen sokat játszószőnyegen a földön, hátha előbb beindul a forgómozgás. Rendicsek. Következő meeting 2013. április 22-én délelőtt lesz. Istenkém... A mi kis Dorkanyuszink első szülinapja utáni napon... 

Tök jó érzés volt, hogy hárman (Ricsivel és Dorkával együtt öten) nézték, ahogy sietősen öltöztettem a gyereket, mintha ez is valami vizsga része lett volna, és várták, hogy jöhessen be valaki, de legalábbis mi menjünk ki. Igyekeztem, de akkor sem akartam kint öltöztetni, mert szétfagyott volna a már említett hideg folyosón a lánykám popója. És lássuk be, nagy kár lenne ezekért a formás fokhagymagerezdekért... A türelme továbbra sem volt toppos, így sietve hazaügettünk. Megebédelt, aztán mehettünk vissza ugyanoda, csak két ajtóval arrébb. 

A doktornő ismét édibédi volt, imádja a gyerekeket. Kivettem a mózesből az addigra újra elbólintó lánykát, aki türelemmel viselte még mindig, hogy az eddigi szokásos jó másfél-két órányi alvásához képest a mai napon eddig mindössze negyed órát abszolvált. A néni megvizsgálta, mindent rendben valónak talált és további kontroll szükségét nem érezve elbocsátott bennünket. Mi is örvendtünk.

Cukorborsónk úgy tűnt, nem akar épp szunyókálni, így úgy döntöttünk, hogy ha már ApaBóbita vett ki szabadnapot, elmegyünk a Kaáliba is. Még reggel nyomtattam egy cukker fotót Dorkanyusziról és indulás előtt a kép hátuljára a következő szöveg került: Szalay Dorottya, született: 2012. április 21-én. Köszönettel Dr. Boga Péternek és a Kaáli Intézet minden dolgozójának . Ezzel a kis "ajándékkal" és Dorkával, mint a tökéletes produktummal kezünkben léptünk be a kapunk. A két recepción levő hölgy szerencsére olyan személyek voltak, akik ott voltak már a kezelések alatt is, de aztán jött egy harmadik is, aki azonnal be is hajolt Cukikámhoz egy műtős kolléganővel és lelkendeztek a lánykánk szépségétől. Ezalatt én kifizettem újabb egy év tárolási díjat a mi hat, fagyasztóban levő kis pingvinbébink részére. Amúgy nem, mintha lett volna választásunk, de igazán írásos közlés nélkül megemelték a tárolási díjat 20ezerről 25 ezer Ft-ra/év. Sajnos nem tudom hazahozni a frigóba Dorkanyuszi testvérkéit (pedig szívesen megtenném), így haennyiakkorennyi alapon perkáltunk. Aztán legnagyobb szerencsénkre épp lejött a mi doktorunk is. ApaBóbita megkérte szépen, hogy vessen egy pillantást a "mesterművére", amit Boga doktor kedvesen meg is tett nagy vigyorok közepette. Nagyon kedves volt, kérdezett Dorkáról, a születése körülményeiről, hogy mi miért történt, mi volt vagy lehetett az oka a koraszülésnek. Örült, hogy mentünk és köszönte szépen a képet is. Aztán említettem neki, hogy ha esetleg a tesókért jönnénk, akkor a bejelentkezésen és a konzultáción kívül van-e bármi extra, amire mondta, hogy nincs, csak megnézzük a hormonjaimat, aztán a kijelölt ciklusban pár ultrahang után jöhet a transzfer. Majd hirtelen eszébe jutott, hogy: hoppácska, császárral szültem, úgyhogy előbb kell egy méhtükrözés is, hogy megnézzük a méh belső állapotát és megmérje a vágás hosszát. Klassz. Újabb tízezrek és újabb vizsgálat. Mindegy, legalább ezt is tudjuk. Boldog mosoly volt távozók és maradók arcán egyaránt az Intézet elhagyása után.

Később beszéltünk erről a tesós dologról. Sok kérdés van még a mikorral kapcsolatban és szörnyű, hogy fel kell merüljön annak kérdése is, hogy sakkozzunk-e a gyes-gyed-akármi jussok miatt a testvérke tervezése kapcsán. Mert ugye nem mindegy anyagi szempontból, hogy mikor érkezzék. Vagy érkezzék, amikor mindenki készen áll rá... Sok a kérdés. Csak azt tudom, hogy nem akarnám egy percre sem, hogy Dorka rovására menjen bármi is. Még majd tájékozódunk és osztunk-szorzunk. Szomorú, hogy így döntünk egy kistestvér érkezésének idejéről... De az nem kérdés, hogy Dorka megérdemel egy testvért. Hiszem, ha a legjobb dolgot szeretnénk megadni a lányunknak, akkor az nem lehet más, mint egy testvér. És ugyebár tik-tak-tik-tak... AnyaBóbinál ketyeg az a bizonyos óra... Túl sokáig nem lehet rajta hezitálni... Meglátjuk.

A testvérkék: Dorka és KisMálna (aki olvasta, érti)